Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
94 AZ ERŐ 1924. december hó. ritkaságokat s ezek között elsősorban a magyar vonat - kozásuakat. Gyűjteménye javarészét az úgynevezett külföldi hungaricák teszik, vagyis olyan magyar vonatkozású könyvek és nyomtatványok, melyek a XV XVIII. század folyamán a külföldön megjelentek 63 rólunk szólnak. A legrégibb példány egy újság 1474-ből, tovább négy egykorú német újság a mohácsi vészről s így tovább vonul végig ezekben a ritkaságokban a magyar nemzet egész története. A gyűjtemény több ezer darabból áll és értőkét a mai trianoni koronában harminc milliárdra becsülik. A Nemzeti Múzeum is mindig feladatának tartotta gyűjteni a magyar vonatkozású írott emlékeket, de az ország határán túl nem igen jutott s így a Múzeumnak hazánkban megjelent hungarica-gyüjteményét most csaknem tökéletessé teszi az Apponyi Sándor adománya. Igazán nagy hálára kötelezte le az ősz gróf a nemzetet. Ezt a nagylelkű adományt valóban nem is lehet más módon szebben és méltóbban megköszönni, csak úgy, amint Klebelsberg vallás- és közoktatásügyi miniszter óhajtja: a nemzetgyűlés törvénybe iktatja az adományt „'hálás emlékezetül és példaadásul az utókornak.“ A javaslatot most tárgyalják s nemsokára törvény lesz belőle s így nyer a nemes gróf —- amint Horatius mondja — ércnél maradandóbb emléket örökké hálás nemzetétől. (Dr. N.) Déri Frigyes. Ma még sokan vannak, akik nem is ismerik ezt a nevet, pedig ez a név éppen olyan szent fogalom lesz, mint amilyen Széchenyi Ferencé, aki nemes elhatározásával a Nemzeti Múzeumnak vetette meg alapját. Széchenyi naigy úr volt, elődei évszázadokon keresztül gyűjtötték a kincset, míg az Nemzeti Múzeummá lett. De Déri Frigyes egy bajai birtokoskereskedőnek a fia. Neki nem sokat adott a hazája. Életéből is keveset töltött itt; elsodródik hamarosan innen és Becsben telepszik meg. A selyemgyártásban képezi ki magát s csakhamar tekintéllyé lesz ezen a téren. Morvaországban gyárakat alapít és vállalatai, amint mondta: „a jó Isten segítségével és szívós műnkával eredménnyel jártak.“ Munkájának gyümölcsét régiség- és műtárgyak gyűjtésére fordítja. Eredetileg szülővárosát, Baját akarja értékes múzeummal megajándékozni; később azonban változtat szándékán és a magyar kormányt arra kéri, hogy „gondoskodjék arról, hogy gyűjteménye megosztás nélkül oly magyar városba kerüljön, mely nagyságánál, fekvésénél és magyar jellegénél fogva a legalkalmasabb arra, hogy a gyűjtemény benne a magyar kultúra közkincsévé válhass ék.“ így esik a választás Debrecenre, mely, mint egyetemi város, ősi, nemes hagyományai alapján igazán méltó egy múzeum elhelyezésére. Az ö gyűjteménye valóságos múzeum: több mint ötezer darabból áll, (őskori tárgyak, egyiptomi, görög, római régiségek, gazdag fegyvergyűjtemény a XV. századból, ötvösgyüjtemény a XV. századból, ötvöstárgyak a XV í—XVITÍ. századból: porcellánok. szőnyegek; nagy képtár, különösen híres magyar festők művei ; ehhez járul még gazdag könyvtára, metszet-, kézirat- és óremgyüj'temiénye. És hogy a városnak az elhelyezés se okozzon gondot, (két milliárdot érő értékpapírt is adott át az államnak, hogy abból a Debreceni Kultúrpalotát felépítsék. Mondják, hogy Mária Terézia főhercegnő, mikor meghallotta Déri szándékát, le akarta beszélni, de Déri így válaszolt: „Én negyven évig éltem távol a hazától, de jó magyar ember, magyar állampolgár vagyok most is és éppen ezt a hazámtól való negyven évi távollétet akarom expiálni azzal, hogy gyűjteményemet Magyarországnak, Debrecennek adom!“ Most meghalt Béosben október 27-én, hetvenhárom éves korában. Nemcsak Debrecen város, hanem az egész magyar nemzet őszinte részvéte kisérte sírjába. Ő azok közé az emberek közé tartozott, akik élni és dolgozni tudnak a hazáért. És jól jegyezzük meg magunknak: az országot, nemzetet mindig ama fiai tartották fenn és építették, akik vagy halni vagy élni tudtak érte. Minél többen vannak ilyenek, annál szebb jövőt lehet remélni. Ez a nemes vér és verejték váltságdíja a jövendőnek. (Dr. N.) PIÁKPOSTA. (E rovatban az adatok helyességéért a közlők felelősek). 18. sz. kérdés: Melyik diáktársam lenne szíves utasítást adni, hogy F. W. Foerster „Élet és Jellem“ című.könyvét Schütz A. fordításában hol tudnám beszerezni. Pozsár István, f. kér. isk. IV. évf. t. Szolnok. 19. sz. kérdés: Érdeklődöm Ösy László, a Kölcseyfőg'imnázium V. oszt. tanulójának pontos címe után. Paksi Imre, Hódmezővásárhely, VI., Bárd-u. 3. szám. SO. sz. kérdés: Ki tudná pontosan közölni velem az 1925. év összes jubileumát s azoknak pontos dátumát. Melyek lennének ezek közül megünneplésre legalkalmasabbak? Hol és milyen könyvekből elégíthetném ki erre vonatkozó érdeklődésemet? Szabó István, V. o. t. Budapest. Felelet a 14- sz. kérdésre: A diákegyesület programmja legyen: ének, ima, melyet mindig az egyesület valamelyik tagja mondjon, a Szentírás tanulmányozása egyetlen esetben se maradjon el; legyenek vallásos és hazafias tárgyú elbeszélések, értekezések, felolvasások s ugyanilyen tárgyú szavalatok, eszmecserék: nagyon ajánlom, ha volt valaki közületefc a tahii diákkonferencián, akkor az ott tartott eszmecseréket a diákegyesületben beszélgessétek meg. Tartsatok vitaórákat vallásos, hazafias, társadalmi és tanulmányi kérdések felett (lehet például: Szabad-e táncolni? vagv: Szabad-e bont inni? címmel, stb.). Legyen az egyesületnek énekkara, tanuljatok új énekeket az egyesületben. A hozsánnában és a hállelujában is nagyon szép énekek vannak. Legyen az egyesületnek i ratter j észt ése, vállaljatok bizományi előadásokat. Rendezzetek ünnepélyeket, előadásokat s ezek bevételét fordítsátok irattérjésztesetek es könyvtaratok javára. Sok mindent meg lehet és meg tudtok csinálni, osak legyen akaratotok és legyen hitetek. Pozsár István, f. kér. isk.. TV. évf. t, Szolnok. Válasz a 16. számú kérdésre Kliment Gyulának, Kőszeg. Kedves barátom! Kérdésére örömmel adom meg a választ. A megismerkedést levél útján lehetőnek' tartom. Szíveskedjen levelével felkeresni az alanti cím alatt, címét tudatni, hogy válaszolhassak s egyben kérdéseit is elvárom. Moser .Tenő tanár úrnak adja át üdvözletemet. Tiszteletei barátja, Misecslea Lajos, Miskolc, Petofi-u. 50..
