Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1924-09-01 / 1. szám

10 AZ ERŐ 1924. szeptember hó. kább esetben borítja el előlünk a csatornák szövevé­nyes hálózatát. A Mars fövenypusztáinak a Szahara sorsára kellene jutni, ha értelmes lények nem gon­doskodtak volna róla, hogy hatalmas csatornák se­gélyével bevezessék a sekólyes tengerek vizét a la­pos szárazföldekre. És nem is kell föltételeznünk, hogy ezek a csatornák valami széles építmények. Elég, ha néhány száz méteresek is; de hóolvadáskor megáradva, kilépnek medrükből s messze kétoldalt elöntik az alacsony partokat. És mint az áldásthozó Nilus folyam teszi Egyiptom földjével: ezekn’ek a csatornáknak kiöntő vize is megáztatja és megter­mékenyíti az elborított talajt, melyen a víz elvonu­lása után dúsan fakad a zöldelő növényzet. Ez a föl­tevés egészen megfelel a csatornák természetének. Mert legnagyobb részük a téli időszak alatt eltűnik s csak tavasszal jelenik meg újra. Van azonban egy jelenség, aminek már nem lehet ily egyszerűen, a földi viszonyokból kiindulva magyarázatát adni. Ez a jelenség: a csatornák megkettőződése időnként. Figyelje csak meg, barátom, miképen írja le Schiaparelli egy ilyen megkettőződés lefolyását. 1882. január 12-én a „Ganges“ nevű csatornát észlelte Schiaparelli, mely akkor még egyesnek lát­szott. 13-án az eredeti csatornától 5°-ra. tehát mint­egy 300 km.-nyíre, alig látható halvány, ködszerű csík Jelent meg. Ez a csík 18-án és 19-én láthatat­lanná vált, de a esik mentén az egész környezetet mindenütt fehér foltok borították. 20-án a felhő­­szerű fehér foltok eltűntek s ekkor a Gangessel töké­letesen párhuzamos mellékcsatorna sötét vonala egész élesen látszott. Más esetekben a megkettőződés még rövidebb idő alatt m,egy végbe. Néha a kevéssel azelőtt még egyes­nek látott csatorna pár óra múlva már kettőzött­nek látszik. De bármily rövid idő alatt történik is a megkettőződés, a csatorna mentén föllépő fehér foltok a jelenség állandó kísérőiként szerepelnek. Többen arra gondoltak, hogy ezek a mellékcsa­tornák —- aminőket pár óra vagy pár nap alatt le­hetetlen volna készíteni — előre készen álló üres medencék, melyekbe a főcsatornák vize időnként, nem tudni mily okból, számtalan apró keresztcsator­nán átömlik. S mikor a víz a száraz, meleg talajon szétfolyik: gyorsan elpárolog s felhővé sűrűsödve gomolyog mindenütt a csatornák hosszában. Támo­gatni látszik ezt a föltevést az a körülmény is, hogy e mellókcsatornák rendesen olyankor jelennek meg, mikor a Marson a legnagyobb vizbőséget észlel­hetjük. Az egész esatornarendszer a legtökéletesebb sza­bályosságot mutatja. Mintha minden körzővel és vo­nalzóval lenne a Mars fölszinére rajzolva. S ha' még fordulna is elő valami csekély szabálytalanság, az a megkettőződés után tökéletesen eltűnik. Ezt a rendkívüli szabályosságot nem lehet a természet szeszélyes játékának gondolni. Lehetetlen kitérnünk az alól a föltevés alól, hogy e geometriai pontosságú vonalrendszert magas szellemi fejlettségű élőlények munkája hozta létre. És miért is zárkóznánk el e gondolattól7 Hát nem balgaság volna azt hinni, hogy a végtelen min­­denségben éppen csak a parányi Föld az a hely, amelyet értelmes lények népesítenek be? A mienk­hez hasonló természeti viszonyok között levő Mar­son épp úgy ki kellett fejlődni a szerves életnek. Sőt évmilliókkal idősebb lévén a Földnél, a rajta élő intelligens lények szellemi fejlettség tekinteté­ben elképzelhetetlen magasságban állhatnak a te­remtés díszeként büszkélkedő földi ember fölött... Vckerdi Béla. (Folyt, köv.) ♦ OLVASÓTERMÜNK. Magyar történelmi bíblíographía. (Magyar nyelvű feldolgozások.) Gyakran szoktuk figyelmébe ajánlani fiainknak, hogy a magyar nemzet történetét szorgalmasan olvas­sák, a nagy tettek lelket emelő hatásának tegyék ki magukat, a belőlük kifáradó tanulságokat fogják föl a mafguk épülésére. E soroknak az a célja, hogy kezére járjon azoknak, akik kedvet ér:znek ugyan magyar történelmi tanulmányokra, de még tétováznak, mert nem tudják, miként fogjanak hozzá. Nincs kétsé­günk, hogy múlt évi októberi számunknak eligazítása az ogyháztörténeti irodalomban gazdag haszonnal járt. örülnénk, ha most ezt a hasznot tovább gyara­­píthatnánk. Megjegyezni kivánjuk, hogy fölsorolásunk a kö­zépiskolai tankönyvöket — bármily közkeletűek és könnyen megszerezhetők legyenek is, — mellőzi. Ért­hető ez már csak azért is, mivel összeállításunk azok­nak készül, akik 'azon túl érdeklődnek, amit a törté­nelem-óráik szűkre mért ideje alatt tanulni lőhet. Valamivel több, mint száz esztendő történetiro­­dalmi termése szól hozzánk feldolgozásokban, ame­lyeket inkább használhatóságuk szerint válogatva, mint a teljességre törekedve adunk. Ezúttal csak a nemzet egész történetét nyújtó munkákat soroljuk föl. Korábbra visszamennünk nem szükséges. Ha ta­lálnánk is még egy-két könyvet, ezek nyelvüknél és feldolgozásuk módjánál fogva jelentékenyen úgv som befolyásolják azt a hasznot, amit a felsorolandók ismeretéből nyerni reményiünk. * Budai Ésaifls: Magyarország históriája. 1805. Több kiadást megért, széles körben elterjedt, eredeti­leg tankönyvnek készült, kézikönyv, három kötetben. Az egyes fejezetekhez jegyzetek járulnak, ahol forrá­sokból való bőséges idézetek találhatók. Az első munka, mely a reformáció történetét mint ,a politikai történet szerves részét tárgyalta. Horváth Mihály: Magyarok története. 1842—46. Négy kötetben. A felsőbb oktatás céljára volt szánva, de a felsőbb hatóság nem eresztette be az iskolába o művet. A közönség körében hamar elterjedt. Hor­váth Mihály: Magyarország történelme. 1860—1863. Hat kötetből áll. A közönség számára készült. Az előbbivel a szerző nem volt megelégedve s már a sza­badságharc előtt szándékozott ez új kidolgozást elké­szíteni; nagy hatása volt, hatalmas közönsége akadt a provizóriumos idők várakozásában. Hézagai azonban e munkának is voltak. Ezeket igyekezett eltüntetni egy újabb nyolckötetes kiadásban, mely 1871—73-ban

Next

/
Thumbnails
Contents