Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1924-12-01 / 4. szám

84 AZ ERŐ 1924. december hó. Ilyen 1. az úgynevezett monokel lencse. Közönsé­ges, egyféle üvegből készült. A fényképezés nagy mes­terei közül nem egy közönséges szemüveget használt. Ismertető jelei: semmiféle jelzés nincsen rajta, néha még foglalata sincsen, csak egy drótdarabka vagy ragasztás erősíti a kamarához. A nagy átmérőjű len­csének csak igen szűk nyílásán behatoló fény van fel­használva. Teljesen éles képet sohasem ad. Művészi hatások elérésénél inkább nagy formájú masináknál, vagy egészen olcsó gépeknél alkalmazzák. (2. ábra). 2. A periskop két monokel-lencse összetételéből ke­letkezik. Itt az egyik lencse kissé korrigálja a másikat: élesebb képet ad, mint előde, de még ennél is igen kis nyílást lehet csak felhasználni. A fölirata „Periscop“ objektív, vagy ha nincsen semmi jelzése, meg lehet ismerni a Írót lencséjéről, mely a foglalat két végén egymástól bizonyos távolságban van elhelyezve. (3. ábra). Az eddig felsorolt objektiveknek egy közös Libájuk van: a beállításnál a látható sugarak metszési pontján keletkezik éles kép. De lemezre viszont a szemnek lát­hatatlan kémiai sugarai hatnak, ám ezeknek a met­széspontja kissé közelebb van az objektivhez. Ezen a bajon a kétféle sugár egyesítésével segíte­nek. Az egyesítés egy más üveganyagból készült ho­morú lencsével történik, melyet liozzáragasztamak a domiboruihoz. Ismertető jelük éppen ez a ragasztás. Az efajta lencséket nevezik achromatikus lencséknek. Ezek alkotják a második csoportot. 1. Egy ilyen achromatikus lencse a gépre szerelve viseli a „Tájkép-lencse“ nevet. (4. ábra). Fölirata többnyire „Achromat“; eléggé nagy nyílással már jó képet kapunk. 2. Egy foglalat két végén elhelyezett achromatikus lencsékből készül az aplanát. Általánosan kedvelt ob­jektiv. Eléggé fényerős, szép képet ad. Fölirata külön­böző „Aplanat.“ (5. ábra). 3. Az aplanatat már csak a legmodernebb objektiv, az anasztiginát múlja fölül. (6. ábra). Speciális üveg­ből készül. Fő előnye, hogy igen nagy fényerő, például f 1 :3-5, sőt f 1:2 is elérhető vele és nagyon éles ké­pet ad. Akármilyen objektived van, készíthetsz vele jó ké­pet, ha ismered és nem kívánsz tőle lehetetlent. Ha nem eléggé nagy a fényereje, állványról fotografálj. úgynevezett időképet készíts vagy erős napsütésben vegyél le jól megvilágított tárgyakat. Németh Ernő. Könyvkötő-papír készítés. Tudom, hogy Az Erő olvasói közül sokan kötik otthon a könyveiket s azt is tudom, hogy a könyvkötő­­papir nagyon drága. Ezen pedig könnyű segíteni. Ol­csóbb és szebb könyvkötőpapirt készíthetünk otthon, mint amilyet a papiriizletben lehet kapni. Elkészíté­séhez szükséges egy akkora papir (lehet halványan írott is), amilyen nagyságú könyvkötőpapirt akarunk készíteni. Kell hozzá egy ecset, Körülbelül 2—3 cm. átmérőjű szőrözettel. Végül kell megfelelő színű „Háj“ ru!hafesték. A papirt négy rajzszeggel felszurjuk egy kemény papirra, vagy fára, amelyiken lehet festeni. Ezután a papirt bekenjük keményítő ragasztóval, (a keményítő­ragasztót úgy készítjük, hogy 1 dl vizet felforralunk és miikor forr, hígított keményítőt öntünk bele folyto­nos kavarás közben, míg csak sűrű pépet nem ka­punk) s megvárjuk, míg teljesen megszárad. Ezt azért kell tenni, hogy a papirt erősebbé tegyük s ne sza­kadjon el hamarosan. Ha megszáradt, újból bekenjük s rögtön befestjük vízben elég sötétre olvasztott ruhafestékkel. (Az nem baj, ha az ecset szálai által képzett vonalak látszanak). Most vagy az ecsettel be­csapjuk az egészet s ekkor márványpapir kinézése lesz, vagy meghatározott távolságokban az ecsetet ol­dalára fordítva, lenyomjuk a papirra; vagy különféle mintákat festünk. Lehet azután a fésű fokaival végig­­liuzni egy irányiban s azután keresztben. Azután lehet mást is csinálni, csak kicsit gondolkozni kell. Ha va­laki ügyes festő, festhet rá egy kis tájképet, vagy bármilyen finom festményt, csak ilyenkor azt a részt nem festi be ruhafestékkel. Éppen így lehet felírást is csinálni. Az is szép lesz, ha az ecsetet más színű festékbe mártjuk s néhány helyen a papírhoz érintjük. Ha most már a minta kész van, meg kell szárítani, még pedig úgy, hogy nap ne érje. Ez volt a mintával készített papir. Lehet azután minta nélkül is készíteni. Ilyenkor a ragasztót úgy csináljuk, hogy kevesebb keményítőt teszünk bele. Ez­által elég folyékony lesz. A papirra sok ragasztót ke­nünk. Befestés után megfogjuk a papir két sarkát és1 felemeljük, hogy folyjék a papiron a festék, mikor nxár éppen lefolyna a papírról, akkor hirtelen a másik két sarkát fogjuk meg s így ellenkező irányban fo­lyatjuk a festéket. Ezt ismételjük néhányszor s ez­által szépen egymásba folyó tónusokat kapunk. Soós Zoltán, főgimn. VII. o. t.

Next

/
Thumbnails
Contents