Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
1924. december hó. AZ ERŐ 7ó II. fuvaros: Költő... liát a’ miféle hivatal? Körtvélyessy: Én verseket írok. Dalokat. Hallgassák meg! I. fuvaros: Nem értünk mi ahhoz, kéremszépen. Körtvélyessy: Ehhez értenek. Amit én írok, az mindenkinek szól. Azt mindenki megsiratja. Az olyan, mint a fülemile-ének. II. fuvaros: Ejha! Milyen lehet a? Körtvélyessy: No osak hallgassák meg! . .. Van is egy nálam ... A Hortobágyon jártam egyszer, debreceni pusztán . . . Ott láttam ogy kökényszemű korcsmárosnét. . . Hallgassák csak meg! Hortobágyi korcsmárosné ... (Petőfi e című versé! elszavalja). II. fuvaros: No, hát ez aztán nóta! I. fuvaros: Aztán sokat tetszik ilyet csinálni? Körtvélyessy: Néha elfog az ihlet . . . Leülök és szent lázban alkotok . . . II. fuvaros: Magyarán megmondom, mi ugyan nem szoktunk senkit felvenni útközben. I. fuvaros: Az ám ... A fölvett vendég leütötte már néha a gazdát. II. fuvaros: De aki ilyen finum nótákat tud csinálni, az nem lehet rossz ember. 7. fuvaros: Ha már arra megyünk, hogyne vinnénk odáig. Körtvélyessy: Köszönöm, barátaim... A költő homlokára tüskét fon a hálátlan világ. Egyszerű szívek földjéről virágzik számomra a legszebb borostyán . . . Mikor indulnak? II. fuvaros: Tessék csak éjféli időben ott lenni a budai kapunál, ha arra van a lakás. Óraütésre ott leszünk. Körtvélyessy: A feleségem szegény egy szót sem tud szólni. Be van kötve a feie. Nagyon súlyos beteg szegény . . . II. fuvaros: Mér ne segítenénk máson, ha nekünk nincs kárunk belőle. Körtvélyessy.: Ami költséget kirónak, szívesen állom. 7. fuvaros: Ilyen szép nótákat tessen elmondani. Az lesz a fizetség.. . Legalább nem alszunk el tőle. 77. fuvaros: Hát ebben maradjunk. (Kihajtja a poharát). I. fuvaros: No. ballagjunk arrébb... Egy kicsit szunyókálunk indulásig. 77. fuvaros: Jönnek is már a komédiások . . . Isten áldja az urat. Körtvélyessy (kezüket rázza): Barátaim... magyar népem romlatlan lelke megérti a költőt. . . Ezzel a borostyánnal homlokomon ott leszek az indulásnál pontosan .. . (Fuvarosok el). V. JELENET. (Ajtó nyitva marad, hívül zaj hallatszik. Mindig erősödik. Színészek, egy-két színésznő. Elől jő Szabó színigazgató, Dézsi és Petőfi). Körtvélyessy: Mi haj, direktorom? Szabó: Hallatlan! Mióta színházat igazgatok, nem történt ilyen botrány a színházamban ... Dézsi: Legszebb szerepem volt... tönkrement... Körtvélyessy: Mi történt? Szabó: Megint Sándor . . . Petőfi... Nem lehet fegyelemhez szoktatn i. Körtvélyessy: Sándor? Mit csinált már megint? Szabó: Ő volt a lovag ma este Griseldisben... Nem jutott neki kard. A kardja helyére egy ménkű nagy furkósbotot dugott. Mikor a jelenése jött, mikor az eltaszított asszonyt neki kell megvédelmezni, hát kard helyett kirántotta a furkósbotot, elkezdte forgatni mint egy szélmalom... és... ah! (Kétségbeesett mozdulatot tesz, elhallgat). Dézsi: Kérlek, legjobb szerepem lett volna. A kar elkezdett liahotázni. . . Erre átragadt a közönségre... egy kacagás lett az egész tehátrum ... A függönyt le kellett ereszteni. Vége volt a darabnak. Körtvélyessy: Hogy tehettél ilyet, Sándor? Szabó: Lefogom a proporciódból a mai veszteséget. Körtvélyessy: Azzal nem sokat érsz, direktor uram. Sándort ezzel nem lehet meghajlítani... (Petőfihez): De hogy az ördögbe jutóit ilyesmi eszedbe ? Petőfi: Úgy, hogy ti nem itudtok megbecsülni engem. Ti nem becsülitek meg a színészt... Nektek nőm Thalia papja, aki a művészet szent, szerelméből vau közietek, nektek csak . .. komédiás . .. Szabó: Az igaz, hogy neked, Petőfi, ilyen gőggel legalább is Napoleon császárnak kellett volna születned. Petőfi: A színész van olyan hatalmas és fenséges, mint Napoleon. Csakhogy ti minden sehonnait, a világ minden söpredékét kebletekre ölelitek. . Szabó: Az a fő, hogy játszani tudjon. Mit érsz te, dörgő puritán, ha még a karban sem használhatunk? Petőfi: Nem azért vagyok színlapkihordó nappal, hogy este kardalos legyen. Nem azért koplalok, hogy én .legyek a kurjongató vőfély a lakodalomban, az apát adjam a Velencei hölgyben, én csináljam a mennydörgést és a görögtüzet. Szabó: Hát ugyan micsoda szerepekre vágyói? Alit tudsz te? Petőfi: Tudom Coriolánt. .. Hamletet... és a Lear királyban megtapsoltak. Dézsi: Igaz, akkor egészen jó voltál . . . Egyébként, Sándor, én azt hiszem, belőled sohase lesz szinész . . . Petőfi: Majd eldönti a jövő. Szabó: Ha rád hallgatnék, Shakespearet játszanám minden este, de korgő gyomorral. A fő a kassza. Dézsi: ...és a proporció! t.. Elvégre mi is emberek vagyunk, mi is kenyérrel élünk... ha ugyan valami földesúr özcombbal meg nem könyörül rajtunk. Petőfi." Te is így beszélsz, Dézsi?... A tehetséged színarany, vakíthatnál vele, ha komolyan vennéd. Dézsi: Nekem elóg, ha egypár ré/.garast adnak' érte .Persze nem úgy, hogy a te gőgös, makacs, fenséges személyed belehadonász legerősebb szerepeimbe. Körtvélyessy: Elég már, urak . .. Sándornak is van igaija. Ha a színpadra küldjük, nyissuk ki neki is ezt a nyomorúságos ruhatárt. A múltkor is egyik barátja köpönyegéiben játszott. Aztán a poétákat mindig más mérleg serpenyőjében mérik. Dézsi: Én ugyan nem tudom elhinni, hogy az á Petőfi, aki az Athenaeumba verseket ír, ez a Petőfi légyen... Petőfi: Aeimis ad lyram! ... Veled sábba sem ereszkedem. (Elfordul, körülnéz): Hol. itt a gazdasszony. Vele szeretnék beszélni. Körtvélyessy: (hirtelen): Úgy hallom, tálalnak már odabenn. Addig nem beszélhetsz vele, amíg ki nem jött a konyhából. Menjünk beljebb, uraim . . . (Befelé indulnak, Körtvélyessy Petőfit visszahúzza): ...Van-e valami új termés... Rajongva olvasom a verseidet.
