Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
VIII. ÉVFOLYAM. 1924. DECEMBER HÓ. 4. SZÁM. MAGYAR IFJÚSÁGI LAU SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : FŐSZERKESZTŐ: RAVASZ ÁRPÁD. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Félévenként .... 17.000 K. BUDAPEST, VII., HÁRSFA-UTCA 59 b. FELELŐS SZERKESZTŐ : KARÁCSONY SÁNDOR. E SZÁM ÁRA 3500 KOR. Gímnázísták, reálisták, reálgímnázísták, ha igazán a szellemi világ lovaggá ütettni vágyódó apródjai vagytok s azok között is a jövendő igazlátói : lehetetlen, hogy három csoportba oszlódástok egyedül azon múljék, van-e és milyen iskola illetőségi helyeteken. Gimnázista. Egyet-kettőt fordul az idő kereke s már pap, törvényhozó, ügyvéd, biró, tanár, könyvtárnok, orvos, tudós. Reálista. Telnek a napok s a tegnap rövidnadrágos kicsikéje tervez és kavar építész, gépész, vegyész, földkostoló és megint csak tudós, aki türelmesen nézi, hogy forr, hogy nyugtalankodik a föld szelleme lombikjában. Reálgimnázista. Bizonytalan kis alakja még nem rajzolódott elém elég élesen s kissé álomszerű, amint megnőve működni kezd. Kereskedő, közvetítő: konzul, szolgabiró, rendőr, katona, erdész, bányász, patikus, gazdász, postás, vasutas, bankár és boltos: ide-oda csoportosítja a készet, amit a más esze megteremtett. Reálista. Álmodik és álma gvümölcseképen megváltozik a világ. Világosság gyulád a sötétségben, melegebb lesz a tél, kimozdulnak a hegyek a helyükből: belük mozdulatlan energiái felszabadulnak és működésbe jönnek; utadat se állják többé, nem úgy, mint Hannibálnak. Száraz lábbal mégy át a Csendes tengeren, hétmértföldes csizmában sétálsz a kontinens egyik szélétől a másikig és szárnyaid viaszát már nem olvaszthatja meg a nap melege. Az atomok parancsszóra új rendbe sorakoznak, a föld puszta hátán tenyészet támad, a folyók elhagyják régi medrüket és engedelmesen kullognak utánad, ahova te akarod ... A messzi csillagok közelebb rukkolnak, a láthatár összébbszorul és ködbeveszett vonalai uj élességet nyernek . . . Gimnázista. Álmodik és álmai gyümölcseképen megváltozik az élet. Ami eddig állapot volt, megkövült, képszerű, merev, állandó, mozdulatlan, egyre jobban folyamattá válik; megindul, megelevenedik, életteljessé lesz. Ami csak egy pillanatig tartott: kitágul, tegnapja feltámad, holnapja ígérkezik, örökkévalóvá teljesedik. A véletlenek megszűnnek, minden-minden igazolódik, indokolt, okadatolt valami lesz belőle, már érdekes, már érthető, már-már értelme van. Törvény indította meg, mozgatja és juttatja révbe majd. Lélek ül az élet szemében és személyiséggé istenült a sors. Az ember, az örök trónkövetelő megyen, halad, hogy trónját igazán elfoglalja. A visszfénye pedig ennek az átlelkesülésnek: egészség, igazság, jog, szervezet, rend, fejlődés, nagy távlatok, örök összefüggések . . . És mindezt adminisztrálni is kell, nemcsak megálmodni. Egyéni önzésen, kasztok, céhek, nemzetségek lokálpatriotizmusán átütő erővel csak volt diákok képesek erre. Megálmodott jogot jogszokássá tenni, elképzelt többtermelést kicsikarni a földből s eljuttatni félországon ahhoz, aki ehetnék, új hadirendbe sorakozott molekulákkal bénult tagokba „zsongító hatást“ vinni — ez a te dolgod, ha jól megértettem, harmadikfajta kisdiákom, holnap.
