Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-11-01 / 3. szám
70 AZ ERŐ 1924. november hó. Rendes tudósítóknak jelentkeztek: 28. Karner Béla, felsőiparisk. hallgató, (Szeged). 29. Szondy Béla, V. o. t. (Kaposvár). 30. Sz. László, (Békéscsaba). 31. Orbán Lajos, VIII. o. t. (Békés). 32. Tóth Kálmán, VIII. o. t. (Sárospatak). 33. Schiller Frigyes, VIII. o. t. (Kecskemét). Kossuth-emlékkiállítás. Ezeréves történelmünkben senki sem hagyott olyan mélyreható nyomot a nemzet emlékezetében, mint Kossuth Lajos. Talán még Mátyás király, Rákóczi Ferenc és Petőfi tudott a nép nehezen nyíló leikébe ennyire beférközni. Csodálato-, hogy az egyszerű néplélek mily biztosan meg tudja érezni ,a maga csalhatatlan ösztönével, hogy kik az ö legjobbjai, kik áldozták érette nemcsak fényes tehetségüket. tudásukat, hanem — ha kellett ■— boldogságukat, életüket is. A nemzeti hálának, ennek a nemes érzésnek, nyílvánulása a Nemzeti Múzeum Kossuth-kiállítása. Tavaly ugyanilyen kegyelete® módon áldozott Petőfinek századik évfordulója alkalmából s most pedig a Kossuth-kultuszt akarja szolgálni. Letelt ugyanis március 21-én Kossuth 'halála óta az a harminc év, mely után a Nemzeti Múzeumban lévő Kossuth-kéziratanyag felszabadult a tilalom alól a tudományos kutatás és a nagy közönség számára. A szerető gonddal összeállított kiállítás nyolc szekrényben és tizenkilenc asztaltárlóban mutatja be egy majdnem évszázados élet pályafutását; egy embernek életét, akit nemcsak nemzete imádott és szeretett, hanem az egész művelt világ a szabadság fogalmaként ünnepelt és tisztelt. A kiállítás legrégibb emléknek adja Kossuthnak az eperjesi ev. líceumban nyert bizonyítványát (1819. július 5.); osztályzata: első eminens. Azután egymás mellett sorakoznak fel lángelméjének, ritka tehetségének tanúbizonyságai. A szorgalmas ismeretgyüjtés, a komoly-tanulás, az ismeretek feldolgozása: értekezések, jogi és történeti jegyzetek, egy törekvő ifjú példaadó emlékét állítják elénk. A többi emlék már a közpályára lépett férfi merész ívben feltörő életének fényes útját világítja be. Itt már valósággal elkáprázik az ember szeme, látva, hogy az Isten csodálatos adományával megáldott ember mi mindent tud tenni és elérni. Minden szekrény és minden tárló a magyar történelem beszédes büszkesége. Egymás után vonul el a néző előtt az Országgyűlési Tudósításokkal kezdődő új magyar korszak: a modern Magyarországért küzdő Pesti Hirlap, a márciusi napok, a bécsi diadalát, a szabdságharc, kormányzóságának emlékei hamar elvezetnek az emigrációnak nevezetes szakához. És ha valakit az előbbiek még nem töltenének el lelkes megilletődéssel, akkor tekintse végig azokat az üdvözlő-iratokat, ajándéktárgyakat, díszpolgári okleveleket stb.,. melyekkel Kossuthot Angolországban, Franciaországban, Olaszországban és Amerikában elhalmozták. Itt a szabadság hősét ünnepelték benne olyan lelkesedéssel, amilyenben még soha egy embernek sem Volt része. Az ő dicsőséges ünneplése nemzetünk örök büszkesége marad minden időkre. És amennyire felemelők erről az útról szóló gyűjtemények, éppen annyira tiszteletkeltők és meghatók azok az emlékek, amelyek a „turini remete“ életéből valók. A politikai reményeiben csalódott államférfi a nyilvános élettől visszavonulva rendezi iratait és tudományos vizsgálódásban, elmerülésben keres kárpótlást. Több szekrény mutatja be természettudományi gyűjteményeit, könyveit, lapszélre írt jegyzeteivel mindig olyan nyelven, ahogy az illető könyv volt írva. Külön szekrényben vannak elhelyezve a nagy nemzeti gyász: Kossuth halálának és temetésének emlékei. Az egész világ osztozott a nemzet fájdalmában, itt igazán gyászolt a nemzet; siratta legnagyobb fiát, aki csalódottan halt meg, mert nemzetét nem tudta olyan szabaddá, olyan boldoggá tenni, amilyennek ö szerette volna. Most szabadok vagyunk és mégis csúf trianoni szolgaság a részünk s nem is lehetünk boldog szabadok csak úgy, ahogy Kossuth gondolta el. Zarándokoljatok el emlékeinek kiállításához! Merítsetek innen erőt, példát s tegyetek fogadalmat az ö eszméire! (Dr. N.) Z. Ií. III. Az emberi Tudás és Szorgalom ismét diadalt aratott a természet erőivel folytatott küzdelemben. A németeknek Z. R. III. jelzésű kormányozható léghajója, amelyet jóvátétel! követelésben építettek Amerikának, biztos repüléssel és fényes teljesítménnyel átrepülte az Óceánt. Az egész müveit világ izgatott érdeklődéssel kisérte a merész vállalkozást s még ellenségeik is elismerték óriási sikerüket. Az öreg Zeppelin Ferdinánd gróf (sz. 1838., megh. 1917.), körülbelül harminc éve szállott fel először szivarhoz hasonló léghajójával. A lefolyt harminc év kitartó és csalódásokból is erőt és okulást merítő munkájának eredménye ez az Amerikába szállt hajóóriás. Szinte kápráztatnak méreteinek számai: hossza 200 m., átmérője 27. m., (felér egy öt-hatemeletes ház magasságával), köbtartalma 70.000 köbméter. Teherbírása 40.000 kgr. A hajtóerőt öt 400 lóerős Maybach-motor szolgáltatta. Október 12-én, vasárnap reggel 6 óra 35 perckor indult el a csodaalkotmány Friedriehshafenből és Franciaországon út Spanyolország északi csücskétől az Azori-szigetekhoz szolgáló úton repült Amerika felé és Newyork—Baltimore—Washington vonalán érkezett meg Lakehurstbe. S ezt az 5006 mérföldnyi útat 81 óra 17 porc alatt tette, tehát a leggyorsabb tengerjáró hajónál-is 36 órával rövidebb idő alatt jutott el Amerikába, mert bár útközben viharral is meg kellett küzdenie, tudott átlag 62.35 angol- mérföld sebességgel száguldani. Büszkén állapíthatta tehát meg a hajó parancsnoka, Eckener dr. Lakehurstben a hajóból kiszállva, hogy új világrekordot értek el és méltán mondhatta Coolidge elnök Eckenernelc: „Ez az utazás nemcsak izgató élmény és ragyogó kaland, hanem jóval több: korszakalkotó siker. Az a kiválóság és ügyesség, amely a német technikusok részéről az ily csodálatos légi járómü építésében megnyilatkozott és az a siker, hogy a hajót oly győzelmesen, minden baj nélkül Friedriehshafenhől Lakehurstbe vezették, a legnagyobb érdeklődést érdemlő esemény. Reám és az amerikai népre nézve nagy öröm, hogy Németország és Amerika között a békés kapcsolat teljesen helyreállt.“ A nagy amerikai lapok is lelkesedéssel remélik,