Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1924-11-01 / 3. szám

70 AZ ERŐ 1924. november hó. Rendes tudósítóknak jelentkeztek: 28. Karner Béla, felsőiparisk. hallgató, (Szeged). 29. Szondy Béla, V. o. t. (Kaposvár). 30. Sz. László, (Békéscsaba). 31. Orbán Lajos, VIII. o. t. (Békés). 32. Tóth Kálmán, VIII. o. t. (Sárospatak). 33. Schiller Frigyes, VIII. o. t. (Kecskemét). Kossuth-emlékkiállítás. Ezeréves történelmünk­ben senki sem hagyott olyan mélyreható nyomot a nemzet emlékezetében, mint Kossuth Lajos. Talán még Mátyás király, Rákóczi Ferenc és Petőfi tudott a nép nehezen nyíló leikébe ennyire beférközni. Csodálato-, hogy az egyszerű néplélek mily biztosan meg tudja érezni ,a maga csalhatatlan ösztönével, hogy kik az ö legjobbjai, kik áldozták érette nemcsak fényes tehet­ségüket. tudásukat, hanem — ha kellett ■— boldogsá­gukat, életüket is. A nemzeti hálának, ennek a nemes érzésnek, nyíl­­vánulása a Nemzeti Múzeum Kossuth-kiállítása. Tavaly ugyanilyen kegyelete® módon áldozott Petőfi­nek századik évfordulója alkalmából s most pedig a Kossuth-kultuszt akarja szolgálni. Letelt ugyanis március 21-én Kossuth 'halála óta az a harminc év, mely után a Nemzeti Múzeumban lévő Kossuth-kéz­­iratanyag felszabadult a tilalom alól a tudományos kutatás és a nagy közönség számára. A szerető gonddal összeállított kiállítás nyolc szekrényben és tizenkilenc asztaltárlóban mutatja be egy majdnem évszázados élet pályafutását; egy em­bernek életét, akit nemcsak nemzete imádott és szere­tett, hanem az egész művelt világ a szabadság fogal­maként ünnepelt és tisztelt. A kiállítás legrégibb emléknek adja Kossuthnak az eperjesi ev. líceumban nyert bizonyítványát (1819. július 5.); osztályzata: első eminens. Azután egymás mellett sorakoznak fel lángelméjének, ritka tehetsé­gének tanúbizonyságai. A szorgalmas ismeretgyüjtés, a komoly-tanulás, az ismeretek feldolgozása: érteke­zések, jogi és történeti jegyzetek, egy törekvő ifjú példaadó emlékét állítják elénk. A többi emlék már a közpályára lépett férfi me­rész ívben feltörő életének fényes útját világítja be. Itt már valósággal elkáprázik az ember szeme, látva, hogy az Isten csodálatos adományával megáldott em­ber mi mindent tud tenni és elérni. Minden szekrény és minden tárló a magyar történelem beszédes büsz­kesége. Egymás után vonul el a néző előtt az Ország­­gyűlési Tudósításokkal kezdődő új magyar korszak: a modern Magyarországért küzdő Pesti Hirlap, a már­ciusi napok, a bécsi diadalát, a szabdságharc, kor­mányzóságának emlékei hamar elvezetnek az emigrá­ciónak nevezetes szakához. És ha valakit az előbbiek még nem töltenének el lelkes megilletődéssel, akkor tekintse végig azokat az üdvözlő-iratokat, ajándéktár­gyakat, díszpolgári okleveleket stb.,. melyekkel Kos­suthot Angolországban, Franciaországban, Olaszor­szágban és Amerikában elhalmozták. Itt a szabadság hősét ünnepelték benne olyan lelkesedéssel, amilyen­ben még soha egy embernek sem Volt része. Az ő di­csőséges ünneplése nemzetünk örök büszkesége marad minden időkre. És amennyire felemelők erről az útról szóló gyűj­temények, éppen annyira tiszteletkeltők és meghatók azok az emlékek, amelyek a „turini remete“ életéből valók. A politikai reményeiben csalódott államférfi a nyilvános élettől visszavonulva rendezi iratait és tudományos vizsgálódásban, elmerülésben keres kár­pótlást. Több szekrény mutatja be természettudo­mányi gyűjteményeit, könyveit, lapszélre írt jegyze­teivel mindig olyan nyelven, ahogy az illető könyv volt írva. Külön szekrényben vannak elhelyezve a nagy nem­zeti gyász: Kossuth halálának és temetésének emlé­kei. Az egész világ osztozott a nemzet fájdalmában, itt igazán gyászolt a nemzet; siratta legnagyobb fiát, aki csalódottan halt meg, mert nemzetét nem tudta olyan szabaddá, olyan boldoggá tenni, amilyennek ö szerette volna. Most szabadok vagyunk és mégis csúf trianoni szolgaság a részünk s nem is lehetünk boldog szaba­dok csak úgy, ahogy Kossuth gondolta el. Zarándokoljatok el emlékeinek kiállításához! Me­rítsetek innen erőt, példát s tegyetek fogadalmat az ö eszméire! (Dr. N.) Z. Ií. III. Az emberi Tudás és Szorgalom ismét diadalt aratott a természet erőivel folytatott küzde­lemben. A németeknek Z. R. III. jelzésű kormányoz­ható léghajója, amelyet jóvátétel! követelésben építet­tek Amerikának, biztos repüléssel és fényes teljesít­ménnyel átrepülte az Óceánt. Az egész müveit világ izgatott érdeklődéssel kisérte a merész vállalkozást s még ellenségeik is elismerték óriási sikerüket. Az öreg Zeppelin Ferdinánd gróf (sz. 1838., megh. 1917.), körülbelül harminc éve szállott fel először szi­varhoz hasonló léghajójával. A lefolyt harminc év ki­tartó és csalódásokból is erőt és okulást merítő mun­kájának eredménye ez az Amerikába szállt hajóóriás. Szinte kápráztatnak méreteinek számai: hossza 200 m., átmérője 27. m., (felér egy öt-hatemeletes ház ma­gasságával), köbtartalma 70.000 köbméter. Teherbírása 40.000 kgr. A hajtóerőt öt 400 lóerős Maybach-motor szolgáltatta. Október 12-én, vasárnap reggel 6 óra 35 perckor indult el a csodaalkotmány Friedriehshafenből és Franciaországon út Spanyolország északi csücskétől az Azori-szigetekhoz szolgáló úton repült Amerika felé és Newyork—Baltimore—Washington vonalán érke­zett meg Lakehurstbe. S ezt az 5006 mérföldnyi útat 81 óra 17 porc alatt tette, tehát a leggyorsabb tenger­járó hajónál-is 36 órával rövidebb idő alatt jutott el Amerikába, mert bár útközben viharral is meg kellett küzdenie, tudott átlag 62.35 angol- mérföld sebesség­gel száguldani. Büszkén állapíthatta tehát meg a hajó parancsnoka, Eckener dr. Lakehurstben a hajóból ki­szállva, hogy új világrekordot értek el és méltán mondhatta Coolidge elnök Eckenernelc: „Ez az utazás nemcsak izgató élmény és ragyogó kaland, hanem jó­val több: korszakalkotó siker. Az a kiválóság és ügyes­ség, amely a német technikusok részéről az ily csodá­latos légi járómü építésében megnyilatkozott és az a siker, hogy a hajót oly győzelmesen, minden baj nél­kül Friedriehshafenhől Lakehurstbe vezették, a leg­nagyobb érdeklődést érdemlő esemény. Reám és az amerikai népre nézve nagy öröm, hogy Németország és Amerika között a békés kapcsolat teljesen helyre­állt.“ A nagy amerikai lapok is lelkesedéssel remélik,

Next

/
Thumbnails
Contents