Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-10-01 / 2. szám
38 AZ ERŐ 1924. október hó. ÄA SZENTLÉLEK TEMPLOMAI "^AMÍ SPORTUNKP^^ Mire tanít a párisi olimpiász? Még ma is vannak jóhiszemű emberek •— s különösen nagy számmal a diákvilágban —■ akik azt állítják és azt is hiszik, hogy az olimpiai versenyeknek ma is az a céljuk és szerepük, mint volt a klasszikus ókorban. Két dologról szoktak megfeledkezni az ilyenek: egyrész't, hogy a görögök az olimpiai játékokat isteni eredetüeknek tartották s az istentiszteleteik egy fajának tekintették, másrészt, hogy különböző, de egy nemzetbeli törzsek fiai szálltak küzdelemre egymással a dicsőségért. Egy pálmaág a szent berekből: ez volt az elérthető legnagyobb jutalom. S egy magytehetségű, de darabokra szakadt népnek lett a verseny összefüggő kapcsa és ünnepe. Kérdés azonban, hogy ezt a szerepet tölti-e be ma is, 2700 esztendővel az első ismert verseny után. Erre felel nekünk Páris: nem! Nem, mert nem azért jött össze Európa, Amerika, meg a többi világrész fehér és színes népeinek testileg képzett ifjúsága, hogy színen, fajon, országhatárokon és kontinenseket elválasztó tengereken keresztül és azoknak ellenére, embernek, testvérnek érezze magát s szívének titkos rezdülése taszítsa egymáshoz közelebb a háború emlékét alig behegedt sebként érző nemzetek minden képviselőjét. Nem, Páris nem kötötte össze, nem hozta egymáshoz közelebb a világ nemzeteit: szétválasztotta világszerte őket, mint j ólbarátokat és ellenségeket,, ugyanazon ,a szemüvegen át tekintve őket, mint a háború alatt. A versenyző nemzetek pedig azzal a szándékkal küldték ki fiaikat, mutatták be sport- nagy- vagy kisiparukat, hogy elfoglalják az őljet megillető helyet a nemzetek listáján. Győzelem és dicsőség! Ez volt a fontos, mindennél fontosabb, sokszor még a becsületnél is. Hogy milyen kevés közük volt a versenyeknek sokszor magához a sporthoz is, arra nézve az egyik magyar sporthirlapíró július 12-ről szóló' tudósításából vett részleteket nnutatunk be, amelyek A borzalmak napja. Emberkínzás cross-country és dekatlon címén feltűnést keltő cím alatt többek között a következőképen számolnak be: „A mai nap a borzalmaik napja volt. Ájulások, zokogások és összeesések váltogatták egymást ebben a rettenetes küzdelemben, amelyet a versenyzők nemcsak egymás ellen, — a világ legjobbjai ellen, — hanem a pokoli hőség ellen vívtak meg. Irtózatos volt ez a meleg ma. A pálya belsejében, a napon, kalapban is alig lehetett kibírni, minduntalan a hűvösre menekültünk és ebben a hőségben folyt le a dekatlon második öt száma és a 10 km.-es cross-country. Mind a kettő még normális hőmérséklet mellett is emberfeletti feladatot ró a résztvevőkre, tessék most ugyanezt elképzelni a legrekkenőbb kánikulában! Az volt az általános vélemény, hogy ez már nem sport! Sohasem fogom elfelejteni a cross-country befutását. Tántorgó, révedező szemű emberek, a fele már kint hull el, minden második összeesik, az orvos azt sem tudja, melyikhez szaladjon ... Borzalom! Egy belga futó a stadionba beérve, a salaikon rogyott össze, a finnek harmadik embere pedig imbolyogva, hol megállva, hol elindulva botorkált be a célba. A legrémesebb látvány egy francia atléta beérkezése volt. A cél.egyenesben egyszer csak észrevesszük, hogy kigyóvonalban fut, tántorog. Odaszaladunk és az üveges szemén látjuk, hogy nincs az öntudatánál. Eszméletlenül futott..." Egy másik atlétáról hasonlóképen szól: ,Az 1500 már nagyon nehezen ment neki, a célba érve pedig úgy esett össze ez a csupa erő-ember, mint egy rongy. A célig tartott csak az akarat, amíg a versenyhez szükséges volt. Ott azonban a teljesen kimerült szervezetet mindenáron összetartó energia kikapcsolódott, a versenynek abban a pillanatban vége volt és a remek atlétából a következő pillanatban egy földön heverő, rángatózó beteg ember lett, aki minduntalan hisztérikus zokogásban tört ki . . . ... Ez nem testedzés, csak egészségirontás. Ez mindenkinek csak árthat.“ Sok hasonló észletet lehetne még találnunk, de ezek után felesleges. Kérdés: hiszi-e még a magyar diákság, hogy ez a sport s hogy ilyen vagy hasonló versenyektől függhet egy nemzet dicsősége. Elfogadhatjuk-e, hogy tizenegy futballista képviseli Magyarország színeit, kivétel nélkül idegen névvel s — tálán — bevés kivétellel napibérezámba menő zsebpénzért? Mi úgy látjuk, hogy diákságunk legnagyobb része nincs nrég tisztáiban a sport alapfogalmaival s ezért legközelebb ezeket vesszük sorra. Kérdéseket és hozzászólásokat akáir az eddigiekhez, akár ezutáni közleményeinkhez szívesen fogadunk. A párisi olimpiász eredményei: Úszás: 1500 m. 1. Andrew Charlton (Ausztrália) 20 p. 06.8 imp. Vil. rek. 2. Arne Borg (Svédo.) 20 p. 41.4 mp. 3. Beaurepaire (Ausztrália) 21 p. 48.4 mp. 4. 4. Anglia. 5. Japán.
