Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-06-01 / 10. szám
1925 június hó. AZ ERŐ 243 (metszet, rajz, litográfia) gyűjtemény s számottevő szoborgyűjtemény alkotja az intézet törzsanyagát. A hatalmas anyag nem egyszerre került össze, hanem évszázadok során folytatott gyűjtőtevékenység eredményeként állott elő ez a méreteiben is impozáns, értékeiben kvalitásos nagy gyűjtemény, melyet külföldi vendégek épen olyan szívesen keresnek föl, mint a milyen örömmel jönnek a művészet iránt érdeklődő magyarok is falai közé. A múzeum anyagának törzsét a leggazdagabb magyar főúri család több évszázadra menő művészi gyűjtőmunkája hozta együvé. Eszterházy Pál nádor vetette meg alapját a XVII. század második felében. Utódai folyton gyűjtöttek több-kevesebb buzgalommal. Kivált közülük a művészetkedvelő Miklós herceg (1765 —1833), aki Olaszországba tett útján, meg kölföldi, főleg bécsi műkereskedő cégek közvetítésével a kiváló remekművek egész sorát szerezte meg az „Eszterházy képtár“ számára, melyet ő állíttatott ki véglegesen a bécsi Kaunitz család nyári palotájában. A gyűjtő herceg halála után a vásárlások egyre gyérültek, alig alig szaporodott a képtár és metszett gyűjtemény egy-egy darabbal, végül 1865-ben a M. Tudományos Akadémia Duna melletti palotájába állította ki a család a becses gyűjteményt, melynek képanyaga 636 darabot számlált. 1871-ben a magyar állam veszi meg az egész képtárt a Magyar Országos Képtár számára 1,100.000 forinton, amelyet egyesítettek a már korábban a nemzet birtokába jutott gyűjteményekkel. Pyrker János László egri érsek 1836-ban hagyományozza képtárát a Nemzeti Múzeumnak, Ipolyi Arnold, a kitűnő műtörténész, besztercebányai püspök 1872-ben ajándékozza főleg korai olasz művekből álló nagybecsű képsorozatát a létesített Országos Képtárnak. Ezek mellett a Jankovich gyűjtemény a Delkaés féle gyűjtemény jutnak rövid úton a nemzet birtokába. Később az állandó művásárlo bizottság és főleg Pulszky Károlynak. a később tragikus sorsot ért képtár! igazgatónak 1894—1895-ben tett hatalmas vásárlásai egészítették ki a múzeum anyagát. A folytonos vásárlások és hagyományok által jelentősen növekvő kép-, grafikai és szoboranyag szükségessé tette egy új, hatalmas palota építését, mely 1906 őszén elkészülvén, a Nemzeti Múzeumból kiszakított és önálló múzeummá tett országos képtári anyag beköltözött mai hatalmas palotájába.* Ettől kezdve a megszabott keretek között nőtt és szaporodott az anyag, mely jelentős gyarapodást nyert 1912. év őszén a Pálffy János gróf nagyértékű (177 drb. kép) gyűjteménye által. Uj osztálya lett a Múzeumnak a Nemzeti Múzeum kebeléből átvett Történelmi Arcképcsarnok, melyet helyszűke miatt az Akadémia palotájába állítottak ki közszemlére, míg 1920-ban negyérdemű hazánkfia, Hopp Ferenc hagyományaként megkapta az Andrássy-út 103. szám alatti csinos villát a benne foglalt naayértékű keletázsiai művészeti (főleg kisplasztikái) gyűjteménnyel együtt. Amint látjuk ebből a pár mozaik szemcseként odavetett fejlődéstörténeti képből, a múzeum egyfelől magánosok áldozatkészségének, másfelől az állam tudatos fejlesztő programmjának köszönheti létrejöttét és fejlődését. A múzeum gyűjeményeit a következőkben fogjuk röviden ismertetni. A hatalmas képtári anyag, mely a múzeum teljes első és másodikemeleti helyiségeit megtölti, két főcsoportra oszlik : a régi és modern képtárra. A régi képtár anyaga, kezdve a bizánczi korszaktól felöleli jóformán valamennyi európai nemzet képírását kb. a XIX. sz. elejéig. A trecento, quattrocento, ép oly jól talál képviselőkre, mint a későbbi olasz művészet. * Az adatokat Dr. Térey Gábor „Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum régi képtárának teljes leíró lajstroma“ (1916) című művéből vettük. Ghirlandajo, Francia, Raffael, Criveili cs sokan mások kitűnő munkáikkal képviselik a renaissancenak a művészetben örökbecsűt alkotó századait. Nagyszerű anyagot rejt magában a regi képtárnak spanyol terme, mely világhírű névvel bír a múzeum és művészetismerók körében. Murillo, Ribera, Goya, Greco a legnevezetesebb nevek a méltóan képviselt művészek között. A régi németeket Holbein, Dürer, Altdorfer és mások művei adják kiváló példányokban elénk. A hollandi és flamand mesterek között nem hiányzik Rembrandt, Rubens, van Hooch, Ruijsdach neve sem, mindannyian kitűnő képekkel képviselve művészetüket. De a barokk mesterek is jelentős alkotásokkal szerepelnek, úgy hogy a régi képtárban a festészet történetének áttanulmányozása^ minden nehézség nélkül alaposan elvégezhető. Ki kell emelnünk a földszinti nagy márványteremben kiállított olasz freskó gyűjteményt, mert ilyen nagyszámú, hasonlóan táblákra felsorolt freskókból álló sorozattal kevés múzeum dicsekedhetik. A régi magyar festőművészetet pár nagyon szép és tanulságos szárnyas oltár, továbbá egy becses, bár kis sorozat barokk festők műveiből képviseli, közöttük Kupeczky, Mányoky képeivel. A modern képtár, amellett, hogy a XIX. századi külföldi (főleg német, francia, belga, skandináv) művészek művelt is jelentős számban vonultatja föl, a teljes magyar festőműveszet keresztmetszetét adja a XiX. század első felétől kezdve egészen napjainkig. Nincs jóformán jobb nevű festőművészeink közül egyetlen egy sem, akit valamelyik műve ne képviselne ebben a nemzeti galériában. Barabás Miklós, Markó Károly. Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Lotz Károly, Szinyei-Merse Pál, Paál László, Mészöly Géza, Munkácsy Mihály valósággal kis gyűjteménnyel, némelyik egész teremre valóval, fejlődésének irányairól tökéletesen beszámol a szemlélőnek. Különösen értékesek a Szinyei teremben látható vázlatok, melyek a művésznek szerkesztésmódjáról, téma felfogásáról számolnak be. Az újabb festői irányok közül különösen Hollóssy Simont, Ferenczy Károlyt, Rippl- Rónai Józsefet ismerhetjük jól meg nagyszámú, különböző korszakaikból való festményükből. A saját hasúja művészetét minden magyarnak ismernie kell, ezért szükséges és fontos, hogy mennél többször keressük fel a művészeteknek házát, hol a magyar festészet olyan összefoglaló, tanulságos képét kapjuk, mely minden Írásnál jobban érthetően beszél hozzánk. A grafikai osztály metszet, rajz és litográfia gyűjteményekből áll s szintén igen gazdag. A tajzgyűjteményben, melynek nagy az anyaga szintén becses és gazdag, nagy számmal vannak a legkiválóbb mesterektől származó rajzok. Különösen kiemelendők a Lionardo da Vinci, Rembrandt, Wolf Huber, Watteau kezétől származó rajzok, melyek messze földön híressé és értékessé teszik nagy gyűjteményünket. A metszet gyűjtemény több mint 200,000 lapot foglal magában és a karc s metszet technikának mindennemű ágából igen jelentős és értékes darabot tud fölmutatni. Itt jegyezzük meg, hogy a grafikai osztály kb. félévenként váltakozó kiállításon szokta egy-egy kor és egy-egy nemzet nagy művészetét bemutatni. (Jelenleg pld. a XVII. századi hollandi grafikát láthatjuk nagyértékű lapokon, köztük Rembrandtnak több mint ötven eredeti karcával.) A plasztikai gyűjtemények három főcsoportra oszlanak. Az antik osztály kb. 150 darab eredeti görög római márványból álló szoborból és töredékből áll, melyek között értékes darabok foglalnak helyet. A görög irodalom ismerői örömmel láthatják Euripides arcképét, a történelemmel foglalkozók Nagy Sándor apró márványportréit nézhetik bámulattal, vagy Augusztusnak az actiumi csata utáni áldozását ábrázoló relifét. Kiemelhetem még valamelyik hazai temetőből származó díszszobrot.
