Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-06-01 / 10. szám

1925 junius hó.

AZ ER

231

tétlen szükségesek már az elsőéves hallgatónak is, mivel a budapesti egyetemen — eltérőleg a németországi szokástól — a francia irodalom francia nyelven adatik elő. A leendő középiskolai tanárnak teljesen kell a nyelvet bírnia, de annak is, aki kizárólag’ csak tudományos szempontból akarna fog’lalkozni a francia nyelvvel és irodalommal, kell, hogy a nyelvet tökéletesen bírja, mert mély és alapos ismeretre csak így tehet szert, az irodalom szellemébe csak így hatolhat be.

Fontos követelmény minden ideg-en szakos hallgatóra nézve az, hogy magyar voltáról soha se feledkezzék meg idegen tanulmányai során. Ha igazi, élő hazafiui érzés nincs benne és kritika nélkül átengedi magát az idegen kultúrának, lelki bolyongás lesz része és kiszalad lába alól a talaj, melyben gyökeret kell, hogy verjen. Értékes munkásság csak úgy lehetséges, ha a speciális tanulmányok nem teszik érzéketlenné a hallgatót a magyar érzéssel • szemben.

Éppen ezért állandó összeköttetésben kell állni a magyar szellemi élet összes megnyilvánulásaival. (Könyvek, szemlék, folyóiratok stb. figyelemmel való kísérése.)

Igyekezzék tanulmányai során a hallgató a holt betű fölé emelkedni. Tartsa szem előtt, hogy „a betű öl, a lélek elevenít“. Ne a formális elem rögzítse meg figyelmét, keresse a benső, érdemi összefüggéseket. Ne kezdje túlmagasan tanulmányait, előbb jönnek a részlettanulmányok, s ezek során juthat el a nagyobb dolgokhoz. Nincs oly részletkérdés, melyen át nagy dolg'okat nem lehetne meglátni. Minden részletkérdés ablak, melyen keresztül bepillanthatunk a szellemi élet teljességébe.

Ami az előtanulmányokat illeti, szerezzen meg valamilyen francia irodalomtörténeti bevezetőt, szerezze meg a Zauner-féle „Romanische Sprachwissenschaft“ című két füzetből álló munkát (Sammlung Göschen 128. és 250. sz.) és főként kezdjen olvasni francia írókat. Olvasson és jegyezzen! Elmélkedjék a szövegen, gondolkodjék, mi fogta meg. Csak így lesz élménnyé az olvasmány. Itt sem a memória a fontos, hanem a szöveg fölé való emelkedés abstractió útján. Ez a tudományos gondolkodás módszere.

A nyelvtörténeti tanulmányok módszere sokkal egyszerűbb, de fáradságosabb is. Itt különösen fontosak a román filológiának azok a problémái, melyek bennünket, magyarokat is érdekelnek. így pl. óriási kár, hogy’ nincs képzett oláh nyelvészünk, holott az oláh őstörténet magyar vonatkozásainak kideritése nagy nemzeti érdek. Ez a munka csak nyelvészeti alapon végezhető el, hiszen a magyar őskor képe is csak nyelvészeti alapon volt megismerhető. A nyelvészet tehát nem oly haszontalan dolog, mint sokan vélik és nem is csupán abban áll, hogy egy vala mely nyelvet jól tudjunk, hanem nagy művelődéstörténeti fontossága van, sőt eredményes művelése kiválóan nemzeti érdek lehet.

Domanovszky Sándor, a magyar művelődéstörténet Irinára :

Az egyetemre lépő, történeti tanulmányokra készülő hallgatókkal szemben legfontosabb követelésünk. hogy latinul jól tudjanak, a források megértése kedvéért, és hogy a németet és lehetőleg még egy nyugati nyelvet legalább annyira bírjanak, hogy azok irodalmát javukra fordíthassák. Ezek mellett az igények mellett eltörpül minden más, mert az az egyetemi tanulmányok ideje alatt is elsajátítható. Ajánlatos mindazonáltal, hogy a hallgatónak világos

átnézete legyen a fejlődésről, valamint a történeti irodalomban való olvasottság is csak javára válhat a jelöltnek.

Hehler Antal, a művészettörténet tanára:

Hallgatóimtól szorgalmon és odaadáson, kivül hivatottságot és hajlamot várok, mert a művészettörténet egyike azon szakoknak, melyek a hivatottságot és rátermettséget feltétlenül megkövetelik, nélkülük itt eredményt elérni nem lehet. — A klasszikus nyelvek mellett a modern nyelvek közül különösen a német, francia és olasz nélkülözhetetlen.

Heinlein István, az ókori történet tanára:

Ismerjék az ókori történelmet és régiségtant a középiskolában előadott mértékben. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az egyetemen eredeti források olvasása s az egyes korszakokkal részletesebben foglalkozó előadások hallgatása folyamán elsajátíthassák azt a tudományos módszert, amelynek alkalmazása megeleveníti a klasszikus ó-kor nevei mögött az embereket. Az ó-kori történelem tehát ne nevek sorozata legyen számukra, hanem részleteiben is ismerjék a kort, éljen előttük az egész anyag.

Hóman Bálint, a középkori magyar történelem tanára:

Mindenekelőtt: nyáron pihenjenek, sportoljanak. Az egyetemre felkerülve pedig sokat olvassanak, mindig figyelmesen, gondolkozva. A történelem nem olyan tudomány, amelyet egy-két könyvből meg lehet tanulni. Sokkal nehezebb, mint általában gondolják. Ezért kell állandóan olvasni. Először összefoglaló munkákat: Paulert, Marczalit, azután részletmunkákat, forrásokat is. A források eredetiben való olvasása nélkül lehetetlen a történelmet igazán megismerni. Ezért nélkülözhetetlen a histórikusnak a latin nyelv. — A történetíró munkájának módszeres megismerése végett igen ajánlatos olvasmány Meister: Grundriss der Geschichtswissenschaft című könyve. Őszre különben valószinüleg megjelenik az én könyvem is a forráskutatás módszereiről. „A történettudomány kézikönyve“ is készülőiéiben van. — Ajánlatos az elsőéveseknek az újkorról szóló előadásokat is hallgatniok, hogy minél szélesebb látókörre tegyenek szert. S még egyszer ismétlem: sokat olvassanak.

Angyal Dávid, az újkori magyar történelem tanára s ideiglenesen az újkori világtörténelem előadója:

Tudjanak latinul, mert a latin nyelv a források olvasásához nélkülözhetetlen. Igen szükséges a görög nyelv is. Hasonlóképen áll a dolog a hazai nemzetiségi és a modern nyelvekkel: a német, tót, román vagy a francia és oláh nyelv tudása nagy előnyt jelent a történész számára, sokszor mozdulni sem tud nélkülük. — Természetesen egy ember nem tudhat ennyi nyelvet, de közülük legalább egyet-kettőt igen s ezért hangsúlyozom: nyelvtudás nélkül senki ne legyen historikus.

Szent pétery Imre, a történelem segédtudományainak ny. r. tanára:

A történettudománnyal, s így a hazai történelemmel való foglalkozás is nyelvismeretek nélkül lehetetlen. Elsősorban a latin nyelv ismerete szükséges a közép-, s az újkori történeti források tanulmányozásához. Aki tehát a történeti szakot óhajtja választani, annak már középiskolai tanulmányaiban igen