Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-06-01 / 10. szám
VIII. ÉVFOLYAM. 1925 JUNIUS HO 10. SZÁM MAGYAR IFJÚSÁGI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, VII., HABSFA-UTCA 59 b. FŐSZERKESZTŐ: RAVASZ ÁRPÁD. FELELŐS SZERKESZTŐ : KARÁCSONY SÁNDOR. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Félévenként. .... 17.000 K. E SZÁM ÁRA 3500 KOR. M aturandusok. Egy könnyűvérű kor egyik gyilkosán elesszemű írója úgy mutatja be őket, ahogy sétapálcásan, kiöltözve, szivarral az agyarukon keresztülugrálják a templomkert kerítését s a rendőr figyelmeztetésére, kissé következetlenül ezt felelik: nekünk szabad, mert már érettek vagyunk. A legelfogultabb maturandus is úgy nevet ezen a kis jeleneten, hogy kiérezni a nevetéséből, mennyire nem ezt tartja az érettség jelének. Azt azonban már nehezebben tudná megmondani, hogy mit tart hát annak, ha nem ezt tartja és ezt nem tartja ? És ti is valamennyien, kisebbek és nagyobbak, akik minden hónapban együtt szoktátok velünk, tisztázni és meghatározni a diákélet egyes fogalmait immár három éve, megtudnátok-e mondani pontosan, mit tartotok a matúra felől, ahova türelmetlen « vággyal törekesztek első osztályos korotok óta majdnem kivétel nélkül valamennyiőtök ? Számonkérés? Utolsó erőmegfeszítés? Első férfias próbatétel? Régi idők itt felejtett maradványa ? Rosta ? Vexálás ? Szükséges rossz ? — hallom szinte testi füllel is a véleményeket. Ahány vélemény, annyiféle, de egyben azt hiszem valamennyi megegyezik: akik ezt a vizsgát kívánjak, valamit akarnak tőletek, még pedig igen komolyan, majdnem komoran követelik. Mi ez a valami? Komolyan elhiszitek, hogy az Árpád-ház pontos geneologiája vagy a kettős törés ? Esetleg gróf Pekry Lőrincné Báró Petróczy Kata Szidónia születési és halálozási évszáma, netalántán a római lakodalom vagy végtisztesség intimitásai ? Komolyan elhiszítek az idei elnökről szóló rémmeséket és meg is vagytok győződve róla vagy csak egymás mulattatására találjátok ki újra a tavaly előtt is annyira közkedvelt naiv eposzt, hogy x egy a verbo miatt elbukott, y viszont berövidítette a siná per sin ß-t sinusszal és mégis kettese lett és hogy az érettségi valami ilyes és mindössze ennyi ? És becsületszavadra nincs belülről nevethetnéked, mikor már tizedszer hallod, hogy Arany János nem érettségizett és hogy N. N.-t, aki ekkor és ekkor itt és itt évre bukott, utólag igazolta az élet, mert igen nagy ür és sarokháza van ? Ne vitatkozzunk, jó ? Nem mondom el neked, hogy ez a vizsga nem adja, csak mutatni próbálja az intelligenciát s az Arany János esete igy nem is csökkentheti ezt a jelentőségét. Nem pirongatlak meg azért sem, hogy ezt a beteg, züllött, bennünket elnyelni akaró, szennyes, mindennapi kérész életet emlegeted igazoló-bíróságnak. Csak arra kérlek igen komolyan, talán utoljára, hogy találkozunk: gondold meg egy kicsit alaposabban, mint eddig tetted: nem jó-e, ha még egyszer meg akarják tudni, otthon vagy-e módszeres gondolkozásban, tudsz-e a szellemi világ szélrózsájának elegendő ága felé alaposabban tájékozódni, képes vagy-e gondolataidat koncentrálni s ítéleteid megfogalmazása elegendő mértékben exakt-e ? Jelenségnek látod-e az életet, vagy folyamatnak? Korlátokat érez-e a fantáziád vagy a végtelenbe ívellik a pályája, ahogy kell ? Ne felejtsd, hogy a szellemi munka terén ezek a praktikumok. És vedd tudomásul, hogy az az ember érett, aki ezen a próbán nyeregben marad. Az egész, a harmonikus, az örök lélek. Vájjon kiadhatnók-e neked is a testimonium maturitatist nyugodt lélekkel — így: sub specie aeternitatis ? O. iitinani possetn !
