Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-05-01 / 9. szám
1925 május hó. AZ ERŐ 205 kem'ényfá'ból vágjunk ki ogy 2X5 cm. méretű hasábot (5. ábra) és ebbe egymással szemben egy 3 mm.-es fúróval fúrjunk két lyukat. Vegyünk egy körülbelül 20 cm. hosszú 3 mm.-es rézrmdat és abból egy 2 cm.-es darabot az alsó, egy 14 cm.-es, az ábra szerint meghajlított darabot pedig a felső lyukba erősítünk. Ezután 1 mm.es rézlemezből két 40X20 mm. méretű lapocskát vágjunk ki és azon 3 mm.es fúróval egy, 2 mm.-essel pedig két lyukat fúrjunk s hajlítsuk meg mindkettőt 90 foknyira. Végül igen alkalmas még'egy 2 mm. vastag alátét-lapocska is. Mikor mindem készen van, az egyes részeket az 5. ábra szerint összerakjuk, a kosárfenéktekercset a fiberhasáb lapos oldalára erősítjük két kis szeggel. Ezután az egészet hengeres tekercsünk egyjk oldalára fogjuk szerelni, de ügyeljünk arra, hogy ez az oldal ugyanaz legyen, mint amelyik oldalon a hengeres tekercs végződése és kivezetése van. Legvégül a lapos tekercs két végét két szorítócsavarhoz visszük, a meghajlított rézdrót végére egy kis fafogantyút teszünk és a visszacsatolás készen van. Ügyeljünk azonban arra, hogy az egész rendszer se tulkönnyen ne forogjon, se nagyon szoros ne legyen. Az összeállított részek távlati képét <>. ábránk szemlélteti. 6. ábra. A bekapcsolás úgy történik, hogy lámpánk anódját összekötjük a lapos tekercs egyik szorítőcsavarával, a másik szorítócsavart pedig a telefon egyik pólusával és a telefon-kondenzátor egyik bevezető osavarával. A kondenzátor másik póLusát és a telefon szabadon maradt második végét pedig együttesen az anődtelep pozitív sarkával kapcsoljuk össze. Az alkatrészek többi összekötései tökéletesen megegyeznek a múlt számban leírt egyszerű vevő összekötéseivel. 11a készen vagyunk vele, megkísérelhetjük masinánk működtetését. Ezért lapostekercsünket szorosan az önindukciós tekercsünk mellé fordítjuk, hengertekercsünk osuszókontaktusát pedig körülbelül az 50. menetre állítjuk. Ezután forgó kondenzátorunkat óvatosan 0>°—180"-ig forgatjuk. Ha közben találunk olyan pontot, melynél készülékünk éles fütyülésbe fog, akkor ott állomást „fogtunk.“ Ezt most „ki kell hangolni“, — mint a rádiós mondja. Ezért forgókondenzátorunkat igen óvatosan addig mozgatjuk, míg a fütyülés mély bugássá nem válik, ha pedig ez megtörtént, lapos tekercsünket, lassan kifelé mozgatjuk. Közben találunk egy olyan pontot, melynél a búgásból kicendül a legtisztább hang. Ez bizony nem sikerű I mindig így és ennek két oka is lehet. Az első az, hagy forgókondenzátorunlkkal nem lehet elég finoman hangolni, a másik pedig az, hogy visszacsatolásunk nemhogy erősítené, hanem lerontja a beérkező jeleket. Az elsőn azáltal segíthetünk, hogy forgókondenzátorunkat finom bangóiéval látjuik el, a másodikon meg úgy, hogy az anódáramnak a visszacsatoló tekercsbe torkoló be- és kivezetéseit fölcseréljük. A kapacitív visszacsatolás hangolása viszont úgy történik, hogy a visszacsatoló forgókondenzátort 180°-ra (állítjuk, a hangolást pedig az előbbi módon végezzük. Ez a készülék már minden kezdő amatőr igényeit kielégíti, hiszen, ha jó antennánk van, Bécset, Grácot, Rómát, Zürichet és Breslaut biztosan hallgathatjuk vele, természetesen csak kedvező légköri viszonyok mellett, vagyis elsősorban télen. Nyugodtan tekinthetjük tehát rádió-iskolánk első évfolyamát a mostani közleményünkkel befejezettnek. Következő évfolyamunkban, „ha az Űr akarja és élünk“, no meg Az Erő olvasóinak az érdeklődése is parancsolja, még érdekesebb feladatok elé állítjuk azokat, akiknek a keze alatt eddigi leírásaink alapján használható készülékek születtek. Bucsueásul egy fényképet közlünk abból az országból, ahol nemcsak a vétel, hanem a leadás is meg van egyes amatőröknek engedve. Vörös László.
