Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-05-01 / 9. szám
1925 május hó. AZ ERŐ 201 Musícotályi (haragosan rárivallva): Menjen kend az utamból, kend részeg nebuló! Én inquirálni jöttem ide. Borcsay (erre megdöbben és jajgatni kezd): Jaj, jaj ! O me infelicem! Clarissime domine professzor, esküszöm, én először vagyok itt, (Térdre esik és elkapja a professzor kezét): Bocsássanak meg nekem, fogadom, hogy sohasem iszom többet. (A professzor mérgesen rángatja a kezét, amiben az esküdtek is segítségére vannak, ügy, hogy végre egyesült erővel Borcsayt az útból félretolják s a professzor az asztalig brr menni). Musícotályi (nádbotjával az asztalra kopogtatva, parancsoló ornliangori): Mit mívelnek kendtek itt? Biróczy: Az enegeticát fejtegetjük. A kánai menyegző a textus. Musícotályi: Nem kendhez szólottám. Humanis sime'Jenő, miért nem ül kend az elnöki széken? Jenőy (gúnyosan és humorral): Ennek oka a physika szabályában rejlik: „de iinpenetrabilitate corporum: a testek áthatlanságáról. Mivelhogy Biróczy már ott ül s mivelhogy Biróczy „test“, s mivelhogy a testek áthatlanok, s így két test egy helyen egyszerre nem lehet. Musícotályi: Nemde, nem kend-e a krónikaírás prezidense? Jenőy (elbámulvia): Miféle krónikáé? A kronikon Budensét tetszik-e érteni? Avagy Anonymus, Belac regis nótáriusét? Avagy Szalárdy krónikáját, vagy Márkus festett krónikáját, vagy a carmen miserabi le krónikáját ? Musícotályi: Ne csináljon kend magából bolondot. Kendnek becsületes arcához nem illik a komédiajátszáts. Kendtek itt tiltott konventikolumokat tartanak, melyeket tilt Leopoldus I. örvénye; kendtek itt kal'iwnniákiat támasztanak, miknek büntetése magszabatik a II :71.-ben, a magas udvar és az országgyűlési követei ellen rágalmazó verseket és pasquilusokat jegyezve fel róluk. Jenőy: Depraecor! Nekem, mint juristának, a törvények idézését jobban kell tudnom. A konventikulumokat az I. József törvényei tiltják: 1599:25. A kalumnia pedig, melyet a 11:71. megfenyít, nem rágalom, hanem igaztalan perlegedés címe. Az a kalumnia pedig, mely a felséges udvarra vonatkozik, 1. István 11:53-ban fenyíttetik halállal, amely pedig rágalmat jelent az inclyti status et ordines ellenében, ezt az 1725:7. és 9. bünteti hétszáz forintokkal. Muskotályt (egészen felbőszülve): Nem azért jöttem én ide, hogy itt kend nekem a Triportitumból praelegáljon, hanem adja elő azt a krónikát, hol van? Jenőy: Ilyen nevű állatról közöttünk soha említés sem tétetett. Muskotályt: Gasuista! Jezsuita! A nevekbe kötelözködöl! Tudom, hogy egymás közt Koszorúnak nevezitek azit. Hol van tehát a Koszorú? Jenőy: Koszorút csak kétfélét ismerek; a/, egyiket csinált virágtól a menyasszony fején, a másikat babérlevélből a sült malacon. S minthogy az egyik sincs e helyen . .. Muskotályt (közjbevág): Tace: Hasztalan a tergivercatis! Mindent tudok. Fel vagytok adva! Valljátok meg bűneiteket őszintén, az büntetésteket enyhíteni fogja. Adjátok elő irataitokat. Barkó (erélyesen): Qaeras! Mind (harsányan) : Qaeras! (A professzor neki indul a keresésnek, benéz az asztal alá, a botjával a hordókat kopogtatja. Borcsay pedig felmászik egy hordó tetejére s onnan kezd el dalolni): „Elindula Szent Péter Rómába, Botját veté vállára haragjába: Botja végén csutora, Csutoráiban jó bora, Iszik, mikor akarja, Fiüilöipöt is kínálja.“ (Közben a professzor ahhoz a hordához is eljutott, amelyen Borcsay ült s azt kezdi alul s felül kopogtatni. Itt aztán örömmel e diadalmasan áll meg és odaszól a diákoknak): Muskotályi: Ez az! Ez >az! No, most rugdalódzék kend! Most invoeálja Bacchust és Gambrinust! Hát kend mit szól ehhez, humanissime Jenőy, aki olyan physicus; nem tudná nékem megmagyarázni, mi okozza azt, hogy ez a hordó alul kong', felül pedig nem ad hangot? Jenőy (nyugodtan): Egyszerű tudomány. Mindenki ismeri azt, hogy a debreceni bor ,,fel szokott fordulni“: ez bizonyosan akkorát fodult, hogy alul került, a levegő, felül a bor. Muskotályt: Majd tüstént végére járunk e nevezetes phoenomenonnak. Spirite! Hívjátok ide a csapiárost. Iskolaszolga: Parancsára, clarissime domine! (Elindul, de közben már jön Nagy uram egv kalapáccsal). Nagy uram: Ne törjük rajta a fejünket soká, clariasime domine; megmondom, azért, hogy ennek a hordónak kettős feneke van. Még a háborús világban készült s arra szolgált, hogy a rejtekébe dugdosta el a jámbor ember a félteni való pénzecskéjét. Jelentem azonban, semmi sem lóvén benne. Muskotályt (gúnyosan): iSemmi-e? No majd mindjárt analyaáljuk hát azt a semmit. Nyissa csak ki kegyelmed a hordó ajtaját. Nagy uram: (A kalapáccsal hamarosan leveszi az egyik feneket. Erre Muskotályi odamegy és diadalmas képpel benyúl az üregbe, melyből kivesz egv bizonyos ke resés után egy koszorú vereshagymát). Jenőy: Ecce! Ez a harmadik koszorú csakugyan nem jutott eszembe. (Óriási hahota támad e hagymakoszorú láttára. Még az esküdtek s Nagy uram is nevetnek). Muskotályi (dühtől reszketve): Ue hát hová lett r krónika? Hol van a rejteke? A feladó világosan megmondta, hogy itt van a pincében. A krónikások: Hazudott, nem igaz! Muskotályi (az asztalon meglátva a friss tintacseppot): Hazudott ? Ohó! Hát ez itt micsoda, clarissimi? Ez a fényes cseppecske itt az asztalon még egészen friss. Ez itt egy tintacsepp! Kendtek itt nem ittak, hanem írtak! (A diákok megijednek az áruló tintacsepp felfedezésére) . Jenőy (felugrik és dacosan ráüt ,-a tintára): „Csak azért is Dungó!“ A krónikások (felugrálnak mind és elkezdik énekelni a Dungó-t, miközben sietve eltávoznak): „Debreceniben kidobolták, Hogy a Dungót, ne danolják, Siáj diri dungó, >Sáj diri dungó Csak azért is diri Dungó!“ (Az eltávozok közt utolsónak marad Jenőy, akihez a professzor így szól:
