Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-04-01 / 8. szám
188 AZ ERŐ 1925. április hó. Az új rákosí országgyűlés vidéken. Halason. (Február 8-án.) Sajnos, csak rövid idő állott rendelkezésünkre, mert a harangszentelési és Protestáns Irodalmi Társasági ünnepélyek egyidejűleg igénybe vették a fiukat ének- és zenekari próbák formájában. Ismerkedés után két csoportra oszlottunk. Az egyik csoportot a sok diák-,,nem szabad“ problémája izgatta, a másikat a tanárok és diákok közötti viszony. Szinte önkéntelenül mentek az alsóbb osztályosok inkább amoda, a felsősök majdnem kivétel nélkül emitt maradtak. Az első csoport igy tette fel a kérdést: jó-e vagy rossz, hogy a diáknak olyan sok minden meg van tiltva? Nem szabad footballozni (Halason t. i. nem szabad), cigarettázni, kocsmázni, moziba járni, stb., stb. Ezt a sok tilalmat két okból kell problémának tekinteni: a) Nagyon sok tilalom egyszerűen csak tilalom s nincs úgy megindokolva, hogy a diák igazán meg volna győződve a helyes voltáról. Már pedig az ilyen tilalomnak csak addig enged a diák, míg szem előtt van. b) Ami meg van tiltva, azt sokszor még inkább csinálja az ember. Az idő rövidsége miatt a problémát csak fölvetették. Döntés nem történt, a megbeszélés is éppen csak hogy megindult. A második csoport azt a kérdést tárgyalta meg: Miért nem mer a diák igazán őszinte lenni a tanárjaihoz és azt, hogy kellene-e és hogyan lehetne ezen a bajon segíteni? A legtöbb hozzászóló azt hajtogatta, az őszintségnek már a puszta gondolatára: no hiszen az kéne még csak, lenne akkor nékem, stb. Ebből valami olyan lett nyilvánvalóvá, hogy a legtöbb diák fél, kezdjék tehát a jó tanulók, nekik legkevesebb a féltenivalójuk. Igen, de akkor meg az sült ki. hogy bizony a jó tanulóknak is sok a féltenivalójuk, ők sem mernek őszinték lenni. Mindezek alapján megállapítottuk fényképen a következőket: a) A diákok attól félnek, hogy a tanárok megharagudnának az őszinteségért; b) Tehát valami olyat éreznek maguk is, hogy őszinteség sokszor annyi, mint gorombaság; c) Pedig a jóindulatra mindenki rá van szorulva, még a jeles tanulók is, mert senki sem biztos a dolgában. (Különben nem félnének a még olyan haragos tanártól sem.) A vita folyamán úgy találtuk, hogy az az eset, mikor a tanár olyankor is megharagszik, ha nem volna rá oka. vagy csakugyan ,.pikkel“ valakire, előfordulhat ugyan, de megbeszélésük nem a diákok, hanem a tanárok dolga. Mert akár ezer esztendeig beszélhetünk az ilyen esetekről, a helyzet mindig a tanároktól függvén, a megbeszélés következtében nem változnék. Ekkor. aztán felmerült az a kérdés, hogy a diák nem hathat-e valami úton, módon jótékonyan is a nevelőire? (Mert, hogy megfordítva, komisz diákok már rontottak el nagyon jóindulatú, különösen fiatalabb tanárokat, arra bizony elég példa van.) A probléma megbeszélésére, sajnos, nem volt elég idő. Sárospatakon. (Február 28-án). Konviktus előtt ismerkedés volt s Az Erő tartalmának a megbeszélése. Konviktus után volt a tulajdonképeni országgyűlés. Speciális pataki problémául egy nagyon érdekes kérdés kínálkozott: Alkalmas-e Sárospatak tartalmas diákélet kifejlesztésére? Nagyon izgalmas vitát indított meg a kérdés. Mindjárt kezdetben két pártra szakadtak a résztvevők: őspataki diákok és máshonnan ideszakadt diákok pártjára. Mint utóbb kiderült, a kérdést az újpatakiak vetették fel a következő formában: A sárospataki diák önképző munkája nullával egyenlő. Amennyiben folyik valami ilyennek nevezhető munka, azt a máshonnan idevetődöttek végzik, vagy legalább is mindig ők kezdeményezték. Ezek pedig, maguk is megváltják, nem Patakon kapták rá az impulzust, hanem abban az iskolában, ahonnan idekerültek. Azt gondolhatná ezek után az ember, hogy a pataki diák nem jó anyag kultúrális munkára, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Meg kell tehát állapítani, hogy maga Patak nem jó hely ebből a szempontból. Kis falu, ahol nincs kultúrális élet, hiszen még a nagy könyvtárnak sem veheti hasznát egy középiskolás diák. Ennek következtében aztán elkallódnak a tehetségek; a pataki diákok délutánok hosszat egyebet sem csinálnak, csak billiárdoznak. A másik pártnak középiskolás szószólója nem akadt. „Csupán a szemek szavaztak“, Arany János szavaival élve. Egy főiskolai hallgató azonban pariját fogta az őspatakiaknak. Szerinte Patak egész • múltja és tradiciói azt mutatják, hogy itt igenis lehet modern, kultúréletet élni. Ha nem lehetne, nem lehetett volna a régi pataki diákoknak sem, pedig közülük arányszámukon felül kerültek az ország élére vezetőpoziciókba, ami képtelenség lett volna, ha itt nem gyűjthettek volna elegendő szellemi tőkét. Különben is, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a gimnázisták a meglévő alkalmakat sem használják ki eléggé, ne védekezzenek tehát a hiányzó alkalmakkal. Ami végül a máshonnan jöttékét illeti, azoknak az agilitása tagadhatatlan ugyan, de éppen az ő pataki felfogást és tradíciókat semmibe nem vevő fellépésük az egyik oka, hogy a régebbi pataki diákok testületileg visszavonultak a munkától. A záróra itt közbeszólott, még pedig ellentmondást nem tűrő hangon. Hogy baj van, egyhangúlag megállapítottuk. Hogy igy maradjon a helyzet, sen' sem óhajtja. Megoldást, ez az este nem hozott, mert nem is hozhatott. Nem mondhattunk a végén mást,, mint hogy adandó alkalommal, remélhetőleg nemsokára, folytatása következik. Aszódon. (Mániás 8-án). Csak ismerkedés volt. Nem a fiuk meghívása' mentünk ide s őket bizony váratlanul érték a kérdések. Nem is jutott ‘•poeiálisiui av.zódi probléma semmi az eszükbe. Megígérték, hogy törik a fejüket s majd egyszer ők hívnak meg bennünket, ha lesz miért. Mezőtúron. (Március 14-én). Békésen. (Március 15-én). Velük is csak megismerkedtünk. Az Erő, mint lap. kapott mindkét helyről egy-két jó tanácsot Rákosi országgyűlést, nem tartottunk,-de mind a két helyen meghívtak bennünket, hogy még az iskolai év folyamán föltétlenül tartsunk egyet. Békésen a ATI—VIIT. osztályosokkal folytatott beszélgetés
