Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-15 / Jókai szám
138 AZ ERŐ 1925. február hó. nak találták azt s akkor bámult el mindenki, mikor a szerzőben hülye Butát ismerték fel. Hatvani négyszem közé fogta a diákot: — Hallja kend, ezt a verset nem kend írta! A diák szabadkozott, tagadni is szerette volna; de Hatvani megérezte a papiroson a nagy kéngyertyaszagot: — Hallja kend, ennek a papirosnak olyan szaga van, mintha az ördög zsebéből került volna elő. A diák erre úgy megijedt, hogy mindent elbeszélt neki, még azt is, hogy nevét saját vérével írta fel a verskölcsönzőmek s hogy az öt meg akarja látogatni. — No, az már baj, -— mondá Hatvani. — Hanem tegye kend azt, hogy egy hétig ki ne menjen a szobájából s az ajtójára írja fel e szót: ,,cras“, holnap s rajzoljon alá egy boszorkánylábat, ami áll két összetűzött háromszögből. A diák úgy tett s. mikor másnap eljött az ördög s meglátta az ajtóra felírt szót, szépen visezsompoly7- gott. Másnap megint visszajött s így járt egész hétig a diák ajtajára, s miután még akkor sem kaphatta öt el, nagy mérgesen egyet rúgott a lábával az ajtóra s ezt írta rá vörös krétával: „Per múltúm „eras! eras!“ cito dilabatur aetas“. (A sok „holnap!“ alatt életed is lehalad). Ez órától fogva nem háborgatta sem ö, sem más szellem a diákot, ki élete fogytáig boldog maradt és ostoba. Ez persze régen történt; no, győzné most az ördög azt a sok rossz poétát elvinni, aki plágiumot követ el 1 * Egyszer éjjel tizenkét órakor összeesengetik az egész diákságot, az apparitorok bekiáltanak minden ajtón: Clarissimus Dominus Hatvani tart praelectiót. A diákok nagy ásítozva s szemeiket dörzsölve gyűltek fel az auditóriumba s iine, megjelen közöttük Hatvani, felmegy7 a tanítószékre, s tudtukra adja, hogy ezentúl éjfélkor fogja a leckéket tartani. S aztán praelegál nekik csodadolgokat, amiket a diákok csak úgy nyelnek. De mégis vesznek észre valami szokatlant a tanáron, mintha arca sötétebb volna, mintha a hangja a talpai alól jfrnne s a szemei világítanának a sötétben. Mikor az egy órát üti, Hatvani beteszi a könyvet és sietve távozik el, miközben a diákok bámulva tapasztalják, hogy lépteinek kopogása nem hallik a folyosón. Ez így tartott hat éjszakán keresztül. Minden éjfélkor felcsengették az ifjakat s egy óráig hallgatniok kellett a különös praelectiót. Hatodnapra azonban már zúgolódni kezdtek s kiválasztva maguk közül a köt legokosabbat, elküldték Hatvanihoz, hogy instálják meg szépen, hogy ne tartsa éjfélben felolvasásait, mikor nappal is van nap. • ® Hatvani elcsodálkozott, mikor a küldöttek előadták kérelmüket. Ő egyszer sem hivatta a diákokat éjfélben. Ki lehetett hát az, aki az ő személyében felolvasásokat tartott? Ez volt a kérdés. — Vigyázzatok, fiaim, — mondá nekik; — ha az éjjel ismét csengetni fognak, jelenjetek meg mindnyájan, a küszöbre pedig hintsetek hamut s ha a rejtélyes alak keresztülmegy rajta, nézzétek meg a lábai nyomait. A többit tudni fogjátok magatoktól. A tanulók úgy tevének: mikor jött éjfélben az áltanár, behinték a küszöböt hamuval s lesték a nyomait; a tóga hosszúsága miatt, lábaira nem láthattak s mikor aztán meglátták, hogy azok ludtalpnyomok, egyszerre rákezdték harsogó hangon énekelni: „Erek várunk nekünk az Isten!“ Az ál tanár erre rögtön kiejté kezéből a könyvet, melyből praelegálni szokott s szikrázó szemekkel fordult az éneklők felé: — Köszönjétek, — ordítá házrengető hangon ■—• mert ha még egy napig hallgattátok volna a leckéimet, mind enyhéimmé lettetek volna. E szavakkal nagyot mennydörgött s iszonyú puskapor- és gyantafüst között a föld alá elsülyedt. * Biróczy azonnal ment a; révészt fellármázni. Annak sehogysem ment a fejébe, hogy éjnek éjszakáján szállítson át valakit a Tiszán. Kiváltképen Jókai hires diákjai. Jókai hires diákjai.
