Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-09-01 / 1. szám
12 AZ ERŐ 1924. szeptember hó. Idestova két esztendeje lesz, gyerekek, hogy — nótázván — elsöízban borzadtunk össze szörnyűségesen. Emlékeztek rá: mikor elkísértük néma, nótátlan útján azt a kis diákcsapatot alföldi útjára, meg mikor meglátogattuk a pesti kupléktól hangos fonót? Mikor szent fogadást tettünk, hogy megismerjük az igazi magyar nótát, megszeretjük és nem engedjük, hogy elpusztuljon. Úgyis sok a kedves halottunk, akiket már semmilyen halottsirató többéstöhbet életre nem jajveszékel; ezt nem adjuk oda olyan könynyen az elmúlásnak, mert ez még nem halt meg igazán, ez a leányzó csak aluszik. Két esztendő alatt sok mindenüvé bekiváncsiskodtunk, hogy megismerhessük és megszerethessük szegény kis Hamupipőkénket. Láttunk: 1. Igazi kurucnótát, (Amott kerekedik). 2. Tót kurucdalt, (Ta suranska sigota). 3. XVIII. századbeli kurucdal-utánzatot, (Sárgul a falevél). 4. XVIII. századbeli virágéneket, (Három óra már . . .). 5. Elnyomatáskorabeli csak azért is magyar nótát, (Azt mondják, hogy nem illik). 6. Ma is élő kuruc balladát, (Basa Pista nótája). 7. Régi korbéli régi balladautánzatot, (A fehér barát nótája). 8. Régi virágéneket, amelyből később zsoltár lett (Mint sír a fejér hattyú). Itt az ideje, hogy végre rendszeres felfedező útra induljunk az igazi magyar népdalok világába. Mert egyet már is tisztán láthatunk: Az igazi magyar nótát, ősi, tiszta hamisítatlan formájában mi, mai magyar diákok nem ismerjük. Azt merem ideírni: már nem is szeretjük. De nem, ez mégsem így igaz. Osak régen nem találkoztunk s első pillantásra idegeneknek érezzük magunkat egymás mellett. De aztán megzendült bennünk valami belülről és attól a szempillantástól fogva érezzük, hogy ez az igazi! És többet nem muzsikálhatja ki a szívünkből a drága dallamot semmiféle más muzsika soha! Keressük fel a nótákat először is a tanyáikon. Még pedig sigiuranca ide vagy oda, vizumot se váltva, menjünk le az örök szép nóták klasszikus hazájába: Szép Erdélyországba. Kászonúj faluban, Csík vármegyében, 1912-ben a hatvanéves öreg néni: Réka Ádámné még tudta ezt a kedves, szép románcot. Az ő ajkáról leste le és jegyezte fel Kodály Zoltán. Hallgassátok meg és mondjátok meg őszintén: nem kár lett volna-e sok ezer társával örök feledésbe merülnie? A virágok vetélkedése. A búzamezőben háromféle virág, A legelső virág a szép búzavirág. A második virág a szép szöllövirág, Az harmadik virág a szép szekfűvirág. Felele nékie a szép búzavirág: „Szebb vagyok s jobb vagyok annyival náladnál, Mert ingemet visznek az oltári helyre, Ott ingem neveznek Jézus szent testinek." Felele nékiek a szép szöllövirág: „Szebb vagyok, jobb vagyok annyival náladnál, Mert ingemet visznek az oltár szegibe, Ott ingem neveznek Jézus szent vérinek." Felele nékiek a szép székfűvirág: „Szebb vagyok s jobb vagyok annyival náladnál,Mert ingem leszednek, koszorúba kötnek, Legények, leányok kalapjukba tesznek. („Kevélyen viselnek, pokolra vettetnek").
