Az Ember, 1963 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-27 / 17. szám
HUNGARIAN The Man WEEKLY • TOO WEST 80th STREET NEW YORK 24,, N. Y. Előfizetés egy évre TIZENKÉT DOLLÁR és 50 CENT FÖSZERKESZ1 J>R. KLÁR ZOLTÁN lel: SU 7-7771 SU 7-1353 Április 27. 1963 Vol. XXXVII. No. 17 E cikkben akarjuk megörökíteni EMBERI nagyságát és leróni forró hálánkat M V. D g. I IM A M D D M római katholikus MAGYAR szerzetes, a NOTRE DAME de SION rend tagjának, aki többszáz BELGIUM-i, köztük sok MAGYAR zsidó életét mentette meg IGAZI keresztény emberszere tétével és példátadó, vakmerő bátorságával Irta: SZOMBATI SÁNDOR, AZ EMBER belgiumi munkatársa (Az EMBER belgiumi munkatársától.) Miután szavakból font kegyeletes koszorút helyeztünk Monseigneur Louis Joseph Kerkhofs romai katolikus belga püspök sirhantjára, — aki a belga zsidók védelmében vakmerő elszántsággal szállt szembe a náci gyilkosokkal és aki megmentette Liége tartomány főrabbijának életét, — az emberiség egy másik nagyjárói kell megemlékeznünk. Az illető, szerencsére él és reméljük, hogy az emberi kor legvégső határáig fogja kifejteni áldásos és eredményes munkásságát. Egy római katolikus szerzetesről van szó. Egy magyar származású, — ma már francia állampolgárságú — papról, akinél nemesebb embert alig hord hátán ez az öreg földgolyó. Dr. Démann Pálról van szó. A Notre Dame de Sion rend tagjáról. Személyes tanúságot akarok tenni róla, mint ahogy tettem volna, ha a jeruzsálemi törvényszék megidézett volna az Eichmann per során, s mint ha a bíróság elnöke, dr. Mose Landau arról kérdezne, mit tapasztaltam saját bőrömön a, náci megszállás alatt Belgiumban. A tanúvallomás Démann Pál főtisztelendő úrról szóló része valahogy igy hangzott volna: Rév. Démann Pál Csöngettek. Két rövidet, két hosszút, majd megint két rövidet. Négy óra volt, meleg augusztus eleje, ezerkilencszáznegyvennégyben, körülbelül két évtizeddel ezelőtt. Csöngettek, — a megbeszélt jelet. Lementem és az üveg ajtón keresztül már láttam az egyméternvolcvanas feketeséget. Barátom volt: Démann Pál szerzetes, saintgillesi végső rejtekhelyem, élő koporsóm, ahogy egy versben Írtam, egyetlen látogatója. Boldogan nyúltam a kapukulcs után. De még mielőtt kinyitnám a kaput, hadd mutassam be ezt a csodálatos embert, akinek bizalmára, barátságára oly büszke vagyok. 1942-ben ismerkedtem meg vele. Egymásra néztünk és tüstént éreztük, hogy valami kezdetét vette, valami szép, valami felemelő, valami életre szóló. Meglátni és megbarátkozni egy pillanat műve volt, vagy ahogy Aimé Césaire, a fekete költő mondaná: felismertük egymást. I “Pere Paul” Ez a magam korabeli fiatal pap, aki Budapesten látta meg a napvilágot, s onnan származott el a belgiumi Lovamba, országszerte ismertté tette nevét. Ő a legendáshírű “Pere Paul”, aki hol itt, hol ott tűnik fel, mindig mosolyog és mindenkin segít, aki hozzá fordul. Az emberek tömegét, a zsidók százait mentette meg a biztos haláltól! Százakat és százakat! Járta az országot, tucatszámra szállította az általa megteremtett búvóhelyre a zsidó gyerekeket. Az én kérésemre igy mentette meg egy brüsszeli magyar asszony, özvegy Balkányi Józsefné két fiát, akiket még ma is meglátogat néhanapján, ha “autóstoppal” Belgiumba jön. És ez csak két név a több százból . . . Rév. dr. Démann Pál és Szombati Sándor. A kép most készült Brüsszelben “Biciklis Szent” Kerékpáron közlekedett és el is neveztem “biciklis szentnek”; a név máig rajta ragadt. Reverendájában rejtette el a hamis igazolóokmányok és élelmiszerjegyek tömegeit. Senki se higyje, hogy veszélytelen dolog volt ez! Gyakran állították meg- és igazoltatták. A katolikus papok tucatjainak letartóztatása és a különböző német koncentrációs táborokba való szállítása, — nem egynek kivégzése, — örök bizonyíték arra, hogy milyen kockázatos dolog volt a németekkel cicázni.-80 Kiló Szeretet Amikor a háború alatti ellenállásról beszélnek, alig említik nevét, mivel nem akarja, hogy szó essék róla. Ez a csupajóság ember, ez a nyolcvankiló Szeretet, ez a krisztusi értelemben vett keresztény eltagadja, eltitkolja, amit tett. ' Egyetlen ellenállási szervezetnek sem tagja, egyetlen királyi kitüntetést sem látni reverendáján, nem akar elismerést önzetlen, önfeláldozó, vakmerő munkájáért. Azt is megtiltotta, hogy a neki irt versem fölé kiírjam nevét. A háború befejezése óta tovább folytatja lélekmentő munkáját. Járja a világot és előadásokat tart az antiszemitizmus, a nácizmus maradványai ellen. Az 1946-ban Svájcban megtartott Nemzetközi Antiszemitizmus elleni Kongresszuson ő képviselte Belgiumot! Főszerkesztő Könyvei, füzetei, a “Cahiers Sioniéns” cimű folyóiratban, — amelynek egyébként főszerkesztője, — irt cikkei mindenhová eljutnak, ahol a római katolikus egyház hívei élnek, s hirdetik a keresztények és zsidók összetartozását, testvériségét. “A zsidók és a keresztény katekizmus” cimű könyve elé Msgr. de Provenchére, Aix, Arles és Embrun püspöke, a Püspöki Katekizmus Bizottság elnöke irt előszót, “A katekizmus és a biblia népe” cimű műve elé Saliége kardinális őeminenciája, Toulouse püspöke . . . A Vatikán De ki győzné felsorolni mindazt, ami müveivel kapcsolatban elmondható volna és ami nem fér bele egy újságcikk keretébe! Ki mondhatná el hamarjában, mi mindent tett ez a fiatal ember, akiről, talán nem is alaptalanul azt beszélik egyházi körökben, hogy hangját a Vatikánban is nagyon jól hallják. És hogy talán van valami azonosság a jelenleg- nagy pápa, XXIII. János korszakalkotó elhatározásai és ama tudományos munka között, amelyet R. P. Démann, a Budapestről elszármazott magyar katolikus szerzetes évtizedek óta kifejt . . . Intő példa Tudom, biztos vagyok benne, hogy haragszik most rám R. P. Paul Démann, hogy mindezt megírom, ha ugyan tud haragudni. De meg kell Írni mindazt, amit róla tudok, a szabad magyar világ tudomására kell hoznom mindazt, amit tett és tesz! Fontos ez, mert személye, rangja, munkássága, missziója példa leszen és intő jel azok számára, akik civil ruhában, talárban, uniformisban, vagy reverendában még most is a Pokol tanait hirdetik a zsidóság ellen . . . Most már beléphet rejtekhelyemre Főtisztelendő Démann Pál! Baj van . . ! i Felvezettem kicsiny padlásszobámba, széken kívül mással nem kínálhattam. — Baj van, főtisztelendő uram, — mondtam egy félórai beszélgetés után. — Ki vele, Sándor! — mondta és mosolygott. — Holnap jár le a hamis tartózkodási engedélyem . . . — Értem. Nem mehet ki, a Gestapo őrjöng mostanság. — Ez az . . ! J — És hol kell a Carte d’Identitét
