Az Ember, 1962 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1962-02-17 / 7. szám
The Man HUNGARIAN WEEKLY Vol. XXXVI No. 7 Február 17, 1962 FŐSZERKESZTŐ; na. KLAR ZOLTÁN 100 WEST 80th STREET NEW YORK 24, N. Y. Phone SUsquehanna 7-777) Előfizetés egy évre TIZENKÉT DOLLÁR és 50 CENT EGYES 8Z1H ARA: 25c Kemény kézzel csapunk le az ujraébredő náci tökfii]kokra! —mondja Az Ember számára adott "Exclusiv" nyilatkozatában JOSEF AFRITSCH az Osztrák Szövetségi Kormány Belügyminisztere Irta: HORVÁTH ENDRE, Az Ember bécsi tudósítója Az utóbbi esztendő alatt az OSZTRÁK NÁCIK egyre többet hallattak magukról. Kezdték zsidótemplomok falainak HOROGKERESZTEKKEL való bepiszkításával, folytatták az INNSBRUCKI zsidó temető sírköveinek feldöntésével, majd az osztrák Parlament épületére lövöldöztek, megtámadták végül az OLASZ, majd az AMERIKAI nagykövetség bécsi palotáját. Mindezek a jelenségek, ha nem is nyugtalanságot, de meglehetős ingerültséget keltettek világszerte. AZ EMBER bécsi tudósítója a leghivatottabb személyhez, Ausztria belső rendjének legfőbb őréhez fordult felvilágosításért a nácikilengésekkel kapcsolatban. Josef AFRITSCH, a magyarok régi barátja készséggel állt AZ EMBER rendelkezésére, hogy egy EXCLUSIV interview során nyilatkozzék a helyzetről. WIEN, 1962, Február Josef Afritsch Josof Afritsch személyéről a legjellemzőbbet az egyik bécsi folyóirat írta: “Hatvan esztendős lelt. Egy életet töltött az emberségért, szabadságért, ■ demokráciáért folytatott harcban.” Üldözték a nácik, — az Anschluss ideje alatt számos alkalommal volt börtönben, a háború végét illegalitásban élte át. A magyarok barátja Másrészt a magyar forradalomkor vezetője volt 1956 végén és 1957-ben az “Aktion für Ungarnhilfe” mozgalomnak, ő szervezte meg a szabad földre került menekült magyarok első megsegélyezését, valamint azokat az élelmiszer és gyógyszer transzportokat, amelyeket a forradalom alatt és annak véres leverése után Magyarországra irányítottak. Afritsch belügyminiszter teljes emberként állt szemben a barna és vörös zsarnoksággal. Felelőtlen elemek — AZ EMBERben már beszámoltam az osztrák neonácik vakmerőségéről és most kérdem: van-e neo náci mozgalom Ausztriában? — tettem fel első kérdésemet a Szövetségi Belügyminiszterhez. — Egyesek azt hitték nálunk, — kezdte a belügyminiszter nyilatkozatát, — Hogy demokrácia* ban mmdent lehet . . . A mirttban saját kárunkon meg kídlett tanulnunk, hogy nagyon is elővigyázatosaknak kell lennünk azokkal a személyekkel és egyesülésekkel sz-embon, amelyek a demokrácia megdöntésére, törekszenek! Ezekkel szemben világos és kompromisszum nélküli, kemény magatartást tanúsítunk . . . Az osztrák rendőrség szívós és fáradhatatlan munkával ártalmat.lanná teszi ezeket a felelőtlen elemeket — válaszolja a Belügyminiszter, ’ _ • . Gyáva felbujtók — Miniszter úr, ön felelőtlen elemekről beszél. Kik állnak az utóbbi náci kilengések mögött? —: Majdnem mindig elfuserált existenciák. Olyanok, akik a hitlerizmus alatt valamilyen szerepet játszottak és most, a szabad világban képtelenek hasznos munkára. Ezek visszasírják azokat az időket, amikor egyenruhában feszítettek, üvöltöztek, másokat terrorizálhattak. Néha sikerül éretlen fiatal embereket megtéveszteniük, saját vágyálmaik szolgálatába állítaniok. Ezek a megtévesztett fiatalok követik aztán et azokat az akciókat, amelyekre felbujtóik gyáváknak bizonyulnak! A fiatalok mázolnak horogkereszteket, lövöldöznek emlékművekre, helyeznek el robbanóanyagot épületeken, stb., stb. Ártalmatlanná tesszük okét! — Sikerül-e, Miniszter Ur, az összes merénylőket elcsípniök ? — Majdnem! A rendőrség és a biztonsági szervek valóban dícséretreméltó módon, éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy a tettesekét ártalmatlanná tegye. — Van-e náciveszély Ausztriában ? — kérdeztük. — A letagadhatatlan neofasiszta tevékenységek ellenőre világosan és energikusan le kell szögeznem, hogy a leghalványabb náciveszély sem forog fenn Ausztriában. Efelől biztosíthatom a világ közvéleményét! — mondja minden szót hangsúlyozva Afritsch belügyminiszter. Majd kis szünet után hozzátette: — Ha a Második Osztrák Köztársaság helyzetéről, belső politikai biztonságáról beszélünk, soha sem szabad elfelejteni, honnan indultunk 1945 elején. Ha az azóta megtett utat tekintjük, valóban meg lehetünk elégedve. Tökfilkók Most felemeli hangját és így folytatja: — Az a kisszámú javíthatatlan tökfilkó, aki az áldatlan múlt feltámasztásáról álmodozik, semmiben sem fenyeget bennünket, rendszerünket, demokráciánkat. Persze kellemetlenek, mert rontják Ausztria jóhírnevét a világban. Ezt sem tűrjük azonban! Kemény kézzel csapunk le rájuk . . .! — fejezte be nyilatkozatát Afritsch belügyminiszter. * * * (Dr. K. Z.) Eddig szól Afritsch osztrák belügyminiszter Ur AZ EMBER számára adott “excluziv” nyilatkozata. Mi ezt lefordíttatjuk angolra és elküldjük az illetékes amerikai tényezőknek, hogy olvassák és lássák: miként tanult a kis Ausztria a múltból és milyen habozás nélkül és vaskézzel töri le a neonáci tökfilkók és gyáván háttérben elbújt felbujtóik minden megmozdulását ! Itt New Yorkban pedig még mindig szabadon írhatnak a Somodi-Klaszekok, a Marschalkok, a Fialák, a Ráttkayak és ezekhez hasonló nyilas brigantik. Eichmann bűntetteinek segítői, akik felelősek százezrek haláláért és egy ország elpusztításáért! A nagy USA, — éppen nagysága folytán, — okulhat a kis Ausztria magatartásából .. . JOSEF AFUITSCH, Osztrák Szövetségi BeHigyminiszter
