Az Ember, 1961 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-04 / 44. szám

8. oldal 1961 November 4 Timber Házasság Social Incounter Institute of Marriage Ff a férjhezmenési, vagy nősüléül szándéka komoly, biztos sikert érhet el. ha lelhirja MISS MOTETTE-t WA 7-4576 vagy WA 7-6244 telefonszámon. Csak előzetes bejelentéssel fogad: 775 Riverside Dr. Ap. 2 J New York 32, N. Y. Szép, saját otthonnal, nyugdíj­jal és egyéb jövedelemmel, füg­getlen, csinos, intelligens, izraelita 62 ÉVES NŐ megismerkedne HÁZASSÁG céljából intelligens, 65 éven fe­lüli, független izr. úriemberrel, akinek szintén megélhetési jö­vedelme van, — és boldog, pá­ros élet után vágyik. Leveleket “SUNSHINE STATE” jeligére AZ EMBER kiadó­­hivatalába kérek 21 éves 5.6 magas LEÁNYUNK fészere keresünk házasság cél­jából korban hozzáillő fiatal­embert, akit érdekelne a SZŐRME BUSINESS ■ Bfa NEM lenne ez a szakmája, betanulhatja, hogy idővel át­vehesse az üzletet ANGOLUL KELL BESZÉLNIE “ANYAGIAK NEM ÉRDEKELNEK' jeligére kérjük a válaszleveleket a kiadóhivatalba VEGYES NEU' YORK központjában, a világ üzleti életének centrumá­ban, a Broadway kellős közepén van a Hotel ABBEY 151 W. 51st Street TEL.: Cl 6-9400 A magyar szívélyesség és elő­zékenység és az amerikai nagy­vonalúság vezérli ezt a gyönyörű szállodát, fényes éttermét, a világ minden részéről Ameri­kába érkező magyarok e köz­ponti találkozó helyét / Költözködést a* mindenféle áruk, sőt egyes •somagok állandó, vagy alkalmi szállítását, akár kikötőkhöz is, megbízhatóan, éa .igen ..olcsón vállalom. Hívjon fel a követke­ző számc/n: JErome 6-4743 Háztartás vezetönnt kérésünk, középkorút, magya­rul is beszélő, zsidó asszonyt, aki kóser háztartás vezetését is érti. Lehetőleg bentlakással. Kft ; lőre szobája lesz. Honorárium , és szabadidő megbeszélés sse­­j rím. — Jelentkezés telefonon f réggel 9-től 10-ig vagy eMe t óra után ST 6-0886 MENJ O H VOSHOZ! Lehet-e a betegnek megmondani hajának gyógyithatatlanságát ?- Fájdalmas hozzászólás Sam Rayburn megbetegedéséhez -(Dr. K. Z.) Az Ember ol­vasói, a mi nagy családunk bizonyíthatja, hogy amikor a “Menj Orvoshoz” rovatun­kat írom, minden igyekeze­temmel “kikapcsolom” az úgynevezett “emocionális”, tehát “izgalmi” zónát és hű­vös tárgyilagossággal, a leg­egyszerűbb és mindenki által könnyen érthető módon i­­gyekszem ismertetni a nyil­vánosság elé vitt orvosi pro­blémákat. Most azonban úgy érzem, hogy lehetetlenség megtarta­ni ezt a módszert, amikor im­már hetek óta tart izgalom­ban egy kérdés, amellyel min­den nap találkoznom kell, a­­mikor a nagy amerikai lapok­ban, rádióban és televizión egyaránt olvasunk és hallunk drámai leírásokat és beszá­molókat egy nagy amerikai politikai és közéleti férfiú, a Parlamenti Speaker: Sam Rayburn képviselőnek a nagy nyilvánosság előtt oly kegyet­lenül ismertetett-----haldok­lásáról, Dulles Egy alkalommal már meglehe­tős- izgalom kíséretében foglalkoz­tatott e probléma, amikor az USA volt külügyminiszterének, Dullesnek gyógyíthatatlan rá­kos megbetegedése minden részletét feltárták a nap minden órájában és ezeket a híradásokat nemcsak a beteg hozzátartozói hallhatták és olvashatták idegtépő izgalom­mal heteken át, hanem maga a szenvedő beteg is végighal’gatta, amikor bekapcsolta az ágya mellé beállított rádiót, vagy láthatta a szobájába 'betolt televizión, avagy olvashatta a lapokban, miként er­ről külön fényképek is megjelen­tek a nagy amerikai lapokban. A feleség Ebben a" cikkemben kérdeztem, hogy: sok évtizedes szolgálat után ezt érdemelte-e ki Dulles, a köz szolgája az orvosoktól és lapoktól, hogy orvosi titokként őrzendő diagnó­zisát ilyen módon tálalják fel és ■tegyék iszonyúan gyötrelmessé életének utolsó napjait? És feltettem -a kérdést: szabad-e ilyen módon gyötör­ni, óráról-órára kínpadra hurcolni feleségét, a férjét imádó hitvest és elvenni tőle élete legválságo­­saíbb óráiban a bizakodásnak, a reménykedésnek néha-néha még felcsillanó és legalább pillanatnyi megnyugvást adó hitét ?! — ----­_És hogy ugyanez a kérdés mi­lyen széles réteget foglalkoztatott, bizonyítja a tény, hogy talán e­­gyetlen orvosi cikkemhez sem ér­kezett annyi helyeslő hozzászólás, mint e fájdalmas - - - feljajdu­­lásomhoz . , .! Rayburn rúkju f Most pontosan ugyanennek va­gyunk tanúi! v Itt fekszik előttem az igen el­terjedt X. Y. Daily iMirroTnak ki­vágása, melyben “Raybun is dy­ing” cím alatt adja hírül, hogy Rayburn haldoklik, állapota reménytelen, mert hiszen a rákja gyógyítha­tatlan és >a kezelés sem vál­toztat a tényen, miszerint ő igenis gyengébb és nemsokára bekövet­kezik a pillanat, amikor a szer­kesztőségben már jórégen előké­szített nekrológ, a halotti mélta­tás megjelenhet . . .! Újsághírek Bizonyára mindenkiben fel'ob­­bant a gondolat, hogy: vájjon ol­vassa-e e hireket a beteg és ha igen, milyen érzéseket váltott ki belőle ? És mindenki úgy véli, hogy se rádió, se televízió n;ncs a szobában és a lapok olvasá­sától is eltiltják a beteget, mert máskülönben elképzelni sem lehet, hogy titoktartásra kötelezett orvosok ily módon adjanak nap­­ról-napra közlést egy beteg álla­potáról. De ez az, ami elképzelhetetlen egy politikusnál, akinek első reg­geli szellemi tápláléka az újság­­| olvasás és akinek elalvás előtti | utolsó napi funkcióját a TV hí­­| veinek meghallgatása képezte! i Mégha minden újságot, ráHiót, TV-t kitiltottak volna a szobából, a szörnyű valóságot Mr. Rayburn leolvashatja szobájába látogatás, tehát felvidítás céljából belépő rokonai, barátai komor arcáról, mert hiszen csak aki érző szívvel és nyitott szemmel járkált nagy­betegek ágya mellett, —r miként e sorok írója —, vagy aki maga is nehéz és válságos órákat szen­vedett végig a betegágyon, csak az tudja megmondani, hogy a sze­mek csillogásából, egyetlen moz­dulatból, egy látogató hanghordo­­zásából miként tud következteté­seket levonni egy súlyos beteg...! Eskü Mi, orvosok, ünnepélyesen tet­tük le az esküt felavatásunkkor, hogy a beteg titkát megőrizzük és azt senkivel nem közöljük. És milyen évekig tartó vita tar­totta izgalomban a régi magyar orvostársadalmunkat, amikor el kellett dönteni, hogy a 'bíróság­nak joga van-e kényszeríteni ben­nünket bizonyos esetekben e titok­tartásra kötelező eskünk megsze­gésére ! Amikor 10 évvel ezelőtt Paris­ban először hallottam, hogy egy francia orvos az egyik magyal' betegnek pontosan megmondta be­tegségének gyógyithatatlanságát, sőt átadta a beteg kezébe az ezt bizonyító Röntgen felvételeket és írásbeli leleteket, eljárást köve­teltem a kórház vezetőitől e, — szerintem, — több mint bűncse­lekményt elkövető és orvosi titok­tartás! esküjét megszegő ellen. ■Csak nehezen ál'tam el a fel­jelentés megtételétől, de lázadoz­tam azon álláspont elfogadása el­len, amely szerint a mai időkiben lazábban kell értelmezni a titok­tartás kötelezettségét. Élt bennem ugyanis a bizonyos­ság, hogy a diagnózis közlésével fájdalmasabb, nagyobb és gyor­sabb lelki pusztítást okozott a francia orvos az én szegény, be­teg, menekült barátomnak, mint amilyen testi rombolást végzett maga a megbetegedés. Tanulság Sajnos, nem vagyok tettek­kel tényező az amerikai or­vosi életben és így nincs lehe­tőségem illetékes helyen és érvénnyel kifejteni fokokkal nem is mérhető megdöbbené­semet az “orvosi titoktartás” ilyen értelmezésével kapcso­latban, amilyet most is látha­tunk szegény Rayburn eseté­ben. Istenem, ha ugyanez tör­tént volna a régi Magyaror­szágon, milyen robbanó erő­vel tört volna fel belőlem mindaz, amit most érzek mindezek láttára és olvasásá­ra. A tehetetlenség tudatában mindössze annyit jegyzek ide: ■ szegény Sam Rayburn, nemzetének hű szolgája nem ezt érdemelte élete végnapjaira . . .! És még azt fűzöm hozzá, hogy; kedves AZ EMBER ol­vasó, drága barátom, menj még idejében orvoshoz, — miként ezt Xl-ik Parancsolat­ként hirdetjük, — hogy elke­rüld szegény Rayburn sor­sát, aki látástól vakulásig ott állt a vártán, a közösség szol­gálatában és csak akkor ment orvoshoz, amikor késő volt és amikor a könyörtelen, az ir­galmat nem ismerő publicitás korszakában ilyen sors jutott számára osztályrészül végső napjaira . . .! r ii i « Figyelem! Szenzáció! Jegyezze meg ezt a napot: SZERDA November 1 az uj hatalmas 1 Paprikás Weiss Importház '**8® • j I I ■ • f I i I I megnyitásának napja! Vigyázzon az új címre: 1546 SECOND AVENUE a 80 és Sl-ik utcák között NEW YORK 28, N. Y. Telefon: BUTTERFIELD 8-6117 Ugyanazon az oldalon, ahol a régi üzlet volt —, csak 2 utcával feljebb Ha csodát akar látni, — ha minden vételkötelezettség nélkül a mesék világában akar járni, akkor okvetlen tekintse meg I Paprikás Weiss Importer Iúj, szenzációs, hatalmas, sokszáz új importcik­kel kibővített üzletét! Ilyen még nem volt MA I G YAR Amerikában! Ennek nincsen párja! VIDÉKRE PONTOSAN SZÁLLÍTUNK! Kérjen ingyenes képes árjegyzéket és MAGYAR ■ HANGLEMEZ jegyzéket! IKKA és TUZEX csomagokat leggyorsabban ^ szállítunk! ■ Paprikás! Weiss ■ Importer 1546 SECOND AVENUE (A 80 és 81-ik utcák között) NEW YORK 28, N. Y. - Telefan: BU 8-6117 I I „MINŐSÉGET SZERET? I PAPRIKÁS WEISS vezet!

Next

/
Thumbnails
Contents