Az Ember, 1959 (34. évfolyam, 7-49. szám)
1959-12-19 / 49. szám
v/awav/avavavavavavavawava^M*vavavavavavavav The Man HUNGARIAN WEEKLY Vol. XXXIII No. 49. 320 Dec. 19, 1959. FÖJZERKESa. A Ő DR KLÁR ZOLTÁN 100 WEST 80th STREET NEW YORK 24, N. Y. Phone SUsquehanna 7-7771 Előfizetés egy évre TÍZ dollár EGYES SZÁM ARA: 20c Toronto szenátorok, társadalma: miniszterek, képviselők összefogtak a kis beteg ssivecsbéje Irtó: Dr. KLÄR ZOLTÁN A TOLL fegyverét, — amellyel szakadatlanul harcolunk immár ötödik éve az amerikai magyar közéletben elburjánzott és nyíltan, vagy suttyomban fellépő nyilas GYILKOSOK, antiszemita CSIRKEFOGÓK üzelmei és a hozzájuk méltó gyáva MEGHUNYÁSZKODÓK aknamunkája ellen. — e héten, KARÁCSONY és CHANUKA idején sem tesszük le, mindössze jobb kezünkből áthelyezzük a balba. Acélkemény ÖKLÜNK, — amely KIMÉLETET-NEM-ISMERVE és idegüket felőrlőn zúdul hétről-hétre e banditákra és ZÚZZA pozdorjává a már szinte bevehetetlennek látszott vakond-hadállásaikat, — ma kisimul és gyöngéd szeretettel, kimondhatatlan SEGITŐKÉSZSÉGGEL közeledik a hideg Canada-i hófedte TORONTO egyik családi hajléka felé. Benne gondterhes arccal néz maga elé egy Auschwitz poklát megjárt APA. Elapadt könnyű, fátyolos szemmel kutatja a Jövőt, a nyilas tortúrák minden szörnyűségét átszenvedett ANYA. És a lakás egyik szobájának kerevetén Égből leszállt angyalkának tűnő, hajas babák között mosolyogva játszik egy kicsi leány, az Izraelből jött MIRJAM, akinek édesen mosolygó, tágranyílt szeme azonban nem látja sem a KARÁCSONYI díszek színes fényét, sem a CHANUKA gyertyák tündöklő lángját, mert parányi keblében furcsa zörejjel zakatol a szív, ijesztő morajlással verve NEM az Élet, de a HALÁL ritmusát! Amióta RÉVÉSZ Miklós Torontóból írt segítségünket kérő leveléből értesültünk a 9 éves Mirjam sorsáról, elhatároztuk: cselekednünk kell! Mirjam kicsi szívének pitvarában veleszületett hibaként ott tátong egy nyílás, amely lassú pusztulást, korai halált jelent bimbózó fiatal élete számára... Tudós orvosok súlyos műtéttel akarják elzárni a rést, de az élettől megtaposott szülők nem képesek vállalni ez anyagi erejüket MESSZE MEGHALADÓ, nagy költségek terhét. M I vállaltuk a probléma megoldását, az akadályok ELHÁRÍTÁSÁT, — és a végcélt: ennek az édes kis gyemek, MIRJAMKA pici szívének jóságos lelkű, nagytudású doktorbácsik útján történő egészségessé tételét..! És most figyelj ide, kedves AZ EMBER olvasó, a m i nagy Családunk szeretett tagja, mert elmondjuk szép csendesen, hogy mi történt EDDIG a kis Mirjam SZIV-ügyében, — miként változott meg minden, amióta AZ EMBER kezébe tették le e kis Angyalka sorsát. Miként mozdult meg máris TORONTO társadalma és miként fektetjük le. MINDENT MEGGONDOLVA és MINDENT MEGFONTOLVA azokat a síneket, amelyekre rá kell helyeznünk a kislány sorsát, hegy elkerülje a korai pusztulást és tovább haladhasson az — ÉLET útján... AZ APA LEVELI Az elmúlt héten Székely Imre, torontoi színes és kitűnő riportja már megismertette velünk a Ré. I vész családot. Most közöljük a j családfő Révész Miklós hozzánk intézett újabb levelét, amely beszámol az első cikkünk nyomán velük történt eseményekről. TORONTO, 1959. NOV. 30 Igentisztelt Főszekesztő Ur! Megkaptuk a november 28-i példányt, amit volt szives ön, — AZ EMBER nagyszerű, nem mindennapi melegszívű embere — megküldeni részünkre és kérem, fogad, ja hálás köszönetünket. Zárkózott, a nyilvánosságtól távolélő ember, vagyok, aki csak családjának él, így — bevallom — szinte kellemetlen nekem, hogy Főszerkesztő Ur miattunk egy ilyen “ÁLTALÁNOS MOZGÓSÍTÁST” rendelt el. ÉS milyen SIKERESEN! Jóformán át se olvastam Főszer, kesztő Urnák mindenre kiterjedő, szívhezszóló felhívását, amikor már egymásután megszólalt a telefon és önre való hivatkozással többen érdeklődtek MIRJAM-kánk után. Legeló'ször, Dr. KLEIN Ernő főrabbi úr jelentkezett, majd rögtön utána SZÉKELY Imre szerkesztő ur vette fel velünk a kapcsolatot, aki feleségével együtt’ felkeresett bennnket és a velünk lefolytatott beszélgetésről bizonyára küldött Önnek is beszámolót. Úgy hallottam, hogy Dr. KLEIN főrabbi úr hitközsége már, foglal, kozott is Mirjámkánk ügyével. A MAGYAR ZSIDÓK EGYESÜLETÉNEK agilis elnöke, Dr. REICH Imre úr már régebben isme. ri gyermekünket, akinek sorsát mindenkor figyelemmel kísérte és már Ros Hasanahkor az Egyesület egy TELEVÍZIÓT ajándékozott Mirjámkának. Barátainktól úgy értesültünk, hogy — az Ön mozgósítása alapján — az Egyesület ki akarja venni részét a segítségből. Mindez az Ön AZ EMBER-e nélkül bizony SOHA meg nem történhetett volna! Mirjámkánk azóta már MINDENNAPI IMÁJÁBA foglalta KLÁR Doktor Bácsit és mi <vele| együtt kérjük a Mindenhatót, hogy Főszerkesztő Ur — soksok ezrek segítőlelkü és kezű “DOKTOR BA. CSIJA” nagyon sokáig jó egész, ségben találkozhassék majd, a MOST MÉG beteg-szivű, de — a jó Isten és a jószívű támogatók segítségével — MEGGYÓGYÍTOTT drága kicsi Mirjámkánkkal! Kérem, fogadja Főszerkesztő Ur ismételten hálás köszönetünket és vagyok tisztelő híve REVESZ MICHAEL (MIKLÓS) 1365 Bathurst St. Toronto. Megmozdul TORONTO társadalma Az apa levele után most tessék elolvasni a Torontoi Magyar Zsidók Egyesülete elnökének alábbi levelét, amely beszámol arról a páratlan arányú megmozdulásról, amelynek élére olyanok álltak, mint Varemko Közlekedési Miniszter és neje, Morton Q. C. Senator -s neje, Alan Grossman és P. Givens Congressmenek feleségeikkel (Folytatás a 2. oldalon) RÉVÉSZ MIRJAMKA
