Az Ember, 1959 (34. évfolyam, 7-49. szám)

1959-10-31 / 42. szám

|WAWAVAVAVAVAVAVAVAVAWAWAVAWAVAVAVAVAVAVAVAVAv| The Man HUNGARIAN WEEKLY ',o1' XÜZ 32o°" 42‘ főszerkesztő: ,0n°eTM0 oc, 3 ,.m.JCLÁR ZOLTÁN ÍZT.Tt th STREET EGYES SZÁM 24, N. Y. ARA: nna 7-7771 re TÍZ dollár C Kiélj res vizsgáin t a kanadai nyila; A s-ügyben Magyar tolmácsokat keres a State Departement Műtét nélküli gyógymói d a kínzó hátfájásra y Mérvadó szemtanú őszinte beszámolója BUDAPES a mai T komor nappali és italos éjjeli éleiéről, ahol senkisem beszél, de mindenki várja a csodát... Az 1956-os, tragikusan elbukott forradalom e fájdalmas emlékezés, sei teli HARMADIK ÉVFORDULÓ NAPJAIBAN nehéz szívvel gon­dolunk arra, hogyan él ma az orosz tankok és mongol csapatok töme­gével letiport, emberi és nemzeti méltóságában megalázott és meg­­gyalázott magyar nép? Ezen a nyáron igen sokan utaztak és utaznak Magyarországra, főleg, akik egy-két, vagy még több ÉVTIZED ÓTA nem látták ott élő közeli hozzátartozóikat, s akikben a VISZONTLÁTÁS HATALMAS VÁGYA elnyomja az ottani KOMMUNISTA RENDŐRÁLLAMI REND­SZERREL szembeni fölötteképp indokolt, mélységes ellenérzést. Senki sem megy szívesen olyan országba, ahol NINCS JOGBIZ­TONSÁG, de akik mégis rászánják magukat a szülőföldön élő rokonok viszontlátására, bizakodnak abban, hogy AMERIKAI ÁLLAMPOLGÁR létükre a rövid 2-3 hetes “kirándulást” sikerül BAJ NÉLKÜL meg­­úszniok .., A NEW YORKI MAGYAR TÁRSASÁG egyik közismert tagja, szintén ezek között volt. Most tért vissza Budapestről, s a kővetkezők­ben számol be benyomásairól. Ott élő rokonságára való tekintettel ne­vének mellőzését kérte, de ez csak elősegíti, hogy teljes őszinteséggel szólhasson a mai helyzetről: BUDAPEST MA IS TÜNDÉRI VÁROS! — Budapest, — mondja, ma is csodaszép, kivált az ősz melancho­­likus pompájában. Amit Az Isten adott Pestnek, azon az istentelen kommunisták sem tudnak változ­tatni, rontani. Mondanom sem kell, hogy meghatottan láttam vi­szont ifjúságom drága emlékhe­lyeit. A Margitsziget szebb, mint valaha, a Városliget és Buda a régi romantikát leheli, az Andrássy-út, — most Népköztársaság utjának nevezik, — ma is a világ egyik leg­szebb sugárútja, — legalább is ne­künk, öreg pestieknek ... Rendsze­rek jönnek, s reméljük ezúttal is: mennek, de Pest szépsége érintet­lenül él tovább a szívünkben. Romok a lelkekben is — Romot már mind kevesebbet látni, de az 56-os forradalom nyo­mait még nem takarították el egé­szen. A lelkekben pedig még ke­­vésbbé . .. Ott csak a r-endszer el­takarodása tudná eltakarítani a ro­mokat! — 'Az emberek, akikkel beszél­tem, szeretnek nem beszélni a po­litikáról. Az élet napfényes olda­lait keresik, hogy felejtsék, ami sötét és gyötrelmes . . . Élni kell és megélni. Magyarország magára maradt és az emberek igyekeznek átvészelni a mai helyzetet, remél­ve, hogy egyszer mégis elkövetke­zik a csoda... Addig pedig a jelszó: nem exponálni magát az embernek, szárazon tartani a pus­kaport! Vigyázni kell minden szó­ra, tehát nem beszélni a felszaba­dulásról, de mindig reá gondolni, abban, amit teszünk és — amit nem teszünk ... Kenyeret kell keresni de ne szolgáljuk a rendszert a fel­tétlenül kelleténél odaadóbban, ne adjunk hozzá privátbuzgalmi telje­sítményt a munkánkhoz. Hisznek HIT nélkül — A többség álláspontja ez, s még a pesszimisták közül is sokan azt mondják, hit nélkül is hinni kell egy nagy változás eljövetelé­ben! — Sokat járnak templomba, bár ezt a rendszer mindenütt jelenlévő spiclijei — házmestertől az áVH. sig — élénken figyelik s a régi idők szokását, Hogy ünnepnapokon imakönywel a kézben méltósággal mentek az emberek a templomba, ma kevesebbet • látni Kihívásnak, demonstrációnak látszik és aki nyugtot akar, ma nem dugja ki a fejét. Elég baj, — mondják — hogy még az is tehertétel, ha valaki ame­rikai rokonokkal sűrűbben levelez, bármennyire is kerül a lehelében minden politikát Az amerikai ro­konságot mindenkiről tudják és hátrány nem egy esetben. — De a templomok azért többé­­kevésbbé megtelnek. Hosszúnapkor a Dohány-utcai templom zsúfolva volt, de az előestén kevesebben vol. j tak. A kerületi imaházak látoga­tottsága kisebb. Félnek. A vallásos zsidó változatlanul szálka a kom­munisták szemében. — A Bazilikában, amelynek most Sík Sándor piarista rendfőnök, a híres egyházi költő, dr. Sík Endre bolsi külügyminiszter fivére a plé­bánosa, mindig sokan vannak, úgy­szintén a református templomok, ban is. Az utóbbiakban látni a leg­kevesebb ÁVH megfigyelőt, akik kihallgatják a beszélgetéseket. Kádár emberibbnek akar látszani, mint Rákosi volt, de nem az! — Az emberek maguk mondják, hogy most bátrabban beszélnek, mint az 56-os forradalom előtt, s ezt azzal magyarázzák, hogy a kor­mány szeretné kiengesztelni, meg­nyerni a népet, emberibbnek akar látszani, mint a Rákosi-rezsim volt. Enyhíteni igyekszik a terrort és ahol lehet, kedvébe jár a tömegek­nek. A színházak olcsók és igye­keznek jót nyújtani, amennyire a darabokba belegyömöszölt és a kö­zönség által émelygéssel fogadott kommunista propagandától lehetsé­ges. A szépirodalmi könyvek majd­nem semmibe sem kerülnek és nagyrészt könnyű szórakoztatást nyújtanak, míg Rákosi idején a könyvkiadásban az elméleti köny­vek, tudálékos, absztrakt művek domináltak, s nemcsak nem érde­kelték a publikumot, de növelték a rendszerrel szembeni idegenkedé­sét. — Az újságok is mások, mint Rákosi alatt, szintén szórakozta­­(Folytatás a 2. oldalon) BUDAPEST. — Az új neonfénnyel kivilágított OKTOGON.

Next

/
Thumbnails
Contents