Az Ember, 1959 (34. évfolyam, 7-49. szám)

1959-10-10 / 39. szám

4. oldal 1959 október 10. ^zEmber MBER rÜSZXRXXSTTÓ DB KlAr ZOLTAn MAN mxoAJiiAX vinav ■ FH* Man, American-Hungarian Independent Weekly Published by The Man Publishing Co., Inc. Editor-in-Chief: DR. ZOLTAN KLAR, főszerkesztő Oraeral Counsel: ADLER & ADLER, Jogügyi tanácsadó, 1776 B’dwaj Telephone: Cl 7-2545 Editorial and Publishing Office—Szerkesztőség és kiadóhivatal: 100 West 80th Street, New York 24, N. Y., U.S.A. Telephone: SUsquehanna 7-7771 Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cent« Appear ..weekly every Saturday. Reentered as second class matter August 4, 1952, at the post office at New York under the act of March 3, 1879. Second class postage paid at the Main Post Office 8th Avenue Bet.: 32-33rd Street, New York City. Vol. XXXII. - New York, N.Y. Oct. 10, 1959. - No. 39. Testvérkéd SALGÓ ZOLTÁNÉK ÚJÉVI KÖSZÖNETÉ A zsidó Újév alkalmából jönnek­­jönnek a levelek a világ minden részéről azoktól a szerencsétlen öregektől és rászorultaktól, akik a ‘Testvérkéz’’ akciónk útján nyer­tek valamilyen formájú támogatást Az Ember olvasóinak jóságos se­gítőkész ségéből. Képtelenség lenne nyilvánosság­ra vinni a hálátrebegők megható leveleit, olyan tömegben érkeznek, ami bizonyítja a Testvérkéz elmúlt évi nagyarányúságát. De kiemeljük a tömegből Salgó Zoltán 100%-os rokkant, kéz- és lábnélküli volt munkaszolgálatos drága bajtársunk levelét, melyben meghatóiban ír az egész család mindazokhoz, akik Az Ember út­ján lehetővé tették, hogy Salgó Zol­tánnak már nem kell kis tolókocsi­jában koldulni a RákoskereSztúr-i zsidó temető bejáratánál, hanem a mi olvasóink nagylelkűsége hozzá­segítette egy emberibb élethez. A levelet szószerint ide másol­juk, változtatás nélkül, úgy, ahogy írva vagyon ... Kedves KLÄR ZOLTÁN dr. úr és drága Család! Szívünk minden melegével, forró szeretettel kívánunk Jó Egészsé. get, Boldogságot, Szerencsét, a jó Isten áldását, minden, minden jót az Uj Évben. 1 egnap itt volt két úriember és azok mondták, hogy Drága Doktor Ur milyen beteg volt és ma olvastuk egy levélből is. Egész nap imádkoztunk a Jó Istenhez, hogy gyógyítsa meg és segítse azokat a drága Jó Embereket, akik megsegítették az én szerencsétlen kis csa­ládomat és engem, a bánatos Szívű roncsot. Kedves Mindnyájuknak kezüket csókolom SALGÓ ZOLTÁN 100%-os rokkant és cs. Mancika és Ágika De írt a levélhez a kis Ágika is,#——---------------------------------------­akinek olyan gyönyörű csomagot küldött a múlt évben a Refugee Club és akinek olyan tündérszép hajas babát ajándékozott Fettmann József, kedves barátunk, amilyen­ről Ágika addig csak álmodozott, de sohase hitte volna, hogy ez meg is valósul... Drága jó Szerkesztő’ bácsi! Szomorúan olvastam ma egy le­velet Friedman nénitől Canadából, hogy Szerkesztő bácsi nagyon be­teg. Én Imátkoztam ma és fogok mindig és kértem a jó Istenkét, hogy gyógyuljon meg és tovább segítse a szegényeket és a rokkant testvéreit, mint az én szegény Apu­kámat is. Drága jó Szerkesztő' Bácsi én szívemből kívánok jó egészséget, hosszú életet, a jó Isten áldását és minden jót, Boldog Uj Évet a doktor bácsinak és a sok jó ember­nek és családjuknak, akik minket megsegítettek jó Szívvel. Tessék szíves lenni ezt megírni Minden jó Bácsinak és Néninek és Mindenjót kíván, kezeit csókolja: ÁGIKA Hát most megírtuk e sorokat “Minden jó Bácsinak és Néninek” és mi is megköszönjük Salgó Zol­tán bajtársunknak és a kis Ágika nevében a sok jót, a szép csomago­kat, a pénzküldeményeket és szí­vünk, mélyéből kívánunk, — miként Ágika írta, — — “Mindenjót!” BOLDOG UJ ÉSZTÉN DÓT és a LEGKELLEMESEBB ÜNNEPEKET kíván minden zsidó vallású felebarátjának, szeretett és mindig örömmel fogadott VENDÉGEINEK és minden ZSIDÓ VÁLLÁSÚ KEDVES ISMERŐSÉNEK a Casimirs Lodge BIG INDIAN, N.Y. MAGYAR-AMERIKA LEGPATINÁSABB HIRÜ és TÉLEN-NYÁRON NYITVATARTOTT ÜDÜLŐJÉNEK TULAJDONOSAI: Mr. & Mrs. KÁZMÉR és CSALÁDJA Utolsó zarándoklásom a Rákoskeresztúri temetőbe Olvasom és ismét olvasom Főtisztelendő SCHÖNFELD LÁZÁR fő­rabbi urnák AZ EMBER-ben megjelent ünnepi cikkét és eltölt engem is az Újévünk és Engeszteló’nap közötti idő ÁHITATOS hangulata. Ta­lán még fokozottabban érzem a “MAGUNKBASZÁLLÁS” mélységét, hiszen aki gyors egymásutánban kétszer is olyan közel került az EL­MÚLÁSHOZ, a kórházi ágyon lepergetett életének szemlélése közben már amúgyis végigment e megrázó lel ki folyamaton ... E napok ünnepi áhítatát elmélyíti a TEMETő-ZARÁNDOKLÁS, amikor felkeressük elhunyt kedveseink sírját és TEMPLOM-JÁRÁ­SUNK, amely az ENGESZTELÉS Napján a halottainkért való könyör­gés idején olyan erejű, hogy elviszi zsinagógáinkba még a HITEHA­­GYOTTAKAT is. Amikor egykor, 25 évvel ezelőtt szegény Dr. DEMÉNYI Aladár, a pesti ZSIDÓ KÖZÉLET és Vázsonyi demokrata pártjának egyik legak­tívabb tagja a “KORMÁNY-FŐTANÁCSOSI” cím megszerzése után mindenki megdöbbenésére elhagyta ŐSEI HITÉT, azt irtuk róla a “TÁRS AD ALMUNK”-ban, hogy: “...azért HOSSZUNAPON, a HALOTTI IMÁDKOZÁS órájában behúzódik majd bújdosva és titkon a DOHÁNY-UTCAI templom környékének egyik kapualjába és halottsápadtan, bűnbálóan, verdesve mellét morogja el az ŐSI IMÁT.. !” A TEMETÖZARÁNDOKLÁS most elmaradt az ünnep előtti lelki, gyakorlatokból, de pótolta az elmúlt idők emlékének felidézése, amikor legutoljára kereshettem fel sokunknak fájdalmas zarándokhelyét, a RÁKOSKERESZTÚRI TEMETŐT... OPPENHEIMER SALAMON sírja 1943 őszén, mint minden évben, családtagjaim és meg­hitt barátaim kíséretében za­rándokoltam a Rákoskeresz­túr-i temető rabbi parcellájá­nak második díszsírhelyéhez: OPPENHEIMER Salamon, volt óbudai főrabbi sírhalmá­hoz. A hagyomány szerint ugyan­is, amikor az Öhuda-i egyszáz éves zsidó temetőt hatóságilag kiürítették és egyesek tetemét exhumálták, OPPENHEIMER Salamon, az első Óbudai hit­község első rabbijának holt­testét csaknem ÉRINTETLEN állapotban találták, mintha testét BEBALZSAMOZTÁK halotti gyolcsát pedig KON­ZERVÁLTÁK volna. A pesti hitközség nagy szertartási me­netben hozatta át a szentéletíí főpap tetemét a RÁKOSKE­RESZTÚR melletti temetőjébe és a rabbi parcella főhelyén MÁRVÁNY sírkőbe véselték nevét és emlékét. OPPENHEIMER Salamon sírhelyéhez zarándokoltak el mindazok, akik életük valami súlyos problémái előtt a LEL­KI MEGERŐSÖDÉS misztikus erejű alátámasztására vágyód­tak. OMZSA zarándoklat Amikor az OMZSA nevű szervezet, a zsidó-törvények ál­tal foglalkozásuktól megfosz­tott zsidók támogatását szol­gáló ORSZÁGOS MAGYAR ZSIDÓ SEGÍTŐ AKCIÓT né­hányon megalapítottuk és el­vállaltam a legnehezebb sze­repet, hogy végigjárva az or­szágot és ieszédeket tartva az előttem megnyitott templo­mokban összegyűjtöm az Ak­ció létalapját képező óriási ÖSSZEGEKET, országjáró utam előtt elzarándokoltam OPPENHEIMER főrabbi sír­dombjához. A lehetetlenséggel határos­nak látszó feladatom csoda­szer űen sikerült SOPRONBAN és tovább az egész országban és ezután minden évben el­mentünk a sírhanthoz. Túlvilág! kérelem Az utolsó ZARÁNDOK­ÚT AMON, amikor a nagy tö­megben összegyűltek körülvet­ték a sírt, amelyet szinte elbo­rítottak a fölé helyezett és ap­ró cédulákra írt “KÉREL­MEK”, a márvány keretről a szél lesepert egy SÁRGA SZÍ­NŰ papirost, amelyet a mel­lettem álló GÁL Miklós bará­tom és hűséges munkatársam felemelt, elolvasott és átnyúj­tott. _ A sárga papír az egykori GARANY tábor hivatalos nyomtatványa volt, — ahova a szomszédos országokból a NÁCI GYILKOSOK által ki­­iildözötleket helyeztük el és a papíron kuszáit hetükkel né­metül a következő szöveg volt: “Drága RABBI, kö­nyörögve kérlek, imád­kozz értein és családo­mért,, hogy az életben csak még egyszer kérés nélkül ADHASSUNK és soha, de sohase "kelljen kérnünk és KAPNUNK! Aláírás: GROSZ ZSIGMOND és családja, egykor Bécs, most GARANY-i lakos’’ Az írást elolvastam egy­szer . . . elolvastam kétszer . . . majd ott szemhenállva a sír­kővel felolvastam hangosan az akkor már többszáz főnyire nőtt tömeg előtt. Sírás... zokogás... Lassan, tagolva, minden szót kiemelve mondtam el fennhangon GROSZ Zsigmond egykor bécsi, most a GA­RANY-i könyörületes tábor lakosának kérelmét, amelyet a zsidó-üldözések és ELKÉP­ZELHETETLEN SZENVEDÉ­SEK folytán idegileg megvi­selt és hasonló sorsot váró testvéreim sokasága FEL­­CSUKLÓ ZOKOGÁSSAL hall­gatott és sírva ismételt . . . A megrendítő jelenetet el­mondtam azóta rengetegszer, idéztem a templomok szószé­kéről mondott beszédeimben és az élmény minden mozza­nata ma is TÖRETLÉN erővel él bennem . , . Újévi fohász . . . És most, 1959-ben, New Y orklxin, 16 évvel utóbb, el­mondom, — hátha máskor már nem mondhatom el, — e történetet AZ EMBER olvasó­inak, hiszen azoknak, akik ve­lem együtt állták körül OR­­PENHE1MER Salamon sír­­hantját, már aligha ismétel­hetem el, szétszóródtak azok a testvéreim a különböző ná­ci INTERN ÁLÓT ÁBOROK­BA, GÁZKAMRÁKBA és ham­vaik hulló pernyeként szálltak alá a KREMATÓRIUMOK ké­ményéből .. . És minthogy a mostani Ün­nepek idején nem mehettem el egy neivyorki temetőbe, té­tekben ismét ott állok a RÄ­­KOSKERESZTUR-i temető rabbi parcellájánál, OPPEN­HEIMER Salamon sírhantja előtt és hangosan olvasom fel a Garany-i tábor sárga nyom­tatványára írt módosított fohászt: “Drága Rabbi, könyö­rögve kérlek, imádkozz érettünk és minden test­vérünkért, hogy az élet­ben mindig csak ADHAS­SUNK s soha, de sohase kelljen kérnünk és KíAP­­NUiNK!” Aláírás: Dr. Kiár Zoltán egykor a Mautlianseni megsemmisítő tábori, most, — Isten különös kegyéből, — newyorki lakos. DECIE - JANE, Inc. JANE H. REDLICH f’ly Hansy Redlich, Vienna SMART DRESSES Personalized Fittings HOTEL BRETTON HALL 86th STREET & BROADWAY Tel: TR 7-0802

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents