Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)

1955-01-01 / 1. szám

6-ik oldal AZ EMBER JANUARY 1, 1955 Film ♦ Színház ♦ Zene A NEMZETI SZÍNPAD HÍREI Folyik a jegyváltás a “Nem élhetek muzsikaszó nélkül” parádés előadásaira Múzeumi tárgy: a gukker"... A Magyar Nemzeti Színpad már javában próbálja Móricz Zsig­­mond remekművének, a “Nem él­hetek muzsikaszó nélkül” című zenés életképnek bűbájos jelene­teit. A színház igazán méltó sze­reposztásban hozza ki a nagysze­rű darabot: Jávor Pál, Kelety Ju­liska, Czobor Erzsébet, Csikós Esz­ter, Béla Miklós, Pataky Vilma, Verő Erzsi, Balogh Gábor, Bállá Piri és mások sorakoznak fel a népes szereplőlistán. Ez lesz egy­úttal Jávor Pál harmincéves szí­nészi jubileuma is és a színház megfelelő nyiltszini ünneplést ké­szít elő a népszerű művésznek. Is­mét igazi budapesti premierre van kilátás! A “Nem ' élhetek muzsikaszó nélkül” bemutatójának dátuma: január 30. Ezt követően február 5-én ismétlik meg az ünnepi elő­adást. Mindkét előadás szín­helye: a Joan of Arc Playhouse. A jegyváltás máris megindult a forrósikerünek ígérkező előadá­sokra, a színház 317 East 79th St. alatti irodája egyre élénkülőbb tempóban áll a közönség ostro­mában. A színház a napokban többezer körlevelet küldött ki, a­­melyben felhívja a közönség fi-Szokatlanul nagyarányú hirde­tésekkel jelezte a “Rheingold Theatre” szerdaesti programját, amelyet Douglas Fairbanks, Jr. szellemes csevegése konferál hét­­ről-hétre a televízió sokmilliós közönségének. A karácsonyi hét­re való tekintettel ez a műsor is ünneppel kapcsolatos témát tű­zött programjára, amit a London­ban élő magyar iró, Tábori Pál irt “Silent NighC’cimen. A félórás TV-elöadás a ma már világhírű karácsonyi ének: a “Silent Night” (avagy az eredeti nevén: “Stille Nacht”) születésének és a dal szerzőjének, az Obersdorfból való Franz Grubernek a 19-ik század elején való amerikai kivándorlá­sát mesélte el egyszerű, de művé­szi eszközökkel. A színes TV- íilm előadása alatt és után a gyeimét erre a kivételes művészi eseményre. Tekintettel az akadozó postai kézbesítésre, a szinliáz irodája arra kéri az érdeklődőket, hogy az értesítést be sem várva siessenek máris helyeket biztosítani a “Nem élhetek muzsikaszó nélkül’’ elő­adásaira, mert a jegyigényióket természetesen a jelentkezés sor­rendjében szolgálják ki. Kivétel ez alól a bérletjegyzők helyzete, akik tekintet nélkül a nagy ér­deklődésre, megkapják a részük­re fenttartott jó helyeket. A hely­árak ezúttal is: $4.60, 3.45, 2.30 és 1.15. Bárdos Artúr igazgató egyide­jűleg folytatja a “Kék róka’’ pró­báit is, amelynek bemutatójára február végén kerül sor. Ebben Czobor Erzsébet, és Nagyajtay György játszák a főszerepeket. Szó van arról is, hogy az elma­radt szilveszteri kabaré helyett farsangi kabaréestet rendez a szinház Gaál Franciska, Gábor Magda, Fellegi Teri, Jávor Pál, Várkonyi Mihály és mások rész­vételével. A legközelebbi tervek sorában szerepel végül egy ope­rett felújítása is Fellegi Teri fő­szereplésével. WRCA-TV-iroda telefonja való­sággal ostrom alá került: a ki­vételes siker ize, szaga volt ez! A TV-hálózat és elsősorban a Fair­­banks-programot adó Rheingold­­cég nem habozott sokáig: más­nap estére, péntek délutánra és karácsony délutánjára ismét mű­sorra tűzte Tábori Pál “Silent Night’ cimü darabját, amelyet igy legalább 60 millió néző látott fe­kete fehérben, s a színes ‘set’-ek boldog tulajdonosai “color”-ban. A szaksajtó szerint ez volt ez­­ideig a legkiemelkedőbb Douglas Fairbanks-program! Mivel ugyan­csak ez volt az első story, amit Rheingoldék Táborival írattak, nagy a valószínűség, hogy a “Si­lent Night” után még sokszor fo­gunk találkozni e magyar iró ne­vével ezen a patinás műsoron. A KOVÁlCH-RABOVSZKY­­PÁR FERGETEGES SIKERE KALIFORNIÁBAN A londoni Festival Ballet kana­dai és amerikai turnéja során nemrég került sor a sanfranciscoi előadásokra. Ottani tudósítónk jelentése szerint mindegyik elő­adás Kovách Nóra és férje: Ra­­bovszky István óriási sikerét eredményezte. A közönség perce­kig ünnepelte a csodálatos balett­­táncospárt, akik valósággal el­kápráztatták a nézőket fantasz­tikus technikával előadott szá­maikkal. Most Los Angeles van soron, majd városról-városra to­vábbhalad a társulat kelet felé és februárban érkeznek New York­ba. VARGA RUBEN IZRAELI TURNÉJA Varga Ruben, a kiváló hegedű­művész hosszú amerikai tartózko­dása után visszatért Izráelbe és a Zionist Organization of Ame­rica égisze alatt tizhetes izráeli turnét kezdett el. NEM KELLENEK A KOSSUTH-DÍJÁSOK! (FEP) A budapesti “Népszava” ismét azon siránkozik, hogy amíg egyes magánosok sikerrel rendez­nek kulturestéket, ugyanakkor a Kossuth-dijasokat nem támogat­ják. így történt Pécsett, amikor “Gobbi Hilda Kossuth-dijas, Mér száros Ági, Bessenyey Ferenc és Ungvári László Kossuth-dijasok leutaztak, hogy művészetükkel szórakoztassák a közönséget . . . Először is az utcákon semmiféle plakát nem jelezte, hogy egyálta­lán kulturest lesz — ugyanakkor persze tele voltak ragasztva a fa­lak mindenféle egyéb kulturren­­dezvények híreivel — senki nem fogadta a pesti művészeket, a színpadon sem volt semmiféle fel­szerelés, még egy asztal sem, . . . nem találtak senkit, aki segítsé­gükre lett volna. Az előadás fél hatra volt hirdetve, de az est ren­dezői közül negyed hatkor még senkit sem lehetett látni. Fél 6- kor összesen 30 ember volt együtt s az egész előadás alatt sem jött össze több mint 80 . . .” JANUÁRI GONDOK . . . A karácsonyi “rush” után kissé körülnéz a gondos háziasszony la­kásában s ilyenkor veszi észre: itt volna ideje, hogy bútorait kibő­­vitse, kicserélje . . . kárpitozni való is bőven, akad, a konyhabe­rendezés elég öregesnek látszik és egy-két uj lámpa is jól jönne. Baj van egy-két szőnyeggel, függöny­nyel is és bizony a hálószoba be­rendezés már alig használható. A lakásunkban töltjük el életünk­nek nagyobbik részét, nem csoda, hogy itt mindig sok mindenféle akad, amit évről-évre cserélni, pótolni kell. Nagy szerencse, hogy ebben a problémában Paul Fisher vezetése alatt álló patinás nevű Guilford Furniture Company oly nagyszerű szolgálatot tehet. Nem­csak az óriási választék, hanem a kivételesen olcsó árak, elsőrangú minőség és igen könnyű fizetési feltételek, de a cég magyar szel­leme, udvarias, magyarnyelvű ki­szolgálása miatt van az, hogy a Guilford-cég gyártmányai nap­­ról-napra populárisabbak. Igen ajánlatos a 8-ik oldalon elhelye­zett Guilford-hirdetést gondosan elolvasni. (H.) Jó öreg “Ítészek” valaha fel­fegyverkezve mentek a színházba. Sohasem felejtették otthon lát­csövüket, mely akkor még “guk­ker” néven ropogós bőrtokban, csinos szijon lógott nyakukból s hatái ozottan tekintélyt adott ne­kik. Hasonlítottak igy a csillagá­szokhoz, kik a színpadi égboltozat első- és másodrendű csillagait vizsgálgatták. Hol ma a látcső? Nekem egy előadás alatt nyomtak kezembe egyet, de nem tudtam vele mit csinálni. Utoljára 12 éves koromban illesztettem szememhez, mikor elunva magam, a távlat bo­­hókás játékaival akartam szóra­kozni Belenéztem a kicsinyitői lencsébe s függőlegesen a föld felé tartva, mulattam azon, hogy ala­kom egyszerre kinyúlt, mint a fényképezőgép nyurga állványa és fejem a lábamtól legalább 45 mé­ternyi távolságra volt. A nagyító­­lencse arra szolgált, hogy az eső­vizes hordó ázalékjait szemléljem. Színházi megfigyelésre nem al­kalmas. Legföljebb néhány mes­terségbeli furcsaságot árulna el. De ha az arc pirositóját, a pilla, a szemhéj kékjét akarom látni vagy a rosszul ragasztott parókát, ak­kor inkább az öltözőbe megyek, nem a nézőtérre. A látcső lencséje csak a káprázatot rontja, melyért a színházba járok. Ezt az öröksé­gemet nem adom el. Még ilyen lencséért sem . . . Régente csakugyan gyakrabban forgatták a látcsövet. Annak tu­lajdonítható ez, hogy azelőtt a színpadot gáz, villany híján, nem tudták kellően világítani s az olajlámpák, a gyertyák kétes lo­­bogásában határozatlanul rémlet­tek a szereplők. A látcső segített «zen a gyarlóságon. Ma azonban, mikor a távoli erkélyülésről isi pompásan észrevehetünk min­dent, látcsővel nézni annyi, mint koppantót tartani a villanykör­te mellé. És a rövidlátók? Azok “hibáju­kat” eltüntethetik egy jó szem­üveggel. Nekik épp oly fölösleges a látcső, mint a többieknek. Hi­szen a mai színpad, iró, színész, rendező, diszletfestő, világositó egyaránt a puszta szemnek “dol­gozik”, előre számbavéve minden Lehár Ferenc elpusztíthatatlan, világhírű “Vig özvegy”-ét másfél­órás, színes televíziós előadás ke­retében mutatta be a nívós “Om­nibus Theatre” a C.B.S. országos hálózatán. Az Ormándy Jenő ve­zetése alatti zenekar a legszebb lehári stílusban ontotta a ma már klasszikus számokat és Patrice Munsell nagyszerű napot fogott ki ezen az emlékezetes vasárnap délután. Danilo herceg szerepé­ben az igen tehetséges Theodor Uppman tűnt ki. A több mint 30 szereplőt, és nagy tánc-csoportot, ********** ** ************ ENDREY JENŐ és 24 éve fennálló rádióműsorát a WLIB (1190 ke.) állomáson MINDEN vasárnap d. u. 3-4-ig PÁDLY MARGIT alakot, minden arcjátékot, min­den helyzetet, minden színfalat, minden világítási hatást. Aki lát­csővel néz, az mindenkép hamis képet kap. Alak helyett izzadó színészt, izomrebbenés helyetti durva fintort, helyzet helyett ter­mészetellenes felvonulást, színfal helyett rossz, elnagyolt festményt, világítás helyett céltalan özön­­fényt. Úgy látszik a nézők ösztö­nösen rájöttek erre. Előadás alatt alig egy-két látcső mered a szín­padra . . . Csak felvonás közben kapják fel, élve a furcsa, megálla­­podásszerü szabadsággal, az ud­variasságnak azzal a fegyverszü­netével, hogy a színházban ked­vükre percekig bámulhatják egy­más arcát, homlokredőit, bibir­­csóit, azzal a leplezetlen mohó­sággal, amely egyebütt, utcán, villamosban legalább is párbaj­ok lehetett volna a régi időkben. Mindössze ennyi értelme van még a színházi látcsőnek. A kíváncsi­ság kukucskáló ablaka. Művészi szempontból avult szerszám, mú­zeumba való ereklye, nem hasz­nálható anakronizmus, akár a bugyelláris, melyből hiányzik az ezüst- meg az aranypénzünk. Ilyenkor azonban valóságos ostrom van. Villognak a lencsék, széksorok vonulnak fel rohamra és a páholyokból is vidám tüzelés folyik Micsoda gyönyörűséggel merednek az emberek egymás szájába, fülébe, orrába, micsoda kéjjel vájkálnak idegen életekben, egy hallgatólagos társadalmi sal­­vus conductus birtokában, micso­da őszinte és bájos szemérmetlen­séggel turkálják föl látcsöveikkel az elrendezett női hajakat, ame­lyeket tulajdonosnőik aztán alig észrevehető mozdulattal megiga­zítanak, mintha a sok tekintet csakugyan összezilálta volna, kü­lönben hősien állják a harcot. Felvonásközben ők a színésznők és kicsit játszanak is. Odaadják a kiváncsiaknak kifényesített te­kintetüket, ajkukról az ideges, mindenkinek szóló mosolyt, mely olyan, mint egy közhely s az igaz­gyöngyöt is, mely mellükön lélek­zik és átlangyosodik vérüktől. “Margaritas ante porcos.” . . . kórust foglalkoztató operettegyüt­test Cyril Ritchard mozgatta íz­léssel és hozzáértéssel. E sorok írója ezúttal szívesebben nézte volna ezt a pazar előadást u. n. színes készüléken . . . ügy fest, hogy a “color TV” jóval hama­rabb bevonul az amerikai életbe, mint a legvérmesebb optimisták is remélni merték volna . . . (b.b.) LUSTIG DEBRECEN ÉTTERME a magyar ételek és italok igazi központja! 317 East 79th St. N.Y.C. Telefon: RH 4-9305 A legizletesebb lunche-ök és vacsorák! Kitűnő hangulat! Polgári árak! Barry Fitzgerald, Yvone De Carlo és David Niven a főszereplői a “Tonight’s The Night” c. filmujdonsdgnak, omit a Lexington Ave. és 52nd St. sarkán lévő Trans-Lux-mozi mutatott be nagy sikerrel december22-én, szerdán. HÁROMSZOR MEGISMÉTELTE A TV TÁBORI PÁL KARÁCSONYI MESÉJÉT (K.D.) NAGY SIKERT ARATOTT VASÁRNAP “A VIG ÖZVEGY” TV-VARIÁCIÓJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents