Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-07-10 / 28. szám
JULY 10, 1954 AZ EMBER 3-ik oldal Nem vagyunk kívánatosak?... Irta: JÁNOS ANDOR KISZÉLESÍTÉS? KIÉLESITÉS! A Teleki Béla-iigy a politikai helyzet elmérgesedéséhez vezethet Néhanapján egy pesti távoli rokonommal is szoktam levelezni. A “levelezést” úgy tessék elképzelni, hogy a válaszok Magyarországról, a “Vasfüggönyön” keresztül kb. félévenként érkeznek. Nem a rokonom lustasága ennek egyedüli oka, hanem a bolsi .kormány cenzúra - rendelkezései. Szülőf öldün -kön "minden a népé”, a pártszabadságtól a köztulajdonba vett gyárakig, a gondolat, az irás s az összes emberi kulturjogokat is beleértve. Egyik legutóbbi levelemben óvatosan a politikai mellékvágányra is átsiklottam] és bátor voltam tőle megkérdezni, hogy mi nyugati, demokrata emigránsok néha nem hiányzunk-e odahaza? Erre válaszolta szóbanforgó rokonom azt, hogy: “Nem vagytok kívánatosak”. Bizonyos, hogy csak az ellenség megtévesztésére irta ezt igy budapesti rokonom. Mindenesetre én most házi és óhazai használatra egy pár szerény érvet szeretnék felsorakoztatni amellett, hogy talán otthon mégis csak kívánatosak volnánk . . . Mi nem pártszemüvegen keresztül nézzük a napjainkban viharzott politikai eseményeket — minthogy nem vagyunk tagjai egyetlen pártnak sem. Mi politikai ősemigránsok az emberi szabadság harcos, elsővonalbeli közkatonái örökös offenzivában vagyunk mindazok ellen, akik annak halálos ellenségei. Harcolunk megalkuvás nélkül a diktátorok ellen, akik eltiporják a léthez valójogainkat, megfojtják az egyént és eltapossák az élet szépségeit. Harcolunk a bestialitás és szélsőségek ellen, amit .egyes politikai akarnokok hódítási eszközként használnak és küzdünk azon propaganda és hamis jelszavak ellen, amit bóditó csaléteknek dobnak a hiszékeny tömeg közé. És mozgó háborúban vagyunk azon pártvezérek ellen is, akik bizalmi állásukat csak viszálykeltésre, egyéni vagy korrupt célra használják fel, akiknél minden más cél fnotosabb. mint a köz egyetemes érdeke, örök békét szeretnénk és elvi ellenségei vagyunk az összes kortescégérek alatt indított háborúknak, de csak azt a békét óhajtjuk, amelyik az egész emberiségre tartós és igazságos, nem csupán az egyik félnek hoz területi vagy anyagi előnyöket s a másik csak szenvedő alanya az u.n. kényszerhatalmi megegyezésnek. Békét, amelynél nincs győző és legyőzött sem . . . Beismerjük, hogy sokszor háládatlan feladatra vállalkozunk, ámokfutó módjára loholunk a politikai harctereken, többször dón Quijottek is vagyunk vagy lelkes álmodozók, avagy u.n. “Schőageist”-ek, de ilyen irók-költőkmüvészek-politikusok és frontkatonák nélkül, akik fizikai és szellemi muníciójukat egy szebb emberi jövőért, l’art pour Fart puffogtatják . . . nélkülük vájjon hová fejlődne a világ, a kontinensek. az országok és nemzetek; ha ők nem ásnának gátat annak a hömpölygő szennyvíznek, amely elárasztja most a hegyeket és völgyeket, az utcát és a családi hajlékot. de magát az embert is. Ma a meddőnek látdró szélmalomharc is idővel győzedelmes holnappá válhat. És ezért kívánatosak vagyunk az eljövendő újvilág számára is, hogy életben és ébren legyünk egy szebb hajnalhasadás kiteljesülésére , . .______________ HOLLÓS BÖZSI ANGOL - MAGYAR ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésére magyar-angol fordítási, emigráclófl 55 West 42 St. New York IS, N. Y. I Rooir 1046) Telefon: L0 4-3Ű10 Maradjunk azonban szülőföldünk szép határánál, ahonnét — akarva és akaratlanul elszármaztunk a szélrózsa minden irányába. A mai, külföldön élő politikai emigráció a rabszijra fűzött magyar nemzet élő lelkiismereie és ez nem nagyképü közhely, hanem oly égő valóság, amely nélkül Magyarország — az aktiv ellenállás hiányában — elkárhozna, elszunnyadna, elpusztulna hosszú kálváriájában. Az emigráció: a nemzet éltető vitaminja és azon hiányokat pótolja, melyekre csak a nyugati demokráciában van gyógyító szérum. Azt az oxigént telíti, amely csak a szabadság levegőjében van, csak Nyugatról lehet haza exportálni; azt a tudatot, hogy van egy politikai szerv a külföldön,' amely ébren figyeli és majd idővel számonkéri mindazokat az atrocitásokat, amelyeket egy ezeréves kulturnép fennmaradása ellen követnek el felelős-felelőtlenek és végül azt a reménységet, amelyet innét sugároz haza az otthoni szenvedőknek, hogyha késik is, de lesz majd felszabadulás s lesz még egyszer ünnap és öröm a balsorsa tépett Magyarországban is . . . Kétségtelenül igaz, hogy odahaza kissé csökkent a népszerűségünk. A nagyobb tettek hiánya, az ''ellen-propaganda, az idő vasfoga és nem utolsó sorban az a pártviszály is, amely a magyar emigrációt bomlasztja s akadályozza egy egységes antibolsevista front kialakulását és csökkenti harcképességének átütő erejét. De ez minden korban igy volt, minden nemzet emigrációjánál, főleg, ha az évtizedekre nyúlt ... A nemzet lelke azonban idővel sem alszik ki, a nemzeti gondolatot — bár külföldön, — de mi tartjuk ébren és ahhoz az örök ideálhoz egyformán megvan az állandó, szerves kontaktusa az óhazában és az emigrációban élő magyarságnak is. Tévednek az otthonlévők, ha azt hiszik, hogy mi emigárnsok fölényesen vagy egykedvűen, bársonyszegélyü páholyból nézzük a magyarországi szomorú eseményeket. Mi soha azokba a történésekbe nem nyugszunk bele, mert bennünket nem fojtogat a kommunista párt-terror, testi épségünk nincs oly veszélyben, napi táplálékunkat nem vonják el és szivünk dobogása sem hagy ki oly sokszor a fáradalmaktól és szenvedéstől, tehát a félelemtől, megriasztva oly letargikus állapotba sem kerülhetünk, mint az otthonlévők. . .de ha külsőleg piros is az orcánk, de titkon, belsőleg talán többet szenvedünk, mint az otthoniak. Nálunk az emigráció hivatás . . . fizikailag talán örök számkivetettség az osztályrészünk, területen-kivüli, légüres lérben imbolygunk s sehol nem vagyunk odahaza. Akárhol is élünk jóvagy rosszlétben egy szép idegen országban vánszorogva, avagy akármilyen régóta is “naturalizáltunk” egy másik szép idegen országba és annak derék polgáraivá váltunk . . . mégsem vagyunk “odahaza”! Idegenekké lettünk, nem tudunk és nem is akarunk gyökeret ereszteni, csak másodrangú állampolgárok vagyunk, nyelvünknek örök, elszakíthatatlan letéteményesei s bujdosó magyarjai, amig csak el nem költözünk egy derűsebb, szebb világba .. . Ezt üzenjük haza .közeli és távoli rokonainknak, régi barátainknak és hontestvéreinknek s hirdetjük, hisszük lobogó hittel, amig csak élünk, hogy leszünk mi még kívánatosak is egy felszabadult üj Magyarország boldogabb idusán. Nizza, 1954 julius * Az emigrációs politikai körökben szokatlan izgalmat vált ki az utóbbi hetekben a Nemzeti Bizottmány végrehajtóbizottsága kibővítésének ügye. A kérdés azzal az indokkal került szőnyegre, hogy helyet kell adni a végrehajtóbizottságban az elszakított területek magyarsága képviselőinek is, tehát egyelőre egy erdélyi, egy felvidéki és egy kárpátaljai tagot be kell választani a végrehajtóbizottságba. Mindjárt személyekre is .konkretizálódott a felvetett ötlet s ekkor kiderült, hogy az egész akció Teleki Béla érdekében született meg, akit erdélyi képviselői jogcíme alapján igy akarnak a Nemzeti Bizottmány vezetőségi asztalához ültetni. A végrehajtóbizottság demokratikus szárnya nyomban a legnagyobb fenttartással kezelte az ilyenfajta kibővítés kérdését. Két ellenvetés merült fel mindjárt az első pillanatban: a Nemzeti Bizottmány a maga politikai és diplomáciai eszközeivel és egy igazságos elrendezés érdekében az elszakított területek problémájának megoldását a végrehajtóbizottság kiszélesítése nélkül is egyik legelsőrendübb feladatának tartja; de ha már mindenáron a kibővítés látszik célirányosnak, azt semmiesetre sem vitaiható politikai múlttal rendelkező személyek bevonásával kell végrehajtani. Teleki Béla politikai múltja közismert. Úgynevezett “behívott” képviselő volt Erdély visszacsatolása után, tehát nem szavazás utján jutott képviselői mandátumhoz. Ez önmagában is elég kifogás ellene egy olyan testületben, anol a volt diplomáciai testület és a Felsőház néhány tagján kívül kizárólag csak megválasztott képviselők lehetnek tagok. Ez a kifogás Teleki bizottmányi tagsága ellen is felhozható; mennyivel jogosabban alkalmazható ez a Bizottmány vezető-szervével, a végrehajtóbizottsággal kapcsolatban? De van ennél nyomosabb érv is Teleki ellen. Ez pedig az, hogy mialatt a náci-megszállás alatt a felelősségteljes és a nemzeti függetlenség eszméihez hűséges képviselők börtönökben és internálótáborokban senyvedtek, Teleki Béla teljes tevékenységével vett részt a Sztójai-kormány támogatásában. Odáig ment ez a tevékenység, hogy még a minisztertanácsokon is résztvett az erdélyi csoport nevében. Ugyanakkor a Bizottmány vezetői közül Varga Béla bujdosott és a nácik halálra keresték, Nagy Ferenc és Kállay Miklós börtönbevetve senyvedtek, Peyer Károlyt, Fábián Bélát koncentrációs táborba hurcolták, Barankovics István bujdosott, Pfeiffer Zoltán pedig álnéven és lakását állandóan változtatva az ellenállási mozgalomnak megszervezésében vett részt, annak a mozgalomnak, amelynek letiprása után Bajcsy- Zsilinszky Endre és annyi más hazai mártirsorsa beteljesedett. S most a felvetett terv arra akarná kényszeríteni a fentieket, hogy egyazon testületben szerepeljenek oíyanvalakivel, aki a fenti gyászos korszakban tevékeny szereplője volt a politikai életnek. Van azonban egy harmadik érv is s ez az előbbi kettőnél is erősebb és csattanósabb. Ez a magyarországi nép jogos idegenkedése az 1944-es eseményekért felelős politikusokkal szemben. Ma már minden személy és minden hivatalos szerv egyaránt jól tud- j ja, hogy a magyar nép a jelenlegi | elnyomatását is — logikusan — a (Svájci levelezőnktől) Bern, 1954 julius 4 A ma délutáni német-magyar összecsapás — ami az idei labdarugóvilágbajnokság döntője volt — valóban a teknősbéka és a nyúl legendás futóversenyét juttatta a semleges nézők eszébe és ismét a lassú teknős cammogott be elsőnek a célba. Az esős idő ellenére közel 70,000 néző előtt indult el a döntő, amit mindenki elkönyvelt a magyarok javára, hiszen a két csapat már a selejtezőben találkozott, amikoriá a németek 8:3-ra .kaptak ki. Azóta a magyar focisták minden ellenfelüket —többek között a két rettegett délamerikai együttest is — legyőzték, mig a németek döntőbejutását minden szakértő inkább szerencse-sorozatuknak tutulajdonitotta. Alig indult el a játék s Puskás, valamint Csibor góljaival már 2:0-ra vezettek á favoritok. A nézőtéren lehetett pár tucat magyar, akik viszont meglepően tekintélyes hanganyaggal lelkesedtek; — Most jön a harmadik! Aztán a negyedik . . . — Vigyázz Puskás a lábadra, lehet kicsit lazsálni már! — Éljen a világbajnok csapat! Ilyen és hasonló biztatások repkedtek; úgy nézett ki, hogy az optimizmus jogos. Közben a németek egészen beszorultak saját térfelükbe. A nézőtér azonban tele volt német-svájciakkal és sokezer német turista is feljött a döntőre. Azonkívül — ahogy ez szokásos — a semleges nézők is inkább a jóval gyengébbnek hitt csapatot biztatták. (Közben arra gondoltam, hogy a rádiójukat hallgató otthoni futballhivők milyen “páholyban ülhetnek” ... és milyen “nagy lehet a mellényük.” Szó, ami szó: 4 éve veretlen ez a válogatott és most az izgalmas előmérkőzések után a döntőben is két góllal vezetnek az Óhazában “favágó.k”nak klasszifikált németek ellen...) A sok esőtől teljesen átázott pályán azonban egyre nehezebbé vált az amúgy is fáradt meggypiros-trikós magyar tizenegy mozgása. Ellenfelük egyre jobban felnyomult és 8 perc alatt 2:2 lett az eredmény. A második félidőben a nézőtér óriási többségének fáradhatatlan biztatása szinte állandó offenzivára kergette a németeket. A faforitok nagy technikai felsőbbsége és összeszokottsága egyre lankadó erővel küzdött a fizikai kondíció és lelkesedés terén hatalmas fölényben lévő germánok ellen. S hat perccel a játék vége előtt Helmut Rahn egyéni akciója eldöntötte a küzdelmet . . . Több mint félezer rendőr akadályozta meg a meccs végét jelző kettős füttyszó után, hogy a diadalmáháborus felelősségre vezeti vissza s az orosz megszállást a német kollaboráció törvényszerű folytatásának tekinti. Ez a nép nem bízik sem a náci-, sem az orosz kollaboránsokban s bizalma kizárólag a nemzeti szabadságért és függetlenségért helytálló demokratikus politikusokban összpontosul. A Nemzeti Bizottmánytól is azt várja, hogy a demokratikus jövendőt készítse elő. Teleki Béla beválasztása keztyüdobás lenne a szenvedő magyar nép felé s alkalmas lenne arra, hogy a Bizottmányba vetett hite és a felszabadulással kapcsolatos elképzelése alapjaiben rendüljön meg. mórban úszó németnyelvű drukkerek agyon ne öleljék játékosaikat és szét ne szedjék a pályát. A vesztes csapat néhány játékosa sírva bandukolt be az öltözőbe. Óriási meglepetésre igy az aránylag jelentéktelen Németország lett a világbajnoki torna matadora! i Biztosra veszem, hogy a .magyar labdarúgás “második számú egyiptomi csapása” (az első csapás 1934-ben, a párisi olimpiász .alatt történt, amikor a világhírű játékosokkal teletűzdelt válogatottat az ismeretlen Egyiptom verte el 3:0-ra!) rettentően elbusitotta az óhazai futballrajongókat . . . (B. Á.) DAJKOAICH FERENC ezen a nyáron az uj YORK air condition gépet ajánlja, mely gombnyomásra , NYÁRON HÜTI, TÉLEN FÜTI lakását. HA MOST VÁSÁROL 120 DOLLÁRT TAKARÍT MEG! az 1954-es 3/4 H.P. YORK Model A-75 R $299.95 GARANCIA, részletfizetési kedvezmény! BILLEN Engineering 1 West 34 Street New York City Telefon: OX 5-2931 DAJKOVICH FERENC Sales Manager A teknősbéka ismét legyőzte a nyulat, avagy a magyar futballisták második számú “egyiptomi csapása” Genfben . . . #
