Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-01-09 / 2. szám

JANUARY 9, 1954 AZ EMBER 5-ik old* IA DIKTATÚRA KÖZVÉLEMÉNY-GYÁRA: kívül unalmas riportokat írnak, nincs bennük semmi élet. Kommunista szerkesztőség—kommunista újságírás Irta: PETROV1CS BÉLA A Vasfüggöny mögött sinylődő olvasóban, aki naponta fáradt közönnyel veszi kézbe a rákény­­szeritett népidemokrata lapok va­lamelyikét, bizonyára felvetült már néhányszor a kérdés, vájjon hogyan készülnek ezek az újsá­gokhoz alig hasonlítható propa­gandaközlönyök. A feleletet ime megadjuk s elvezetjük olvasóin­kat oda, ahova eddig az aránylag jól tájékozottak sem vethettek be­hatóbb pillantást: az egyik legna­gyobb budapesti kommunista na­pilap szerkesztőségének kulisszái mögé. Szinhely: Budapest, Nagymező- Utca. a “Friss Újság” szerkesztő­sége. Azé a “Friss Ujság”-é, a­­melynek állandó olvasói, a ma­gyar parasztok és városi proletá­rok hosszú időn át nem is tudták, hogy 1946 óta kommunista kézben van s egyetlen feladata: az évti­zedek óta közismerten független napilap köntösébe burkoltan ál­cázva terjeszteni a kommunista propagandát a jóhiszemű, tájéko­zatlan olvasók között. * A szerkesztőség a hatalmas vö­röstéglás Nagymező-utcai épület két emeletét foglalja el. Bejáratul az első emelet lépcsőházából nyiló vasrácsos ajtaja szolgál. Az összes többi ajtók vasrácsai éjjel-nappal zárva vannak, nehogy valaki a földszinten levő expedícióból vagy a pincében elhelyezett nyomdából észrevétlenül beszivároghasson a propaganda gyár hermetikusan zárt robotmühelyeibe. Az egyetlen bejáratot a szer­kesztőségi órák alatt két altiszt őrzi, tud tűkön kívül a szerkesztő­ség tagjai sem jöhetnek be s nem hagyhatják el a redakciót. A munkafegyelem talán még szi­gorúbb, mint a többi nagyüzem­ben. Az újságírók érkezésüket nyomtatott jelenléti iveken alá­írásukkal igazolják és a késésért épp oly súlyos a büntetés, mint a gyárakban vagy az irodákban, ho­lott eléggé köztudott, hogy az új­ságírói munka egyike azoknak a leiadatoknak, amelyeknek megol­dása normális körülmények között nem azon múlik, hogy a riporter percnyi pontosággal megjelenjék a redakcióbán . . . A hétfő a heti munkatervkészi­­tés napja. Az Állami Lapkiadó kö­telékébe tartozó lapok főszerkesz­tői minden hétfőn hajnali hátikor megjelennek a Népművelési Mi­nisztérium gyakran változó sajtó­osztályvezetőjénél és itt kapják meg az általános vonal mellett a részletesebb utasításokat arra nézve, hogy az elkövetkezendő hé­ten miről, hogyan, mit és melyik oldalon kell imi! A Népművelési Minisztériumba futnak össze a pártutasitások mellett az összes többi miniszté­riumokból, szakszervezetekből, ag­rár nagyüzemekből és nagyobb gyárak sajtóosztályairól a hétre javasolt riporttervek. Propozíciók arra nézve, miről lenne érdemes; Lichtman Fivérek 561 Amsterdam A ve vagy propagandaszempontból mi­féle vezércikket vagy riportot szükséges írni a héten. Az újságíró munka a bökversek és képaláírások mellett lényegé­ben csak erre a két műfajra vo­natkozik. Az úgynevezett híranyagot ké­szen szállítja a szovjet és magyar távirati üoda. Az újságírónak ezekkel legfeljebb annyi a dolga, ha túl hosszúak meg kell őket rö­vidíteni vágással vagy átdiktálás­­sal. Viszont a lapkészitési munka ennek ellenére egyike a legideg­ölőbb mesterségeknek, amelyeket a Vasfüggöny mögött űzni lehet. A Népművelési Minisztérium­ban pontosan kiértékelik a befu­tott javaslatokat. Ott döntik el, hogy melyik téma melyik lap szá­mára lesz a legmegfelelőbb. Utána hétfőnként a főszerkesztők az utasítások tömegével hagyják el az értekezletet. S megkezdődik a szerkesztősé­gekben a heti nagyterv részlet­tervekre való bontása. A hétfői megbeszélés a Népművelési Mi­nisztériumban azonban nem csu­pán terv-értekezlet, hanem kriti­ka-önkritika óra is. A főszerkesztők véleményt mon­danak saját lapjukról és a többi lapról. Végül a sajtó-osztályvezető bírálja az egész hozzátartozó pro­paganda részleget. Ha túl soká tart a hétfő hajnali megbeszélés, ebből a szerkesztősé­gekben már sej tik: hiba volt a lap körül, rossz oldalon jelent meg va­lamelyik cikk, elirás volt valame­lyik szövegben, dicsérő riport je­lent meg valakiről,.akit a lap sze­dése közben munkahelyéről elhur­colt az ÄVO stb., stb. S ilyenkor jön a felelősségrevonás, amelyről soha nem lehet tudni, kit hogyan ér . . . Két héttel ezelőtt a vasár­napi melléklet miatt öten vesztet­ték el az állásukat. Földjét művelő paraszt színes képét hoztuk az első oldalon. A paraszt levett kalappal áll az eke előtt s áhitatos arccal néz a nap felé. A kép alatti verses szövegből az olvasó megtudhatta, hogy a kép azt a pillanatot ábrázolja, a­­mikor a földhözjuttatott szegény­paraszt épp hálát ad a Szovjet­uniónak azért, mert felszabadítot­ta. Ugyanennek a lapnak a másik oldalán karikatúrákat hoztunk. Az egyik karikatúrán Tito kap­va nyúl egy százdolláros bankjegy után, amit egy amerikai kapita­lista lobogtat felé. Magyarországon nem akadt' új­ságolvasó, aki észrevette volna, hogy a második oldalról egészen halványan átüt a százdolláros le­nyomata az első oldalon közölt színes képbe. A Népművelésiben viszont akadt. A hivatalos vizsgálat megállapí­totta, hogy nem lehet véletlen, hogy a szóbanforgó karikatúrát úgy tördelték, hogy a százdolláros bankjegy körvonala kivehető le­gyen az első oldalon is. A tördelés következtében az el-EGYEDÜLI EREDETI RÉTES- és CUKRÁSZ­ÜZLETE a West 87 St. sarkán Telefon: TRafalgar 3-2373 ső oldal parasztja az amerikai dollár előtt veszi le a kalapját s azt nézi áhítattal. A rajz igy két­ségtelenül Amerika-barát-propa­­ganda, lázitás a fennálló társadal­mi rend ellen s felelősségre vo­nandó mindenki, akinek bármi köze van hozzá: rajzolótól és a tördelőn át egész a nyomdáig . . . Kommunista szerkesztőségekben alig múlik el hét ilyen és hasonló fegyelmi ügy nélkül. A felelős mindig az, akit a párt pillanatnyi­lag a 1-eg megbízhatatlanabbnak tart. Ilyen alapon a -rendszer eléri, hogy még az egykor becsületes új­ságíró is hajlandó lesz leimi min­den hazugságot és rágalmat csak azért, nehogy megbízhatatlannak véljék, nehogy elveszítse az állását — mert az újságíró - mesterségét ma már másra, mint ÁVO-cellára nemigen lehet felcserélni Magyar­­országon. Lopva néztük a hétfői értekez­letek színhelyének, az első emeleti vörös teremnek falán elhelyezett villanyóra rohanó percmutatóját. Vájjon milyen vizsgálatot zudit a nyakunkba újból a hétfő? . . . Egyedül Kardos elvtárs, a se­gédszerkesztő volt nyugodt. Unott arccal viszgálta az aláirt jelenléti iveket. Kardos elvtárs a politikai rendőrség őrnagya. Ezt viszont kevesen tudják róla, mint ahogy kevesen tudják a többi szerkesztő­ségek politikai ellenőreiről is, hogy lényegében kicsodák. Az ÁVO minden szerkesztőségbe — épp úgy mint minden nagyobb üzembe, hivatalba — beülteti sa­ját embereit. Hivatalosan üzemfe­lelősök, segédszerkesztők, munka­­versenyfelelősök stb., stb. Valódi feladatuk azonban az újságírók párthüségének ellenőrzése. A vég­ső fokon az ő véleményezésük dönti el, ki a megbízható, ki a megbízhatatlan! Rajta kívül a szerkesztőségek még fokozottabb mértékben van­nak teletűzdelve kémekkel, párt­­megbizottakkal, mint a többi üze­mek. Minden redakció csendes, rosszkedvű és ideges. A régi szer­kesztőségi légkörnek, melyet any­­nyi humor, élénkség, barátság, öt­let és egyéniség jellemzett, nyoma sincs többé! - Mindenki zárkózott, gyanakvó s nem ujságiró többé, hanem aránylag jólfizetett robot­­munkás, akinek nem fizikai erejét, hanem szellemi képességét tartja rabszijon a párt. A szorongató csendet csak a te­lefonkezelőnő hangja törte meg időnként: — El a kezekkel Koreától! . . . Itt “Friss Újság” . .. I A régi hagyományos “Hallo” nem létezik többé, legfeljebb tele­fonnal rendelkező magánlakások­ban. Ehelyett a szerkesztőségek telefonkezelői az éppen időszerű propagandajelszóval jelentkeznek, ha valaki hívja a lapot, hogy ezzel is elősegítsék az újságok propa­gandaszolgálatát. Tegnap még ez volt a jelszó: — Jegyezz békekölcsönt! Itt “Friss Újság”. Hónapokon át harsogta a tele­fonos: — Vesszen Tito, vesszen Rajk! ... Itt “Friss Újság” . .. Most: El a kezekkel Koreá­tól! ... Kis ideig csend. Aztán Kardos elvtárs asztalán szólal meg a tele­fon. A főszerkesztő jelentkezik. Félóra múlva jön. Kezdjük meg nélküle az értekezletet. Kardos a zöld posztóval leteri­­tett hosszú asztal egyik végéből átül a másik végébe, pontosan Rákosi képe alá, jelezvén hogy most ő képviseli a főszerkesztőt a megnyitja az értekezletet. A hétfői nagy értekezlet Ugyan­úgy kezdődik, mint a mindenna­pos kis értekezlet-vizsga a “Sza­bad Nép”-ből. A hivatalos lap minden sorát nekünk újságírók­nak még sokkal behatóbban kell tanulmányozni, mint az átlagol­vasónak, csupán az a kedvezmé­nyünk, hogy nem kollektive olvas­suk a lapot, hanem otthon egyé­nileg. Kardos úgy teszi fel a kér­déseket, mint egy professzor. Sze­rencsére nincs semmi baj, mind­egyikünk pontosan tudja, melyik oldalon milyen cikket hozott a “Szabad Nép.” így rátérhetünk a hétfői értekezlet tárgysorozatának második pontjára. Ez a szokásos kritika-önkritika. Minden szerkesztőségben min­den héten kijelölnek egy munka­társat. Az gondosan áttanulmá­nyozza az újság egyheti példánya­it s hétfőn megtartja kritikáját. A mai kritikus a földművelési rovat vezetője. Idegesen veszi kéz­be jegyzeteit s aprólékosan mond véleményt minden egyes nagyobb cikkről. Azokat az írásokat, ame­lyeknek gondolatmenete egyezik a “Szabad Nép”-pel dicséri, ame­lyekben valamilyen eltérés van, kifogásolja. Általában több a di­cséret, mint a kifogás, hiszen egyikük sem ir másképp, mint a hivatalos napilap . . . Utána a szerkesztőség kezdi kri­tizálni a kritikust. Milyen hibá­kat nem vett' észre. Majd a hibás, nem eléggé lelkes vagy uszitóhan­­gu cikkek irói tartják meg önkri­tikájukat, megfogadván, hogy leg­közelebb lelkesebben vagy uszitób­­ban írnak. A főszerkesztő a nagy birálko­­dás végére érkezik meg. Kardos átadja a helyét s ezzel kezdődik a nagy értekezlet, amin már csa.k a rovatvezetők és a főmunkatársak vehetnek részt. A többiek rohan­nak a városba szerteszét, elkészí­teni azokat a riportokat, amelye­ket a munkatervük erre a napra előirt. Kilencen mai-adunk az asztal körül s idegesen várjuk Baló sza­vait: — A minisztériumnak több ki­fogása van a lap ellen. Elsősorban kifogásolja a hivatalos szovjet anyag szintelenségét. Az elvtár­sak a kőnyomatosok alapján rend­— A minisztérium azt követeli, hogy a hivatalos kőnyomatosokat érdekesebbre diktáljuk át, tanít­suk meg olvasóinkat a Szovjet­unió igazi szeretetére — folytatta a főszerkesztő s aztán rátért a kérdésnek arra a részére, amely mindannyiunkat a legjobban ér­dekelt: — A minisztérium főképpen azt a ci.kket kifogásolta, melyben egy szovjet mérnök mondotta el, ho­gyan lopták el az amerikaiak ta­lálmányát. Közlöm az elvtársak­kal, hogy a mérnök nevének egy betűje hibásan jelent meg. Az el­irás ügyében a párt a fegyelmi vizsgálatot máris megindította. Senki se sz<9fc egy szót sem. De mindannyiunknak összeszűkült a gyomra. Egy orosz névben sajtó­hibát elkövetni a legsúlyosabb bű­nök köz4 tartozik. Egyenesen sza­botázs. Vájjon kit terhel a felelős­ség? Az ujságirót-e, aki esetleg tévesen diktálta a nevet, vagy a gépirónőt . . . vagy a szedőt? . . . Mindegyik cikk kéziratára min­den alkalomkor rávezetik a diktá­ló ujságiró és a gépirónő nevét. A kéziratot aztán évekig őrzik, hogy esztendők múlva is megállapitha­­tó legyen a felelősség. Ugyancsak őrzik a nyomdai szedőgépekből ki­került kutyanyelveket, amelyre a szedőnek szintén rá kell szednje vezetéknevét. Rajtuk [kívül viszont felelős lehet a mettör, a korrektor, a tördelő-szerkesztő, a főszerkesz­tő, a nyomdavezető. Minden attól függ: milyen súlyosnak minősiti a fegyelmi vizsgálat a hibát ... Nyomott hangulatban érkezünk ezután a hétfői értekezlet tulaj­donképpeni lényegéhez: a mun­­katervkészitéshez. Baló pontosan elmagyarázza mit kíván erre a minisztérium, mi az általános vo­nal, miről kell imi. Minden rovat­vezető gondosan jegyzi az ő rova­tára vonatkozó részleteket. Az üzemi rovat megtudja, ezen a hé­ten melyik gyárba menjenek az üzemi riporterek dicsérő cikket Ír­ni; honnan hozzanak helyszíni ri­portot; melyik üzemet támadják lemaradásért ... A földművelési rovat tudomásul veszi, melyik les* az a termelőszövetkezet, amelyről fényképes riport készül, melyiket kell kiszerkeszteni a terménybe­szolgáltatás nem-teljesitéséért. . . A vezércikkírók tudomásul veszik miről milyen hangnemben fognak cikkezni a hét különböző napjain s végül mindannyian megtudjuk: melyek lesznek azok az általános témák, amelyeket ezen a héten a széles tömegek elé speciálisan a mi lapunknak kell prezentálni .. , Az általános téma feldolgozása bizonyos fokig a lapok belügye. Például rosszul megy a termény­beszolgáltatás. Ilyenkor a pa­rasztságnak irt újságok megkap­ják az általános utasítást: irja-N ew York City A magyai- és francia cukrászat remekei elsőrangú anyagból —tele­fonon rendelve, frissen házhoz szállítva — állanak a közönség ren­delkezésére partykra, esküvőkre, eljegyzésekre, egyleti alkalmakra. NEWYORKI BEMUTATKOZÓ KONCERT: a budapesti születésű ECSEDY ALADÁR zongoraművész JANUÁR 14-én, csütörtökön este 8.30 órai kezdettel debütál. ----- Műsor:Liszt Ferenc, Chopin, Mendelssohn és Bach. TOWN HALL 43 St., East of Broadway — Jegyek $1.20-tól. — MAGYAR OTTHON MIAMI BEACHEN — A legjobb magyar konyha! BÖLCSKEYÉK kellemes és népszerű OTTHONA, ahol minden kényelmet megtalál. INDIAN CREEK LODGE 6981 Indian Creek Drive Telefon: 86-9126 Szobák fürdővel, zuhannyal, solarium, televízió, ingyen parkolás! Két block-ra vagyunk a tengertől — Vendégeinket autóval várjuk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents