Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-02-27 / 9. szám

Ez történik j Magyar- j országon I INFLÁCIÓS JELENSÉGEK MAGYARORSZÁGON (F.E.P.) Az ötéves terv kudarca mind jobban kiütközik a magyar­­országi gazdasági élet jelenségei­ben. Legújabban Nyugatra me­nekült magyarok közlései szerint a dollár zugárfolyama Budapesten február elején 35 forintról 48 fölé emelkedett, a 14-karátos arany­tárgyak grammjáért 50 forintot fizetnek. (A forint Zürichben is esett, 100 forint múlt év novem­berében még 9.75-10.25 sv. fran­kot ért, január közepén már csak 8.75-9.25 frankot.) A kormányzat nyílt és burkolt béremeléseket kénytelen engedélyezni. A Főváro­si Gáz- és Kokszmüvek igazgató­sága a napilapokban Ígér mini­mális havi 800 írt. bért és külön kedvezményeket segédmunkások­nak, illetve napszámosoknak. Az élelmiszerek ára is emelkedik. A kormányzat még mindig nem tud­ta összeállítani az 1954-es költség­­vetést, mert nem tud megbirkózni a deficittel. EHRENBURGOT SZABAD MAR KRITIZÁLNI Hja Ehrenburg szovjet éliró: “Kilencedik hullám” cimü könyve most jelent meg magyarul. A "Sza­bad Nép” ismerteti a könyvet és az eddigi megszokott gyakorlattal szemben — Bhrenburgot birálja. “Vannak a műben felületesen be­mutatott alakok. Különösen a né­pi demokratikus országok tipusai, epizódalakjai maradnak szürkék — a körébük bonyolódó cselek­mény túlságosan is kalandregény - szerü s az atmoszféra, amelvben mozognak, sokkal kevésbé sürü, mint-a szovjet, az amerikai vagy a francia élet légköre. Ha valahol, úgy ezekben a részletekben lehet Ehrenburgtól több megfigyelő érőt, jártasságot és anyagismere­tet Számonkémi.” A lap azonban továbbra is óvatos a kritikájában és sietve hozzáteszi: “Azonban ezek a hibák: egy nagy mü hi­bái ...” • “ÖNKÉNT” VISSZA FALURA! A kommunista sajtó özönével hozza a fényképes közleményeket: mérnökök és sztahanovisták, egy­ezem munkások és szakemberek tömegesen kérik Budapestről és a nagyobb vidéki városokból falura való áthelyezésüket, hogy az “uj kormányprogram szellemében” ve­hessenek részt “a mezőgazdaság minőségi feljavításának” munká­jábaA bolsevista sajtó nagj számokat közöl; egyedül Szolnok­ról száznál több munkás kérte fa­lura helyezését stb. Hogy mi rejlik e lázas ‘‘önkéntesség“ mögött, ki­világlik abból a jelentésből, amely szerint Budapesten a Budafoki-uti “Április 4”-gépgyárból közel száz munkást küldtek el december hó< folyamán. Az elbocsájtott munká­sok közül azokat, akik hatósági ki­utalás alapján kaptak lakást be­idézték az illetékes tanács Munka­ügyi Osztályára és ott felszólítot­ták őket hogy a “mezőgazdaság feljavításán működjenek közre és falun helyezkedjenek el.” Közöl­ték továbbá az állásnélküli mun­kásokkal hogy a kerületi tanács igénybe fogja venni lakásukat. Az “önként” falura költözőknek azu­tán a “Szabad Nép”-ben vagy a “Népszaváéban nyila tkozniok kell hogy mennyire vágyakoznak “derűs falusi otthonra.” GÖNDÖR FERJ2NC POZmiUUMETUJ^PSÁ “THE M.41V,” FERENC GOMtOR S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 187b SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79SI.. NEW YORK, 21. N. Y. Phone: BUtterfield 8-6168 EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription S10; Single Copy 20 cento) VCL. XXVIII — No. 9 ' NEW YOSK, N. Y„ FEBRUARY 27. -1954 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Herczeg Géza és egy korszak halála Irta: GÖNDÖR FERENC A vasárnapi ujságokat lapozva egyszerre könnybelá­­badt a szemein. Herczeg Géza halálhírét olvastam. Magyarázzam most. ki volt Herczeg Géza Magyarországon, Ausztriában és forrón szeretett fogadott hazájában Ameri­kában? Merőben felesleges. Mindenütt ismerték és szeret­ték őt. Senkinek közülünk, akiket ebbe a szabad és áldott országba vezérelt a sorsa, annyi barátja, hive, ismerőse nem volt, mint a mi Gézánknak. Neki, Herczeg Gézának nem voltak ellenségei, irigyel, rosszakarói. Ö senkinek sem állott útjában. Nem volt harcos természet. Ő mindenkinek csak segített nagyon gyakran utolsó dollárjával . . . Mert messziről a Herczeg Géza pályafutása szédületes vol< • igazi amerikai irói karrier. Két világsikert nevezhetett magáé­nak. Az egyik a Zola-film volt, a másik egy zenés vígjáték: a “Wonder-Bar.” Molnár Ferencen és Lengyel Menyhérten kivül ezt magyar művész nem érte el New Yorkban. * Mi több mint negyven éve voltunk barátok Olyan re­gen, amely apáink idejében befejezett életnek számi tolt. Ennek a századnak az első éveiben jöttem fel Pestre, vi­dékről. Nagyváradról és Kaposvárról, ahol, mint akkoriban mondották “az igazság bajnoka”, hírlapíró, maid lapszer­kesztő voltam. Budapesten olyan újságírók és irók álltak starthoz ezekben az években, akik a fővárosi sajtót egy­kettőre európai nívóra emelték. Szivfájditó visszagondolni a ragyogó tehetségek végeláthatatlan sorára, akiket akkor pályatársaimnak nevezhettem. Fájdalmas, mert nagyré­szük az átkozott náci-nyilas idők áldozatai. Nem is szólok a sok évvel előttünk járó és már akkor beérkezett generá­cióról, amelynek több tagja már világhírt aratott, igy Her­ceg Ferencről. Bródv Sándorról, Molnár Ferencről, Heltai Jenőről, Ambrus Zoltánról, Kóbor Tamásról, Krúdy Gyulá­ról, Cholnoky Viktorról és a Párisból időnként hazajáró Ady Endréről. Révész Béláról. De a sajtó uj. bátor hangja, európai szelleme, a demokratikus és szociális átalakulás követelése és népszerűsítése azoknak a kollégáimnak érde­me, akik ennek a nagy irói nemzedéknek a nyomába léplek a pesti szerkesztőségekben. Nekem, aki a “Népszava” mun­katársa voltam, az első években legközelebbi barátaim és fegyvertársaim voltak: Kádár Endre (a“Balalaika” cimü nagyszerű regény Írója; megölték a nyilasok 1941 novem­berében), Mohácsi Jenő, az “Ember tragédiája” németre fordítója; költő, iró és kritikus, akit kizártak az Újságírói Kamarából, Horthy-Ligetre hurcoltak és abban a halál­­marsban lehelte ki a lelkét, amely 30 mérföldnyire Kecske­mét határában ért véget. Hegedűs Gyula, 30 évvel később tv “Magyar Nemzet” egyik alapítója, felelős majd főszerkesz­tője, a kitűnő magyar újságírói gárda egyik első embere. Ennek a korszaknak újságírói klubjában és művész kávé­­házában, a Newyork-ban, fogtunk kezet először egymással Herczeg Gézával és a kezünket el nem engedtük New York­ban sem . . . Herczeg Géza vagy tiz évig “A Nap” cimü délutáni ujság első riportere, majd a Hatvány Lajos “Pesti Napló-” jának politikai szerkesztője volt. 1914-től 17-ig valóban a magyar újságírás és irodalom legelsőivel együtt voltán Herczeg Gézával a sajtóhadiszálláson. ahováis, mint gyalo­gos közlegényt osztottak be. A Károlyi-forradalom első né­hány hónapjában Herczeg Géza, mint sajtófőnök az akkori miniszterelnökségen teljesített szolgálatot. Majd Rt' sbe költözött. Ma szinte hihetetlenül hangzik: a mozgalmas, érdekes, ötletes pesti újságíró egy félév múlva két osztrák napilapot szerkesztett és irányított Becsben. Ekkor irta meg első könyvét, amely francia és angol nyelven is megjelent, egy nagy és tökéletes nyolc ív terjedelmű riportot Kun Béláról. A bécsi Josephstaedter Theaterben sikerrel játszották első színdarabját, amelyet “Josephin császárné” elmen első Na­poleon feleségéről irt. 1927-ben mutatták be Becsben a “Cső-" dabár” cimü zenés vígjátékét, amely annak az idénynek a legnagyobb operett-sikere volt. A “Csodabár” bejárta az egész világot és ez a sikere hozta ki Amerikába, 1930-ban. Hamarosan rendkívül népszerű lett Hollywoodban, ahol világraszóló sikert aratott a “Zola Emil életpályája” cimü filmjével, a címszerepben Paul Muni-val. Ebben az évben a “Zola” lett: az év legmüvészibb, legnemesebb szellemű és legsikeresebb filmje. A filmgyártók, filmszínészek és film­írók akadémiai nagydiját nyerte el vele. A Broadway-n be­mutatott darabjai: a “Flórián.” a “Cspdabár,” A1 Jolsonnal és az "Égő Bokor” ("The Burning Bush”), amely a tisza­­eszlári-pör tárgyalását vitte színpadra. Legutolsó angol* nyelvű filmjét 1950-ben csinálta Olaszországban, a cime: “Elragadtatás” (“Rapture”) volt. 1952-ben megbízást kapott eg}' óriásiszabásu Gandhi-film megírására. Herczeg hosszú hónapokig Indiában élt és a színhelyen tanulmányozta Gandhi életét. Ennek a filmkönyvnek a befejezésére, ame­lyet élete főmüvének tartott, már nem kerül sor. 1953-ban — mint egyik legnagyobb amerikai filmeég művészi ta­nácsadója — dolgozott és néhány hete. 25 év után előszö-r kereste fel újra Bécset, amelyhez ifjúkorának legszebb emlékei fűződnek. Majd Rómába utazott s itt érte utol a halál szárnyas angyala. * Hozzám az első személyes hir Herczeg Géza drága ba­rátom tragikus eltávozásáról Rómából közös barátunktól, Székely Vilmostól, a világvonatkozásban ismert kiváló filmproducertől február huszadiki dátumai érkezett meg New Yorkba, a következő szívfacsaró hangon: Kedves Ferikém! Mire ezt a levelet megkapod, valószínűleg már odaérkezik hozzátok a hír, a szomorú ujság: drága barátunk. Herczeg Géza meghalt tegnap, február 19- én. Tegnapelőtt érkezett Bécsből, együtt vacsoráztunk, éjfélig együtt voltunk — beszélgettünk. Soha ilyen jól nem érezte magát egészségileg, munkáikig. Tele volt tervekkel; a “Wunder-Bar” Németországban kijött, átírta a “Feldherrenhügel” cimü operettet; most lesz premierje Becsben Bársony Rózsival uj darabjának (“Capri királya” a cime); kapott svájci kiadót. Ide .azért jött, hogy befejezze a filmsziizsét. amit a jövő hónapban forgatnak. Szóval: “szép az élet — ez volt az érzése és bog}' uj karrier előtt áll; “lesz még szőllő, lágy kenyér” a küzdelmes évek után. Vértesek van­nak itt, meg voltak állapodva egy lunch-date-re, de Géza nem jött el. Újságot olvasott, ujság volt a kezé­ben. úgy találták halottad a szobájában. Szimbólum? Ujságiró volt. újsággal halt meg. Az amerikai konzul gondoskodik a temetéséről. Nagyon sok barátja volt itt. magyar is. így hát sok a szomorú ember itt min­denfelé. ahova járni szokott. Szép halála volt, nem szenvedett. Mindig üresebb lesz a világ. Én is nagyon­­nagyon sajnálom. Mindkettőtöket ölel szeretettel: \ ili Könnybelábadó szemekkel újra és újra elolvastam Szé­kely Vili barátom gyászjelentéséi mindkettőnk közös, soha el nem felejthető barátjáról. Herczeg Gézáról, akivel hosz­­szu évtizedek óta együtt éltünk magyar szülőhazánkban,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents