Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-02-13 / 7. szám
2-ik oldal AZ EMBER FEBRUARY 13, 1954 Párisi Panoptikum: Theodore, Roi de és a Dame de Coeur Irta: JÁVOR LÁSZLÓ Theodore, a szegény számfejtő elcsigázva érkezett haza a hivatalhói. Szobájában még hidegebb' volt, mint az utcán, tüzet rakott, leült a kályha mellé. Amikor kissé megmelegedett, télikabátja zsebéből kicibálta a hentesnél vásárolt eledelt, kis asztalt húzott a kályha mellé és a papirosról csipegetni kezdte vacsoráját. Szájában forgott az étel, hiába rágta, nem akart lecsúszni. A keserűség szorította össze a torkát, végül, mint aki feladja a harcot, a papirosba köpte vissza a megrágott véreshurkát és felorditott: — Theodore, te semmirevaló barom Theodore! Azt érdemelnéd, liogy beléd rúgjak s ahelyett még gondozlak, ellátlak meleg szobával és ennivalót is tömök beléd. Minek élsz te barom Theodore, egyetlen szép napot sem adtál nekem . . . A számfejtő bénultan ült az önvádaktól roskadtan, ölében a szájából kiköpött véreshurkával és nem tudott önmagának feleletet adni arra, hogy miért él ötven éve. A földre dobta vacsorájának roncsait, felállt. Horpadt mellébe levegőt szívott, kiegyenesedett, elég magas ember lett igy. A nyakkendőjéhez nyúlt, csokor nyakkendőjéhez, meg igazította. Tipikus férfimozdulat ez. A férfiak a nyakkendőjüket igazitják, a nők a döntő pillanatban hajukhoz kapnak, vagy mellüktől a csípőjük felé simító mozdulatot tesznek. Felragyogott a szeme, a szekrényhez lépett és egy csomag játékkártyát kotort elő a lim-lomok közül. — Piszok fráter — dörmögte, — de ezt már nem önmagára értette. Goldbumra gondolt, a főnökére. Kirakta a kártyát, hogy “megnézze a szerencséjét.’’ Hét lapot osztott, aztán, szépen sorjában újra hét lapot rakott és újra hetet egymás alá: Az egyik lapra bökött motyogva: — As de Pique . . . Ő az, a piszok Goldbum ... A rossz, a rossz, de mi van mellette? A Dix de Pique, a betegség. De ki beteg. Ő vagy én? Takarom a Goldbumot, a Cceurt, a Treflet, a Carteauxot és . . . Hűm, Dame de Coeur ... Ez nem lehet más, mint Mica, óh drága Mica . . . Takarom Micát. Jaj, Dame de Pique van vele, ez a Démon, a züllött, a rossz nő! Lesöpörte a kártyát az asztalról, kibontotta nyakkendőjét, rosszkedvűen ágyba bujt. Forgolódott, forgolódott, nem tudott elaludni, a Dame de Cueurre gondolt és Goldbum alakja jelent meg Mica mellett. — Számoljunk! — vezényelt a számfejtő és elkattantotta a villanyt. — Egy, kettő, három, négy, öt, hat . . . — Ármányság az Utat állja, de jön a Hir, az Utazás, a Kardos Ember, Hivatalos Ember irányából . . . — Hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy ... — Barna Asszony, Intrika, mellette, igen Mica a Hü, de Goldbum . . . — Tizenkettő, tizenhárom . . . — Goldbum . . . Mica . . . takarva a Rossz Nő! . . . Mica ha rossz, akkor Goldbum . . . — Tizennégy . . . — Az első sor utolsó lapját a harmadikkal cserélem, kettőt takarok, igy igen, . . . — Tizenöt . . . — Hirtelen öröm . . . Hirtelen Öröm . . . Hirtelen Öröm . . . Theodore, szegény Theodore) felorditott: — Miféle öröm? Miféle?! . . . Kinyitotta lázas szemét és a sötét szobába bámult. Félt. Nem a sötéttől. Attól, hogy világos lesz, hogy nappal lesz, hogy fel kell kelnie és élnie kell. Számolt, újra számolt, hogy ne gondoljon semmire, csak elaludjon. De nem tudott elaludni. Csak gondolt. És csak rosszra gondoltr mert mindig az életére gondolt és az rossz. Számolt, számolt, elhagyta a negyvenet; amikor az ötvenhez ért, az ötvenes számhoz, újra önmagára gondolt, lepergett ö t v e n évére. Felsóhajtott. — Hirtelen öröm . . . Hazugság az egész! Csak hirtelen katasztrófa van és lassú haldoklás, lassú emésztő bánat, őrlő szomorúság és nem hirtelen öröm ... — és Theodore sirt olyan bánattal, ahogy az, ember csak önmagát tudja siratni. Négyet ütött a fali óra, belátta, hogy az autoszuggesztiónál jobb az altató. Három gardenált vízben feloldott, tiz perc múlva mélyen aludt. * / A számfejtő menyezetés ágya mellé egy apród háfát helyezett, lebontott hajú szőke lány jött a hálóterembe s halkan dalolt hangszerétől kisérve. A vastag terméskőbe ágyait rá- j esős ablakok mögött árny suhant el, a Király, Francois T. lovasfutárja. Theodore ágya melletti trónszerű aranyozott karosszékről egy körszakállas, kalpagos férfi állt fel. —Felismersz? — kérdezte a reneszánsz-alak. — Igen — dadogta Theodore. — Egy életen át hajszoltalak, tegnap este is vártalak, hogy kijöjjél a kártyacsomóból. Mindig cserben hagytál. Hungarian Carden Restaurantban LOVÁSZ PALI és hires zenekara muzsikál Kondor Mariska és Emődy Margit énekel • 1528 Second Avenue New York City Telefon: RE 4-9670 Kiváló konyha! ZETTL LACI tulajdonos i — Most itt vagyok, én vagyok a Roi de Trefle, a Gazdag Ember, a Pénz, a Vagyon . . . Mit óhajtasz te szegény ember? — Jó hirt . . . Roi de Trefle összeütötte a te; nyerét, a Valet de Carreau top- i pant a terembe, meghajtotta ma- I gát, í — Én vagyok a Postás, a Magas Uraságok alázatos szolgája. — Mit hoztál? — igy a Király. —íme a Hir . . . E szavakra eltűnt a Valet de Carreau és egy középkorú férfi hajtotta meg magát. — Én vagyok a Hir, hivatalos néven az As de Carreau ... íme a közlemény: (Pecsétes papirostekercsről olvassa) Monsieur Theodore fizetését királyi parancsra duplájára emelik, munkaidejét pedig felére szállítják le. Monsieur Theodore lesz a gépirólányok osztályvezetője, személyi | titkárnője Mademoiselle Mica lesz, irodaszolga pedig Goldbum, az, eddigi Vezér. Theodore a boldogságtól elájult. A Király hanyagul összeütötte tenyerét, egy csapott vállu alak vánszorgott elő. — Dix de Piquet alázatosan jelentkezik . . . — Dix de Piquet, te nyoomrult Betegség, miért kerested fel ezt a szegény embert? — dörgött a Király hangja. A megrémült Betegség arca elsárgult. Roi de Trefle, a Mindenható Pénz tapsolt. Vigyorgó arccal a Dix de Piquet lépett elő. — Mindannyiok készséges szolgálatára, én vagyok a Halál. A Király Dix de Piquetrc, a Be- ' tegségre mutatott. A Halál a Dix de Piquet vállára tette a kezét, mire az élettelenül összeroskadt. Theodore magához tért. A Halál öt is elintézte, mert Ő, a leghatalmasabb Király, minden Királyok között, vélekedett Theodore. — Mit óhajtasz még? — tudakolta Trefle. — Sikert! Trefle csettintett az ujjával, i Theodore hálóinge elröppent és! testére a Coeur de Ásnak, a Siker emberének a ruhája simult. A félelem elpárolgott, fölényes magabizó lett Theodore. Parancsolt. — Hé, Nőt ide, a Szerelmes Nőt, Micát apuskám, de gyorsan! A Királyt meglepte a hang, kissé elgondolkozott, aztán összeráncolta homlokát. Tapsolt. Fiatal lány libent elő. — Dame de Coeur, a Király szolgálatára ... Theodore felrikkantott: — Ide Csibe! . . . Most már észreveszel Mica?! . . . A Pénzkirály Theodore ágyára mutatott, a Dame de Coeur szó nélkül a selyempaplan alá bujt. — Mica, omolj a karomba, te i pedig öregem mehetsz a fenébe! A Roi de Trefle gúnyos mosolylyal eltűnt. Mica hideg lett, mint a jég, a j hangjától megdermedt Theodore, i — Nem kellesz . . . — Ki kell neked? — Ő, a Roi de Trefle, a Pénz!... * Az utcáról autóbuszok, jármüvek robaja verődött be Theodore szobájába, a házmesterek megrakott bádogvödröket cipeltek a szemeteskocsikhoz. A számfejtő ál- , mosan dörzsölte a szemét és káromkodva kapkodta magára a ruháját. Utolsónak érkezett a hivatalba. A Vezér üvegablakán lopva benézett s látta, hogy Goldbum Mica szügyét veregette. Roi de Trefle . . . Dame de Coeur . . . Theodore, szegény Theodore leroskadt íróasztala mellé. Lapozgatta a számlákat, forgott vele a világ. Számolt: egymillió . . . hetvenhétmillió . . . nyolcszázmillió . . . Összeadott: semmi meg semmi, az semmi . . . (Copyright 1954 toy “Az Ember”, New York & László Jávor, Paris) Mura a pálmák alatt Irta: TAKARÓ GÉZA Palm Beach, február Boeeklin “Halottak szigete” volt csak ilyen csendes és sötét. A kelő hold változtat rajta; vastag, fehér oszlopokat emel ki a fekete háttérből. Most Luxor - Karnak ókori templomaira gondolunk, de amint a tisztafényü lampion emelkedik, a Nilus partjáról átröpit bennünket képzeletünk a Tiberis tájékára. A vastag oszlopok szétválnak, magasabbakká s karcsúbbakká lesznek, mintha a kétezeréves múltból a római fórum lépett volna szemünk elé teljes épségében . . . Másnap korán ébredtünk. Az ég alján a narancs-sáv belehalványul a végtelen kékségbe. Ablakaink alatt még feketén bólongattak a pálmafák. Graciózusan hajlongó ágaikon megvillant a kápráztatóan sugárzó napkelte. Köszöntik a mérhetetlen vizekből felvonuló Királyt, mint egykor ama nevezetes virágvasárnapján... Csakhogy most még január van. A viz mentén álló oszlopsorok is megelevenednek, fáknak bizonyulnak. A pálmáknak abból a fajtájából valók, amelyek a legmagasabbak és legszebbek. Cementszerü törzseik egészen közelről is kőoszlopoknak látszanak, de hatalmas, zöld sisakbokrétában végződnek. Ezek a világhíres , Királyi Pálmák. Sehol nem tudták ezeket olyan művészi módon elhelyezni, mint itt, a tenger mentén haladó szigeten, Palm Beachen. A Royal Palm Way négy fasorával párhuzamosan fut másik négy; sor fa s a két kolonnád között helyezkednek el a “Four Arts Society” modern épületei. Amerika No. 1 országutja fut végig Florida keleti part- ( ján; ez vezet Amerika No. 1 veteményes megyéjébe, Palm Beach Countryba. És ha ezren térnek is vissza Floridába tett első látogatásukról azzal, a- I mivel Fejes bácsiék, gyülekezetem régi tagjai: “Eladjuk a házunkat és letelepedünk Floridában!”.— egy szempontból joggal mondják: “csak egy Palm Beach v.an Floridában, mert ez az American Society téli fővárosa.” Ennek a társa- | dalmi rétegnek az alkotása a | “Four Arts”-társaság. Egyik leányunk ennek a könyvtárában dolgozik, neki köszönhetjük feleségemmel, hogy az évi (helyesebben 4 havi szezonra szóló) százdolláros tagsági dij lefizetése nélkül is bejuthattunk naponként és élvezhetjük ennek minden kulturális előnyeit, amiket a zene, dráma, irodalom, előadások és a művészetek minden területén nyújt. A havonként váltakozó képkiállitások nyitották meg decemberben a programokat. Csak a newyorki Modern Artmuzeum versenyezhet azzal a Modigliani - kiállítással, amit itt elsőnek bemutattak ebben a szezonban. A korán elhunyt tüdőbeteg olasz művész, aki a kőpor miatt a szobrászatot abbahagyva a festészetre tért it, valami kétszáz müvet hagyott maga után. Az ország ávoli, magán- és nyilvános yüjteményeiből ideszállitott képek között találtuk (a lokálpatriotizmus örömével) a newyorki magyar barátaink, Silberman Ábrás és neje által kiállításra kölcsönzött egyik Modigliani-festményt. A Norton Gallery és müvésziskola. termeiben járva pedig ugyancsak Silbermanék ajándékát fedeztük fel El Greco egyik müvében ( “A templom megtisztítása”). A hetenként tartott előadások sorozatát dr. Wu, Formosa kormányzója és a naeionalista Kina kabinet-minisztere tartotta. Elismerésre méltó logikával és elokvenciával igyekezett bizonyítani, hogy a világproblémák megoldásának a kulcsa a vörös Kina katonai erővel—természetesen az USA támogatásával—való letörése. Pár hét múlva dr. Lindsay, a “milliomosok papja,” — amint itt nevezik, a "Four Arts eddig legkiválóbb előadójának” ezt az álláspontját a legsúlyosabb tévedésnek minősítette egyik szokásos pénteki előadásában. Beszéltek eddig: Marg. Higgins, aki mint newyorki riporter kétszer járta körül a világot és hétszer viszszament a koreai harctérre (most egy generális feleségé); J. M. Brown, a “Saturday Review” társszerkesztője. Commander MacMillan sarki felfedező; a televízión állandóan szereplő H. A. Philbrick, aki “három életet élt” a vörös undergroundban; dr. Wendt, a UN tudományos és nevelési osztályának feje; J. C. Caldwell, a USA távolkeleti tevékenységének igazgatója s más kiválóságok szerepelnek az előadások sorozatában. Elsőrangú angol (főleg J. A. Rank) és válogatott amerikai filmek szereznek délutáni és esti szórakozásokat. Cornelia Otis Skinner színművésznő drámai alakításokkal, más művészek koncertekkel (Victoria de los Angeles a Metropolitanból) magas színvonalú élvezeteket nyújtanak. Az internacionálisan híressé lett francia énekesek — Les Compagnons de la Chanson—akik első amerikai útjukra jöttek, valami egészen szokatlan műsort adtak, olyan — zenei értelemben — se hal, se hús, se vöröshering hangversenyt. A nem mindenki által élvezett konvencionális szóló —kamara— kórus — szimfonikuskoncertekkel szemben egészen felfrissítő hatással volt mindenkire, amint a színpadra nyitott ingben befutott fiuk a legkomolyabb klasszikus számoktól a kacagtató, és bohóc, akrobata mutatványokkal megjátoszott Circus Songig egész skáláját végigdalolták, muzsikálták a zeneművészetnek. Olyan könnyedséggel és formalitásmellőzéssel csináltak mindent, mintha előkészület nélkül, spontán, csupán saját mulatságukra énekeltek és játszottak volna . . . (FOLYTATJUK) CSINOS, disztingvált, 40 éves özvegyasszony, akinek néhány ezer dollár értékű, vagyona, üzleti érdekeltsége van, 45-55 éves .intelligens, jólszituált, megértő élettársat keres. Leveleket “GENTLE” jeligére 36 East 22 St., New York City, c.o. Standard Doll Co. címre kér.
