Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-12-18 / 47. szám

o a UOlDNIHSVü

GÖNDÖR EERJ2NC POZUUUUZSEULAPZA

“THE MAÍV,” FERENC GON DOR POLITICAL WEEKLY

Reentered as second class matter August 4, 1942, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y.

EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telephone: BUtterfield 8-6168

— Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents —

VOL. XXVI11 — No. 47 40! NEW YORK, N.Y., DECEMBER 18, 1954 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT

♦

Előfizetőinknek,

olvasóinknak,

barátainknak,

“AZ EMBER” táborának a legbarátibb szívből kívánunk boldog ünnepeket!

♦

Karácsonyunk fogyatkozása

Irta: TAKARÓ GÉZa

Érdemes szóvátenni? Attól függ, mi az, ami hiányzik. A georgina egyik legszebb virágunk, de — nincs illata. Valaki dúsgazdag, de — rákja van. Bájos nő, de — erkölcstelen. Ékesszóló pap, de — élete meghazudtolja. Mi hija lelhet a mi karácsonyunknak? Még azok is, akiknek az emberi érzése egész éven át hibernációban szunnyad, karácsonykor felébred és olyan akcióba lép, mintha az egész évi mulasztását pótolni akarná. Mindenki ünnepel, min-' denben bővelkedik ezen a napon. •

— Mondja kérem, nem hiányzik a pont a 4-es és a két zéró között? . . .

A kiszolgáló kijött. Megmutattam neki az árjelző cédulát a kirakatban.

— Nem, uram, nem tévedés, ennek a hajkefének az ára $400.

A múlt karácsonyt követő napokban Palm Beach kis korzójának egyik üzletében elégi „„„lék ki ezt a kíváncsiságomat. Mert eszemágában sem volt ott vásárolni. Mikor megindul a hirdetések zuhataga újságokon, televízión, itt New Yorkban is megelégszem a “window - shopping”-gal, mint ahogy mások is ebben Plátóval tartanak, aki Athén piacán járva igy szólt: “Szeretek idejönni és nézegetni az árucikkeket; boldoggá tesz, hogy olyan sok dolgot látok, amire nincs szükségem.”

Okos ember rendesen Arany Jánossal tart: “Földi ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méri.” De mert egyszer esik esztendőben karácsony, sokan az okosok közül is beadják derekukat. Karácsonyi lázba jövünk. A vén Scrooge bilincsei leolvadnak, jégszive fölmelegszik s az emberek mosolyogva susogják: Hát mégis él. Ezen a napon mindenki boldog, mi hiányzik hát belőle? Csak egy: maga az igazi karácsony. Soha nem felejtem el azt a keresztelést, amely után az örvendező vendégek közül egynek eszébe jutott az újszülött. Felkelt az asztaltól, átment a hálószobába és megtalálta az “ünnepeltet” az ágyra hányt prémes bundák alatt — megfulladva.

A modern karácsonyból hiányzik — minden “jingle bells” dacára — a befejezés. 'Unfinished symphony. Az utolsó felvonás hiányzik a nagy drámából. Az első felvonás prológusát Mőzes könyve elején találjuk: “Kezdetben Isten teremté az eget és a földet. A föld puszta volt . . .” De az Alkotó, akinek műhelyéből a “Legyen” - kalapácsütésre szikrázva reppentek szét a csillagvilágok milliói, újra meg újra szólt s a szó nyomában megindult a fejlődés, az Élet organizált, parányi csirájától fel a dinozauriszig, a barlanglakó embertől a piramis és akropolis épitőkig. A tudományos elméletek változhatnak, de egyben csaknem mind megegyeznek: kezdete volt mindennek. Egyik Nobel-dijas, dr. Heisenberg, a minap már azt is ki merte mondani: “Nem lehet hinni egy machanisztikus univerzumban.” A másik Nobel-dijas ugyanezen a konferencián (dr. Compton): “Uj perspektívában

látjuk magunkát. Mik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová megyünk? Milyen uj lehetőségeket nyit előttünk a tudomány? ...” Hit és tudás karöltve keresik az utat ab-' ból a félelmetes bizonytalanságból, amit az atom teremtett.

A második felvonás nyitása összhangban az elsőével: “Kezdetben vala az Ige, minden ő általa lett. És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk . . . “Az első század vége felé egy öreg ember, János, egyedül a bujdosók közül, borongó lélekkel mérlegeli egy évszázad eseményeit, elzugott viharait, melyekbe hazája is belepusztult. Egyik könyvét már megírta a szelekbe szórt hívek 'bátorítására, vigasztalására burkolt nyelven .száműzetésében, mint ahogy Bach - korszakokban Tompa Mihályok írni szoktak. Most még egy feladat vár rá: a testté lett Ige biográfiájának megírása. A fenséges perspektívában elhomályosodik a bethlehemi színes, bájos jelenet.- A hajnalcsillagot követte a Világvilágosság s többé ki nem oltható. A történelemben uj korszakot nyitott. Tőle számítanak Kr. e. és Kr.u. minden eseményt. Az Ő dátuma van minden levélen, számadáson. Az ő személyére s munkájára vezethető vissza minden jó ügy, nemes mozgalom, kulturális és humanitárius alkotás. Az igazi haladás utján ő indította el az embert ezzel a tanáccsal: “Keressétek először Istent s az Ő igazságát s akkor minden megadatik néktek.” Nehéz ut volt, kevesen vállalták a vele járó kockázatokat, mégis csodás eredményeket értek el. Most oda jutott a világ, hogy a kevés nem elég. Mindenkire szükség van. Egy világ, vagy egy se.

Eljutottunk a dráma harmadik felvonásához. Mindnyájan szereplőivé lettünk. Tőlünk függ a ‘happy ending’ vagy a borzalmas tragédia. Attól függ, hogy Istennel kezdjük-é, és hogy igyekszünk-é megvalósítani mindazt az eszményt, élet-halál jelentőségű igazságot, amit az Ige, Krisztus, testben hirdetett. A legnagyobb apostol ezt a vallomást tette: “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Karácsonyi pirotechnika, nagyszabású, görögtiizes ünnepélyek helyett erre van szükség.

Mindkét oldalon úgy gondolkoznak ma: “Többet észel, mint erőszakkal.” A béke ügye nem a harctéren dől el. Elnökünk a béke mellett foglalt állást. Nemcsak, mert az amerikai nép mindaddig amellett volt, amig nem provokálták, hanem mert a nép mindenütt ezt akarja. Letette a papirost és szemüvegét, mikor a minap itt New Yorkban beszélt és igy folytatta: “Jártam a világot békében és háborúban s egy tényről bizonyságot tehetek: all peoples want peace, all people.” Erre a békére nevelni kell az emberiséget saját egyéni példaadásunkkal. Karácsonynak nem a színes csomagolását kell csak elfogadnunk, hanem a lényegét. A “karácsony” az Inkarnációból lett, ami megtestesülést jelent. A szeretet valóraválása a karácsony értelme. E sorok Írásakor már elindult a hatmillió szeretet-csomag; első részlete annak, amit 44 ország ínségeseinek küld az amerikai nép. A hivatalos segítség — amelyet Amerika küldött a világ négy tája felé 1946-54 évek alatt — közeledik az ötvenbillió dollárhoz. Katonáink ma is ott vannak a világ minden táján, de senki nem fél tőlük, nincsen náluknál kedvesebb vendég, mert karácso-Karácsony ünnepe van s nekem eszembejut egy régi kedves karácsonyi üdvözlet, amit egyik amerikai lelkésztársamtól kaptam évekkel ezelőtt. Gondoltam, ha már eddig megtartottam, talán alkalmas lesz az idei karácsonyi üdvözletem tolmácsolására.

“Az őszhaju öregek előtt meghajtom fejemet s tiszteletet adok nekik” — írja a barátom. Manapság mindinkább előtérbe jut az u.ri. “Geratrics” az öregkoruság tudománya. Mi okozza azt, hogy az emberek megöregednek és egyáltalán miért öregednek meg? A világ napisajtója anynyira foglalkozik az öregkor kérdéseinek problémáival, a megöregedett, nyugdíj t élvező öregek helyzetével, hogy minden megöregedett ember csakugyan úgy érzi magát, mintha egy mennyei uj Jeruzsálem nyílna meg számukra a bibliai Methuséláh 187 esztendős korával.

“A fiatalokért imádkozom.” Ha valaha volt szükség a fiatalokért imádkozni, úgy az ifjúság problémája ma vetekedik — az u.n. ‘Youthful Deliquency’ korában az öregség kérdésének a megoldásával. A mai kor csaknem minden bűnözésének gyökerét az ifjúságnál találjuk meg. Tudjuk, hogy

nyi örömüket megosztják azokkal, akiket elérnek. Saját zsebükből adnak; hazulról ruhát kérnek, meg élelmet a koreai árvák ezreinek s más országok Ínségeséinek.

A demokrácia csak szép szó, abstrakció, de mikor egy hivő, imádkozó Lincolnban megtestesül, hatalmas teremtő erő lesz. A United Nations nagyszerű idea. Egyik volt elnöke, Romulo azt mondotta róla: “Lehet, hogy az emberiségnek ez az utolsó kísérlete a békecsinálás tudományában.” Minden attól függ, hogy csak birálgatjuk-é, karosszékben várva, hogy megteszi számunkra a nagy csodát vagy pédig magunk kisebb-nagyobb hatáskörében testesítjük meg az Igét. Más az, ha hallgatom a szép égi zenét “Hirdetek néktek nagy örömet, mely minden népnek öröme lesz . . . e földön békesség és az emberekhez jóakarat”; és ismét más, ha magam is békesség-szerzővé leszek. Nem könnyű. A levegő tele van feszültséggel. Jobbról-balról csípős megjegyzések, harapós beszédek, kíméletlen Ítélkezések, vádaskodások, árulkodások; türelmetlenség, harag, gyűlölet és bosszúvágy. Ilyen világban is érvényes-é Jézus Ígérete: “Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiai”? Egyik newyorki cafetériában két fiatalember öszszekap, a tulajdonos közbelép, hogy kibékitse őket: agyonverik.

vannak jó és tisztességes családok körében olyan törekvő, felnőtt ifjak, akikre mi különösen az amerikai magyar életünkben büszkék vagyunk. De amikor a napilapokat vesszük kezünkbe, bizony elrettentőén sok az olyan elhanyagolt családi életből kikerült ifjaknak száma, akiknek bűnügyei teljesen megtöltik a napilapok hasábjait. Soha nem volt nagyobb szüksége az ifjúságnak, mint ma, a megértő, gondos és értük imádkozó szülőkre.

“Akinek boldogsága van, azt szivem szeretetével üdvözlöm.” Vannak az életnek sokszor örömteljes, boldog napjai is — mégha ritkán tűnik is az fel az égen, mint a szivárvány. Ilyen öröm van a születésnél, házasságkötésnél és kedves intim családi összejöveteleknél. Itt nem tudunk mást ajándékozni, mint egy meleg kézszoritás üdvözletét.

“A szomorkodóhoz odamegyek és megvigasztalom.” A szomorúságra soha nincs elkészülve az ember. Váratlanul jön és nem tudja kiszámítani az ember érkezésének idejét. Sokszor a legnagyobb boldogság pillanataiban ér bennünket valami csaknem elviselhetetlennek látszó szomorúság és ennek a sötét fátyolát semmi

Egyik szenátorunk Hálaadásnapján a “Voice of America” közvetítésével apellált az orosz néphez — és nem a kormányhoz — a megértés és a béke érdekében. A másik szenátor heves támadást intézett ellene, mert “ezeket a zsarnokokat, ezeket a gyilkosokat úgy szólította meg: barátaim, testvéreim . .

•

Meghatottan állunk a Potomac partján az uj szoborcsoportozat előtt, amely a hősi jelenetet ábrázolja, amikor Iwo Jima vulkánikus szírijére kitűzik az amerikai zászlót. Ha ilyen hősei támadnának a békének is! Gandhit megölték, de India az ő non-violence-politikájának köszöni függetlenségét. A japán Kagawa megírta Krisztus életrajzát, de előbb megélte a jézusi életet. A gazdag otthonból lement a nyomortanyákba, Betegségtől már rothadó nép piszkos viskóiban folytatta életét. Egyik tüdejét elvesztette, csaknem a szemevilágát is. Hol a militarista kormánnyal, hol a kommunistákkal gyűlt meg a baja. Többször bebörtönözték. De Japán neki köszönheti munkás- és gazdasági-szervezeteit és egy hatalmas keresztyén irodalmat. Amerika többször meghívta előadásokra. Úgy néztünk a napokban erre a kis emberre, mint egy elsőszázadbeli apostolra,' Ez hiányzik — a hősies apostol — a mi karácsonyunkból.

jobban nem tudja eltolni,, mint egy igaz és őszinte barátnak kézszoritása.

“A barátot köszöntőm hűségemmel.” Nincs nagyobb kincs az életben, mint egy igaz jóbarát. Nem értem én a mai kor embereinek névleges barátságát, amely sokszor úgy ragyog előttünk, mint a gyémánt s csak később vesszük észre, hogy nem egyéb, mint egy elhajításra szánt értéktelen üvegdarab. Barátság alatt értem azt a belső, sziklaszilárd alapra épített titkos érzést, amelynek fénye — az élet bármely körülménye között is — soha el nem halványul.

“Az ellenségemmel éreztetem a megbocsátó szeretedet.” Senki se keresi az ellenséget, de mindenki találkozik az élet-utján vele. Hívatlan vendég, de megjelenik. Az okos ember mindig megbocsát, mert minden ellenséges érzületnek alapoka, hogy vagy mi nem értjük meg az illető egyént, vagy ő nem értett meg bennünket.

“Ha valaki előbbre jutott mint én, azt megtapsolom.” Mennyire kikerülnénk minden irigykedést, ha ezt megtartanánk. Haragudni, bosszankodni azért, hogy embertársunk előbbre jutott: elhomályosítja, besötétiti a saját életünket, amit pedig mindenki szeret-Az én karácsonyi ajándékom

Irta: HARSÁNYI LÁSZLÓ, newyorki református lelkész