Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-01-23 / 4. szám

6-ik oldal AZ EMBER JANUARY 23, 1954 BESZÉLJÜNK AZ ORVOSOKRÓL! K Piarista Öregdiák ezúttal uj területre irányítja figyelmét, de kiderül, hogy a régi területről van szó . . (Levél a szerkesztőhöz) Kedves Főszerkesztő Uram! Ma kaptam clevelandi barátom­tól a következő levelet: (a magam véleményét és kommentáromat a levélhez majd csak utólag köz­löm) "Trianon után sok orvos ma­radt állás nélkül az elszakított te­rületeken. Megyei, járási, községi körorvosok, kórházi, közkórházi és beteg pénztári orvosok. Sokak­nak nem kellett volna eljönniük, ezeket szerette a nép, de bizony sok, nagyon sok volt közöttük az olyan, akit a nép a szó szoros ér­telmében kiseprüzött a faluból, községből, járásból stb. Az előbbi­ek szerények voltak, igazi mártí­rok. A kiseprüzöttek szemtelenek és követelődzők. Ezek igy beszél­tek: ‘‘Azt akarták, hogy tegyem le ä hüségesküt. Veit ugyan néhány Zsidó, aki ezt megtette, de én nem, inkább meghalok.” Mondanom sem kell, hogy nem haltak még, hanem inkább állást követeltek. Van itt elég nem-árja örvös, ki velük hát az OTI, MAB1, MÁV, Postás stb. betegsegélyzők­­toől, klinikákból, kórházakból! Mi­után. igy sikerült elhelyezkedniük, nem elégedtek -meg egy állással, hanem 2-3, sőt 4 állást is elfoglal­tak. Bevezették a numerus clau­­sust. Minden 19 árja után felvet­tek az egyetemre egy jelesen érett nem-árját. Árjánál nem kellett •jeles érettségi, még hadiérettségi­vel is bejuthatott, sőt olyan is akadt, akit az érettségin 1-2 tan­­.tárgyból pótérettségire utasítot­tak. Az illetőt az egyetemi felvé­teli bizottság kötelezte, hogy kará­csonyig a pótvizsgát letegye. Ezek persze az egyetemen nem tanultak, hanem verekedtek, ól­­mosbotokkal, boxerekkel, korbá­csokkal jártak az előadásokra és szellemi kapacitásukhoz mérten ezt az eljárásukat Hírig Simon­nak nevezték. Megtörtént, hogy egy este, amikor Sarbo ideggyó­gyász professzor az Orvosegyesület Semmiéiweiss - termében tudomá­nyos előadást 'tartott, berontott egy Matolay György nevű fiatal orvos néhány társutassal az ülés­terembe és botokkal, dorongokkal, székekkel kiverték a nem-árja or­vosokat a tudományos ülésről. Matolayból természetesen egyete­mi tanár lett. aki az átvett sebé­szeti klinikáról a magyar -rönt­­genológia büszkeségét, Bársony Tivadart is kikergette; 1944-ben pedig a .klinikán fekvő nem-árja betegeket kiadta a nyilasoknak. Ezek az elemek alakították meg a Magyar Orvosok Nemzeti Egye­­tületét. A MONE egész működése a felekezeti izgatásban, a nemár­ja orvosok elleni uszításban me­rült ki. Ebben tevékenykedett dr. Fratrits Jenő. Nem ö volt ugyan az elnök, mert erre sem tudomá­nyos képzettsége, sem szellemi ka­pacitása nem tette alkalmassá. Ezt a tisztet Orsós Ferenc töltötte be. De az egyik primhegedüs az előbb emlitett Fratrits Jenő volt. Ez nem birta a konkurrenciá-t, en­nek eleme volt a gyűlölet, amelyet aztán tele szájjal hirdetett. Ezt oly eredményesen hirdette, hogy a MONE beadványt intézett a -bel­ügyminiszterhez, amelyben azt ajánlotta, hogy a nemárja orvoso­kat deportálják Galíciába és ad­ják át őket a Gestaponak. A be­adványt Orsós Ferenc irta alá. Ott rekedt ez a beadvány a belügy­­ben, mert szerencsére olyan bel­ügyminiszterek is voltak, mint Keresztes-Fischer Ferenc. Amikor a háború kiütött, két fiatal orvos felment a belügybe és előadta a következőket: — Vagyunk itt 140-en fiatal or­vosok, akiket itt nem vettek fel az egyetemre és -ezért kénytelenek voltunk Prágában, Brünnben, Bo­lognában, Grácban, Pádüában, Pá­­risban stb. diplomáinkat megsze­rezni. Minthogy azonban Hitler és Mussolini -mindenüvé utánunk jött, kénytelenek voltunk hazánk­ba visszatérni. Hazánk -háborúban, áll. Kevés az orvos, a népet há­borús járványok -tizedelik. Szeret­nek szolgálatainkat a hazának felajánlani. Átadtak egy listát, amely 140 külföldi diplomás orvos és 27 mér­nök nevét tartalmazta. Várady miniszteri tanácscos átvette a lis­tát, átküldte a hadügybe, onnan átment Nagykátára egy Murai- Metzger nevű alezredeshez. Vala­mennyit behívták Nagykátára és kiküldték a hadműveleti teületre. Valamennyit — 3-4 kivételével — Pusztavánion legyilkolták. Megáll az ember esze, a szó gyenge s képtelen, a lélegzet szegény, hogy kifejezést adjon csodálatának azon, hogy ez a Fratrits besvind­­lizhette magát' ide Amerikába. Mellékelem Neked az “Orvosi Szemlé”-t, amelyből látni fogod, hegy ő a jelenlegi, Európában szé­kelő MONE-nek tb. elnöke. De látni fogod benne Király Imre ne­vét is, aki a Gestapo besúgója, a denunciánsck legaljasabbja volt. Hírhedtté vált pesti abortőr, a-ki 1944-ben a Baál-féle szanatóriu­mot kirabolta, majd Nyugatra iszökött; pedig az igazságügyi ha­tóságoknak lett volna néhány kérdésük hozzá dr. Berendnek, a meggyilkolt Karcag tanár asszisz­tensének elpusztítása ügyében. Ha már itt tartok, bemutatok Neked még egy MONE-tagot. Itt van például egy dr. Barkóczy Márton nevű felcser. Dorositsban (Lengyelország) volt egy tábori kórház a sok eltetvesedett fleck-Hungarian Carden . Restaurant-ban LOVÁSZ PALI és hires zenekara muzsikál Kondor Mariska és Emődy Margit énekel 1528 Second Avenue New York City Telefon: RE 4-9670 Kiváló konyha! ZETTL LACI tulajdonos tifuszos munkaszolgálatos részére. Vezetője az elébb emlitett felcser volt. Ez úgy gyógyította a rábízott betegeket és úgy akadályozta meg a járvány terjedését, hogy a kór­házat felgyujtatta, aki pedig me­nekülni próbált a lángok közül, azokat géppuska-sortüzzel akadá­lyozta meg a járvány terjesztésé­ben . . . Amikor Debrecenben a nemárjá­kat deportálás céljából a gettóba zárták, Gaertner tisztiorvos kiment a gettóba és elszedte a bezárt nem­árja orvosok táskáját (köztulaj­donba vette, mint a vörösök). In­dokolás: a gázkamrában nincs or­vosi táskára szükség . . . Egy amerikai pilóta üzemzavar miatt' kényszerleszállást végzett Budán. Megsérült, egyik szeme ki­folyt. Az Alkotás-utcai helyőrségi kórházba vitték, de mivel a sze­mész nem volt benn, átvitték a közkórházba. Maian Katalin dr. sebészalorvos azt mondotta, hogy ki kell folyatni a másik szemét is és csak a közben megérkezett dr. Licskó Andor szemésztanár men­tette meg a hadifogoly pilóta éle­tét. Wolf Károlynak kegyeltje volt Hauber László dr. Ki is nevezte az uj János-kórház sebészfőorvo­sává. Egy este a nyilasok egy 150 főnyi nemárja 'transzportot lövöl­döztek bele a Dunába. Közöttük volt az első világháború egyik leg­szebben dekorált tartalékos szá­zadosa, a Lipót-rendes Bajcsy- Bienenstock Fülöp. Sebesülten si­került neki a vízből kiúsznia és a, mentők az Uj János-kórházba vitték. Felesége közben értesült a történtekről, rohant ki a kórház­ba, majd felhívta Hauber főorvost, hogy az Istenért, mentse meg a férjét! . . . Hauber azt válaszolta, hogy nem megy be az osztályára, ■mient ö zsidót nem operál. Bajcsi ott is halt meg a kórházi ágyon. Jancsó László dr., a Pajor-sza­natórium kormánybiztosa is átad­ta a szanatórium nemárja betege­it a nyilasoknak. Ugyanezt csele­kedte a Rókus-kórház zsidó be­tegeivel a fajmagyar Campián Aladár MONE-tag) és nyilas párt­tag. Folytathatnám, de szégyenlem magamat, hogy ezt a sok gaztettet orvosok csinálták. Orvosi esküjük­höz híven segíteni kellett volna a rászorultakon és üldözötteken, e­­helyett a legsötétebb utonállók módjára gyilkoltak és raboltak. A többit Rád bízom. Légy résen, mert Fratrits arra is képes, hogy beadványt intéz a Szenátushoz, kérve, hogy konkurrenseit Argen­tínába deportálják. Cleveland, 1953. dec. 20 szeretettel: ERNŐ" Szelíd elmélkedés Klárika szeméről Irta: GARAMVÖLGYI ARTHUR Kedves Főszerkesztő Ur! Átnéz­tem a megküldött “Orvosi Szem­­lé”-t és azt olvasom benne, hogy ez a szervezet, amelynek Fratrits a tb. elnöke, a Rockefeller-alapit­­ványnál próbálkozik! . . . Ha ez igy megy, akkor Mengele dr. is je­lentkezni fog, hogy ő Auschwitz­­ben ikrekkel kísérletezett és kérni fogja az alapítványt, tegye lehe­tővé, hogy kísérleteit külföldi egyetemeken folytathassa. Vagy az a két náciorvos-gengszter, akik a fagyásos és égéses halállal (kí­sérleteztek és rövid néhány héttel ezelőtt kaptak 5-5 évet, kérni fog­ják a Foundation-t, hogy vezé­nyelje be őket a Mayo-klinikára. Vájjon tud-e ez a Fratrits nyu­godtan aludni, nem bántja-e a lel­­kiismeret, ha arra gondol, hogy az a 140 fiatal orvos tudományszom­­jától hajtva külföldi egyetemeken, idegen nyelven elsajátítva az or­vostudományt, milyen szívesen élne az Egyesült Államokban, mennyi jót tenne, hány betegen segítene és vinné előre az orvotu­­dományt? Legyetek nyugodtak fiuk, résen leszünk! Főszerkesztő urnák őszinte nagyrabecsüléssel, kész hive: Montreal, 1954 január (TELJES NÉV ÉS LAKCÍM) Amikor e sorokat Írom, Klárika, alias Ciara Borge, a párisi “Aux Pierrots” népszerű, magyar ere­detű cigányprímása éppen a rival­da kellős közepén muzsikál. Kö­rötte női zenekara, csupa ragyogó fiatal teremtés. A lányok franciák, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy Klárikával együtt ékes anyanyelvűnkön kurjantsák: — Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék . . . Bevallom, először arra gondol­tam, hogy interjút csinálok Klá­rikával. Megkérdem múltját, je­lenét, jövendő terveit. Elvégre ma­gyar zenekari főnök, aki ráadásul nő, sőt eigányprimás, bizony kevés szaladgál a föld hátán . . . Már éppen elővettem blokkom, ceru­zám és két duplakonyakot rendel­tem, hogy asztalomhoz hivjam őt, amikor . . . amikor meglepő jelen­ségre figyeltem fel, mely egyszeri­ben feleslegessé tett mindennemű kérdezősködést. Megláttam Klárika szemét . . . * Az a szempár a hetedik világ­csoda. Első pillanatra olyan, mint minden közönséges halandóé. Ér­­zéstelen, szenvtelen, semmitmon­dó. De szint, életet, energiát kap nyomban, de karcsú gazdája a vonóra hajol. S a dallam ritmusát követve oly kápráztató árnyala­tokba megy át, oly sokrétű érzel­met, indulatot és szenvedélyt tük­röz, hogy az embernek bizisten be­­leborsódzik a háta. Amennyiben a szem a lélek tükre, úgy a Klárikáé százszorosán az. S micsoda lélek vetitödik a két bűvös pupillán át a végtelen mindenségbe, felszaba­dulva a muzsika varázsán! —Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék . . . Klárika szeme most vidám, ibo­lyakék, pajkos sugarakat lével. Szinte hallik csilingelő kacagása. A mélyén mintha a nyári Balatont látnám, a tükörsima, tiszta “ma­gyar tengert”, vagy a végtelen Hortobágyot, melynek hátán sze- i lid délibáb mosolyog. Kislányos, szűzi fény ragyog benne, az első­­áldozós gyermekek lelke tisztasá­ga. S a ragyogás, az ég és a van­­goghi kékek mesés harmóniája mindaddig tart, amíg az utolsó akkord el nem hal a terem osz­lopai között. Utána kihuny, mint a csonkig égett gyertya világa . . . A helyiség elsötétül, a porondra két vörös reflektor csóvája vetül. Kis kört alkot a rivalda közepén. Klárika egymagában áll a rőt fény gyűrűjében, “lányai” hát­rébb, a félhomályban húzódnak meg. Leheletfinoman felsír a vonó: — Egykor elindula tizenkét kő­műves . . . Kőműves Kelemen balladája . . . A francia hallgatóság lélegzet­visszafojtva figyel. Noha nem érti a dal szövegét, megérzi miről van szó. Megérzi Klárika szeméből, mely ismét beszélni kezd. A pupillákra vörösesszürke fény ül. Utána a hajszálvékony hár­tyán, akár a mozivásznon, peregni kezd a székely balladahős drámai története. Klárika szeme hol ösz­­szeszükül, mint az éjben prédáját leső párducé, hol démoni lángot lövel, mint a haragos Lukrécia Rorgia tekintete, hol pedig fáj­dalmas könnyektől ragyog, akár egy szenvedő Madonnáé. A balla­da maga viharos érzelmi skálán vezeti végig a hallgatót. Klárika dia közepette letenné vonóját, a lényegen semmit sem változtatna, hisz szenvedélyes tekintete sokkal többet mond, mint a legszebb dal­szöveg. E tekintetben benne zug­nak a kárpáti fenyvesek, Csik és Háromszék vadregényes tája, hol Kelemen vére egykor a habarcsba csörgött. Benne fénylik a lebukó, rőt nap, mely utolszor látta meg az örök embert megszemélyesítő kőművest. Benne tüzelnek a szen­vedések és intrikák, harag, dac és mélységes alázat, mindaz, ami a nagy tragédiák kelléke és — egy nagy tehetség játékának értékmé­rője. Kőműves Kelemen balladája szebb interpretálását még nem. hallottam. Mert egy szempár mesélte el a drámát . . . * — A Csap-utcán végestelen vé­gig . . . A dallam lágyan terjeng szét a helyiségben, mint a könnyű, kel­lemes illatú szivarfüt. Cseng, zsong az asztalok fölött, mintha százezernyi apró méh döngicsélné. Az arcokra elégedett mosolyt va­rázsol, — a közönség érzi, hogy valami végtelen bájos témát éne­kel meg a magyar nő-primás és kísérete. Ismét nem a dallamra ügyelek, mert Klárika szeme a zenénél szebben muzsikál. Azt mondja el, ami kedves és talán kissé fájó em­lék valamennyiünknek. Halk me­sét duruzsol a faluról, hol szület­tünk, hol az ablakokban muskátli virult s a piroscserepes házak ké­ménye mellé minden tavasszal fel­költözött a gólyamadár. Mesél a meleg szélben érő vetésről, a jú­niusi tikkadtságban sárgáié ka­lásztengerről, daloló, vidám arató­népségről és a virágos réteken hancurozó gyerekseregről. Mesét a faluvégi vályogkunyhóról, hol hajdan egy vén cigány lakott, ki­nek vonójáról esténként szomorú melódiák szálltak a csillagos ég felé, miközben purdéi áhítattal hallgatták. Mesél a magasba me­redő kutgémről s a körülötte le­gelő gulyáról, melynek kolompolá­­sát messzire repítették a játékos szelek. Mesél a vecsemyét jelző harangról, feketébe öltözött zse- I lozsmás vénasszonyokról, .akik megbotránkozva vetettek kérész- I tét, valahányszor ütjük a kocsma előtt vitt el. És Klárika szeme szögletén úgy látom, most enyhe árnyék re­meg. Talán az emlékezésé, talán a nosztalgiáé? Nem tudom. Csak annyit látok, pillája váratlanul hét szinben ragyogni kezd s a hét szin szivárványt alkotva fonja kö­rül lényét, mint szentekét a glória. Az igazi könnyek szivárványom glóriá ja . . . * Riportot .interjút akartam ké­szíteni, — ez lett belőle. De nen* bánom, sokkal többet láttam meg, mint amennyi egy ripoit kereté­ben lehetséges. Megláttam Klárika szemét, a mesélő, daloló hetedik világcso­dát . . . Mrs. Herbst s 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u, szemejátéka hűen követi az ese- : 5-től 7-ig Mrs. HERBST rádió­­menyeket. Azt hiszem, ha a meló- j óráját: WLIB állomás: 1190 ke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents