Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-10-30 / 40. szám
OCTOBER 30, 1954 AZ EMBER 3-ik oldal A w / n |o elnök Az 1952-es választások idején, beszélgettünk a lelépő elnökről, Trumanról. Egyik barátommal lelkesen soroltuk fel egymásnak Truman viselt érdemeit meg azt az igyekezetét, hajlamot, képességet, amit egész lényével tanusit. Végül, ez a barátom — meg is mondom kicsoda: Halasi Béla egyetemi előadó Chicagóban — ezt mondta: — Igen, valamikor Trumast a “nagy elnökök,” great presidentek között fogják emlegetni. Ezt azonban én megkontráztam. Ez valahogy nem illik Truman lényéhez. Trumant a nagy-ok, a “great”-ek sorába helyezni, — ebbe valahogy beienyikordul az ember gondolkodása. Truman nem az az ember. Nem, Trumannak más a neve. Ő az első egy uj sorban: ő az első “jó” elnök. Truman, a “jó’ elnök. Nála külömbet az adott állapotok közt nem kívánhattunk. Tálán nem is lett volna jó, ha “nagy’ lett volna. Nem “nagy,” amit a választási korteskedésben tartott beszédében most mondott; de egyszerűen igaz, meggyőző, szükséges és meg nem cáfolható. Nagy kár, hogy beteg és mindezt újra meg újra el nem mondhatja ezekben a döntő hetekben. Mindazt, amire egyszerű érdekek, egyszerű igazságok feltárásával, egyszerű tőmondatokban figyelmeztette a választókat. Ha valaki nem Churchill, hogy egy teremtő iró és egy gondolkodó eszközeivel bírjon szólni legkisebb hazája-f iához, .akkor igy kell beszélni, ahogy Truman szól. Néki nem kell leszállnia a tízmilliókhoz, mert ő maga a köznép, a dolgos nép, abban is elsősorban az amerikai középosztály, — minden hibáival is annak. Az ő nyugodt, kemény, kissé ravaszdian okos képe, egész lénye, valóban és igazán ebből az amerikai középosztályból szakadt ki, annak a közvetlensége sugárzódik belőle. Az én időmben, mondta Truman, Amerika tekintéllyel szólt az egész világhoz. Mikor szóltunk, tudták, az amerikai nemzet beszél. De most? Se idehaza a nép, se a barátaink a külföldön nem tudják egyik napról a másikra, ki beszélt a nevünkben. Nemcsak hogy nincs amerikai külpolitika, de még republikánus külpolitika ■sincs. Csinálják ugyan nagyjából AVERELL HARRIMAN, a Demokrata Párt New York állami kormányzó-jelöltje, az amerikai ideálok igazi letéteményese. ugyanazt, aminek húsz esztendős demokrata politika vetette meg az alapját — mert mit is csinálhatnának mást — de úgy, hogy a legszélsőbb izolációs reakció adja meg a hangot, azt kiabálván: hagyjuk ott a UN-t, menjünk egyedül a magunk utján és az Elnöknek ne legyen joga a külpolitika vezetésébe beleszólni. Amellett, szomorúan mulatságos, de ugyanez a reakciós és izolációs elem mindenáron provokálni szeretne Kínában és Ázsiában, kockáztatván ezzel a vészes háborút. Ez egy közveszedelem. Ez a világ veszedelme, és ezen segíteni kell. Úgy kell segíteni: válasszunk demokrata többségű Kongresszust. A demokrata kormányzat annak idején megcsinálta a Trumantervet, Görögország és Törökország megsegítését, gyenge kormányzatok feltámogatását, hogy a kommunisták azokat zsebre ne dughassák; megcsinálta a Marshall-tervet és ezzel megállította a Kreml diadalutját, a kommu: nista áradatot Európában. Mindezt Truman elmondta most a beszédében és ehhez még hozzá kell adni azt amit ugyancsak ő, a “jó” elnök mondott el az 1952-es korteskedés során. Hogy ugyanis, akármi hiba is történt, az alapvétek az volt, hogy — a háború után rögtön csontig leszereltünk. Ennek volt a következménye Korea is, meg minden egyéb gyengeség. Leszereltünk, mert azt hittük, nincs több ellenség a láthatáron. Ebben azonban a republikánusok voltak a fő-vétkesek, ők kiabálták leghangosabban hogy haza a boyokkal, — sőt, a Taít-lsták meg Hoover még ma is azt kiabálják, nem kell katona, haza a talpasokkal, elég az A-bomba meg a repülő is és ezzel vészesen befolyásolják az amerikai magatartást, — ha azonban ezzel az álláspontjukkal teljesen érvényesülnének, akkor: ennél szebb ajándékot tálcán se lehetne nyújtani a kommunistáknak. Ez bizony igy van. És még inkább nyilvánvalóan úgy van az, amit Truman a belső dolgokról és a gazdálkodásról mondott. Ez a mostani kormány valóban “odaadó.” Az irány az, hogy mindent szeretnének odaadni az egész nép köztulajdonából hatalmas magánvállalatoknak, mindent, amit csak lehetne. Az a régi korlátolt üzleti szellem szeretne most ismét uralkodni, amely meg sem érti, hogy vannak küzködő szenvedő, emberek; amelynek a munkanélküliség nem emberi probléma, hanem csak “emberanyag”, anyag, nyersanyag kérdése. Amely nem vallja be, de sunyin azt csinálja, hogy hadd legyen csak jócskán kis munkanélküliség: azzal meg lehet gyengíteni az uniók, a szakszervezetek, a dolgos munkásság egészének követeléseit és ellentállását. Minden hatalmas nagyvállalat mérlege csökkent eladást és mégis nagyobb hasznot mutatott ki; a hasznok adó-elengedésekből, egyéb állami “odaadás”ból valók. Mit törődnek ők vele, hogy amióta ez az irányzat kormányon van, az ipari termelés tíz százalékkal csökkent. Nincs annyi vásárló. A munkanélküliség, még inkább a munkanapok leszállítása és a túlórák megszűnése, valamint az hogy az emberek féltik a job-jukat és a munkátlanság idejére takarékba viszik a pénzüket, letörték a fogyasztást. Pedig az SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETŐKET “Az EMBERINEK, ERŐSÍTSÜK AZ ANTIBOLSEVISTA ÉS ANTIFASISZTA AMERIKAI MAGYARSÁG HARCOS HETILAPJÁT! Robert F. Wagner New York City polgármestere, Averell Harriman, a Demokrata Párt New York állami kormányzó-jelöltje, Herbert H. Lehman newyorki szenátor, G. Mennen Williams, michigani kormányzó és Michael Cieplinski, a Nemzetiségi Osztály ü.v. direktora a Demokrata Párt Waldorf-Astoria-hotelben rendezett “Liberty Luncheon”-én felszólitották a választókat: november 2-án szavazzanak a demokratákra, hogy folytatódjék a szociális felemelkedés, biztosított legyen a jólét és az emigrációs feltételek megjavuljanak. amerikai gazdálkodás nagy veszedelme épen ez: a túltermelés fenyegetése. De mit törődnek ők ezzel; utánuk a vizözön. Azonkívül, itt van az amerikai köz-szellem aláásása, az amerikai örökség eszméinek rágcsálása, az amit egyszer Göndör Ferenc “bizonyos árvasorba hanyatló igaz ügyeknek” mondott. Csakugyan igaz némely kommunisták utálatos befurakodása a háború idején. De ez mindenütt igy volt, Angliában, Kanadában, Ausztráliában, Franciaországban is, amikor a kommunisták felhasználták azt, hogy háborús szövetségben voltunk Oroszországgal és megpróbáltak befurakodni a kormányzatokba, befolyásolni a kormányokat. Ez végeredményben sehol sem sikerült nékik. Amerikában sem, és a demokrata kormányzat akkor legalább oly hatásosan küzdött a Kreml európai vészes terpeszkedése ellen, mint a mostani. A kommunista befurakodás lehetővé válása az egész szabad világ nagy erkölcsi botlása volt. De ebben részes volt mindenki, a republikánusok is. Hogy mást ne említsünk: Truman 1952- ben ráolvasta Eisenhowerre az ő szavait, hogy a fő tévedő Sztalinék igazi szándékai dolgában éppen Eisenhower volt, pedig néki kellett volna igazán jobban tudnia. Azóta rég felébredt mindenki ebből a gonosz álomból, a demokraták nem kevésbé elszántan vannak a kommunista árulások ellen mint a republikánusok. Csak persze, egy a külömbség. Az, amit Truman “red herring”nek mondott. Ez nem volt elszólás. Ez a hasonlat az angol falkavadászatok dolgából való. Amikor "red herring”-gel, ezzel a büzhödt hallal húzzák keresztül az utat, hogy a falka szaglása elveszítse a nyomot. Truman visszavezeti a falkát a nyomra. Az csakugyan nagy vétek volt, hogy nem voltunk elég éberek, ftem vettük észre hogy tehetséges és lelkesnek látszó emberek valójában megkergült kommunista ügynökök voltak. De ezt most nem lehet ürügyül felhasználni, hogy ezek hátán a vészes gazdasági kapzsiság és a szellemi reakció érvényesüljön. Ez két külön kérdés. A “red hering”-gel szeretnék az emberek ösztönét megzavarni hogy az áruló kommunista befurakodáson érzett haragjukban, inkább elfogadják a vészes kapzsiságot és a reakciót. De ez ellen éppúgy éberen kell őrt állani, mint a kommunisták ellen. Truman visszavezeti a falkát a nyomra. Megmondja, nem erről van szó, nem Hiss-ről vagy kiről, ezt mi elintézzük amióra rájöttünk, éppúgy mint a republikánusok is csak utóbb jöttek rá. Nem erről van szó; hanem a házbérről, a jó keresetek elvesztéséről, a munkanélküliségről, az állami készenlétről, hogy az amerikai gazdálkodás megtartsa virágzó állapotát, az amerikai szabadságok sérthetetlenségéről, a farmer meg a munkás jólétéről, erről van szó, nem Hiss-ékről. “Szerencsére,—mondja Truman — könnyű a segítség. Szavazzunk demokratákra, legyen demokrata többség a Kongresszusban.” Ez igy is van. Ez még Eisenhowernek is jobb lesz. Hallgassunk a “jó” elnökre. KÉRI PÁL Politikai hirdetés Po'itikai hirdetés \Z ÖN SZAVAZATA MÉRVADÓ A KORMÁNYZÁSBAN! DÖNTSÖN NOVEMBER 2-AN, KEDDEN, A VÁLASZTÁS NAPJAN! Válassza meg Averell Harrimant és a demokrata jelölteket! * ★ SZAVAZZON A DEMOKRATÁKRA VÉGIG A B-SORBAX! SZAVAZZON KEDDEN, NOVEMBER 2-AN! AVERELL HARRIMAN for Governor George DE LUCA for Lt. Governor Arthur LEVITT for Comptroller Franklin D. ROOSEVELT for attorney General Adrian P. BERKE for Associate Justice Court of Appeals Szavazzon a demokratákra, mert igy szolgálja sajátmagának és családjának érdekeit és igy biztosítja a munkáját és a Jövendőjét! A Demokrata Párt mindannyiunk egyenlő jogaiért küzd! Alacsonyabb bérek, jobb házak, jobb és több iskola, olcsóbb árak, olcsóbb viteldijak, igazságosabb bevándorlási és polgárosodási törvények: ezeket akarja megvalósítani a Demokrata Párt! Válasszon demokratákat és biztosítsa a jólétét és boldogságát! Az Ön szavazata értékes — az egy ajándék az amerikai demokráciának és ajándék a rabságban élő nemzeteknek — használja fel a szavazatát bölcsen! Szavazzon november 2-án, kedden a demokratákra! — Szavazzon végig a B-sorra! SZAVAZZON EZEKRE A NEVEKRE: Harriman ^ De Luca ^ Roosevelt ^ Levitt ^ Burke és az egész demokrata listára! N. Y. Democratic State Committee
