Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-10-23 / 39. szám
OCTOBER 23, 1954 AZ EMBER 3-ik oldal így írnak ők... Hajdanában, a régi szép időkben az Óhazában is nagyban dúltak a politikai pártvíszályok. A sajtó: a jobb-kö.'.ép vagy a baloldalon ennek dacára mindig megőrizte méltóságát s a kulturvonalat, amely szakmabeliek között íratlanul is kötelező. Az “Alkotmány”, “Nemzeti Újság,” “Pesti Hírlap, “Az Est”-lapok vagy a “Népszava” ha elvi harcban is voltak egymással, soha nem lépték túl az illendőség és a vélt igazság határát . . . Sajnos mai emigrációnkban egészen máskép alakult ki a sajtó egymásközötti viszonya, különösen a szélsőséges pártállásuaknál. Az objektivitás teljes hiánya, rágalmazás, elködösités és sokszor a nyomdafestéket nem érdemlői mosdatlan szavak jellemzik a jóízléstől való nagy elhajlást. így van ez több kontinensen, ahol a magyar kolónia — különösen az ujmenekültek — nagyobb egységbe tömörültek, beleértve Európát, Észak- és Délamerikát is. Az alanti sorok éppen Délamerika egyik virágzó országáról: Argentínáról Íródnak, ahol a nyilasok nagy számban léptek partra legálisan és illegálisan, saját nevükön és álneveken, a hatóság szándékos megtévesztésével. Letelepedésük után rövidesen elkezdték a lélekfurást, szívós propagandát a dicstelenül kimúlt nácizmus újjáélesztésére, a kolónia demokratikus egyesületeinek átformálását a maguk szélsőséges ábrázatára: uj lapokat gründoltak, amelyben a gyűlölet betűivel pergőtüzet indítottak a világbéke, a demokrácia, azok politikusai és a faji türelmesség ellen. Minthogy Argentínában börtönnel büntetik a faji és felekezeti izgatást, álcázva, sorok között, szemforgatva folytatják machinációjukat, elérve azt, hogy mesterséges szakadékok keletkeztek a kolónia békés csoportjai között. Szerencsére, hogy az u.n. nyugatosok nagyrésze nem dőlt be a kis töredék mohó agitációjának és kellő értékére szállította le átlátszó, zavartkeltő politikai tevékenységüket, légyen az megspékelve nyilas vagy kommunista jelszavakkal. Az ottani magyar náci-sajtó hivatalos lapja a Buenos Aireshan kéthetenként megjelenő “Magyarok Útja”, melynek egyetlen eszmei célja a testvéri gyűlölet elhintése, a mondvacsinált történetek leközlése és a hazugságok és rágalmak glorifikálása. Még a jobboldali, hazafias magyarok lapja, a “Délamerikai Magyarság” is sokszor leleplezte tisztességtelen szándékaikat. A Magyarok Utjá”-t egy csokor álhirlapiró szerkeszti: Kerecsendi Kiss Márton kesergős fűzfapoéta és egy Vörösvári nevű, körözött háborús bűnös fővezérletével. Az egyetlen céhbeli újságíró: Oláh Gvörgy, aki viszont tehetségét úgy a múltban, mint a jelenben felelőtlen, szélsőséges antiszemita cikkekben csillogtatja. Van több, álneveken iró külföldi munkatál s ( is, mint pl. Ajuzsinszky Béla, dr. Fanyar Bertalan, Hungaricus Viator stb. és északamerikai levelezőjük, aki Köröndi András néven. írja Amerikáról a legelképesztőbb dajkaiheséket és bornirt füllentéseket. E Köröndi András u.n. propaganda-cikkeiből leszek bátor most szószerint közölni néhány zaftos észrevételt, amely az Amerikában élő vagy az ottani viszonyokkal ismerős honfitársak előtt általános közderültséget fog okozni. Köröndi “iró ur” személyében ostoba ember lehet, hogy rágalmaiba nem tud egy fikarcnyi valószínűséget sem beadni. íme az idézet a szóbanforgó krónikás “Amerikai hétköznapok” c. alatt megjelent mestermüveine.k egyegy fejezetéből: “Amerikában szinte minden étteremben, kocsmában ott áll a cigaretta- és rágógumi - automata mellett a zenegép. Homlokán zenei étlapot visel. Hozza Mozartot a vörösborhoz, Beethovent a fehérhez, Bachot az aszúhoz vagy Verdit a virslihez és Wagnert a vágotthushoz. Bedobsz egy 5-centest a gépbe és 3 percig' tied a világ zajában a sir csendje. Elvégre szabad világban vagyunk.” (Amikor a Szálasi-himnuszt kéllett fennhangon énekelni a megkinzottaknak, az bizonyára kellemesebb volt a “Magyarok Útja” szerkesztői fülnek. — A cikkíró.) Köröndi ur második elvesztéséből: “A sajtófogadáson az elnök a szakembernek adja át a szót: az atomerő-bizottság vezetője tárgyilagosan s szenvtelenül, de kissé kajánul közli, hogy bizony egy ilyen hidrogén-bomba képes akár New Yorkot is szőröstől-bőröstől elenyésztem. Miközben ezt mondja, az elnök — a volt hadvezér — kezével elfödi szemeit.’” (Vájjon S'zálasi- egykori “nemzetvezető”, amikor kajánul referáltak neki a szakemberek Auschwitzról, Zsilinszkyék és a munkaszolgálatosok .kivégzéséről — kezével szintén elfödte a szemét??) Köröndi ur széliében - hosszában is utazott Északamerikában, pontos utijegyzeteket készített és látta, hogy “egy újvilági templom ormán imigyen csábította fénybetüivel az éppen arra vetődőket: Tegyen egy próbát Istennel is”... (A krónikás viszont azt elfelejtette megírni, hogy lapja, a “Magyarok Útja” az u.n. Szálasi-misére csábítja betűivel az olvasóit.) De mindenek teteje az alanti sorok K. ur kihegyezett tollából és beteges fantáziájából: “A tengerentúlról érkező többnyire templomnak vagy valami fő-főbiróságnak nézi a bankokat. S még csak nem is téved olyan nagyot: el tudjuk képzelni a hires ügyvédet, amidőn betörő-védence másnapi főtárgyalására készülvén, az ágyában, félálomban ilyképen szónokol: Tisztelettel kérem védencem felmentését. Gondolja meg a bíróság, ez az ember tettét nem vak szenvedélyből, nem gaz felindulásból követte el. Nem! — és egy kis hatás-szüneü után büszkén kivágja az enyhítő körülményt: — Pénzért tette! . . . Bátor és mokány gyerek ez a Köröndi, csak az a baja, hogy egy kicsit hazudós. Talán nem is oly megrögzött Amerika-ellenség, élni csak kell ... és mert a lapja ilyen szellemű riportokat követel tőle ... És ezek a sajtósztárok akarnak hazamenni egy felszabadult uj Magyarországba? Csak nem egy kis könyvégetésre? . . . Nizza, 1954 október jÁNOS ANDOR Ballada a kilincsről A “Magyar Nemzet” cimü Budapesten magyar nyelven megjelenő szovet-nyomdatermékben az alábbi sorokat olvastuk: “Hónapok óta járom Budapest üzleteit és a környező nagyobb városokat, de újonnan készült ablakaimhoz sehol sem tudok kilen,eset kapni. Frits Albertné, Szalkszentmárton, Táncsics-u 3.” Ezek a sorok adják magyarázatát az alább következő balladának: Ez a jó asszony üémene a boltba, Szabadság elvtárs — ő imigyen szóla. Elvtárs odaböki: Mi kéne, ha vóna? Felel a jó asszony: Miért ne vóna? Nem keresek mást csak ablakkilincset, Egész közönséges abla;kkilincset. Nem pedig drága, mesebeli kincset. Kacag az elvtárs: Ablakkilincs? Kilincs? Kilirics nincs, nincs kilincs, ablakkilincs nincs! A kilincs kapitalista kincs, Ilyesmi tehát nálunk nincs, nincs! Munkásmenyországban minek a kilincs? Van itt egyéb mennyei kincs, Foltozott nadrág, horpadt pines, Reakciós .fasiszta kilincs. Elvtársnő értse meg, nincs, nincs, nincs! Kaphatja Lenin' szakállának szőrét, Tokaji néven összepancsolt lőrét, Sztálin müveit negyvenhat kötetben (A póstarablás nincs megírva ebben). Vehet orosz nyelvtant, tizenkét fajtát, Megtanulhatja csücsöritni ajkát. Mikor azt mondja: “Zdravsztvujte, továris” S kész szovjetasszony lesz magából máris. Kaphatja Rákosit, Nagy Imrét, Gerőt, Ebből merithet az élethez erőt. Milyen szerencse: újból van Vas Zoltán, Kinek becsület nem esett a foltján. Van képeskönyvünk s ha egyet megvenne, Üdítő dolgokat találna benne. Látná Dobit amint épen iszik, ; S mikor részegen az ágyába viszik. Ha már nem győzi a sok norma hajszát, Vegye meg gyorsan Veres Péter bajszát. Akar Micsurint Írásban vagy szóban? Dúskálhat nálunk minden földi jóban. Ám kilincs _ j] Nincs, nincs, nincs! Adok elvtárnő végül egy tanácsot, Amit maga kíván, az kicsit már sok. Ne kérjen sehol kilincset, kilincset. Kaphat helyette — bilincset, bilincset! KÖMLŐ DÉNES MIÉRT ETTÉK MEG A BÉKÁT? (Folytatás az 1. oldalról) édes megszokott mindennapot. Hitler évadján Angliában mindenki Chamberlainért lelkesedett és az oxfordi diákok határozatot hoztak, hogy nincs az az eset, amiért még egyszer fegyvert fogjanak őfelsége a királyért. Párisban felhúzták a ronda horogkeresztes lobogót s a munkásság nagy többsége Paul Faure mögött állt, hogy inkább mindennek aláfeküdni, csak háborúra nem készülni. Sőt, ez nagyjában ma is igy van, bár a fenyegetés nem lévén annyira közvetlen, a tömegek tétlenségi ellenállása nem annyira rikító. De azért megvan. Amerikában ezt izolácionizmusnak hívják, Franciaországban neutralizmusnak, Angliában pacifizmusnak, Németországban német egyesítésnek. És ösztönös indulataikat kitűnő érvelés révén még ész-okokkal is felcicomázzák. Idehaza az járja, hogy tegyük Amerikát bevehetetlen várrá, mással ne törődjünk, Franciaországban azt magyarázzák: a Sztálin után jött uj orosz kormány csak a nép kosztján és ruháján dolgozik, nem pedig aggresszión, mig vezető európai újság-orgánumok fejüket csóválják, hogy ez nem egészen igy van, az oroszok igenis előre tolakodnak, de: csak Ázsiában, minek tehát akkor a veszedelmes és ellenszenves németeket felfegyverezni. Alapjában ma is úgy van, mint Hitler évadján volt; ha a francia népet egyenes kérdésre leszavaztatnák, bizonyára úgy volna, hogy nemcsak a németeket ne fegyverezzük fel, hanem egyáltalán ne csináljunk semmit; sőt, ha a németeket, különösen a német fiatalságot leszavaztatnánk, egész biztosan azt felelnék, nem kell nekünk hadsereg, elég volt belőle, nem akarunk többé katonát látni. Szabad népek politikai életében, amit úgy hívnak hogy demokrácia, mindig jönnek átfogó, lenyűgöző, meggyőző és magával ragadó egyéniségek, akik uj és más indulatot tudnak a tömegek leikébe oltani és elszánt, áldozatos utón vezetni őket. Churchill kivette az angolok kezéből Chamberlain esernyőjét és a gyülekező könny- és vérzápor ellen fegyvert nyomott a kezükbe. Roosevelt össze tudta fogni Amerikát a hitleri veszedelem idején. És jött egy De Gaulle is és megmentette a francia becsület veszett nyelét. A háború után pedig, az uj, az orosz veszedelemmel szemben, még ott van ma is Churchill és ha már nem is lesz, élni fog az ő öröksége. Amerikában még nem múlt el külpolitikában a roosevelti és trumani hagyományok hatása s ami erő van Eisenhower viselkedésében, az az övéké és a németeket egy Adenauer egynisége fogta eddig össze a Nyugat mellett, az ellenállás és demokrácia utján. Most azt kérdezném, vájjon nem ő-e az, ez a kis barna szefárd zsidó, Mendés-France? Nem ő-e az, akit a demokrácia hozott Franciaországnak ma? És tereli, vezeti a francia indulatot, megértőén, művészien, maga után vonzóan, értelmesen szükséges utak felé. Az hogy nagy elgondolásu, koncepciójú ember, megpróbálja újra, amit 45 év óta már több francia politikus megpróbált: a francia életet, a francia munkát, gazdálkodást friss modern alapokra szervezni, az még a fele se. Koncepciója tudósnak is lehet, sőt cikkírónak is. De ahogy szívósan és fanatikusan bízik a maga küldetésében és abban — ami nem tőle függ és amit hiába is próbálnának jósolni — hogy ez az ő ideje, annak az elgondolásnak elérkezett ideje, amit ö képvisel, az jelentős. Még inkább pedig az, hogy nagy elgondolásai mellett, a taktika és pszichológia, az emberkezelés, indulat-tapintás, gondolat-irányítás művészének is mutatkozik. Régi dolog, hogy politika, politikai vezetés: az művészet. Nem is igen lehet elemezni, mi kell hozzá. Csak a eredményekből ítélhetünk. Ahogy ez a Mendés- France eddig csinálta, ahogy például kigyószerüen alkalmazkodott a francia elfogultságokhoz, hagyta előbb, hogy lenyeljék a ő békájukat. sőt segített a békát lenyelni — amin a világ égnek emelte a kezét — aztán mégis a szükséges józan útra tereli ma őket, az legalább is meglepő. Majd meglátjuk, ő-e az. “300,000 FORINTOT DOBTUNK KI AZ ABLAKON” (FEP i Budai Gyuláné, a budapesti Szalagárugyár üzemi bizottságának elnöke panaszkodik a. “Népszaváéban, hogy: “vállalatunk háromszázezerforintos befektetéssel uj fürdőt, öltözőt építtetett a munkások részére. Kész is lett. örömünk azonban nem sokáig tartott, mert egy hónap múlva a négy vízcsapból már csak egy volt jó, a zuhanyozó alatt pirosra festet beton feltört, a csempék pedig egymás után hullanak le a falról. Az egész berendezés úgy néz ki, mintha már ötéves volna. Hiába kérjük az V. kér. tatarozó ************************ Dr. Földy Károly 205 East 85 Street N.Y.C. Tel. TR 9-5339 Room 204 HITELES FORDÍTÁSOK minden NYELVRŐL minden NYELVRE 1 *+*+*+*+***+***+*+*+*-*(** KÉRI PÁL MAGYAR SZIGET A NEWYCRKI MAGYAR ÓCEÁNBAN Igen, ez a pontos meghatározás PAPRIKAS WEISS importer üzletére: magyar sziget a rettenetes nagy newyorki óceánban! Valami különleges és szinte szivsajditóan megejtő hangulata van ennek az üzletnek: az ember úgy érzi nyomban magát, mint ha Magyarországon lenne. Magyar áruk, magyar feliratok, magyar beszéd, magyar zene a lemezeken, hagyományos magyar előzékenység ... Itt ma’gyar könyvekre esik a tekintetünk,ott magyar kenőtollra, emitt importált édesnemes, rózsapaprikát látunk, amott juhturót; mák, lekvár, gyúródeszka, nokkedliszaggató, diódaráló, hímzett magyar blúzok, mákdaráló, magyar babák, dióstorta lapok, hecsedli-lekvár, prágai sonka és az eredeti budapesti libamáj, importált szaloncukor, sőt még valódi krumplicukor is a pulton — egy kis darab Magyarország! Nem véletlen, hogy ha valakit arra szólítanak fel, hogy hirtelen mondjon három nagyon jellegzetes személyt a newyorki magyar életből, a feleletben mindig ott van PAPRIKÁS WEISS neve. Az itteni magyar életnek szerves tartozéka a Second Avenue, 1504 sz. alatti üzlet, a 78- és 79-ik utcák között, telefónszám Butterfield 8-6117; bizonyos hogy enélkül szegényebb és szürkébb lenne a newyorki magyar élet. PAPRIKÁS WEISS díjtalanul küldi bárkinek 500 képpel díszített árjegyzékét.
