Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-07-31 / 31. szám

JULY 31, 1954 AZ EMBER 5-ik oldal Párisi panoptikum Starkmann Lipi,, a André Weil párisi galériájá­ban vagyunk, Starkmann Li­pót vernisszázsán. A párisi festő Afrikában feszitette ki a vász­nait; a trópusok hősége, letompi­­tott szinei lebegnek a szemem előtt. Gyönyörű bariton, férfias lírai bariton! A színek alaptónu­sa zöldesbarna, fehérek villannak, okkerrel melegített fehérek, tom­pán égő föld-szinek lobbannak fel, fel a féltónusok melankóliájában. Nem szomorú, nem rosszkedvű ez az atmoszféra, egy bölcs, lehiggadt művész ő, aki nem hányja az ol­­c§ó hatások cigánykerekét. Rezig­­náltan mosolyog, sárgába mosódó fehérek az ő mosolyai. A termek olyan zsúfoltak, hogy megmozdulni nem lehet. A kiál­lítás egyik szögletében gyönyörű szőke asszony áll: Madame Del­­mas.de Polignac, a hires Polignac hercegek grófi ágából, egytől ti­zennyolcig a Lajosok rokonai kö­zött. Margit grófné férjének Rai­ner, Monaco hercege az unoka­öccse s igy Starkmann Lipi, Mar­git húga révén egyik európai uralkodó rokona. Mivel a képeket nem láthatom a tolongásban, mint a nép egysze­rű gyermeke a tárlat előkelőségeit nézem. Érdekes, az oroszok és a magyarok cuppanós kézcsókokat adnak. A jólnevelt franciák a nők kezére hajolnak, szájukhoz emelik a nők kezét, szimbolikus csók után felrántják a fejüket. Tetszik nekem ez a stílus. Ha nem vagyok szerelmes, miért csókoljak meg egy nőt? A francia példát fogom követni; ők értenek az ilyesmihez. Starkmann Lipót festőművész­hez lépek. — Lipi, egy kukkot se látok eb­ben a tolongásban. Máskor jövök, most vízben hagyom magát. — Várjon meg a szomszéd ká­véházban, fél óra múlva meglógok s elmegyünk csavarogni. Lesétálok a Rond Point sarká­ra, alig, hogy a szökőkutak mel­lett leülök, megáll kocsijával Li­pi. Az autóban rádió üvölt, átko­zott pokolgép . . . Megszán a fes­tő, kicsavarja a szlogan-szemetes­­láda nyakát, aztán cél nélkül ne­kivágunk a városnak. Elhagyjuk azt, felmászunk a Saint Cloud­­hegyen levő városkába, barango­lunk hegyen-völgyön, világgá me­gyünk. Végül Vilié d’Avry álom­városban kötünk ki. — Ismeri ezt a környéket? — kérdem Lipit. — Itt élt. itt volt a műterme Corotnak, a drága fran­cia szentnek. Jártam egykori mű­termében is a tavacska mellett. Kétszázhusz portré maradt a ha­gyatékában, szekerekre való “lim­lom” . . . ma múzeumok kincsei. Szinte úszik a kéjlaknak beillő . amerikai autó. Megyünk világgá. Jövünk-megyünk, forgunk jobb­­ra-balra, megállunk. — Látja — lelkesedem — ott, a j a fehérfalu tündérlak mellett van | reneszánsz - ember Rostand biológusnak a villája! Megállunk a fehérszinü tündér­­lak előtt, ami Rostand villája mellett van. Inas jön elénk, ki­nyitja Lipi előtt a garázst. Beme­gyünk Starkmann Lipót festőmű­vésznek, a monacói uralkodó ro­konának a parkjába. Inas jön, fehér keztyü van a kezén ebben a nagy melegben; nem is értem minek hord keztyüt ilyen forróságban, de nem merem megkérdezni, félek, hogy blamá­­lom magamat. Mi lesz, ha házi­gazdám keztyüt húz, én nem hoz­tam keztyüt, jól “leöntöm” maga­mat, ide se hívnak meg többet. . . Szerencsére Lipi nem húz kez­tyüt, az inas jeges vödröt csörget. Italokat raknak elém. Hátradőlök, mint egy gróf és ezt mondom: — Édes öhegem . , . Lipi, mond­ja el nekem, hogyan került a ma­gyar Lipi ide? . . . Mosolyog, néz, hallgat, fényké­pet csinál rólam, az agyában las­san minden mozdulatomat filme­zi. — Hány éves? — Negyvenkettő . . . — Hogyan jutott el ide? — Véletlen balesetnek köszön­hetem az életemet. Később is bal­sikerek vittek előre. Tizennégy­­éves koromban zsoké voltam, a Dréher-istálló piros-fehér színei­ben lovagoltam. Egyik versenyen vad lovat kaptam. Merláine volt a neve. A cél előtt kizuhantam a nyeregből, eszméletlenül vittek ki a pályáról. Szegény mama rám­borult, zokogott s mikor magam­hoz tértem megesküdtetett, hogy sose leszek zsoké. Mint komoly férfi álltam a szavamat és 14 éves koromban “uj életet” kezdtem. Szegények voltunk. A kis családot Erdélybe vetette a sors. A nagy­város után a kisváros, kis élet . . . Lóverseny, lovaglás, izgalom és kaland után csak az álmok éltet­tek. Találkoztam ott egy kisfiú­val. Tálasy volt a neve. Azt mond­ta: “Lipi, egyik rokonom,-a.nagy­bácsim kávéültetvényes Brazíliá­ban. Szökjünk el innen, ott lasz<­­szóval lovagolhatsz, mint az in­diánok . . “Hogyan kell ott be­szélni?” — kérdeztem Tálasyt. “Német a szó”, mondta fontoskod­va. Titokban németül tanultam s egy éjszaka megszöktünk hazul­ról. Felsurrantunk egy hajóra és mint potyautasok Délamerikába kerültünk. Visszavittek Európába. Hamburg. Tálasy elszéledt, azt mondta: van neki valami gazdag nagybácsija Párisban. Nem hit­tem Tálasy álmodozásaiban és Hamburgban maradtam. 16 éves voltam, elhatároztam, hogy gaz­dagon térek vissza anyámhoz. Mit csináljak? Minden lehetek, csak zsoké nem . . . Egyik park padján bóbiskoltam, misszionárus külsejű szakállas férfi lépett mellém, kis táskájából elemózsiát szedett elő, megkínált. Lassan csipegettem az ennivalóból, ne lássa, hogy éhes vagyok. Mellénk lép Lipi fehérkeztyüs inasa, koktélt kever, iszunk, apró süteményeket és szendvicseket eszünk. A festő folytatja hihetet­len, mesébe illő életregényét. — Hol fog aludni? — kérdezte a misszionárus. — Még nem tudom — feleltem. — Jöjjön velem, a presbitert szeminárium hajlékot ad önnek — szólt a derék atya s szemináris­­ta lettem. 24 óráig aludtam, más­nap a közös ebédlőbe mentem s ott hatalmas fényképet vettem észre, alatta kis arany tábla volt: “Trébits Lincoln, egykori növen­dékünk.” — Az evangélikus misszió sze­mináriumában másfél évig, nö­­vendékeskedtem. Teológiára jár­tam s saját nyomdánkban ügyes­kedtem és a laboratóriumban Délamerikából érkező máté - teát csomagoltunk. A külvilágtól el­­zártan éltünk, csak hetenként egyszer mentünk ki a városba. A szemináriummal szembeni házban két lány lakott a második emele­ten. Levelet dobtak be nekünk. Az egyik társammal — Stockoffal, aki idősebb volt, mint én — a kimenő napon találkoztunk a lá­nyokkal. Velük maradtunk éjsza­ka s hajnalban surrantunk visz­­sza az intézetbe. Másnap a Haus­­fater, a Házatya könnyes szem­mel kiadta az utunkat. Megint pech, uj életet kell kezdeni . . . Stockoff, a szeminárista nemes egyszerűséggel azt mondta: “Ne­kem gyakorlatom van ... ha nő miatt kidobtak a szemináriumból, beköltöztem a csábitóhoz.” Szót fogadtam és beköltöztem a csábi­tó lányokhoz . . . Béka brekeg a villa kőkerítése irányából. Házigazdám felvilágo­sit, hogy a biológus szomszéd bé­kákkal kísérletezik és Rostand bé­kái — amiket mesterségesen ter­mékenyít a tudós — átugrálnak hozzá. — Két hétig maradtam a lá­nyoknál, aztán Berlinbe mentem. Éhesen ténferegtem az utcán, az egyik cukrászda ablakában cédula lógott: “Cukrász felvétetik.”” Je­lentkeztem. A főnök felvett és kö­zölte: tortákat fogok csinálni! Nagy kosárba anyagot rakott és azt mondta: dolgozzam fel! Fo­galmam se volt, hogyan kell tor­tát csinálni. Vártam, hátha csoda történik .Feltörtem az egyik to­jást és megettem. Aztán a cukrot kóstoltam meg, aztán újra feltör­tem egy tojást és azt is nyersen felhörpintettem. Utána a csoko­ládénak estem neki. Lesz, ami lesz . . . Egy óra múlva jött a főnök, későn sajnos, mert a kosár üres volt. Újra az utcán voltam. “Di­vatrajzolókat felveszünk”. Jelent­keztem. Divatlapokból kellett mo­delleket másolni. Festettem, mint a pesti Kováid. Közben esti tan­folyamra jártam: divatrajz, sza­bászat. Szépen kerestem, pénzt is küldtem haza anyámnak. Húsz éves lettem. Újra felbukkant Tá­lasy barátom, mint egy kisértet. Levelet irt Párisból. Közölte, hogy ő beérkezett ember, ha Párisba jö­vök, elindítja karrieremet. A gaz­dag barát hívására otthagytam Berlint s felkerestem milliomos barátomat. Tálasyt, a beérkezett embert egyik külvárosi szállodá­ban találtam, dél volt és még aludt. Azt mondta már ebédelt; váratlanul jöttem, nem készült, majd este finom helyen vacsorá­zunk .Gyalog vágtunk neki a vá­rosnak, amit gyönyörűnek talál­tam s boldog voltam. Este egyik kocsma pultjánál kávét vacsoráz­tunk állva, a korcsmárosnak he­gyes bajsza és kecskeszakálla volt, azt hittem minden francia igy néz ki s húszéves koromban egy da­rabig én is hegyesre pödört baj­szot hordtam. — Huszonnégyéves . koromban egyik cég, ahová divatrajzokat vittem, társulást ajánlott. Elfo­gadtam. Éjjel-nappal dolgoztam. Átmeneti krach söpört végig a szakmán. Társam felajánlotta, hogy enyém a feldolgozott áru, váljunk el . . . Abban az időben “csapott” vállakat viseltek a nők. Volt egy kis barátnőm, aki kabátot kért tőlem. Rápróbáltam a .kabátot, nagyon lehullott a vál­la, legalábbis én úgy találtam. Vállpárnát tettem a váll fölé s csodálkoztam milyen elegáns lett a vonal. A raktáramban lévő húsz kabátba vállpárnát tettem s be­mutattam azokat a Printemps­­áruházban, Cordonnier vásárló főnöknek. Monsieur Cordonnier most vállalatom igazgatója. A szögletes vállnak, szaknyelven a Padingnak én lettem — véletlenül — a kreátora. Mit hoztam még újat a párisi divatban? Negyven-Nyaralási front: Mindössze 3 órányira a hőség­ben izzó metropolistól, 2800 láb magasan a csodálatosan szép On­­teora-Parkban épült fel a Toppes­­field Manor, amelynek levegője 15-20 fokkal hűvösebb, mint New York Cityé. A 150 acre saját erdő­ség, lukszus-szobák (fürdőszobá­val), a méltán hires európai és amerikai konyha, a sokféle sport­­lehetőség és szórakozás, az ele­gáns bár és más attrakciók teszik a Haines Falls, N.Y.-ban lévő Toppesfield Manort olyan nép­szerűvé a nyaralnivágyó magyar publikum között. Polgári árak. • Fleischmanns (N.Y.) legnépsze­rűbb vakációs helye a The Majes­tic Hotel. A gyönyörű völgyben fekvő családi nyaralóhely óriási játszótérrel, külön gyerek-úszó­medencével kedveskedik a legif­­jab korosztálynak, mig a fiatalság és a felnőttek részére a fürdés, halászat, csónakázás.tennisz és a tánc adja meg a napi variációt a tökéletes pihenési lehetőségek mellett. A kiváló magyar és bécsi konyha Mrs. Elek Kovács »aki férjével együtt vezeti ezt a ked­ves üdülőt) személyes vezetése alatt áll. Főszezon árak már 48- dollártól kezdve . . . • Hotel Budapest (avagy Rohály Farm) idei attrakciója az uj olimpiai úszómedence, ami a 460 acre-os nyaralóhely igazi ékessé­ge lett. A konyhát Mrs. Rohály vezeti, amit az évről-évre vissza­térő vendégsereg értékjelez legjob­ban. Horváth Béla és cigányzene­­kara igazi magyaros szórakozást biztosit. Minden este tánc. Augusztusi vakációjára azonnal rezerváljon szobát az, aki az idén is a Rohály Rarmon (Hotel Bu­dapest) akarja vakációját avagy weekendjeit eltölteni. • A Catskill-hegység egyik leg­­festőibb helyén van Big Indian, ez a hegyekkel körülzárt csodála­tos magaslati völgykatlan, amely a természet bőkezű csodái foly­tán joggal nevezhető földi para­dicsomnak. Itt van, ebben a fel­ségesen szép környezetben, a he­gyek koszorújától övezve a Casi­­mir’s Lodge, amelynek neve ma fogalom az üdülni vágyó közön­ség körében. A patinásnevü üdülő­hotel az idén ismét szeretettel várja régi és uj vendégeit. Kü­lönlegesen kedvezményes árakkal szolgálnak az idén ebben a pá­ratlanul kedves és előzékeny pen­zióban azzal a fejedelmi ellá­nyolcban én lansziroztam először a teveszőr-kabátot. . . Starkmann neves festőművész, modellista, szabász s úttörője a párisi divatnak. Reneszánsz-em­ber. Tavaly az amerikai állam, megbízottjaként negyedmagával képviselte a párisi nagy szalono­kat. “Bástia” üzemében és “Stár­­my” nevű üzléteiben 150 alkalma­zott dolgozik. 1933-ban 25,000 frank volt az alaptőkéje, ma közel két milliárd frank az üzleti for­galma! ... Vendégek érkeznek a házba, óriási autókaraván áll meg a villa előtt. Lipi felesége fogadja a ro­konságot, az őrgrófokat, akik koccintani jöttek a festő sikerére. Felmegyünk a műterembe. Az egyik díványon egy férfi horkol. Tálasy, az egykori Dréher-zsoké gyerekkori barátja. Tálasy kinyit­ja a szemét és zabosán kiabálni kezcj£ — Hát még aludni se hagyják az embert?! . . . tással, ami a Kázmér - házaspár által vezetett Casimir’s Lodge­­nak egyik legfőbb vonzereje. Privát úszómedence, sportok, el­sőrendű cigányzene, szórakoztató műsorok—a szállótól teljesen kü­lön épült Casino-ban — fokozzák a hangulatot. • A fenti patinásnevü, kitűnő üdülőkről szóló részletes informá­ciókat a lapunk 7-ik oldalán elhe­lyezett hirdetésekből nyerhet a tájékozást kereső olvasó. DAJKOVICH FERENC ezen a nyáron az uj YORK air condition gépet ajánlja, mely gombnyomásra NYÁRON HÜTI, télen füti lakását. HA MOST VÁSÁROL 120 DOLLÁRT TAKARÍT MEG! az 1954-es 3/4 H.P. YORK Model A-75 R . $299.95 GARANCIA, részletfizetési kedvezmény! BILLEN / Engineering 1 West 34 Street New York City Telefon: OX 5-2931 DAJKOVICH FERENC SALES MANAGER Finom nyári férfiruhák és kabátok ALACSONY, NAGYON ALACSONY ÁRBAN NADEL HUGÓ magyar férfiruha kereskedőnél 104 FIFTH AVE. New York City (Telefon: CH 2-5666) — 15-ik és 16-ik St. között, fent a 15-ik emeleten — JÁVOR LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents