Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-03-21 / 12. szám

8-ik oldal AZ EMBER MARCH 21, 1953 A Griissner-család története Irta: RÉTI LILLA (3) A harmadik Jenő ur volt, az “japa”L Ez volt a legsötétebb, a legfájóbb. Életem tragikusan ösz­­iszenőtt ezen a ponton a te csa­ládoddal, Ciliké. Engem akkor Bodzsár Esztinek hívtak a mosónőm nevén és a Já­nos Szanatóriumban, a Városma­jor-utca 62. szám alatt voltam irodai állásban. Dolgoznom kel­lett, nehogy a gyanú rámterelőd­jék és különben sem volt miből megélnem. Számlákat állítottam ki a betegek részére, a földszint és a második emeleti számlák tartoztak hozzám és a 12-es szo­ba lakója Grüssner Jenő volt, itt feküdt Lidi nevű székely ápoló­nője kíséretében. Grüssner Jenőt nemrég autóbaleset érte, agyráz­kódást kapott, ezért hozták a szanatóriumba. Fekvő beteg volt, járni nem tudott és dadogva be­szélt. Az emlékezőtehetsége kiha­gyott. Embereket nem ismert. Látogatója már régebben nem volt. Lidi kezelte a pénzügyeket, úgy látszik, annak idején bőven ellátták. Ahogy az ostrom elkez­dődött, 1944 december 24-én, ka­rácsony este, Lidi férje is beköl­tözött a szanatóriumba, ahonnan kimozdulni életveszély nélkül nem lehetett. Ott volt bezárva vagy 150 ember, betegek és kór­házi alkalmazottak, egy tucat magyar katona és vagy féltucat német katona, egy tiszttel az LICHT MAN’S HOME MADE PASTRIES and STRUDELS három rétes- és cukrász­üzlete New Yorkban nagy amerikai siker. / FŐÜZLET a BROADWAYN: 2189 BROADWAY, a 77 és 78-ik utcák között.j Telefon: TRafalgar 3-8700 WEST SIDE-I ÜZLET: 1 561 AMSTERDAM AVE., a 87-ik utca sarkán. Telefon: TRafalgar 3-2373 BRONXI ÜZLET: 1953 WESTCHESTER AVE., “Pelham Bay-subway”-val a “177th Street” állomásnál Telefon: TAlmadge 3-6767 Óhazai módra készített finom rétesek: almás, túrós, cseresznyés, káposztás, mákos, diós torták: gesztenyés, rumos, diós, csokoládés, mokka, stb. cukrászsütemények: legfinomabb nyersanyagokból: tiszta vajból, vajas kávésüte­mények, ‘Danish’-ek, kuglófok, mignon, krémes, indiáner, rigó­­jancsi, pozsonyi rudak. stb. Rendeléseket házhoz (vidékre is) szállítunk — bankettekre, partykra és piknikekre. MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY , élén, aki egész nap gépelt és tud­ta, hogy meg fog halni. Hansnak hivták, értelmes arca volt, elma­gyarázta Hitler elméletét a fa­jokról és nyugodtan, szemrebbe­nés nélkül készült a halálra, mintegy végső kötelességtelj esi­­tésre a Führerrel szemben. A baj azonban nem innen jött. A németek közömbösek voltak, harcoltak, meghaltak. A baj egy feketeképü, nyilaskeresztes kar­szalagos őrvezető alakjában jött, aki puskával a kezében néhány suhanc kíséretében megjelent az alagsorban, ahová a bombák mi­att már akkor levonultunk s leg­jobb tudásunk szerint elhelyezked­tünk: betegek az óvóhelyeken, alkalmazottak a gépház padlójá­ra teritett matracokon, csak a főszakácsnak volt külön szobája, ő volt a legnagyobb ur és egyéb­ként is itt lakott, itt volt a sze­mélyzeti szobája. Szóval a feketeképü emberke végignézett az óvóhelyen szép sorrendben fekvő betegeken és kedves tréfálkozással mondta az aligazgatónak. Rády Dénesnek: — Tudomásom van róla, hogy legalább húsz zsidó beteget rej­tegetnek! Mi igaz ebből? Rády verejtékezett. Rendkívül gyáva, félszeg emberke volt, úgy cseppent bele a hivatalába kará­csony másnapján, mikor az igaz­gatót, Koloss Ferencet egy elté­vedt aknaszilánk a nyitott ajtó­ban megölte. — Ezek a betegek felsőbb en­gedéllyel vannak itt — dadogta — azonkívül pedig legtöbbje jár­ni nem tudó, idős ember . . . — Az mindegy, az.engem nem érdekel. Parancsom van, hogy minden zsidót a frontvonalból hátra szállítsak. Zsidó nem ma­radhat a fronton. Még ma át kell vinni őket a Zsidókórházba! A Zsidókórház is a frontvona­lon volt ugyan, de senki sem el­lenkezett. Délután megkezdődött a kiürítés. Aki járni tudott, azt puskatussal kergették és tuszkol­ták át a havas hátsó udvaron a szomszédos kórházba. Dr. Lánczi Géza aranydiplomás főorvos és felesége előző nap öngyilkosságot kíséreltek meg. Mindkettő fáradt, öreg törődött ember, csak csont és bőr. Még éltek, még mozogni tudtak. — Na gyerünk öregem! — ki­áltott rá a nyilas őrvezető és a puskatussal oldalba lökte. — Ne bántson engem — mond­ta halkan a fáradt öregember, szikár, finom, ősz fejét ingatva— nem érdemes már . . . Feleségét hordágyon vitték át. Közöttük volt az egyik Mara­­rassy-Beck bárónő, már nem em­lékszem a keresztnevére. Közöt­tük volt egy idős hölgy, igen is­mert és gazdag családból, aki évek óta gipszben feküdt és közöt­tük volt az aranyos öreg Perlesz­­mama, a hires harisnyagyáros családból, aki ijedten bámult ér­telmetlen nagy gyerekszemével hóhéraira. És közöttük volt Grüssner Jenő. Kettőnek sikerült megszökni. Az egyik egy fogorvos volt, 60 év körüli bájos, nagymüveltségü ur, akivel hosszú estéken át beszél­gettünk irodalomról, művészetről lent az óvóhelyen az egyhónapos ostrom alatt, ő is a listán volt, a zsidó-listán, még néhány perc és keresni fogják, ő nem volt beteg. Ezen a délutánon ott álltunk az ajtóban és néztük az átvonulást szótlanul. Hallgattuk a jajgatást, káromkodást, ütlegelést. Már az is veszélyes volt, az ajtóban áll­ni, hiszen az igazgatót épen eb" ben az ajtóban érte az aknaszi­lánk. A fogorvos azt kérdezte: — Mit gondol Esztike, mit le­het itt tenni? — Ne menjen át! — mondtam. Pedig akkor még sejtelmem sem volt, mit akarnak a 'betegekkel. Azt hittük, csak el akarják külö­níteni a nem-zsidóktól. Akkor még hittem az emberekben a so;k szörnyűség dacára is, nem tud­tam elképzelni az igazságot, ami a maga rettenetes valóságában és egészében csak hónapok és évek múlva derült ki és sok-sok mo­zaikból összeállt az a kép, mely még ma is a huszadik század le­­törölhetetlen szégyene! Akkor, ott, elzárva a világtól csak egy kis mozaikot láttam, a kép egyetlen kockáját. Tudtam durvaságról, gúnyról, szidalma­zásról, elhurcolásokról, de még nem tudtam semmit Auschwitz­­ról; ismertem a munkaszolgála­tos vonatokat, de még nem hal­lottam semmit a szörnyű ukraj­nai halál-statisztikáról. Én akkor még azt hittem, hogy a gyöngyösi fiatal anyák élnek valahol cse­csemőikkel és a sok suttogó, kó­sza hirt bizonyos felelőtlen ré­müldözésnek véltem, amit fenn­tartással kell fogadni. Meseszerü dolgokat hallottam forgalomba került szappanról, mely állítólag vegyileg kivont zsirt tartalmazott leölt zsidók holttestéből és amely szappanokat gyászszertartás mel­lett temették el a rabbik: ez any­­nyira hihetetlen volt, hogy feje­met ráztam, ha nagyritkán ilyes­miket hallottam és azt mondtam: ez nem igaz, elejétől-végig ha­zugság. Benne éltem a történelemben és nem kivüle. Mégis, a fogorvosnak azt mond­tam: — Ne menjen át! — Hát hova menjek? Mit csi­náljak, adjon tanácsot! — Menjen amerre lát — mond­tam — és most azonnal! Most el vannak foglalva a hordágyas be­tegek átvitelével. Menjen, maga tud menni! Elment. Most is magam előtt látom görnyedt alakját, úgy ment el, a kockás pléddel a vállán, a hóba, puskaropogásba, ágyutüzbe. De hazaért. Szerencsére Budán lakott a fia, ahhoz menekült. A sorsát mégsem kerülte el szegény. A fiát is elhurcolták néhány nap múlva vele együtt. Eltűnt, elpusz­tult, ha nem itt, hát ott. Ezt per­sze csak hónapokkal később tud­tam meg. S ebből megtudtam azt is, hogy a sors ellen nem lehet küzdeni. A szanatóriumban egy fiatalabb asszony hallgatta végig az ajtóban a beszélgetést, ő is a listán volt. Ő is megszökött. Ő volt az egyetlen, aki igazán meg­menekült. Hónapok múlva meg­látogatott a szanatóriumban — mert még mindig ott voltam — és akkor vallotta be, hogy az én sza­vaimra határozta el magát a szö­késre. Nagyon hálás volt és száz­szor megköszönte ezt nekem. A nevére már nem emlékszem. * Estefelé Lidi átment a Zsidó­kórházba, ahová Jenő urat is át­vitték hordágyén s egyetmást át­vitt a betegének. Nagyon oda volt Lidi. Szegény Jenő ur a hordágyon fekszik éjjel - nappal, senki se ápolja, már egészen jól volt és most újra visszaesett. Néz­zem meg. Fogtam a déli két szelet tész­támat — mert változatlan fegye­lemmel folyt a főzés és ételki­osztás — és átmentem az udva­ron a szomszéd kórházba. A mi betegeink külön szobában feküd­tek, ki ágyon, ki csak a hord­agyán, vigasztalan látvány volt az egész. Jenő urat akkor láttam utoljára, de ezt még nem tud­tam. Arcán és ruháján a déli borsófőzelék nyomai, ahogy meg­etették, mert mozdulni már nem tudott, csak a két szeme élt. Na­gyon visszaesett, igaza volt Li­dinek, Odatettem a két tésztát a takarójára és mellé ültem. Nézett rám figyelmesen, szegény, eről­ködve mosolygott és egy .szót igyekezett kimondani. Nem ér­tettem meg, bármennyire szeret­tem volna. Később, évek múlva hirtelen eszembe jutott, mit akart mondani, mintegy vízióban, mi­kor újra csak róla gondolkodtam: — A papirok! A papírok!—ezt motyogta. A papirok: ez volt az utolsó szava, a védlevelet értette alatta, szegény, ami Lidinél volt gondosan, őrizetben. Azt sóhajtva elhallgatott és csak nézett és né­zett és nézett. Megnyugtatva be­széltem hozzá, vigasztaltam, azt mondtam, majd átjövök Lidivel s igyekezni fogunk segíteni, majd adunk rá tiszta ruhát. Aztán el­hallgattam és Így ültünk egymás mellett még hosszú percekig. Mikor visszamentem, Rády Dé­nes aligazgató ott állt a hosszú asztalnál, sápadtan az izgalom­tól, mellette a karszálagos nyilas őrvezető. — Hol volt Eszti kisasszony? — kérdezte idegesen. — Odaát, —mondtam és igye­keztem nem reszketni, közömbö­sen álltam. — Csak körülnéztem a betegeknél. Erre kitört a vihar. Az aligaz­gató üvöltött, hogy ne merjem a a lábam mégegyszer kitenni, mert komoly következményei lesznek és senki az alkalmazottak közül át ne merjen menni a Zsidókór­házba ettől a perctől fogva. Pa­rancs van rá! Az őrvezető nagyobb nyomaték kedvéért a puskájával játszott mellette és annak a véleményé­nek adott kifejezést, hogy nem ártana kissé felülvizsgálni az al­kalmazottak iratait. (Folytatása következik) A BUDAPEST-ÉTTEREM UJ HELYISÉCBEN! New York magyarságának ked­venc vacsorázóhelye a Terhesné­­féle “Budapest” - étterem április első napjaiban uj és nagyobb he­lyiségbe költözik: a Second Ave. 1481 szám alá (a 77-es utca sar­kán) . A kitűnő konyhájáról hi­res vendéglő az uj címen is épen olyan centruma, lesz a magyarok­nak, mint eddig. KÖNYVVÁSÁR Flavius: “Zsidók története” Flavius: “Zsidó háború” és más magyar és külföldi írók kitűnő müvei, angol - magyar szótár, nyelvtan, szakkönyvek, nagy választékban kaphatók. — Kérjen könyvjegyzéket! — Az V. S. A.-ba is szállítok. A. SHAEFER 463 Spadina Avenue Toronto, Ont., Canada Előfizetés “Az Ember’’-re nálam eszközölhető. Az Europe-mozi utolsóelőtti műsora Március 20-tól 26-ig, péntektől jövő csütörtökig, az Europe-mozi a rendelkezésére álló magyor fil­mek közül azokat játsza, melyek bemutatását a legtöbben kérték és ezért kerülnek sorra a “Fekete hajnal” és a “Férfi mind őrült” c. filmek. A “Fekete hajnal” min­denütt óriási sikert aratott. Ked­ves történetét Kalmár László ir­ta, aki maga rendezte is a képet. A női főszerepet Lukács Margit (“Dankó Pista” Rózsija) alakítja, mig a további vezetőszerepekben Nagy István, Mihályi Ernő, Goll Bea és a magyar színjátszás szá­mos kitűnősége szórakoztatja a közönséget. “A férfi mind őrült” cimü film­­vígjátékban Jávor Pál, Lázár Má­ria, Dajbukát Hona, Mály eGrő az izes magyar humor minden eszközét felhasználva egyébre se törekszenek, minthogy állandó kacagást váltsanak ki a nézőből. Ezt a műsort követően már csak egy filmbemutatója lesz a newyorki Europe-mozinak, ezért hát hangsúlyozottan figyelmébe ajánljuk mindenkinek, hogy ok­vetlenül nézzék meg az eheti és az ezt követő nagy műsort. Mrs. Her 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.uu 3-tól 3.15-ig Mrs. Herbst rádió­óráját: WWRL állomás 1600 ke. 4 8 0RAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉJEA, KAKAÓ NYLONKARISNYAés ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETET ADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavzékkel késxseaael szolaálunk HLOBUS TRADING C0RP. 0 BROADWAY, NEW YORK 6 . Teí. BOwling Green 9-4164 Ha csendben, kényelemben, magyar környezetben akar vakációzni, azonnal foglalja le szobáját a fényesen átalakított KARDOS Magyar Penzióban HOTEL BLUE DANUBE Telefon: 9-9108 35 N. W. SECOND AVENUE, MIAMI, FLORIDA a város szivében trópusi pálmákért. Léghűtéses és légfütó6es, zenés, elegáns étterem. Elsőrangúan berendezett szobák. Televízió. Közös napozó. — TELJES ELLÁTÁS HÁROMSZORI ÉTKEZÉSSEL, ízletes, választékos magyar konyha!------Személyenként (ketten egy szobában) heti $29.50 —— Utcára nyíló éttermünkén komplett vacsora $1.75-től. Vendégeinket az álomáson autóval várjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents