Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-03-21 / 12. szám

2-ik aids\ V

AZ EMBER

MARCH 21, 1953

PÁRISI PANOPTIKUM

Szomorú eszmecsere egy zenebárban Székely István filmrendezővel

Irta: JÁVOR LÁSZLÓ

A megboldogult békében, a két háború között Berlinből Pestre Utazott egy Székely István nevezetű 30 éves fiatalember és az akkor stagnáló filmipart feltámasztotta. Az ő keze alól kerültek ki a legmulatságosabb magyar kéjpek. ' Pesti humor, pesti szellem gagyogott minden filmkockán. VHyppolyt, a lakáj” cimü bohózatával ő teremtette meg a magyar filmvigjátékot.

Egyik párisi zenésbárban mellettem ül Székely István. Őszülő jmiivészhaja kissé a nyakába lóg, toarna képét bajuszka disziti, Olyan mint égy cigányprímás a romantikus kilencszázas évekből, ta la Belle epogue. Elegáns világos tubája ellenére úgy néz ki, mintha gyászban volna. Szinte szégyellem leírni, olyan banálisnak Ihat előttem a saját impresszióm: a bohózatiró; a vigjátékrendező— szomorú ember.

Meg is kérdezem: miért rosszkedvű?

— Nagyon egyedül érzem magamat — feleli.

Mit használ a magányosság ellen? — faggatom tovább.

— Az utazást — válaszolja. — Mindig utazni vágytam. Azelőtt, Ifjúságomban a vonatkerekek előre vittek. Most azt várom a vojnatkerekektői, hogy visszafelé száguldjanak, a múltba vigyenek vissza. Féléves európai szerződésre elhagytam Amerikát, ahol özvegy lettem, egyedül lettem . . . Hívott Európa, az elmúlt ifjúság. Paris, Berlin, a reménykedő egykori fiatalember . . . Amerikai megbízásból televíziós filmeket forgatok Berlinben. Több filmemsnek párisi. miliője van, a külső (felvételek miatt itt is forgatnom kell. Ezért vagyok most itt. Közben szépen csendben sétálok az egykori utcákon, ahol egykor jártam. Keresem az emlékeimet.

A filmrendező halkan beszél, közel kell hajolni hozzá, mert a szongorilla veri a hangszerét és a refréneknél bele bőg a mikrofonjába. Vigyorogva néz jobbra-balra, hogy kapcsolatot találjon a vendégekkel és ezt harsogja: Sir a szivem . . . El is hiszem neki. Alig kap borravalót szegény.

—Hogyan lett filmrendező?

| — Véletlenül. Gyerekkoromban ühajómémöki mesterség, később a foci, majd az irodalom vonzott; 16 éves koromban a “Pesti Újság” nevű filmhetilaphoz vittem első müvemet, kis kroki volt. Korda Sándor főszerkesztő megvette írásomat és honorárium - kiutaló céduláját kezembe nyomta: menjek Vámay István szerkesztőhöz.

Elmentem hozzá. Yárnay Pista,— j Kordához küldött. így járkáltam hetekig ide-oda, amíg egy hosz- j szabb pihenő alatt elgondolkoztam és rájöttem: az irodalom nem nagy üzlet. A munkatárs ir, a főszerkesztő utal s a szerkesztő Ígéri, hogy fizet. Szerkesztőnek kell lenni. Az egykori “Bolond Istók” helyettes szerkesztője lettem.

í

— Maga se fizetett?

— Bevallom, én se fizettem a külsőknek. Ritkán utalt a kiadóhivatal. Aztán Paulini Bélával megvettük a “Bukfenc” cimü szatirikus lapot. Balaton-kávéház... Ifjúságom édes esztendei voltak ezek az idők. Ebben az években Robicsek bácsi Gyermekszinháza műsorra tűzte egyfelvonásos mesejátékomat. Évtizedek után. feleségem. Ágay Irén megmutatta első színpadi müvem plakátját: “Egér és az elefánt,” amelyben a hatéves Ágay Irénke játszotta a főszerepet, az egérkét. Gyermekkoromban a folytatásos filmekért bolondultam. “1,500 méter világfilm-produkció, folytatás a jövő szerdán.” Abban az időben “Vértanú” címmel ötfelvonásos tragédiát küldtem be az Akadémiának. Azt a választ kaptam: a versezet nem is olyan rossz, de az egésznek semmi értelme nincs. Talán ezért lettem 18 éves koromig világot ostorozó szatirikus, mert megbuktam az Akadémia tragédia-pályázatán. Gyorsan akartam karriert csinálni, a futballra specializáltam magamat. Az MTK fénykorában: Orth Gyuri, Molnár, Braun, Konrád, Schaffer idején az ifjúsági válogatott játékosa voltam. Hajszálon múlt, hogy nemzetközi válogatott lehettem volna. Bécsbe vittek tartaléknak. Orthot lerúgták, de a biró játék közben nem engedett ki a pályára a sérült Gyuri helyett. Ez se szakma, mégis jobb az irodalom. Aránylag. Akkor legalább is azt hittem. Bécsbe. majd Berlinbe mentem: pesti laptudósitó lett az egykori futballista. Abban az időben, később Párisban is Márai Sándor volt a legjobb barátom. Egyik napon Ludwig Wolf, a hires író és újságíró megkérdezte tőlem, van-e valami film-storym? Majd keresek otthon, válaszoltam neki. Bementem a Hessler-kávéházba, ott elmondták, hogyan kell feldolgozni az ötletet. Aztán gyártottam a szüzséket, mint néger dolgoztam és vagyont kerestem. Fiatal voltam és sajnos többet akartam, mint nyugodt megélhetést. Az fájt, hogy jött egy filmrendező és mindent elrontott.

í A magyar emigráció legnagyobb kulturális eseménye: MEGJELENT

l Márai Sándor “Béke Ithakában

cimü regénye!. — Ára $2.80, gyönyörű kiadásban.

!| Megrendelhető az amerikai főbizományosnál:

!; Leslie G. GARDOS, 2320 Lincoln Avenue, Montreal, Que.. Canada.

;! ELŐKÉSZÜLETBEN:

ijZilaliy Lajos: “Krisztina és a király”

Na majd adok én nekik, gondol- i tam. Nem leszek néger, tartalék! a válogatott csapat mögött. Rendező leszek!

— És rontott?

— Hát mit tagadjam . . . Kon- j tottam is. Összesen 53 amerikai, olasz, magyar . és német filmnek

i oltani a rendezője. Miért rontottam? A filmet nem egy, hanem húsz ember csinálja. Mind a húsz a legjobbat akarja és talán itt a hiba. A húsz legjobból nagyon -gyakran—egy rossz lesz.

A zongorista egyre elviselhetetlenebbül bömböl. Azt hörgi: I “Ha érinted a kezemet, elnémul az ajkam . . Bár csak jönne a J nője, hogy megnémuljon azonnal. Nincs nekem olyan szerencsém.

Azt mondom a szomorú Székely Pistának:

— Nézze, ezek amit most mon-! dott, technikai dolgok. Éhez se én, se az olvasó nem ért. Élte- j szem a ceruzát, meg a papirost, } beszéljen csak, nyúljon a bőre alá, mondjon el olyan dolgokat, amik magányos sétákon, hajnali kávéházakban jutnak az eszébe, idegen városok kávéházaiban reggeli szürkület felé, amikor a pincér ásítva az asztalra rakosgatja | a székeket.

— Régen nem járok kávéházba. A filmmunka korán kezdődik. Három döntő dátum volt az életemben. 1933 februárban Hitler j a szavazatok 41 százalékát kapta. Másnap csomagoltam. Pestre rohantam. Az év nyarán feleségül vettem Ágay Irént Pesten. 1936. Dollfuss kancellárt meggyilkolják. A hir hallomásakor éreztem: ■ Európa a káoszba rohan. Csomagoltam ismét és elhagytam Európát. Amerika, boldog, szép másodifjuság Irénnel. Az ő halála óta semmisem érdekel. A halál sem. Ha randevúm lesz vele “Sa- [ marráhan,” — hát ott leszek! A | halál nem lehet rossz, nem félek ! tőle, csak a betegségtől félek. Mi az álmom? Tahitiben élni s filmmunka helyett Írni. Novellákat.

— Miért pont Tahitiben? Gondolom, sose volt ott. Tahiti, a kultúrától és Páristól megcsömörlött Gauguin óta az álmodok Utópia-szigete. Szegény, szegény Paul Gauguin, ott az adminisztráció embereivel hadakozott, a szó szoros értelmében verekedett és így halt meg éhségben, nyomorban, rut sebeit kaparva, hogy festményeit a tengerbe dobták a hitványak. Minden sziget nekünk, ahol “civilizációk” is vannak: Utopia. S minden Utopia—egy elérhetetlen Sziget.

—Miért pont Tahiti? . . . Sokszor elnéztem az elhagyott tengerpartok magányos csavargóit, a beachcomber - eket és irigyeltem őket. Magyar szót kéne találni arra, ki is a beachcomber. Talán ez a szó közelíti meg: partfésülő. A partfésülő a tengerpartok szabad vadásza. Csavargó, aki a tenger hullámai által partra sodort roncsokból él. A tenger rongyszedője ő, a hullámok ajándékának a halásza. Beachcomber, partfésiilő... Ilyen lehetett az egykori felejthetetlen Pesten egy reménydus ifjú . . .

i

KERESTETÉS:

Keresem Benedekné Steinberg Mancit, aki nagykárolyi származású és aki deportálása előtt Körmenden (Vas m.) lakott. Keresi nagynénje: Steinberg Rezsin, akinek cime: Mrs. Rezsin Benjamin, Pardes Hanna, Criff 1050, Beth Olim. Israel. Információt, szivesen ad dr. Schönfeld Lázár .főrabbi. 738 Beck St.. Bronx. N Y. Telefon: DA 9-6036.

KALIFORNIAI LIVII

Palms Springs, California 1953. március 12-én

Kedves Barátom!

Herbert fiam, aki chicagói postámat kezeli, távollétem idején "Az Ember" egyik februári példányát utánamküldte. Azt tanácsolta, hogy téli vakációm idején az arizoniai és kaliforniai sivatagokban olvassam át “Az Ember”-t, úgy hogy mire Los Angelesbe érkezem és ott néhány régi magyar barátommal és páciensemmel beszélgetésbe bocsájtkozom, újra folyékonyan diskurálhatok magyarul.

Múlt ősszel, az elnökválasztási harc idején angolra fordítottam néhány mesteri tollal és lírai rajongással megirt cikkedet Adlai Stevensonról politikai barátaim élvezetére. S igy fiam is megértette a Te rendületlen és melegszívű politikai hitvallásodat. Azóta a fiam is “Az Ember” és Göndör Ferenc lelkes hive és tisztelője lett.

Ebből a februári számból értesültem arról, hogy március 28-án lesz “Az Ember” müvészestélye a Roosevelt Hotelben. Kérlek, keress ki két jóra való, szegénysorsu barátodat, akiknek nehézségükre válik két jegy megváltása és hivd meg őket a mellékelt szerény csekkért nevemben. Ezzel akarom nyilvánosan hangsúlyozni azt a szomorú tényt, hogy a magyar ujságirás és kiadás (sőt a rádió is!) Amerikában csak úgy tud életben maradni, ha az előfizetésen kívül időről-időre kézzelfoghatóan támogatjuk a magyar sajtó becsülettel harcoló napszámosait. Különben lassanként a magyar szónak itt nem lesz hirdetője . . . Tudom, hogy az ilyen szerény összeg jelentéktelen ezekben a megdrágult időkben. De Így óhajtom a figyelmet ráterelni a szervezett támogatásra magyar testületeink és egyleteink részéről. Akik nem látnak előre a magyar közélet ilyen életbevágó kérdésében. majd fájdalommal fogják tapasztalni, ha a magyar szó utolsó mohikánjai kidőlnek a zajosan, de fokozatosan halódó magyar közéletből.

Ezzel az elgondolással kapcsolatban engedd meg. hogy beszámoljak egy kis epizódról, amely a jelenlegi vakációm idején történt El Paso-i látogatásom alkalmával. El Pasoban. szállodám közelében — a város szivében — amint kiléptem ebbe a forgalmas és érdekes texasi és mexikói határvárosban a főutcák egyikére, egy elegáns férfi- és nőikelme és szabóüzleten akadt meg szemem, amelynek tulajdonosa, cégtáblája szerint régi magyar nemesi nevet viselt. Egyik chicagói barátomat és páciensemet hasonlóan hívják. S igy feleségemmel beléptünk ebbe a fényes üzletbe.

Természetesen gyanúm alapos volt. A gazda régi amerikai-magyar volt, rokona az én chicagói barátomnak. Több mint 25 éve telepedett le ebbe a délnyugati amerikai és mexikói határváros*ba. Nem akarok ezúttal beszámolni e derék honfitársunk fényes üzleti sikeréről. Hetedmagágával dolgozik szorgalmasan az előkelő amerikai és mexikói közönség részére. Hiszen ő maga is bevallotta, hogy az 50 évvel ezelőtt Magyarországról idekerült Schwartzok, Kiéinek, Féderek jobban megrakták fészküket itt. Nemcsak a város legnagyobb üzleteinek tulajdonosai, de a közéletben is igen jelentékeny szerepet játszanak. Itt csupán azt akarom elmondani, hogy ez a kitűnő szabómester múlt évben látogatóban járt Chicagóban s ott 15 vendégével részt vett egy nagy magyar ünnepélyen és táncmulatságon. És szószerint azt mondta nekem, hogy’ az volt a legkellemesebb élménye, sőt meglepetésére ezen a magyar mulatságon, hogy a keresztény és zsidó vallásu magyarok a legszebb harmóniában együtt mulattak, barátkoztak és táncoltak. Bold#? volt azért, hogy az az átkos szellem, amely tönkre tette szerencsétlen szülőhazánkat és amelyet gonoszlelkü bitangok igyekeznek itt meghonositani, eddig nem járt látható eredménnyel. örömmel tapasztalta, hogy nemcsak gerinces és gondolkodó magyarok élnek itt, de az amerikai demokratikus élet józan szelleme és nemesítő színvonala a mi magyarszármazású testvéreink között is sikerrel hódit.

Természetesen er az el-pasoi honfitársunk nem ismeri azt a szüntelen és gigászi küzdelmet, amelyet Magyar-Amerikában hoszszu éteken át első sorban “Az Ember,” de Veled együtt bátor és fényszóró toliakkal a kommunizmus ellen, a fasizmus ellen, az antiszemitizmus ellen a Gombos Zoltánok, a Farkas Gézák, a Káldor Kálmánok, a Fáy-Fislier Andorok, a Tarnóczy Árpádok, a dr. Deák Zoltánok és még jónéhányan céltudatosan és önzetlenül vivnak. Az amerikai-magyar sajtó eme érett és távollátó gladiátorainak köszönhetjük főleg, hogy a magyarság itt teljesen beleolvad az amerikai »let demokráciájába és egészséges társadalmi életébe, anélkül, hogy megfeledkezne a sokat szenvedett és feldarabolt szülőhazájáról.

Ilyen gondolatok születnek elmémben, mikor elolvastam színes és harcos lapodat és az el-pasoi régi és értelmes honfitársam őszintén kitárta lelkét.

Szeretettel köszönt

öreg barátod és hived:

DR. LÖWINGER ERNŐ

★

(A levél Írója: dr. Lő winger Ernő, a neves chicagói orvos, akinek Stevenson személyével kapcsolatban több rendkívül figyelemreméltó cikke jelent meg ‘Az Emberi-ben az elnökválasztások idején. A levélben említett Lőivinger Herbert — dr. Lőwinger Ernő fiatalabb fia — ez év februárja óta Chicago város egyik helyettes ügyésze s mint ilyen jelentős szerepet visz Chicago közéletében.)

Síkká vámmentes* \ csomagküldés imeg van engedve:

Magyarországi rokonai három-5 szór. esetleg négyszer annyi' értéket kapnak ilymódon, a mintha pénzt küldene.

a

• :

EUROPEAN : EXCHANGE COM Inc. ;

HARTMANN GUSZTÁV 5

President a

A KISS EMIL 8A-VK

volt vezérigazgatója i

156C FIRST A VE.

a 81 és 32-ik utcák között *

NEW YORK. [f. ¥. A

Telefon: *M -4-7753 J

GLOBUS Trading Cot-?- l<épVÍS6l?tf £