Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-03-14 / 11. szám
6-ik oldal AZ EMBER MARCH 14, 1953 PÁRISI PANOPTIKUM MINDENKI SIR, RONGYKORSZAK! . . . Irta: JÁVOR LÁSZLÓ Mindenki sir, mindenki zokog, mást se hallok manapság, mint sirámokat: hát igy, meg úgy, ezt már nem lehet kibírni. A soffőr mogorva, mert az utasok ma már nem állnak térdelve a taxiállomáson; az utasok is zokognak, mert csak félpontot keresnek a kurzuson, vagy egyszerűen dolgozniok kell. A pincér egy élő könnytömlő, sopánkodik, hogy drágán tojnak a tyúkok. Hogy a tyúkok mit mondanak, azt még nem tudom, de jön a tavasz és akkor beszámolok arról, hogy őket kielégiti-e a mai helyzet. Beszéltem egy közgazdásszal, azt a felvilágosítást kaptam: a panaszkodás nem alaptalan, nincsen pénz, szaknyelven, pénzszűke van. Ezt a magyarázatot nem találtam kielégítőnek, mert nálam évtizedek óta pénzszűke van és nem zokogok. Általában, csak az sir, főleg csak az, akinek pénze van. Valami más oka lehet a depressziónak, mint a pénzhiány. Elmentem a neves ideggyógyászhoz, a tömeglélektan szorgos búvárához. Elmondtam neki, hogy máma a vendéglőben amint a levest kanalaztam, elém állt a góré és könnyei a levesembe potyogtak bele. Itt valami pánikhangulat van, mindenki sir. A neves gyógyász és pszichoanalitikus azt mondta: — Mindennek komplex - oka van. Egy konzervdobozt könnyebb kinyitni, mint az emberi lelket. Meséljen a pubertásáról ... — fordult felém hirtelen. — De professzor ur — nyögtem, — nem betegként jelentkezem. Ujságiró vagyok, arra kérek választ, miért sir az egész város? — Ja, az más . . . Mindenki sir? Talán egy epidémikus fenoménnel állunk szemben. Tessék speciálistához fordulni ezzel a panasszal — tanácsolta a lelkész és egy szemész címét nyomta a kezembe. Szemspecialista helyett, ankétra határoztam el magamat. Első utam a vasashoz vitt. VASKORSZAK? . . . RONGYKORSZAK! A vasas, ötven körüli pasas, mérnök, kis üzemtulajdonos. Négy személyzete van: ö, a főnök és a három inas. Megmondom a vasasnak, mi járatban vagyok. Ankét. Miért sírnak az emberek? — Uram, — mondja zokogva, — huszonöt éves koromig tanultam. Egyetem és külön tanfolyamok. Az volt az álmom, hogy egyszer önállósítom magamat. És most ennek az álomnak a rabszolgája vagyok. Egy automatikus házitelefón találmányom van, azt hozom forgalomba. De nincs elég tőkém. A vashoz gépek kellenek. A gépekhez milliók. Aki vashoz nyúl, az elszegényedik. Azt tanultam az isoklában; korunk a Vaskorszak. Ez egy csalás. Rongykorszak ez, igen, Rongykorszak! . . . MIT MOND A RONGYMÜVES? Ha ez a kor a rongy-korszaka, —némi igazság van is benne, — felkeresem tehát a rongymüvest. Kövér emberke, olyan, mint Biró Mihály egykori plakátjain a dagadt kapitalista. A zsíros ember szemét dörzsölve beszélt, kendőjéből parfőmszag áradt. — Élet ez? Tessék kinézni az üzembe. (Kinézek. Vagy ötven nő görnyed varrógépekre. Az üvegfalon észreveszik a főnök fürkész tekintetét, mélyebben görnyednek a varrógépre.) Ötven varrónőm, tiz szabászom, húsz ügynököm az én kenyeremet eszi — mondja a kombiné, melltartó- és alsónadrágvezér. — Én egy altruista vagyok, deficites az üzemem, de megszakadna a szivem, ha a munkásaimat az utcára tenném. Én egy jó ember vagyok, a szivem fog megölni. Mindent elvisz a hetibér, a kereseti, a fogyasztási, a forgalmi, a vagyonadó! Ez nem szakma! Ha újra születhetnék, vennék egy intim bárt, ülnék nyugodtan, hallgatnám a zenét. Még csak ők lébolnak, ott, ahol inni és zabálni lehet. Ott forog a pénz. Mi kész vagyunk . . . A kombinévezér zokogva az ajtóig kisér, tévedésből a folyosó j helyett egy terembe lépek, ahol i vagy húsz ember ül magaslábu székeken, óriási könyvek és villanyszámológépek előtt. — Ez az adókönyvelési osztály. Itt tizenöt ember dolgozik. Adó és számlázás ... Az ember ott spórol, ahol tud . . . AZ INTIM BÁR A zokogó melltartó- és alsónadrággyáros igazat mondott. Itt — Előzetes jelentés! — A Magyarszármazásu Zsidók Világszövetsége RABBI DR. JACOB HOFFMAN, RABBI DR. LEO JUNC és MR. JACQUES KREISLER diszelnökök tiszteletére ÁPRILIS 25-én, szombaton este 8 órakor a BRETTON HALL nagytermében 2350 Broadway (86th Street sarok) társasvacsorát rendez. Vacsorajegy ára személyenként .$7.50 (frissítők, ruhatár és borravaló bennfoglaltatik). Művészi miisor! Kiváló szónokok! Előjegyzéseket a társasvacsorára a Világszövetség központi irodája (317 East 79 St„ telefon: BU 8-8213) fogad el. Ugyanitt hirdetések i.s feladhatók a megjelenő Emlékalbum számára. van élet, itt, az Intim Bárban, ahpl a .hangulatvilágítás alatt isznak és zabáinak az emberek. Megszólítom a fehérszmókingos zenészt, aki félrészestárs az üzletben. “Az Ember” müvészestélye és bálja: művészi élvezet, kitűnő szórakozás és tökéletes hangulat! — Mi az, hogy mi élünk? Hát j ez egy élés? Hangulatot csak az keres, akinek rossz a hangulata. Normális ember 12 órakor ágyban van. Itt akkor kezdődik a rumli. Minden este százezerfrankos gonddal lépek az üzletbe. Ennyi a napi rezsim. A vendég dilis, a nők hangyások. A férj azt mondja este a nejnek; na lássad ki vagyok, szórakozni viszlek! A nő csúnyább, mint az itt ülő hivatásosak. A férj észreveszi a különbséget. Sajnos a nej is. Puderozza fénylő orrát. Nem lesz szebb. Muri jön. Rossz a neon, a világitás. A férjet zavarja a huzat, rossz a kiszolgálás, az italnak dugószaga van és mindenki előtt hangosan visszaküldi a rendelést. Egy rossz vendég az összes környező asztalokat elrontja. Szeretnék belerúgni a rossz vendégbe. De lehet? Mosolyognom kell. Ez egy rohadt szakma. Csak diszkréten lehet “ciánozni.” Például, ba a vendég nagyon szemtelen, egy utcai állomásról felhivatom: “hé, maga tróger! maga fixlrozza a feleségemet! \ . . ha három perc múlva el nem tűnik, leütöm, mint egy kutyát!” A pasas, a rossz vendég kilép a telefonfülkénkből, körülnéz és gyanakodva keresi, ki lehetett az a féltékeny férj, aki öt le akarja ütni. Csendesebb lesz vagy elkotródik. “Zűrös” palinak, ha feketét rendel, a kanalat a tühely platnijára tetetem. A pali gyanútlanul megmarkolja a kanalat és odasül az ujja. Murit csap: “piszok a kiszolgálás” és kimarad. Van olyan, akinél ez sem használ. Ennek eldugjuk a felöltőjét, vár, I vár, a pali a ruhatár előtt. Fél órát. Egy órát. “Ide se teszem be a lábamat”—méltatlankodik. Erre, véletlenül előkerül a kabátja. A zenész visszamegy a zenekarhoz. Útközben egy feketehaju hölgynek kezet csókol. Zene. Lila fény. Az úri közönség táncol. A zenész-tulaj énekel, száma végén viharosan tapsolnak a pincérek. Visszaül hozzám. — Látta azt a fekete dögöt, akinek az előbb kezet csókoltam? Egy “császárral” jött be. És előre tudom, nem lesz fogyasztás. A nő “pulolja” a palit. A pulolás anynyit jelent, hogy a nő visszatartja a vendéget a fogyasztástól. Ö százalékot kap, de mégsem hagyja ledurrantani a palit, mert fél, hogy neki nem marad elég pénz a végén. Miért türjük itt meg? Ha jaj! Kitiltottuk. Másnap a lokál előtt álló automobiljába nem szállhatott be tőlünk távozó vendég, mert “ismeretlen tettesek” kiszúrták a gummit. Nem vagyunk nagyon buták, a mi szemünk az éjszakában akkor is nyitva van, amikor mások, a nappali emberek, a “kétévesek” szeme csukva van. Elmentem a nőhöz és megkértem: jöjjön vissza. Azóta az ö haverjai vigyáznak az ajtó előtt várakozó kocsikra. Se ablaktörés, se gummikiszurás. . . — Nehéz szakma — dörzsöli könnyes szemét a nótásszivü álbohém. — Nem azért mondom, hogy sirjak . . . De ha még egyszer születnék, vasas lennék. Vennék egy kis műhelyt, reszelnék, kalapálnék, melóznék. Kis forgalom, kis gond. — Igen, — fejezi be nyomatékkai — a csendes, rendes, józan, boldog nappali élet, az az okos dolog. Tessék megkérdezni egy vasast . . . Nem értem i . . Itt valami nem stimmel. Március 28-án, szombaton este New York és környékének magyarsága “Az Ember” müvészestélyén és bálján ad találkozót egymásnak a Roosevelt Hotel (Madison Ave. és 45th St.) pompázó dísztermében, amely már évek óta ennek a nagyszabású magyar társadalmi és művészi eseménynek szinhelye. A bál előkészületei már hetek óta serényen folynak és semmi kétség nem lehet abban, hogy az idén is —a múlt évekhez hasonlóan—felejthetetlen báli éjszaka emlékével gazdagodnak a jelenlevők. Külön élménye lesz a bál vendégeinek a nagyszabású művészi műsor, amelynek keretében világviszonylatban is hires és ünnepeit csillagok lépnek fel. Meglepetés lesz a szereplők névsora, amit lapunk jövőheti számában publikálunk, Bartal Jenő, a báli zene newyorki karmester-sztárja és’ hires zenekara járul még hozzá az előrelátható nagy sikerhez. Jegyért Írjon vagy telefonáljon “Az Emberinek: 320 East 79th Street, telefon: BU 8-6168 vagy RE 4-7940. “Az Ember” barátai testületileg vesznek részt ezen a hagyományos évi müvészestélyen és bálon! Molnar’s Romantic Comedies Az utolsó Molnár-kötet uj kiadásban Molnár Ferenc halála előtt néhány héttel jelent meg a fenti címmel a nagy iró utolsó kötete. A könyv hetek alatt hatalmas siker lett s most a kiadó-cég útjára bocsájtotta a második kiadást. A gyűjteményes kötet Molnár Ferenc nyolc színpadi müvét tartalmazza. Ezek közül több régi ismerőse a magyar szinházjáró közönségnek (Marsall, Egy-kettő-három, Panoptikum, Delila, A jó tündér), de itt található Molnár legutolsó színpadi alkotása is, ami csak a jövőben kerül bemutatásra a világ valamelyik vezető szinpadán. Több mint fél évszázada, 51 évvel ezelőtt adták elő Molnár Ferenc első darabját Budapesten és 1952 tavaszáig átlagban évenként egy-egy színpadi ékkövei vagy regénnyel gazdagította a nagy iró nemcsak a magyar, de a világirodalmat is. A “Liliom" és a “Játék a kastélyban” ma már modem klasszikusoknak számítanak szerte a világon, de —éppen ez az uj kollektiv kötet bizonyltja: — Molnár minden munkája maradandó értékű. A “Molnar’s Romantic Comedies”-kötetben publikált nyolc romantikus vígjátékban Molnár talán legjobban örökítette meg a régi világ könnyelmű vidámságát és minden jellegzetességét. Ez is nagy értéke ennek az uj könyvnek, bár kétségtelen, hogy aki ezt olvasni kezdi, az szomjasan rohanja át egyik vígjátékot a másik után. Nincs megállás a 331- ig oldalig. A következőkben adjuk a tartalomjegyzéket — és talán az előbbi állításunk magyarázatát is: 1. Actor from Vienna (Marsai), 1 felvonásos vígjáték, amelynek főszerepét Otto Tressler, Törzs Jenő, Charles Boyer, Lee Tracy és sokan mások alakították Európa, Amerika színpadjain, filmen —és utoljára televízión is. 2. President (Egy-kettő-három), vígjáték, amit a nagy Mester Max Pallenberg “testére szabott,”, aki Molnár egyik közeli szinészbarátja volt. Pallenbergen kívül Góth Sándor és Arthur Byron brillíroztak még ebben a vezetőszerepben. 3. Waxworks (Panoptikum), 2 felvonásos színmű, Alma Seidler, Brigitte König és Irmgard Fürst ragyogtatták tehetségüket benne. 4. Arthur (Jemand), 3 felvonásos komédia. Max Reinhardt Darvas Lilivel és Bassermannal hozta ki ezt parádés szereposztással. Leopold Krammer és Sybille Binder Bécsben, Titkos Ilona és Góth pedig Pesten vitték sikerre ezt a Molnár-darabot. 5. Blue Danube (Delila), 3 felv. vigjáték. Ismét Darvas, Seidler, majd Éva Maltagliati neveit látjuk a színpadi sztárok, Mary Astort, a filmcsillagok sorában. 6. The Good Fairy (A jó tündér), 3 felvonásos vigjáték és micsoda névsor! Helen Hayes, Paula Wesely, Gaál Franciska, Grete Mosheim, Margaret Sullavan, Deanne Durbin, Nanette Fabray— filmen és színpadon. 7. Anniversary Dinner (Évforduló és Vacsora) 1 felv. előjáték. 8. Game of Hearts, 3 felvonásos vigjáték, amit 1952 elején fejezett be a nagy iró, de pár héttel később bekövetkezett halála folytán ezideig még előadatlan. Ez az uj darab valóban külön attrakciója a Molnár - gyűjteménynek. A newyorki Crown Publishers, Inc. kiadásában jelent meg az uj Molnár kötet, amely minden jobb könyvüzletben kapható. P. G. Morehouse, Arthur Richman és Sam Jaifce fordította — többek között — ezeket a vígjátékokat Molnár Ferenc állandó kooperálásával. A Mester saját maga készítette e kötetet publikálásra és ez meg is látszik annak minden soráa. Air Conditioned! Nyitva egész éven át! 46th St. E. of BROADWAY, N. Y. Telefon: PLaza 7-1523. SMMERMArS HUNGÁRIÁBAN minden este 2 zenekar! Kitűnő műsor! f II II II II II II « a t i a i 1 i ii A 1 II 1 SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETŐKET “Az EMBERINEK, ERŐSÍTSÜK AZ ANTIBOLSEVISTA ÉS ANTIFASISZTA AMERIKAI MAGYARSÁG HARCOS HETILAPJÁT!
