Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-03-14 / 11. szám
.; i ] j Ez történik | I Magyarj országon \ i------------—i NEVEK A BUDAPESTI LETARTÓZTATÁS1 LISTÁN Budapestről érkező hírek szerint a legutóbbi . nagy “tisztogatási” hullámban letartóztatták Kilián Istvánt, aki összekötő tiszt volt az ÁVH és a szovjet titkosrendőrség között, továbbá Szeiler István őrnagyot, aki a Jugoszláviába küldendő hírszerzők ügyeit intézte az Andrássy-ut 60-ban. A BUDAPESTI KORMÁNY ÚJRA ZSAROLNI AKAR AZ GÖNDÖR EERBNC JPOUlIKfíJMETUJÍPIA Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK. 21. N. Y. Phone: BUtterfieid 8-616« VOL XXVIII — No. 11 NEW YORK, N. Y„ MARCH 14, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Sztálin halála - Március Idusa írta: DR. DEÁK ZOLTÁN A budapesti bolsevista kormány elvetette azt a jegyzéket, amelyben az USA kormánya követeli annak a repülőgépnek a visszaadását, amely 1951 novemberében kényszerleszállást hajtott végre Magyarországon. A magyar kormány csak akkör hajlandó átadni ezt a repülőgépet az' amerikai kormánynak, ha az USA megfizeti a gép ellenértékét. ÚJABB JEGYZÉKVÁLTÁS MAGYARORSZÁG ÉS JUGOSZLÁVIA KÖZÖTT A budapesti kormány tiltakozó jegyzéket intézett Jugoszláviához amiatt, hogy a belgrádi magyar követség alkalmazottainak mozgási lehetőségét 30 km.-es körzetre korlátozták. A jegyzék elismeri, hogy a budapesti jugoszláv követség alkalmazottai szintén csak 30 km.-es körzetben közlekedhetnek, de azzal érvel, hogy Budapesten minden külföldi követség alkalmazottjaival szemben fennáll ez a korlátozás, mig Belgrádban csak a magyar követséget sújtja ez az intézkedés. A jugoszláv kormány most válaszolt a magyar jegyzékre. A jugoszláv jegyzék arra hivatkozik, hogy a magyar kormány honosította meg ezt az eljárást és már 1951 január óta nem engedélyezi a külföldi diplomaták korlátlan mozgását. Azonkívül a magyar titkosrendőrség valósággal megszállva tartja a budapesti jugoszláv követség környékét, a szomszédos házak ablakaiból állandóan fényképezi mindazokat, akik a követség épületébe belépnek, igazoltatja, letartóztatja és bántalmazza a jugoszláv állampolgárokat, állandóan nyomonköveti a jugoszláv követségi alkalmazottakat, provokációs telefonfelhivásokat eszközöl sab. stb. Mindetek alapján Jugoszlávia elutasítja a magyar jegyzéket. SZÓL AZ OROSZ MUZSIKA Budapesten a magyar - szovjet társaság külön zenei- és táncszakosztályokat alakított. Ezek a csoportok rendszeresen fellépnek a társaság ülésein, persze kizárólag orosz müsorszámokkal. Mind a zenekar, mind a tánccsoport tagjai orosz nemzeti viseletiben járják a kozacsokot, és egyéb “baráti” táncokat, a zenekar pedig balalajkázik. A nézők kötelező tapsveréssel adják meg a tánc ütemét és igy a szovjet barátság valóban kifejezésre jut, csak éppen a magyar barátság marad ki. Sztálin halálával feltehetően uj fejezethez érkezett el a kibontakozásra váró világ. A történelem példamutatása szerint a diktátorok halála alapjaiban rendíti meg az épületet, amelynek az erőszak, az önkény, az elnyomás és terror a tartópillérei s amely a nép érdekei ellen emelődön a magasba. Ilyenkor az intézményesített rettenetben rések támadnak s ezeket a feszitő erővel jelentkező szabadságvágy tölti ki. Az élet minden területére kiterjesztett besúgói hálózat is kihagyásokkal működik. A gondolkozás és eszmélés időszaka jön el s ez veszedelmes a diktatúrára. A bálvány ledőlt és nem lehet feltámasztani többé, sem a börtönök és kényszermunka-táborok szaporításával, sem beismerő vallomások kikényszerítésével, sem az akasztófák uj erdejével. Az elnyomott milliók a történelmi intelem villámfényénél tisztán látják, hogy a babérkoszorú, amit egy központilag irányított és öncélú propaganda a diktátor homlokára font, talmi és ócska színpadi kellék csupán s ugyanilyen visszaidézéssel tisztán hallják az évről-évre kizsarolt tapsok disszonanciáját is. A tömegek gondolkodnak és eszmélnek s ez sokmindent elindíthat. Ez volt hát a nagy Sztálin, “a dolgozó milliók szerető atyja” és “a népek nagy tanítómestere”? Mivel mutatta ki a dolgozók iránti szeretet ét? Mire tanította a népeket? A koporsó nemcsak lezár, de fel is nyit sokmindent. Előlép az ember, minden tettével egyetemben. Itt áll Sztálin, a forradalmár, aki elárulta a forradalmat; a küzdőtárs, aki legyilkolta a küzdőtársait;-az államvezető, aki milliók kiontott vérével tapasztgatta össze az államát; a szociálizmus hirdetője, aki torz államkapitalizmust épített; a munkások atyja, aki a világ legjobban kiuzsorázott rabszolgáivá tette a munkásait; a szövetséges, aki becsapta szövetségeseit; a felszabadító, aki szabadság helyett rabságot vitt a kisnépeknek; a béke apostola, aki a háború vérontását és iszonyatát készítette elő. Itt áll az ember, végső vonásokkal és retusálatlanul, aki nemcsak a tifliszi banknak, de egy sokkal nagyobb vállalkozásnak is merénylője volt: az emberi- j ségnek. A koporsó hatalmas vetitőgép. A tömeg, amely az utcákra és terekre kivezényelve állt sorfalat az elvonuló koporsónak, az emlékezés gyorsan pergő képein át látta az egész életmű csalárd és hasztalan voltát. Látta a végső mérleget, amely ijesztően visszariasztó és látta e Végső-összegezés egyes tételeit is, mert látnia kellett mindezt az utolsó útnál. Még a legkisebb ember végső útját is az emlékező számonkérés kiséri. hát még azét, akire egész életén át rászegeződtek a pillantások! S a koporsó felett sötét, véres szellemárnyak lebegtek, rettenetes kavargásban. Ott látta a tömeg és ott látja a világ az enyésző test mellett az áldozatok végeláthatatlan légióját, kezdve a hajdani barátoktól, akiket ellenséggé deklarált a mindenkire rátörő vad és perverz egyeduralmi vágy. Kamenvev, Zinonjev, Bucharin, Rikov, Jagoda, Tuehacsevszkij, Rakovszkij, Kresztinszkij, Zelinszkij, Bulanov, Levin alakjainak élesen kirajzolódó vonásai ülepednek rá a koporsóra s Trockijé: a forradalom ideológusaié és harcosaié. A Szovjet Köztársaság szövetségi államainak volt vezetőit, minisztereit, katonáit, tanítóit látja a tömeg, akiknek szertefoszlott teste most egy másfajta gyász emlékét idézi a nagy temetésen: az ukrán Skripnik, Lyubcsenko, Csudar. Posztisev borongó árnya látható itt és a fehérorosz Cserjakové. Golodjevé, Gikaloé, a grúz Mdivanié, a további népek áldozataié Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Birobidzsán, a balti államok irányitóié, az egész hatalmas terület minden népének minden vezető fiáé. S nyomukba tódulnak a névtelen, milliók, a tömegmészárlással kiirtott ártatlanok, a milliós számmal likvidált parasztok és a munkások és az értelmiségiek. S itt kérnek helyet a legutóbb leigázotl népek mártírjai is, köztük azok is, akiknek nem volt más bünük, csak! hogy magyarok akartak maradni . . . Ez volt hát Sztálin. Ez a hü portré, amelyet a végső pillanat mutat. Ezt látja a világ és ezt látja a jövendő történetírás. A kihűlt tetem fölött ott áll a pretoriánus sereg néhány vezetője, akiket a zsarnok pillanatnyi szeszélye nem küldött a vesztőhelyre és túlélték mesterüket. A hatalomvágyi egyformán féktelén bennük és ha egyfajta megegyezés van. is köztük az utódlás kérdésében, ez nem jelent állandóságot. A megegyezésnek nincs értéke abban a rendszerben, amely a megegyezések megtagadását erénnyé emelte. Ez épen olyan reménységgel töltheti el a leigázott népeket s magát a világot is, mint a szabadságvágy, amely a halál pillanatában csak még elementárisabb erővel tört fel aZ elnyomott milliókból. ( ( Mi magyarok most ünnepeljük a márciusi eszméket. Felidézzük 1848 március Idusának nagyszerű eseményeit s a nap tanítását, mely szerint a nép joga minden más jognál erősebb. Az otthoni nép is a történelmi márciusra gondol, az igazi márciusra, bármint akarja annak lényegét elsikkasztani, vagy önmaga hasznára értelmezni a jelenlegi rendszer. Nemzeti függetlenség és szabadság, szociális és kulturális felemelkedés, a demokrácia törvényei: erre gondol a nép mohó vágyakozással a márciusi ünnepen, szobájának és szivének mélyén. A zord ödelésü történelem nagyszerű lapjaira gondol, 1848-ra és 1945-re, amikor a felemelkedés útjára lépett a nép — s arra, hogy miként a szabadságharcot, az 1945-ös demokráciát is az orosz imperializmus gyűrte alá, habár más és más köntösben. Sztálin irtózatos diktatúrája temette el a háború után a náci romokon kivirágzó magyar demokráciát, a fegyverszüneti megállapodás és a yaltai szerződés durva és könyörtelen eltaposásával. S most Sztálint temették el. Erre. nagyon is erre gondol a magyar nép és különös jelentőséget lát ebben a márciusi eseményben. A szabadságvágy uj .tápot kap és uj reményekkel telítődik meg, várva a történelmi tanításnak igazolását a "diktátorok halálával kapcsolatban. így fonódik össze a márciusi szabadságünnep alkalma a zsarnok halálával. Sztálin halála a magyar felszabadulásra s a felszabadulás jogosságára világszerte újra ráirányította a figyelmet, minden eddigi jelentkezésnél erősebben. Világlapok vetik fel a diplomáciai akció megindításának szükségét, tekintettel a ritka lélektani pillanatra, a leigázott országok s az elsők között Magyarország szabaddá tételére. A márciusi ünnepen az otthoni nép és a világon szerteszóródott magyarság egyként érzi a történelem elégtételt osztó kezének megmozdulását. Nekünk, szabad földön élő magyaroknak, akik az otthoni nép küldöttei vagyunk, nem is lehet ezekben a napokban más feladatunk, mint hogy minden erőnkkel fokozzuk a világ érdeklődését ügyünk iránt és szorgalmazzuk a fordulatot, mely visszaadja a2 otthoni népnek 1848 és 1945 elorzott diadalát. “Az Ember” művészestélye és bálja március 28-án a Roosevelt Hotelben! ■>
