Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-03-07 / 10. szám
É-ik oldal AZ EMBER MARCH 7, 1953 A Grüssner-család története Irta: RÉTI LILLA Valamelyik nap betévedtem a montreali St. Laurent Boulevardon egy finom kis delicatesseníizletbe. Karcsú, őszhaju aszszony fogad, magyarul szólit meg. Valamikor Grüssner Céliának hívták, Magyarországon persze, ezelőtt vagy húsz évvel. Most neki és férjének ez a kis csemegekereskedésit van a főutcán és nagyon jól megy. Minden pillanatban nyílik az ajtó és Grüssner Célia — vagy ahogy barátai becézik: Ciliké — a bájos, finom ikis mosolyával felváltva angolul, franciául, németül és magyarul beszél a vevőkkel, mig a kiszolgálólány lengyUül, ukránul tud; ez mind kell a St. Laurent Boulevardon. Végül lélegzetnyi ideje van Cili asszonynak. Leül, én kérdezem: — Hogy vannak? Hogy izük az üzlet? Nevet. — Soha ilyen jól nem éreztem magam. Az üzlet elszórakoztat és a vevők mind jóbarátok. Egyik a másikat hozza. Niem unatkozom, nem ülök otthon és nem tépelődöm semmin. Elbeszélgetek az asszonyokkal és mulattatnak a gyerekek. Remekül érzem magam. Egy szabadnapot kapok a férjemtől, a hétfő az enyém. Akkor hazamegyek és leveleket irok az öcsémnek . . . Felhő borul az arcára. Az ajtó nyílik. Magyar aszony jön be négyéves kisfiával, most érkeztek, friss bevándorlók. A kisfiú meglátja az üvegbura alatt a gusztusos, magyar cukrászsüteményt, a “suhajdát” és felkiált: — Nézd mama, hentesnél torta! Ciliké csilingslően felnevet és megkínálja a kisfiút a suhajdával. Nem fogad el pénzt érte. Mikor már elmentek, még mindig nevet: — No látja, ez igy megy egész nap! Egyik a másik után. Még régi ismerős is akad—Gyöngyösről! . . . * Hadd forgassam vissza kissé az idő rozsdás, nehezen csikorgó kerekét, a gyermekkor rózsás ködébe. Hadd üljek megbabonázva az emlékek felzuduló raja előtt, hogy sorba lássam mindegyiket: ez itt a Mátra, vidám, zöld rengetegével, amott Sólymos, a pirostetős kis falu, szorosan a hegy aljában s alatta elnyúlva komor háztetőivel lejjebb, még lejjebb a kicsi város maga: Gyöngyös. Igen, már látom akácfás utcáit, macskaköves közeit, eperfás udvarait, széles főterét a Vida-cukrászdával, meg a Gyöngyösi Bankkal. A nagytemplom harangja lágyan kondul az édes szőlőszagu levegőben, ó, miért születik az ember kisvárosban, vagy talán a nagyváros utcájához, a Nagykorukhoz is hozzá lehet igy nőni? Nem. nem, a kisváros páratlan, egyedülálló. Kisvárosban f--------------------------------------------\ Dr. Földy Károly 205 E. 85 St. New York City Tel. TR 9-5339 Room 204 Hiteles fordítások minden nyelvből mindért nyelvre, AMERICAN FCEL TRADING CO. képviselete. Vámmentes szeretetcsomagok a budapesti raktárból rokonainak vagy barátainak. — SERVICE FOR ISRAEL — Csomagok és Ajándékutalványok. V_____________________________y sem élni, sem meghalni nem lehet. Ott kell hagyni, mert belepusztul az embfer. Csak születni szabad kisvárosban, bólogató eperfák alatt,' melynek édes, fekete gyümölcsétől a gyermekek nevető szája is fekete lesz, ragadós és édes. Csak álmodozni szabad kisvárosban a gyönyörű életről és ez az élet a határon túl kezdődik, mindig a határon túl, amerre a nevetséges kis pöfögő vasút jár. Ciliké, mi mind a ketten Gyöngyösön születtünk. Engedd meg, hogy tegezzelek, Te valamivel előbb jöttél a világra, én már valamivel rosszabb időben. Én szegény gyerek voltam, te gazdag. Nagyon gazdag. A ti családotok volt a leggazdagabb Gyöngyösön, nemcsak Gyöngyösön, egész Heves-megyében. Négy bátyád volt Ciliké, négy sudár, szép és okos ember, a Grüssner-fivérek. Kezetekben volt a fél Hevesmegye, a ti szőlőtök érett Markazon, Szűcsiben, Abasáron, Detken, a ti borotok forrott Visontán, Domoszlón, a keleti Mátra minden erdőkerülője a ti alkalmazottatok volt, minden fája néktek volt megjelölve. És még tiétek volt néhány részvénytársaság, mint a Westphalen Auprsperg Szőlőuradalom és tiétek volt néhány bank, mint a Gyöngyösi Bank és tiétek volt nem utolsó sorban Kecskemét határában Helvécia, az 500 holdas homokon termett szőlőmintagazdaság, ez mind a tiétek volt .Azért tudom ilyen jól Ciliké mindezt, mert én magam is a tiétek voltam, 18 évemmel, az irodában, a családi házban, melyet kastélynak is lehetett volna nevezni. így találkozunk mi aztán Kanadában, mi Ketten, gyöngyösiek, a St. Lauren Boulevardon, egy kis delikátesz-üzletben. * Legfiatalabb bátyád a “Dezső ur” volt. Az asszonyok bolondultak utána, lehet, ezért nem tudott választani közöttük. Mindlenki szerelmes volt Dezső urba, kivétel nélkül. Talán még a szakácsné is, a Sztruhár Boriska, a tüzrőlpattant markazi menyecske, az is. Én Dezső úrtól kaptam az első báli cipőmet, mert a lányok az irodában nem afféle idegen alkalmazottak voltak, már mondtam Ciliké, hogy a tiétek voltam egészen és velem együtt a többi gépirólány, a könyvelők, a Molnár soffőr, a Boris szakácsnő, az öreg kertész, a kifutógyerek és Prohászka ur, a markazi főintéző, szegény Schwartz bácsi, a csókási intézi ée az elegáns segédintéző Olgi.najorról, aki kényesen, fehéíieztyüstn hajtotta egylovas fogatát, ez mind-mind a tiétek volt és számon tartottak benneteket a katolikus egyház és a zsidó egyház Gyöngyösön, mert, karácsony felé a ti tüzelővel megrakott ajándék szekereitek gördültek a nagytemplom és őszi ünnepekkor a zsinagóga felé. A te édesanyád Ciliké, igazi nagyasszony volt és sokszor mpnt a férje tudta nélkül ilyen gömbölyű, jóféle szárazfával megrakott szekér tilos utakra, a szegények házikói felé. Nekünk, tisztviselőknek is kijárt a kocsi fa a fizetés mellé, bor, szőlő pedig számolatlanul, ki mennyit kért a korai csemege Csabagyöngyéből, a nagy szemű Margitszőlőből, a Madleinból, a szagos saszlábol, ó, ha mégegyszer az izét a nyelvemen érezhetném, hogy ittuk az édes mustot szüretkor, hogy énekeltük, hogy: “a gyöngyösi sürgönyderót jaj die magas . . .” De vérbélü, vékonyhéjju görögdinnyét is kaptunk Visontáról, mézédes nagy feketemagut, meg sárgabélüt, mint a cukor, meg gerezdes kantalup-dinnyét, mi úgy hívtuk: cukordinnye. Valahogy mindent másképpen hívtunk Gyöngyösön, mint más vidékről valók, erre csak később jöttem rá, mikor már elkerültem onnan-, addig azt hittem, hogy az egész világon “villanyfa” a villanypózna, meg "heröce” a csörögefánk. Csak nevettek rajtam, mikor ezeket mondtam és hiába erősködtem, hogy annak az a neve, azt mondták, hogy olyan nem létezik. Akkor még az egész világ belefért a kicsi városba, az utcák szélesek és ragyogóak voltak, a házak óriásik, az emberek hatalmasak. Később, hosszú évtek múlva megdöbbenve láttam, mint zsugorodik össze az egész kisváros, a barna házak milyen kopottak, az utcák milyen szükek és piszkosak lettek, az egész úgy összement és megfakult .mint a gyermekkori álmok. Sohase szerettem Gyöngyösre menni később. * De akkor még szép volt. Friss érettségi bizonyítvánnyal a hónom alatt, a Grüssner-irodába álltam gépirólánynak. A “kis gazda”, Dezső ur rámmosolygott szép barna szemével, kis bajusza alatt villogtak fehér fogai. A nagy gazdát más fából faragták, ez Zoltán ur volt, sötét tekintetű, szép, hatalmas ember, az ország elismerten’ legjobb szőlésze, a legkomolyabb szaktekintély bor és szőlő dolgában. Földművelésügyi miniszterek és államtitkárok hívták fel telefonon véleményezés végett. A* ő saját magántulajdona volt Helvécia, az 500 holdas mintagazdaság Kecskemét mellett, ahol különleges szőlőfajtákkal kísérleteztek. Az regyik szőlőnek a neve— jól emlékszem, — “Héjas Iván Gyöngye” volt, mert Héjas kecskeméti ember volt és úgy látszik a politika mellett a szőlőtermelés is érdekelte. Zoltán volt az egyetlen a fivérek között, aki családot alapított. Első felesége Tévén Ella, másik dúsgazdag család egyetlen leánya, akit általánosságban csak Ella-babának hivtak s mikor Zoltán ur és Ella baba Norvégiába mentek nászúira, akkor keletkezett ez a szójáték Gyöngyösön: — Tudod, hogy miért mentek Norvégiába Grüssnerék? — Nur-wegen Geld . . . Tévén Ella unokatestvére volt egyébként az a bizonyos Tévén Böske, aki később Harsányi Zsoltné lett, de ez már egy másik történet. Lehet, hogy te máskép tudod ezeket Ciliké, mert te belül voltál, én azonban kívülről néztem a dolgokat az én huszévtes szememmel. És ez a kép lezárult már húsz esztendővel ezelőtt, azóta se nyúlt hozzá senki, nem lehet rajta most már változtatni. Nékem igy történtirk a dolgok. Grüssner Zoltánnak négy gyermeke született első házasságából: Endre, Zita, István, Éva. Négy gyönyörű, o.kos. tehetséges gyerek. Endre és Zita Svájcban nevelkedtek, Endre ott szerezte a doktorátust. Apja ugyanarra a pozícióra nevelte, melyen ő állt, mig a fiatalabbat, Pistát, a kis gazda utódjául személte ki. Zita színésznő lett. Ki ne emlékezne a bájos, finomarcu, tökéletes magyar beszédű barna lányra, aki Gordon Zita néven Bárdos Artur színházában debütált a “Sziget” cimü diplomatadrámában (ha jól emlékszem Beregi Oszkárral a főszerepben), majd Jókai “Az uj földesül’” cimü regényéből készült filmváltozatban ő játszotta Hermina szerepét, Egry Máriával a másik nővér szerepében. Zita regénye megint egy külön regény, úgynevezett nagy pártit csinált: az angol Vörös Kereszt egyik igazgatója vette feleségül és mint hallom, nemrég elvált 15 évi házasság után, hogy az angol királyi család egyik távolabbi tagjával lépjen második házasságra. Zita mindig “nagy nő” volt, még akkor is. mikor édesapja belvárosi irodája mellett egy picike szobában lakott kutyájával együtt. Zita önálló volt, Zita egyéniség volt. Akkor már ott dolgoztam Zoltán ur pesti irodájában és ott voltam az esküvőn is, jobban mondva az esküvő volt ott az irodában, mert a melletteievő kis szobában öltözködött Zita, a sajátmaga tervezte esküvői ruhába, kutyaugatástól és szűnni nem akaró telefóncsengéstöl kisérve. Az angol ur, Zita vőlegénye ugyancsak az irodába jött érte, nagyon elegánsan, galambszürke cilinderét fezében tartva, mosolyogva, egy árva szót sem tudott persze magyarul. Az újságírók megrohanták Zita szobáját, fényképeztek és lármáztak, végre elment az egész társaság az anyakönyvi hivatalba. Én láttam Zitát, mikor még nem volt biztos a dolgában, hogy rakta fel a lábát az íróasztalra, úgy telefonált ebben az amerikai pózban a vőlegényének s én tudtam, hogy most magára erőszakolja az önbizalmat, mert ez a póz, amit azóta annyiszor láttam itt a tengeren túl, semmi más, mint az önbizalomnak a fokozása, a kihívó szemtelenség, melylyel saját magába szeretne bátorságot csepegtetni a másikkal, az erőssel szemben a gyengébb és kiszolgáltatott. A pózzal segít magán, , ahogy a lábait asztalra rakja, nem más az, mint védekezés a belső elgyengülés ellen. így tett Zita is. Aztán nyert, mert szép volt és fiatal és az, akit úgy hívnak, ‘rassz.’ Világkörüli nászutját egy regényben irta meg, a cime: “Női szfcmmel a világ körül.” Elég szép könyvsiker volt. Természetesen magyarul irta és Budapesten jelent meg, de írhatta volna angolul is, mert oly hibátlan volt az angol kiejtése, hogy angol rádiódrámákban is szerepelt, sőt egyidőben szpíker is volt. * Azt hiszem Ciliké, soha nem jutok a végére családod krónikájának. Zoltán ur aztán elvált Tévén Ellától, miután a négy szép gyereket a világra hozták és másodszor is megnősült: orvosnőt vett el: dr. Reiss Hildát. Szép és ápolt belvárosi asszonyt, kozmetijcusorvosnőt, aki rendelőt nyitott a Bécsi-utcában, a lakásban. Kislányuk, Marika, törékeny, finom kis virágszál, védett és becézett, apja kedvence. A négy idősebb testvér közül Endre, Pista és Zita az anyjukhoz tartozott "lélekben és hajlamban; a legkisebb, a szőke Éva az anyjáé volt. így elosztoztak a gyerekek szeretetén Zoltán ur és Ella baba, akiből az évek folyamán Wolff Ottóné nyugalmazott százados csöndes felesége lett. Évát zárdában nevelték, szigorúan katolikus módon. Wolff százados édes gyermekének tekintette és nagyon szerette. Grüssner Zoltán családja tipikus példája, mondhatnám iskolapéldája volt annak az asszimilálódási folyamatnak, mely annyiszor képezte vita tárgyát ,s melyet annyiszor a ísidó családok orra alá dörgöltek. A nagyapa még orthodox zsidó volt, a gyermekek már kitértek, az unokák már vallásos keresztények és kivétel nélkül árja házasságot kötnek. Szépen és békésen élt a két család: Zoltán ur a doktornő feleségével és Marikájával, Tévén Ella a századossal, ki komoly, finom ur volt s közöttük a négy gyerek. .Még visszatérek rátok Endre, Pista, Zita és Éva, még nem búcsúzunk. De most Jenő úrról kell Írnom, akit legelőször kellett volna említenem. Jenő ur az, aki elém lép most, finoman, halkan és jóságosán, kezében egy könyv, igy látom őt. ő volt a családfő, az apa. Apja a testvéreinek és azok gyermekeinek. Ezért nem nősült meg soha. Ö volt a kenyéradó, a végső menedék, a nagy és súlyos család oszlopa. De milyen oszlop ez, a keskeny vállak, a gyönge egészség, a fáradt arc. Mégis az ő vékony, ápolt kezében tartotta az egész család sorsát. Jenő ur volt a bankember, a pénzügyek bonyolult egyensúlyát ő tartotta. Ö tárgyalt és intézett mindent, hozzá jött tanácsért a nagy, sötétarcú, hatalmas ember, az öccse: Zoltán. Az ő szavát követte vakon a “kis gazda.” Jenő ur szerette az életet. Szerette és értette. Sokat utazott! Európában, minden szabad idejében olvasott. Jó könyveket. Mindig mosolygott, mindenkihez volt egy-egy megnyugtató kedves szava. Mindenki szerette. Mikor elébe álltam dobogó szivvel és megkértem, tegye lehetővé, hogy elmehessek Gyöngyösről, mert éreztem, hogy megfulladok a kisvárosban, nem kéi’dezett semmit. Hanem elintézte, hogy áthelyezzenek Zoltán ur pesti irodájába § Helvécia Szőlőtermelő r.t.-hoz, a Bécsi-utca 3-ba. Lehet, hogy ezzel a gesztussal megmentette az | életemet. Szóról-szóra értem ezt most. nem a fiatalkori álmokra gondolok, hanem valami másra, nem sokkal későbbire és sokkal borzalmasabbra, mely mint egy kitörő vulkán temette el a vidék megbélyegzett lakóit. Én pedig, hálátlan, gyönge teremtés, nem tudtam megmenteni az ő nemes életét, mely a kezembe került. Mea culpa! . . . (Folytatása következik)------- Óhazai módon ------füstölt LIBA LEND WAY FARM Saw Mill Road North HaTedon, N. J. Tel.: Hawthorne 7-6323 RENDELJE MEG MA! KÖNYVVÁSÁR Flavius: “Zsidók története” Flavius: “Zsidó háború” és más magyar és külföldi írók kitűnő müvei, angol - magyar szótár, nyelvtan, szakkönyvek, nagy választékban kaphatók. — Kérjen könyvjegyzéket! — Az V. S.A.-ba is szállítok. A. SHAEFER 463 Spadina Avenue Toronto, Ont., Canada Előfizetés “Az Ember”-re nálam eszközölhető.
