Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-02-28 / 9. szám

FEBRUARY 28, 1953 AZ EMBER 3-ik oldal MÁRCIUS 1, MOST VASÁRNAP: JUNGREISZ ~ELZA MŰSOROS IRODALMI DÉLUTÁNJA Az izraeli irodalom kiválósága, Jungreisz Elza, akinek cikkei “Az Ember” hasábjain hosstu évek óta megérdemelt érdeklődést kel­tenek, március elsején, most va­sárnap délután 2.30-kor a Hotel Capitol “Walnut Room”-jában (a 8th Avenue és 51 Street sarkán) előadást tart Izráelről és az izrá­­eli magyar életről. Jungreisz Elza minden Írása lírai melegségü őszinte vallomás, telve színnel, szívvel és hangulat­tal. Mostani előadását is azzal az érdeklődéssel várja a közönség, ami az igazi Írástudók és meleg­szívű emberek megnyilatkozásai­nak kijár. Külön érdekessége lesz a már­cius 1-i felolvasó délutánnak Ernster Dezsőnek, a Metropoli­­ton Operaház tenoristájának és Varga Rubennek, a nagynevű hegedűművésznek szereplése. Schildkraut Kálmán ünneplése A New Yorki Első Magyar Ön­­képző Egylet közszeretetben álló értékes vezető alakja Schildkraut Kálmán, aki ma már a newyorki magyar közéletben is számottevő szerepet játszik. Esztendők óta rendkívüli tehetséggel és fárad­hatatlan buzgalommal végzi mun­káját, úgyis mint közkatona és úgyis mint az egyesület egyik irá­nyítója. Szerényebben, halkabban lehetetlenség volna dolgozni. Va­lósággal titokban akarja tartani a munkáját, amelyért soha sem­miféle elismerést nem vár. Éppen ez a meghatóan tiszta emberi tu­lajdonsága teszi őt páratlanul népszerűvé és akár akarja, akár nem, tagtársai a legszebb kitün­tetést és a legmelegebb elismerést valósággal rárőszakolják. így történt, hogy legutóbb egy­hangú lelkesedéssel választották meg Schildkraut Kálmánt az Ön­képző Egyesület tiszteletbeli tag­jává. Az erről szóló indítványt helyükről felemelkedve a gyűlé­sen jelenlevő tagok viharos ová­ciók közepette hangosan tették meg. Szavazni úgyszólván már nem is lehetett, mert kivétel nél­kül minden tag lelkendezve tap­solt és éljenzett és Schildkraut Kálmán körül olyan szeretettel­jes tüntetés tombolt, amire alig volt példa az Önképző Egylet gyüléstermében. Schildkraut Kál­mán elérzékenyülten állt helyén és egyszerűen nem jutott szóhoz a szűnni nem akaró tisztelgő ün­neplés hangjaitól. Látta és való­ban érezhette az ünnepelt, hogy nem volt hiábavaló az a szép és komoly munka, amit esztendőkön át tagtársaiért végzett. Semmi kétségünk benne, hogy Schild­kraut Kálmán ebben a meleg bensőséges légkörben továbbvégzi munkáját most már mint az egyesület tiszteletbeli tagja, de mindennek fölött, mint érzőszivü, igaz ember. Mrs. Herbst's 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai -jegeskávé! A legfinomabb készítésű rétesek sütemények és torták. Hallgássa minden vasárnap d.u 3-tól 3.15-ig Mrs. Herbst rádió­­óráját: WWRL állomás 1600 ke. ANTISZEMITIZMUS Irta: MILOV AN GYILASZ (Milovan Gyilasz jugoszláv szövetségi miniszter irta az alábbi cikket a Belgrádban megjelenő “Borba” cimü lapba. Bár “Az Ember” messze áll a jelenlegi jugoszláviai politikai rendszertől, mégis közöljük ezt a cikket, amely megrázó erővel foglalkozik a Szovjetunió gálád antiszemitizmusával s ezzel kapcsolatban a szabad, demokratikus világ kötelességével.) 1 948 JANUÁRJÁBAN vacsorán voltam Sztálinnál. Jelen voltak más szovjet vezetők is. A légkör valahogy másmilyen volt mint egyébként — tartózkodás mindkét fél részéről, sok elrej­tett, ki nem mondott gondolat és felszikrázó szavak. Sztálin meg­kérdezte, miért nincsenek Pijadén kívül még zsidók Központi Veze­tőségünkben. Megmagyaráztam, hogy milyen volt nálunk a mozgalom fejlődése és igy tovább. Gunyos-vidáman nevetni kezdett és engem, s velem együtt a többi jugoszláv kommunistákat is, rokonszenwel antiszemitának nevezett. Erről a témáról akkoriban elég sokat be­szélgettem a Szovjetunióban. Valaki a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Vezetőségének eldicsekedett, hogy Zsdanov kitakarított minden zsidót a Központi Vezetőség gépezetéből. Antonovról, a szov­jet hadsereg helyettes vezérkari főnökéről véletlenül kisült, hogy zsi­dó. Ezzel addigi fényes karrierje meg volt pecsételve. A “hazátlan kozmopoliták” elleni harc a Szovjetunióban tulajdonképpen a zsidó értelmiségiek elleni harc rejtett formája is. A háború idején a had­seregben többé-kevésbé nyíltan megnyilvánult az antiszemitizmus. 1948-ban elég sok szó esett Moszkvában a magyar Központi Vezető­ségről, amely, mint ismeretes zsidókból áll. A moszkvai perekben is a zsidóknak jutott a főszerep. Nincs többé zsidó a szovjet közéletben. Ők alacsonyabb, legalacsonyabbrangu polgárok lettek. Ez megy végbe most Kelet-Európábán. A fasiszta irtás után megmaradt maroknyi vértanunép ellen. Mégpedig minden tekintet nélkül arra, hogy valaki a zsidók közül burzsuj-e, vagy szocialista. Az antiszemitizmus a cionizmus, amerikanizmus, stb. elleni harc mögé rejlik — egészen a sztálini képtelenségek stílusában, amelyek képtelenségnek tűnnek a becsületes, szabadon és demokratikusan gondolkodó agyaknak, de teljesen normálisak az államkapitalista, bürokrata önkény világában, amely mélyebben és sokoldalúbban he­lyezte a 'társadalmat ellenőrzése alá bármelyik eddigi önkényuralom­nál, de nemcsak azért, mert korszerűsödtek a leigázás eszközei, ha­nem éppen azért, mert ilyen a természete. És elsősorban azért, mert monopolista szerepe van a gazdaságban. Az antiszemitizmus Kelet-Európábán immár mindennapos gya­£orlattá vált. Lassanként szörnyűséges formákat ölt, amelyek gro­­:szkek lennének, ha nem volnának véresek és társadalomellenesek. Á magyarországi vezetőség mai propagandájában a legantiszemitább éppen ezért, mert zsidókból áll. Ezzel akarja bebizonyítani, hogy megszabadult a “zsidó kozmopolita mentalitástól,” és hogy minden­ben hü Sztálinhoz és az ő nagyorosz “szocialista” imperializmusához. Nemcsak, hogy hizeleg gazdájának, hanem igyekszik kitalálni rejtett titkos kívánságait is. A kapitalizmus valamikori réme, akit a magyar parasztnak és tönkrement kisiparosnak a zsidó uzsorás képében mu­tattak be, most “szocialista” rémmé vált, ismét a zsidó képében. Jól jön ez a szovjet kormány mindenféle kombinációihoz. És Sztálin csak sátáni módon kacag, amikor Rákosi, Gerő és a többi “zsidó” anti­szemita propagandájával sajátkezüleg fonja a kötelet, amelyet majd a nyakába akasztanak. Ilja Ehrenburg megindító himnuszokat dalol­hat a nagyorosz imperializmusnak különböző békekongresszusokon. De a Kremlben tudják, amit tudnak. Hallottam, amint Sztálin azt mondta róla, hogy aljasnak tartja. Mégpedig éppen a háborús idők­ben, amikor Ehrenburg németellenes dicsőségének csúcsán volt. Túl­ságosan is világi az ő szelleme ahhoz, hogy az övék legyen. Még szük­ség van rá, a francia és egyéb kozmopolita értelmiségek miatt. De ezek már utolsó dalai s csak annyiban hattyúdalok, amennyiben utolsók. Valójában pedig ez csak rekedt ugatása a kiszolgált kutyá­nak, aki ezzel akarja kiérdemelni gazdájától az utolsó falatokat. A TÖRTÉNELEM azt mutatja, hogy egy rendszer mindig reak­ciós volt, amint kezdett antiszemita lenni. És hogy a zsidó­üldözés mindig biztos jele volt a legsötétebb társadalmi reak­ciónak. A történelem igaz nem ismétlődik, de nem is csalódik. A nagy­orosz államkapitalizmusnak nemcsak nacionalistává, hanem fajgyű­lölővé is kell válnia. Ennek igy kellett lenni, mert hogyan indokolja a világegyeduralomért és más népek leigázásáért folytatott harcát mással, mint valamilyen “különleges erényeivel”? Tehát elkerülhe­tetlenül antiszemitává kellett válnia — és már azzá is vált. bői? Ki volt az, aki valóságosan, komolyan védelmezte őket? Vájjon nem tettek-e meg mindent, hogy kizárják, kihajítsák őket minden nép történelméből és az egyetemes történelemből is? Mit tehetett egy ilyen kiközösített nép? Méghozzá egy olyan nép, amelynek nincs szilárd osztálya, nincs területe, nincsenek szilárd harcos politikai szer­vezetei, amelyet az alkalmazkodás és engedelmesség hagyományos szelleme hat át? Igen ez a megbékélés a kiirtással “megmagyarázha­tatlan” volt, különösen nálunk, ahol mindenféle forradalmi csaták lobogtak. De hiszen éppen ez a tragikus, a legtragikusabb történelmi végzete ennek a csendes és szelíd népnek — a korábbi fejlődés any­­nyira megtépázta, hogy nem is védekezhetett harccal ott sem, ahol lehetett és amennyire lehetett. Békésen meghalt, vagy céltalanul me­nekült. Áthatva a múlt szellemével, akárcsak a múltban a középkor­ban, átengedte magát a végzetnek, amelyet nem tudott megmagya­rázni, tehát nem is tudott vele szembeszállni. Hiába hajtogatták a zsidók a hitleristáknak a vesztőhelyeken, hogy ellenzik a bolsevizmust. Hiába tesznek ma hasonlóképpen, — hajtogatják Sztálinnak, hogy nem ellenségei a Szovjetuniónak, hogy a szocializmus hívei. Az kellene, hogy a zsidó nép ne legyen az ami, — ne legyen meghatározott, történelmileg kialakult tulajdonságokkal rendelkező, nemzetközi szellemmel áthatott nép (mindegy, hogy mi­lyen ez a nemzetközi szellem és nem is egyforma minden zsidónál'. Márpedig őket ilyen szellem hatja át, a többi között azért, mert szét vannak szórva a világban. És a legerősebben ott, ahol a legjobban üldözik őket. Nem ölhetik meg ezt a szellemet magukban. Ezért ül­dözötteknek kell lenniök. Mindenütt, ahol saját bástyájukba zárt rendszerekről van szó. DE AZÉRT szent emberi és ma a legemberibb kötelesség, nem­csak leleplezni, hogy eg az antiszemitizmus az alapvető ebben a véres sztálini játékban, hanem harcolni is ennek a kis sze­rencsétlen, de pompás népnek a megvédéséért, hiszen erről a népről, amelytől a történelem minden hóditója és zsarnoka megtagadta a jogot a napfényre és levegőre, noha üldözték, máglyán égették, kí­nozták és irtották évezredekig, elmondható, — ha az ilyenfajta össze­hasonlítások nem volnának értelmetlenek — hogy az emberiségnek éppen annyit adott, mint bármelyik “kiválasztott” nép, éspedig ép­pen azért, mert nem önmagát adta, hanem mindig annak a népnek a keretében, azzal a néppel együtt, amellyel élt, mint annak része, mint haladó demokratikus érőinek része. Nincs szó itt sem a kapitalizmus, sem a szocializmus, de legkevésbé Palesztina megvédéséről, amely ép­pen olyan ország, mint a többi, saját életmóddal, saját kapcsolataival stb. és amely maga is védekezhet, ahogy bir és ahogy tud. Itt egy nép megvédéséről van szó, amely fölött még mindig folyik a történelem­ben ismert legborzalmasabb, méghozzá a középkori és hitlerista mód­szereknél is rafináltabb és leghosszantartóbb gonosztett. A szocializmusnak és a demokráciának védelmet kell nyújtania, ha nem akarja önmagát aláásni, ha nem akarja elaltatni demokrati­kus öntudatát és ha nem akarja népét a Sztalin-féle “szocializmus és forradalmiság és demokrácia és békeszeretet” ábrándjába ringatni. Márpedig ez a közönséges imperializmus, sovinizmus és fajgyűlölet annyiban uj, hogy államkapitalista formában, “szocialista” toliakkal diszitve jelentkezik, mivel ez a forma ellensége a magántőkének, de méginkább és még mélyebben az igazi szocializmusnak és az igazi demokráciának. Harcot kell folytatni e kis és szerencsétlen nép miatt, de azon szellem miatt is, amelyért üldözik. Végül a szocializmus miatt is, amely minden ember testvériségének és egyenjogúságának eszméje. Mert az antiszemitizmus bemocskol és elhamvaszt minden em­berit az emberben és minden demokratikust a népben. A történelmi szégyenfolt, amit ez ejt, kitörölhetetlen. Az antiszemitizmus heves­ségének foka megmutatja, hogy egy reakciós rendszernek mennyire sikerült leigáznia saját népét. De azt is bizonyítja, hogy azoknál, akik élnek vele, elkezdődött a vég. Jövedelmi adóivek (Income Tax) szakszerű elkészítése — PÉNZKÜLDÉS BÁRHOVÁ: Európába, a világ minden részébe. Hajó- és repülő­jegyek minden hajóra és repülővonalra. — Iratok, okmányok hiteles fordítása minden nyelvről minden nyelvre. GARTNER utazási iroda 207 East 84 St. A prágai pernek és a többi véres bohózatnak tulajdonképpen csak hátterében és csak látszólag elsősorban a Palesztina elleni harc és az arabokkal való kokettálás a 'célja. Elsősorban tulajdonképpen az antiszemitizmus a cél. A harc azon szellemnek “utolsó” maradvá­nyai ellen, amely a keleteurópai népeket összeköti a világ többi ré­szével.. Legyen ez a szellem szocialista vagy “kozmopolita-zsidó” mindegy. A szocialista szellem felszámolása Keleten ma a legalkal­masabb ilyen antiszemita formában. Ezzel felszámolják a zsidókat, mint bizonyosfajta internacionalizmus hordozóit, még ha ez nem is szocializmus. Ez a dolog lényege. És még ez is: belemártani Gott­­waldot és a többieket barátaik vérébe, a hazugságba és árulásba — hogy most már végérvényesen szolgák legyenek és saját népük sze­mében személytelen moszkvai bábokká váljanak. A többi mind csak kellő történelmi díszlet és pillanatnyi gyakorlati célokat szolgáló rendezés. N EM VOLT könnyű felfogni a legutóbbi háborúban, hogy a zsi­dók milyen eltompultan, tehetetlenül, mintegy megigézve, nem harcolva — egyes öntudatos emberek kivételével — várják a hitleri mészárlást és “engedelmesen” állnak elébe. De vájjon az ural­kodó reakciós rendszerek nem zárták-e ki őket mindig a nemzet életéből? Vájjon a Szovjetunió is nem kezdte-e kizárni őket az élet­a 3rd Avenue sarkán. Telefon: RE 4-7068 Hallgassa a WBNX (1380 ke.) rádióállomást minden vasárnap délután 1 órától 2-ig. — Mindenféle biztosítás GARTNER-nél! ; A magyar emigráció legnagyobb kulturális; eseménye: MEGJELENT Márai Sándor “Béke Ithakában” cimü regénye!. — Ára $2.80, gyönyörű kiadásban. ’Megrendelhető “Az Ember” kiadóhivatalában (320 East 79 Street, [New York City, vagy közvetlenül az amerikai főbizományosnál: \ Leslie G. GARDOS, 2320 Lincoln Avenue, Montreal, Que., Canada. ELŐKÉSZÜLETBEN: Zilahy Lajos: “Krisztina és a király” ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents