Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-02-28 / 9. szám

c WASHINGTON A “Nemzet Apjá”-nak, George Washington születésnapját ün­nepelte Amerika és a világ népe. Washington, mint hadseregvezetö tábornok, mint államférfi és mint nemzetgazda egyaránt a legel­sők közé tartozott. Sokan szeretik Kossuth Lajossal öszzehasonlita­­ni, mivel a nagy amerikai had­vezér a szervezett angol hadse­reggel szemben nevetségesen fel­fegyverzett, kiképzés nélküli pol­gárokkal vette fel a harcot. Kos­suth hadserege is már-már le­gyűrte az osztrák ármádiát, de a császár az orosz cárt hivta se­gítségül . . jött Világos ... és az abszolutizmus korszaka. A Te­remtő jobb volt Washingtonhoz és az uj amerikai nemzethez, az angolok legyőzése után függet­lenségüket kimondhatták az él­hették önálló nemzeti életüket. George Washington nagy em­ber volt: a szabad Egyesült Ál­lamok maradandó lett. Mózeshez hasonlóan ő kivezette az ő né­pét a szolgaságból és az elnyoma­tásból és ami Kossuthnak sajnos nem sikerült, azt ő diadalra vitte. A világ, mely Washington munká­jának eredményét élvezi, valóban teljes szívvel emlékezhet árre a nagy amerikaira! Ez történik Magyar­­országon • • • • GÖNDÖR. JFJEÄfutC POUUKJU Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSIG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-6168 VOL. XXVIII— No. 9 NEW YORK, N. Y„ FEBRUARY 28, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Mindenkire sor kerül • •• Irta: GÖNDÖR FERENC A magyar népet Jteserü rabságba tipró bolseviki rém­uralom a válság legsötétebb korszakába érkezett. Napröl­­napra, most már szinte óráról-órára érkeznek a legkü­­lömbözőbb hírek, amelyek árrá mutatnak, hogy Sztalinék magyar szolgái hamarosan mind eltűnnek a sülyesztöben. A pusztulás folyamata már megindult. Péter Gábort, fele­ségét, gyerekeit és rettegett terrorcsapatját rövid utón egyszerűen kivégezték . . . Úgy látszik, ugyanez a sors fenyegette a rendszer egyik leghatalmasabb oszlopát, Vas Zoltánt, aki miután hivatalából egyik percről a másikra eltávolították, mielőtt még kivégezhették volna, saját ke­zével vetett véget életének, öngyilkos lett. Ki hitte volna, hogy a rendszer egyik leghatalmasabb vezére, legfárad­hatatlanabb üzletembere és pénzharácsolója, aki páratlan pénzügyi szaktudással gyűjtötte és csempészte külföldre a legértékállóbb-valutákban a milliókat, kénytelen lesz saját uralmának napjaiban eldobni magától az életet. Nem kétséges, hogy Fás Zoltán is Péter Gábor sorsára jutott volna, ha öngyilkosságba nem menekül. A sztálini terror kivégző osztagai egészen közelről fenyegethették a jólérte­sült btlseviki vezért a reáirányitott fegyverekkel, amikor eldobta magától az életet. Péter Gábor és Vas Zoltán után sor kerül a rendszer lobbi vetető Pgyéniségt. e; k' és f ' c r 0- Kenőig, sőt magáig a közszeretetben fuldokló Rákosi Mátyásig. Sztá­linéi förtelmes emberirtó pestise épen úgy tobzódik a pusztulásra ítélt boldogtalan Magyarország városaiban és fainaiban, mint Rákosiék házi készitményü bolseviki pat­kánymérge. Mindenki jogát, szabadságát és mindennapi kenyerét elrabolták és senkinek sincs biztonságban az élete és a vörös lobogó alatt felsorakozó kommunista vérebek épen olyan állati kegyetlenséggel gázolnak az embervér­ben, mint valamikor, nem is olyan régen Hitlerék tömeg­gyilkosai és Szálasiék nyilas banditái. Minden szinü és fajtájú terror egyformán gyűlöletes és az igazi embersze­retet vallásának hívői és gyakorlói csak azok lehetnek akik színekre való tekintet nélkül minden terror, minden jograblás ellen ugyanazzal a hittel és lelkesedéssel verek­szenek, küzdenek szivük utolsó dobbanásáig. Amikor borzadva gondolok jobbsorsraméltó szeren­csétlen szülőhazámra, Magyarországra és annak annyit szenvedett boldogtalan népére, a hála melegével köszönöm meg a sorsnak, hogy megadta nekem azt a mindennél na­gyobb és szebb ajándékot, hogy közel három évtizeddel ezelőtt megtaláltam az Amerikába vezető utat. A viláQ legszabadabb, legszebb és leghumánusabb országa lett aí én áldott, igazi hazám. Itt mindenki megérti, sőt tán meQ is bocsájtja nekem, hogy könnyes szemekkel, elszorult szívvel gondolok magyarországi testvéreimre, akik most c poklok minden gyehennáját végigszenvedik és akiket aí emberevő Sztalin-Rákosi-banditák részmi kiirtanak, ré­szint halálba kergetnek. Kell-e mondanom, hogy neken nem a Péter Gáborok és nem a Vas Zoltánok jól megérde­melt, alaposan megszolgált pusztulása fáj, hanem a jó­­szándékú, tisztamultu, igaz embereké, fajra, hitre, vallásrc való tekintet nélkül. Minden faj, nemzet és vallás gyerme­két ugyanazok a jogok illetik meg. Nincs és nem lehe> külömbség katolikus, protestáns és zsidó között. Csak i jó és a rossz ember érdemel külömböző sorsot. Amikor Hitlerék rablógyilkos antiszemita, de elsősor ban és mindenekfölött emberpusztitó rémuralma elmúlt fellélegzett a világ és szentül hittük valamennyien, hoyi egy szebb, jobb, uj korszak következik. Amerikai hazánk­ban sohasem találtjalajra a hit lerój és nekünk itt valóban részünk volt és ma is részünk van minden jóban és szép­ben, amit csak az igazi demokrácia nyújthat az ö hitval­­lóinak. Pontosan mindennek az ellenkezője az, amit Szta­linék és Rákosiék országában és a hozzájuk hasonló kü­lömböző rabszolga-telepeken müveinek a szerencsétlen agyongyötört emberekkel. Ma már az antiszemitizmus méltó vezére világvonatkozásban a nagy Sztálin. Nemcsak Szovjetoroszországban, de a föld minden darabján. A leg­­kiilömbözőbb csatlósállamokban nyíltan, vadul tombolva folyik a zsidóüldözés. És maga Sztálin az antiszemitizmus elsőszámú vezérlő apostola és hirdetője. Ma már nem is meglepő, ha a sztálini országokban, vagyis a Rákosi Mátyá­sok és más zsidó vezetők által irányított csatlós országok­ban a legkegyetlenebbiil üldözött áldozatok elsősorban a szerencsétlen zsidók és még csak nem is szégyenük magu­kat ezek a bolseviki cselédek, mert egészen nyíltan zsidóz­nak és úgy hirdetik az antiszemita tanokat, mint a Biblia legszentebb, legfenköltebb igazságait. \ Ismételjük: nem suba alatt, titokban, hanem kidüllesz­­tett mellel, büszkén harsogva hirdetik (íz antiszemitizmust mindenütt, ahová Sztálin véres keze elér. Magyarország, valósággal elől jár ezen az utón. Nemcsak abban, hogy le­hetőleg elsősorban a zsidó vezéreket és közlegényeket pusz­títják el, ítélik halálra és kergetik öngyilkosságbe. De Rá­kosi Mátyásék — Sztálin fővezéri parancsait mohó szolgai lélekkel követve, — azt is emelt hangon hirdetik, bejelen­tikújra és újra megismétlik, hogy ismét a zsidó árulók követtek el megbocsájthatatlan bűnöket és ezeket a zsidó, gonosztevőket kellett halálra ítélni és elpusztítani. Nem lennénk meglepve, ha amikor Rákosi Mátyás maga is el­érkezik az üldözött izraelita utolsó állomására, mielőtt el­tűnne a sülyesztöben és kimondanák felette a halálos Ítéle­tet, vagy ő maga elkövetné azt a bizonyos előre elrendelt és megpatronésóit öngyilkosságot, tkiállna a dobogóra és könnytől fátyolos hangon sunyi ravasz, de kissé mégis csald ijedt tekintettel bejelentené a gúnyosan mosolygó, de min­den izében remegő igen tisztelt hallgatóságnak, hogy be kell ismernie a sztálini antiszemitizmus jogosultságát és ember-megváltó jelentőségét, mert hiszen ő maga is zsidó érzésből kifolyóan követte el minden bűnét és ha tovább élhetne, egyetlen kötelességének az antiszemitizmus hir­detését tartaná. - j j Rákosi Mátyástól minden kitelik. Még ez is lehetséges. J{imondhattalanul fáj nekünk mindaz, ami Magyarorszá­gon napjainkban történik. Bármennyire hűséges és hálás polgárai vagyunk igazi hazánknak, Amerikának, amely­nek annyi szépet és jót köszönhetünk, szülőhazánk, Ma­gyarország népének sorsa is mindörökre közel áll a szi­vünkhöz. Nem felejtjük el Magyarország városait, falvait és résztvevő szívvel, szeretettel gondolunk ebben a szabad, szép világban a magyar népre, amely a szenvedések min­den kálváriáját végigjárta és amelynek sorsa még a mai Európa tragikusan vonagló népeinek világából is kisötét­­lik. Bennünket nem érdekel, hogy Rákosi Mátyás saját kezével süti-e el a fegyvert vagy egy hivatalosan kirendelt gyilkos jóvoltából távozik-e el a földről. Mi csak azt sze­retnénk, azt áhitjuk, hogy Sztálin s az ő külömböző neme­teket rabságba tipró bolseviki rémuralma és sötét viL mindörökre eltűnjön a földről és mindenhol kiragyog. a szabadság, az igazság és az emberszeretet napfény tiszta világa. - t DECEMBERBEN 173 HATÁR­­INCIDENST KÖVETTEK EL A MAGYAR HATÁRSZERVEK Jugoszlávia az, elmúl* héten ■újabb tiltakozó jegyzéket adott 'át Magyarország belgrádi követ­ségének azokkal az incidensekkel kapcsolatban, amelyeket a ma­gyar határszervek a jugoszláv­­magyar határon 1952 december 1-31 között előidéztek. A fenti időszakban — állapítja meg a jegyzék — a magyar határszer­vek 173 határincidenst idéztek elő és kétszer megsértették a ju­goszláv légiteret. A jegyzék ä to­vábbiakban megállapítja, hogy a magyar kormány a jugoszláv kor­mány ismételt tiltakozása ellené­re is folytatja ellenséges és pro­vokációs politikáját Jugoszláviá­val szemben. A KOMMUNISTA PART (MDP) TAGKÖNYVCSERÉJÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI 1953 elején az MDP helyi szer­vezeteiben megkezdődött a tag­­könyvcsere lebonyolítása, melyet immár 1952 októbere óta sziszte­matikusan előkészitettek. Az uj tagkönyvet természetesen nem minden párttag kapja meg, hisz — mint a népidemokráciákban szokás, — az igazolványcserét ál­talános tisztogatás egészíti ki. Ennek iránya kezdetben a volt. szociáldemokratákat ff e nyegette, akik “ . . . a pártsorokban meg­bújva fejtik ki romboló tevékeny­ségüket.” A legutóbbi hetekben azonban a tisztogatás iránya mó­dosult s jelenleg ismét a zsidó­­származású párttagok kerültek sorra, kiket egyre gyakrabban il­let a sajtó az 1944-ben használa­tos jelzőkkel. “Az Ember” művészestélye és bálja március 28-án a Roosevelt Hotelben! f

Next

/
Thumbnails
Contents