Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-02-21 / 8. szám

FEBRUARY 2), 1953 AZ EMBER 3-ik oldal Vészy Mátyás levele a magyar mártírok végeláthatatlan seregéről Dr. Vészy Mátyás, a nácizmus­sal és- bolsevizmussal egyaránt szembenállt Polgári Demokrata Párt emigrációban élő kitűnő képviselője az alábbi levelet ir­ta “Az Ember” szerkesztőjének: Kedves Főszerkesztő Uram! Azt hiszem, ha majd egyszer le­méri a tárgyilagos történelem “Az Ember” szerepét, nem fog hiá­nyozni annak kiemelése, hogy ez volt az emigráció egyetlen olyan orgánuma, amely a legellentéte­sebb felfogásoknak helyt adott, ha azok valaminő formában a haladást szolgálták. Ez ad bátor­ságot, hogy egy pár gyakorlati reflexiót fűzzek Winkler Aladár Györgynek a nyugati rádiók mű­sor-politikájáról szóló cikkéhez. Az emigrációs magyar sajtó, a rádiók, a Nemzeti Bizottmány és különböző szervezeteink megem­lékeztek Bajcsy-Zsilinszky Endré­ről, Mindszenty Józsefről s talán Kelemen Gyuláról is. Most en­gedje meg Szerkesztő Ur, hogy beszéljek arról, ami a tények is­merete mellett megemlítésre lett volna alkalmas. Bajcsy - Zsilinszky Endre neve már elég, hogy az ő emléke előtt tisztelegjünk. De nem szabadná megfeledkezni a Nemzeti Szá­­monkérő Különítményről, amely Zsilinszkyt és társait letartóztat­ta 1944 november 17-én. Orendy, Radó, Balassa csendőrtisztekről és Deák nyomozóról és társairól, Szálasi uralmának támaszairól, akik minden emberi érzésből ki­vetkőzve, a bolsevista ÁVO-sok előfutárjaiként a legembertele­­nebbül kínozták, ütötték, verték mártírjainkat. Beszélni kellene azokról a fiatalokról, akik annak idején szintén a Margit - körúti börtön lakói voltak, akik közül többen életben vannak s zálogai egy jobb reménységnek. Beszélni kellene azokról a magasrangu le­tartóztatott katonatisztekről, akik délelőtti folyosói sétájuk kap­csán, a lehajtott fővel kihallga­tásra hurcolt fiatal lányok és asz­­szonyok menetéhez igy szóltak: “Fel a fejjel hölgyeim!” s néma megállással tisztelegtek, amikor ezeket megkinzottan visszajönni látták. Szólni kellene a katonai börtön akkori őreiről, akik ahol lehetett segítettek s nagy bocsá­natkérések között világositottak fel bennünket, hogy ők nem okai semminek, a börtön 3-ik emelete csak bérbe van adva a Nemzeti Számonkérö Különítménynek. Ik­tassuk ide két fegyőr nevét: Ka­nizsai és Bokody. S hogy legyen egy kis derű is, beszélni kellene arról, hogy bom­batámadások idején a közönséges bűnözőket levitték a pincébe, a 3-ik emeleti lakóknak ez tilos volt. Az egyik fiatal asszony, F. alezredes felesége, akit egy pár órával azelőtt Balassa főhadnagy borzalmasan megkínzott, döröm­bölni kezdett, hogy vigyék le az óvhelyre. Az egyik öreg fegyőr igy nyugtatta meg: “Ne féljen lelkem, tudják azt az amerikai meg az angol repülők, hogy ma­guk itt vannak, tudnak azok cé­lozni, nem dobnak azok ide bom­bát.” Ünnepelték Mindszenty kardi­nálist, elmondták mindazt, amit mindenki tud, de nem beszéltek arról, hogyan fogadta Zakar le-, tartóztatását, hogyan látta előre sorsát, amikor az esztergomi ház­kutatásnál találkozott az agyon­gyötört kisgyermekként viselkedő bizalmasával. Nem beszél soha senki azokról, akik kezdettől fog­va ott állottak a kardinális mel­lett: Schlachta Margitról, a Ke­resztény Női Táborról, Matheo­­vits Ferenc és társairól. Minden­ki hallgat Groh Józsefről, a kar­dinális jogtanácsosáról, aki egye­dül emelte fel a szavát, amikor 1948 őszén a kormány durva tá­madást intézett a katolikus egy­­ház feje ellen s ezért a szolgalel­­kü mentelmi bizottság félévre ki­zárta a tanácskozásokból. Nem érdekli a rádiókat az a második Mindszenty-per, ami Matheovits, Kisházy és Groh Jó­zsef ellen folyt s azok súlyos bör­tönbüntetésével végződött. Pedig ezek ismertté válása, Mindszenty magatartásának feltárása csak teljesebbé tenné az ö nagyságá­nak képét. N em ismertette a magyar emigráció azt a harcot sem, a­­mellyel a szabadon választott vé­dőket a bolseviki rendszer kizárta és kialakította az első olyan fő­tárgyalást, ahol a vádlottnak az lett a védője, akit a rendszer azzá j kijelölt. S most, amikor évfordulókat ünnepel rádió és emigráció, hall­gat az első sorsdöntő perről, ahol az áldozat 5 évvel ezelőtt, Kele­men Gyula szociáldemokrata ál­lamtitkár volt. így marad a ma­gyarság érdeke ellenére is kihasz­nálatlanul nemcsak Kelemen Gyula hősi helytállásának ténye, de Kéthly Anna tiszteletre mél­tóan nemes szerepe is. Nem hasz­nálják fel nagyszerű propaganda eszköznek a pestkörnyéki gyárak egységes megmozdulását Kelemen mellett s ennek a nagyszerű mun­kás embernek önként vállalt már­­tiriumát. Nem beszél senki a Munkás Bíróságnak a Péti-ügy­ben tanúsított gerinces magatar­tásáról, sem arról, hogy azóta a Munkás Bíróságot a rendszer el­sorvasztotta. Agyonhallgatja ha­zafelé a rádió és a szabad világ­ban a szabad sajtó és a felelős tényezők az egyetlen olyan ese­tet, ahol bizonyítható jogi érte­lemben a Justizmord. Egészen csodálatos jelenség: a magyar emigráció talán az egyet­len, amely mártírjait agyonhall­gatja, vagy válogat bennük. Mindszenty kardinális nagysága nem lenne kisebb, de nőne a ma­gyarság érdeme, ha a mártírok és helytállók nagy számát név sze­\ rint és esetenként tudjuk a világ közvéleménye elé tárni. A magyarságnak nem a bolse­­vizmust kiszolgáló, azt megterem­tő áldozatai vannak csak, hanem a bolsevizmussal kezdettől fogva szembenálló, a nyugati civilizá­cióért halálba és börtönbe mene­­telők végeláthatatlan serege. Név­­szerint is százan és százan, de nem hall erről az otthon szenve­dő hallgató, hogy erőt merítsen; sem a nyugati világ, hogy el ne felejtse; sem pedig az amerikai magyarság, hogy büszke lehessen; sem pedig a németbarát emigrá­ció, hogy magába szálljon. Ezért üdvözlöm nagy örömmel Winkier Alajos György cikkét, aki végül rámutatott hogy azokat is szerephez kellene juttatni, akik uj propaganda - anyaggal tudják ellátni a döntő siker szempont­jából oly fontos rádiókat. De egy­ről nem szabad megfeledkeznünk, ez az anyag legyen megbízható és igaz. Sémivel sem árthatunk any­­nyit, mint a hazugsággal és a szenzáció hajhászással! Őszinte nagyrabecsüléssel vagyok igaz hive: VÉSZY MÁTYÁS “A legizgalmasabb színdarab, amit ebben a szezonban láttam!” '= (Chapman, Daily News) | “The Emperor’s Clothes” | Irta: TÁBORI GYÖRGY BARRYMORE THEATRE 243 West 47th Street QUO USQUEr TANDEM? . . Szálasi-emlékbélyeget adtak ki az ausztráliai nyilasok! “Minden emigráns organizációban ott van a kezünk . . (Ausztráliai tudósítónktól) SYDNEY, 1953. február 4 A napokban az egyik emigráns ismerősöm megszólított az utcán és egy borítékból nagyobbacska fényképet vett elő: — Két és fél shilling az egész, — suttogta. — Nem lehet laká­sának szebb disze. A Vezér . . . Amikor szemügyre vettem a portrét, elszörnyedve ismertein rá Szálasi ronda, tömeggyilkos ké­pére. Uramisten, ezt még álmod­ni sem mertem volna, hogy ilyen óriási távolságra szülőhazámtól alkalmam lehet ennek a felagga­tott mániákus gonosztevőnek nyilvánvalóan tengerentúlról im­portált fényképét megvásárolni! Az arcomon leolvasható undort a “derék” emigráns félremagya­rázta, mert valami ilyesfélét mondott: — Jó, jó . . . ha sok a két és fél silangéz, akkor van itt gyönyörű emlékbélyegem a nagy Vezérről pár centért. íme a nyilasok által forgaloni­­bahozott hozott Szálasi-bélyeg. Ezzel odanyujtott egy 3 bé­lyeg híján teljes ivet, amiről Szá­lasi agyonidealizált, ám mégis bárgyú képe nézett felém. A fi­gura alatt kétoldalt évszám: 1946 és 1952, ezek között a következő szöveg: “Nem felejtünk el már­tír vezérünk. Szellemedben élünk. Ausztráliai magyarok.” Nem vásároltam a bélyegből sem. Kérdeztem: mi az-oka, hogy hat évvel a kivégzés után emlék­bélyeget nyomattak? 10, 15, 25, 50 esztendő ... az igen, kerek számok alkalmasak évfordulóra, de hat? — Uram, — pirongatott meg a vadnáci — ön nem tudja, hogy mi folyik a világon! A mi na­punk ismét felkelőben van . . . Azután hosszasan elmesélte, hogy úgy a nácik, mint otthon a nyilasok, meg a román vasgárdis­ták, a szlovák Hlinka-gárdisták és hasonló szervezetek vezetői nem ismerték fel kellően a. ha­talmas szövetségest, Sztálint. A vörös szín elvakitotta őket. Sze­rencsére azonban, az illetékesek most már sokkal jobban látják a helyzetet. — Versen városában, a vörös és demokrata Németország demar­kációs határán találkozott 1950 nyarán a négy különféle frakció: a keletnémetországi pro-náci ^ és pró-sztalinista képviselők itt Jöt­tek össze hivatalos megbeszélésre a nyugatnémetországi németség bolsi- és náci-vonalu embereivel, — dörzsölte kezét informátorom — és azóta nagyon szépen men­nek az ügyek Európában. Azt minden elemista tudja, ha a né­metek és a muszkák valóban összepakliznak egyszer, akkor az övék a világ! Miután most Sztá­liné a nagy bunkó, igy az ő zász­laja alatt egyesülünk. Fontos, hogy az átkozott demokrata gyil­kosokat és árulókat, legelsősor­ban pedig a zsidókat kinyírjuk, később majd lerázzuk a vörösöket is — tette hozzá ravasz szemhu­ny prgatással. Ez az emigráns “jól informált” ember. Ami csatornalap német és magyar nyelven megjelenik, az özönlik hozzá; négy világrészből is hordja hozzá a postás a sok hitlerista és nyilas nyomtatványt. — Négyszázmillió muzulmán megnyerésén dolgozunk most — magyarázza lelkesen. — Amint Sztálin bebizonyítja az arabok­nak, hogy ő vad antiszemita és ellensége Izráelnek, miénk lesz­nek az ara busók. Kina a miénk! Uram, ki állhat ellen nekünk? . .. Igenis, itt volt az ideje, hogy' mi magyarok is erősen kezdjük a szervezkedést. A helyzetünk máris kecsegtető. Minden emigráns or­ganizációban ott van a kezünk! Hatalmas protektoraink vannak mindenütt! Láthatatlan csatorná­kon irányítjuk az emigráns poli­tikát még New Yorkban is! ... Állandó hallgatásomat nem tudja mire vélni. így csak tovább folytatja szabadelőadását: —A Szálasi-fényképekből még kevés ment el, mert itt a nép tudatlan és szerintük az ár túl magas. Az olcsó emlékbélyeg már jobban fogyott a templomok előtt vasárnap, amikor a tömeg ada­kozó hangulatban van a mise után. Azért itt is bajunk volt. Éppen most elsején, vasárnap délben az egyik katolikus pap rendőrrel kísértette be bélyegáru­­sitó testvérünket. Feljegyeztük a nevét! Negyvennégyben is jól jöttek a mi kis noteszeink! Fejfájásomra hivatkozva nagy­­hirtelen otthagytam a nyilas' atyafit. Pedig nem a fejem fájt. A gyomrom kavargóit­(F. E. PÁL) Dr. Földy Károly 205 E. 85 St. New York City Tel. TR 9-5339 Room 20» Hiteles fordítások minden nyelvből minden nyelvre, AMERICAN FUEL TRADING CO. képviselete. Vámmentes szeretetcsomagok a budapesti raktárból rokonai­nak vagy barátainak. — SERVICE FOR ISRAEL — Csomagok és Ajándékutalványok. \_____________________________s “Az Ember” müvészestélye március 28-án a Roosevelt és bálja Hotelben! t

Next

/
Thumbnails
Contents