Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-02-07 / 6. szám
FEBRUARY 7, 1953 AZ EMBER 7-ik old"* így gyalázzák Amerikát a nyilaskeresztes újságok Szemelvények a nyilas zuglapok szovjet-izii cikkeiből A legújabban megjelent nyilas | újságokban — nemvitásan vala- t milyen központi gombnyomásra ( — vad és koncentrikus támadá- í sok találhatók Amerika ellen! Fi- i gyelmeztetö jel ez azok számára, I akik még mindig abban a téves j hitben vannak, hogy Amerikának a bolsevizmus elleni harcához az emigráció nyilasai hü szövetségeseket jelentenek! íme egy kis csokor ebből az Amerika-ellenes féktelen uszításból: i ' . A "Hídverők” cimü magyar- I nyelvű náci-lapban Alföldi Géza az amerikai hadsereg hős pilótáit; . “légi-gengsztereknek.” “légi kalózoknak,” aljasoknak és becsteleneknek nevezi. Azt írja, hogy az amerikai pilóták “a német és magyar vadászgépek elől sietve menekültek,” tehát az egész világ csodálatától övezett vitézségüket ilymodon akarja kisebbite' ni. Ugyanebben a számban egy Szürke János nevű cikiró Eisen| howerrel foglalkozik és a cikk ; felháborítóan csufolkodó módon kétségbevonja, hogy az uj elnök ismerője az európai helyzetnek s még kevésbé az orosz veszedelemnek. Ugyanilyen gúnyosan vonja kétségbe, hogy Amerika gazdaságilag erős és hogy politikailag és társadalmilag kiegyensúlyozott. I A “Magyarok Útja” cimü ar- I gentinai nyilas lapban Marschalkó Lajos folytatja meg szokott ! gyalázkodását Amerika ellen. Szó | szerint ezt Írja: “Ma is kevesen értik, hogy miért nem akar harcolni a német nép. Pedig a Sas; fiók szavaival elmondhatjuk, hogy legendát és nagyszerűt a vérével irt e nép, megrázva földet és eget. ! I>e épp ezt a legendát kellett megölni, meggyalázni a KZ-tek rémmeséivel, egyre összébb zsugorodó hazugságaival, a nürnbergi akasztófákkal. A hőst, a hősiesség szépségét, nagyságát kellett sárbatiporni. Az asszonyok megbecstelenitését a vörös katonák végezték el, a férfiakét és a katonákét a nyugati hadseregek . . .” ! Tovább meg ezt írja: “A németeket éveken át gyalázták, üldözték, | mert militaristák. Most kezdik | azért rágalmazni mert pacifisták. Közben azonban senki sem veszi észre, hogy a nyugati világ ott áll saját akasztófáinak árnyékában 1 . . . Julius Streichernek a nürnbergi akasztófa alatt mondott jóslata érvényes: "Titeket pedig a bolsevikiek fognak fölakasztani!” Ez nyílt színvallás Marschalkó és a m.arschalkók részéről, i | akik a nyugati világ és Amerika ; j elleni féktelen gyűlöletükben He: j lyeslik Németország passzivitását és örömmel látnák a Szovjet által i ácsolt akasztófákat a nyugati de; mokratikus államférfiak és hadvezérek számára! ‘ Az “Ut és Cél” c. ausztriai nyi-I las lap szerint az amerikaiak és : általában a nyugatiak “mind ro; hadtak.” A lap egy másik közle; ménye szerint Amerikában gyökeres őrségváltásra lenne szükség i j A ‘Kitartás” cimü ugyancsali . j ausztriai nyilas újság uj száma * I nagy riportban számol be az , j "Amerikába vándorolt magyarok II szörnyű sorsáról” és egy serei 3 J hazug adat közlésével el akarja ; riasztani a magyarokat Amerikától. Azt írja ez a zuglap, hogy a bevándorolt magyarok még lakást sem kapnak és az utcán kénytelenek lakni! S igy tovább, ahány ilyen újság, annyi förtelmes gyalázkodás Megvalósulás előtt a newyorki zsidó orvosi egyetem AZ EMBERRŐL - AZ EMBERNEK UTAZÁSOM MAGYARORSZÁGRA — 1945-BEN (3) írja: TÁBORI PÁL Már-már úgy látszott, hogy örökre vagy legalább is tavaszig Szegeden ragadok. Alapjában véve nem volt 'kellemetlen; Heumann Vluki elvitt a gőzfürdőbe, amely az egyetlen igazán meleg hely volt 1945 december elején a városban; egy félig-leégett gabona raktár ehetetlenné vált búzájával és rozsával fűtötték. Hetenkint egyszer az j ■ oroszok vonultak be fürdeni, átmasiroztak a városon, ütemesen éne- }; telve, szappan a kezükben, törülköző a vállukon; s amint figyeltem ükét — nagyrészük pirosarcu, szőkehaju ukrán legény volt — sehogy- [ jem tudtam összehasonlítani az erőszaktevő, rabló, állatian ittas katonák képével, amelyet megszámlálhatatlan história festett. Pedig a titok egyszerű: a legtöbb orosz katona szelid és érzelmes gyerek, amíg — józan. Ha iszik, akikor vadállat lesz belőle. Végre befejeződött az önkéntelen szegedi tartózkodás, összeakad. | tam Maulhner Gyurkával, aki valamikor kiscserkészem volt. Most a szegedi politikai rendőrség őrnagya — bár én még mindig csak rövid | nadrágban, farkaskölyök sapkában láttam. Gyurka közölte, hogy az j egész politikai osztály Pestre megy valami fegyelmi ügyben vallomást tenni s hogy két nagy autóbusz egyikében nekem is lesz helyem. így > hát elmondhattam, hogy egész diszkisérettel indultam el Pest felé. Az í autóbuszok convoy-ban haladtak, mert még igy sem volt biztos az ut; 1 a két soffőr mellett egy-egy gépfegyveres rendőr ült. S fölvettek egy orosz ezredest is, a kettős biztonság okáért. Véletlenül épp az orosz ezredes mellé kerültem, aki pirospozsgás, j őszhaju, kövér törzsorvos volt. Kiderült, hogy tud elég jól németül és franciául s a hosszú utat végigbeszélgettük. Amit elmondott, abból igen sokat tanultam Oroszországról és az oroszokról. Kiderült, hogy az életet mint hajóács kezdte; aztán balalajka-tanár volt. még később bűvész s csak 33 éves korában iratkozott a moszkvai orvosi fakultásra, [ ahol is nemibetegségekre specializálta magát. Elmondta, hogy a specializálás igen fontos alapelve az orosz orvosképzésnek; vannak Sebészek, akik csak vakbelet operálnak, mások csak kar-amputációt vé- j geznek és igy tovább. így igazi szakembereket nevelnek, mondta büsz- ! kén. Megkérdeztem, mi történik, ha a vakbélspecialista valahol egy szibériai telepen hirtelen amputációt kell, hogy végezzen? Erre nem felelt, hanem nagyot harapott a fokhagymás kolbászból, amit útra- j valónak hozott. Azt kérdeztem, mennyi a fizetése havonta? Azt mondta, ötezer rubel. Kérdeztem, ha Magyarországon van, milyen pénznemben kap- í ja? Azt felelte, hogy természetesen pengőben: három az egy arányban. Tizenötezer pengő havonta! Akkoriban egy darab praliné ötezer j pengő volt Szegeden. Kérdeztem, hogyan él akkor? Vállat vont. | Kosztot, kvártélyt, ruhát ad a hadsereg, magyarázta. Ha ital vagy ! nö kellett — Hát akkor a ‘felszabadito-tt’ ország szállította zsold-kiegészitésnek. így már aztán megértettem, hogyan lehet megélni, sőt j jól élni a törzsorvos elvtársnak az ötezer rubeljéből. Az ut jóformán esemény nélküli volt; csak egyszer kellett két oroszt szelíden lebeszélni (gépfegyver fejével), hogy ne próbáljanak j felkapaszkodni az autóbuszra. S egyszerre megálltunk az Oktogonon, j a havas, lucskos utcán. A megállónál ott volt anyám két unoka- I öcsémmel. Mit érez az ember ilyenkor, majdnem hét év után? Nem , hiszem, Hogy szárakba lehet foglalni s meg se próbálom. Miska az egyik unokaöcsém, talált két konflist. Annyi kellett a j társaságnak meg a poggyászomnak. Elbúcsúztam a szegedi rendőrség { teljes politikai osztályától és a kövér orosz törzsorvostól s nekivágtunk a Körútnak. Mi kapott meg legelőbb? Hogy kevesebb Ház hiányzott mint gondoltam. (A Dunaparton és Budán később jártam j csak.) Hogy majdnem minden második ablakból kis keskeny kémény ; bujt ki és pöfékelt hol vígan hol szerényen. Hogy a villamosokon fürtökben lógtak az emberek. Hogy minden utcasarkon tucatszámra j Hemzsegtek az utcai árusok. Közben anyám a x karomat fogta, nem akart elengedni, kapaszkodott, mint aki azt hiszi, hogy elrepülök menten és persze, sirt, keservese nés boldogan. Aztán befordultunk a József-utcába, amelyet valamikor átkereszteltek Bangha Béla-utcának s akkor még nem volt idő visszakeresztelni. Ott volt a Baross-kávéház és a trafik, ahol első cigarettáimat vettem; s ott volt a nagy szürke ház, ahol húsz éve telt el az életemnek. Csupa himlőhely volt az arca, álról a golyók otthagyták nyomukat; a második emelet belső folyosója törötten lógott az udvar fölé; de a mi lakásunk ablakai sértetlennek látszottak. Ebben a házban halt meg Ivánfi Jenő s lakott valamikor Festeteich Leó; ma is ott él még a veterán Bartos Gyula, akinek szép zengő hangját nem tompította le a nagy kor, a számtalan szerep. S innen, indult el apám utolso útjára, amely a halálba vezetett. A lift nem járt, de a házmester — ó, milyen régen nem láttam házmestert — segített felvinni a csomagokat. A lakásban anyám osztozott egy kedves házaspárral, akiket kalandos bujkálása után ott talált; csak apám régi dolgozószobája s az én kis diákszobám marad: meg neki. De a dolgozószobában ott voltak apám könyvei és képei; a cserépkályhában muzsikált az égő fa s anyám, a jó Isten tudja honnan, rumos teát és — libamájat szerzett, hogy hazatért, fiát megtraktálja. Anyámnak még egy lakótársa volt a’tkoriban: Dési Gézának, a néhai képviselőnek és ügyvédnek az özvegye.' Dési • Géza az ostrom utolsó napjaiban a szó szoros értelmében éhenhalt. Felesége egy időre megvakult; anyám valami rettenetes pinceodüban találta meg s vette magához. A két idős hölgy csendesen és szerényen élt az egy szobában; várván a jobb jövőt és a tavaszt. Azon a délutánon el kezdtem hallgatni s a legközelebbi három hét alatt nem csináltam semmit, csak haligattain mások történeteit, véleményét, panaszát. Egyetlen óriási fülnek éreztem magam s ha akadt is mondanivalóm, inkább magambazártam, mert éreztem, tudtam: ezeknek az embereknek talán az ételnél, ruhánál, reménynél is nagyobb szükségletük, hogy kiöntsék a szivüket, elmondják a fekete évek minden borzalmát és izgalmát. (Folytatom) A Madison- és Lexington-kór-1 ház vezetőségének rendezésében nagyszabású kulturestély zajlott le január 31-én a Plaza Hotel j dísztermében. Megjelent a fenti kórházak orvosi karának szinejava, dr. Harry M. Zimmerman- 1 nal, a Yeshiva College dékánjával j a vendégek élén. Dr. Gottesman Arnold, az estély konferansziéja (aki e nemescélu ünnepségnek egyben szervezője is volt) nyitotta meg a műsort. Kiemelte .hogy milyen sürgős feladata az amerikai zsidóságnak,! hogy a Yeshiva University birtokában lévő orvosi egyetem-engedélyét felhasználva, a tanítás mi- , nél előbb elkezdődhessék. Amerikának nagy szüksége van képzett! orvosokra ügy az az országon beiül, mint a külföldön harcoló vagy , állomásozó fegyveres erőnek. For- j radalmi fordulópontja ez a zsidó- Ságnak, hogy most megragadja a kellő alkalmat és hathatós anya- : gi segítségével megvalósuljon a1 már épülő Yeshiva University ke- j belében működő orvosi fakultás! Ha ez az alkalom elmulasztódik, úgy a zsidó fiuk és lányok kopoghatnak tovább a külföldi iskolák zárt kapuin, meghunyászkodva, amig valahol kegyelemből befogadnak néhányat közülök. Dr. Harry M. Zimmerman dékán drámai mondatokban ismételte az ügy fontosságát s számadatokat tárt az estély közönsége elé, bizonyítván, hogy sok-sok millió dollárra van szükség, hogy az épülő egyetemet szerencsésen be is fejezhessék. Dr. Frank Kingdon, az amerikai élet kiválósága, a “N. Y. Post” népszerű rovatvezetője vázolta; mennyire szüksége van az amerikai zsidóságnak, hogy orvosi iskolája legyen. Eltekintve, hogy ez az ötszázalékos kvóta emelkedését jelentené, egyúttal a demokrácia egyik diadala is lesz a megvalósulás, mert az uj egyetemre beiratkozhat majd keresztény, zsidó, fehér, fekete, sárga és bál-milyen szinü és vallásu légyen is a ‘jelentkező, ha szellemileg érett arra, hogy orvos legyen. Dr. Weitzner Imre finoman és szakszerűen ecsetelte a helyzetet. Kiemelte, hogy a Lexington- és Madison-kórházak voltak az elsők, amelyek anyagilag es erkölcsüeg hozzájárultak ehhez a hihetetlenül fontos megmozduláshoz. Szükségesnek tartja, hogy minden kuiturember csatlakozzék ehhez a mozgalomhoz, amelynek eredményeként az uj orvosi fakultás már 1954-ben meg fog nyílni. Dr. Weitzner Imre Júhangsulyozta, hogy évenként szeretné ezt az estélyt megrendezni, amig a minimális magyar kvóta—százezer dollár—össze nem jön . Dr. Wahl Marcell méltatta az est fontosságát és egy jótékony egylet által adományozott $5,000- os csekket adott át a nemes célra. Dr. Weitzner Géza—aki egyébként nagy zenebarát—hozzáértéssel vezette az estély vigalmi részét. A hangulatos tánczene és a nívós magánszámok elnyerték a publikum tetszését. Bánát Gábor hegedüjátéka nagy feltűnést keltett. Hajnalig tartó tánc fejezte be ezt a hangulatos programot. A Madison és Lexington-kórházak tizenötezer dollárral kezdtek meg a gyűjtést, amelyet a jelenlevők harmincezer dollárra egészítettek ki. A gyűjtés vezetői felkérnek mindenkit, hogy bármilyen összegű adománnyal támogassa ezt az egyetemi intézményt és állítsa ki csekkjét vagy Money Orderjét a “Yeshiva Medical School” részére és küldje be azt dr. Gottesman Arnold címére (135 E. 55 St., New York City). Az adományt hirlapilag fogják nyugtázni. EUROPE THEATRE 18 STREET cor. FIRST AVENUE, N.Y.C. — Telefon: REgent 4-3*70 — FEBRUÁR 6-tól 12-ig, péntektől csütörtökig (d.u.1-től 11-ig) az eddig egyetlen négy csillaggal kitüntetett legjobb, legszebb, legélvezetesebb magyar film. a' “Keresztit ton" **** (N. Y. Daily News) Csodás mese!! Ragyogó dalok!! Somlay Artur, Tolnay Klári, Ajtay Andor a főszerepekben valamint Csathó Kálmán hires cigányzenés, vidám vigjátékának filmváltozata, a “Varjú a toronyórán’’ mm bc, k tm m v m mm LEGUJABB SZENZÁCIÓ! 12 DARAB KÜLÖMBÖZÖ MAGYAR REGÉNY CSAK $2.00 50 DARAB KÜLÖMBÖZÖ -MAGYAR REGÉNY CSAK $7.50 95 DARAB KÜLÖMBÖZÖ MAGYAR REGÉNY CSAK $14.00 (Zsebben hordozhatók) Postaköltség külön) KIZÁRÓLAGOS KÉPVISELET — CSAKIS NÁLAM KAPHATÓK! — Ezenkívül sokezer más importált cikk raktáron. — Kérje idei, ingyenes, képes árjegyzékemet. PAPRIKÁS WEISS IMPORTER 1504 Second Ave. (A 78 és 79-ik utcák között) NEW YORK 21, N. Y. Telefon: BUtterfield 8-6117 Amerika ellen! Ä nácik és magyar csatlósaik most már leveszik a szájkosarat magukról és viszszatémek régebbi csaholásukhoz: Amerika, a nyugati világ és a demokrácia nyílt szidalmazásához.
