Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-02-07 / 6. szám
FEBRUARY 7, 1953 AZ EMBER 5-ik olJai KEKÜNK MOHÁCS KELL. 99 Irta: LŐRINC PÉTER “Nekünk Mohács kell’’ — irta a költő, mert az ő korában sem végződhetett máskép, csak forradalommal, vagy Mohácscsal. És 1526-ban sem végződhetett máskép, csak úgy végződhetett, ahogy végződött. Moháccsal. Forradalom nem jöhetett, hiszen épen felkelések levertén jött és más nem jöhetett Mohácsnál. Mert vannak idők, amikor csak forradalom vagy katasztrófa következhet és ha nem forradalom, hát katasztrófa. Mert Mohács nem volt véletlen, Mohács jött, mert jönnie kellett. Megindokoltad és mégis végzetszerűen és sorsot temetve. Mert akkor már a főurak uralták az országot. Huszonötén voltak az erősek, a hatalmasok, a nagyok, akiké volt az ország, akik birtokolták a földet és a megmüvelőjét is. Zápolyának hódolt az országnak majd tizedrésze, Báthorit szolgálta nyolcvanezer rabszolga-jobbágy. És nem volt elég nekik: rajta voltak, hogy egymástól hódítsanak birtokot, egymástól hóditsák el a föld jobbágyi megmüvelőjét. Csak ezt az egyéni érdeket ismerték, csak ezt ismerték el maguk fölött urnák. A Hunyadiak igyekeztek megállítani utján a végzetet. Igyekeztek oly népi erőket teremteni, amelyek visszatarthatják a vészt, visszatarthatják Mohácsot. Mert 1435-ben már hozzálátott szervezkedni a bányász, hozzálátott védekezni, de orrát vágták le, szemét tolták ki, aki eljárt a szervezet gyűlésére, a “tur”-ra. És akkor jött a kormányzó, akkor jött Hunyadi János és leült a tárgyalóasztal mellé a pórral, a bányászszál és uj és magasabb munkabérben egyezett meg velük. Persze sem Hunyadi, sem Mátyás nem éltek örökké, utánuk jött 1525 és vele egy újabb bányászmozgalom és vele egy szörnyű rettenet, amikoris halál járt minden sztrájkoló nyomában. De 1525 után következett 1526, következett Mohács. Mátyás is, Hunyadi János is megpróbálkozott a jobbágyvédő politikával is, hiszen a kormányzó megélte az 1437-es hatalmas jobbágyfelkelést és tudta, hogy csak jobbágyvédő politikával, csak bányászvédő politikával lehet elhárítani a török veszedelmet, a függetlenség elvesztését, csak igy lehet elhárítani Mohácsot. De Mátyás után jött a visszasüllyedés, hogy Váradi Péter kalocsai érsek, Bácska jórészének birtokosa maga is panaszolta már (1496), hogy “Bodrog és Szerém vármegyékben úgy bánnak a jobbággyal, mint a barommal sem illenék, mint Törökországban sem teszik, miért is attól kell tartani, hogy tömegesen oda fognak vándorolni . . .’’ Jönni kellett és jött Dózsa. Bácsban, Bodrogban és Szerémségben is. És jött a felkelés leverése, a szörnyű terror, a rettenet, amely tízezreket és tízezreket vitt a kor^i sírba. És jött Werbőczy, akinek az ország minden falvában volt már bírói feleitől itéletmondásért kapott birtoka és meghozta a törvényt, a hires Tripartitumot, a Hármaskönyvet. Amely örökre biztosította most már az urnák a jogot és birtokot, a parasztnak a korbácsot és röghözkötöttséget, hogy meg ne futhasson a korbács elől. Bácsban volt az első országgyűlés, amely a pórt örök szolgaságra Ítélte, “hogy minden emberöltő megtudja, mekkora bűntény az urak elleni lázadás, az ezen országban bárhol lakó összes parasztok földesuraiknak feltétlen és örök szolgaságra alá legyenek vetve és jövőre ne legyen joguk uraik akarata és beleegyezése nélkül egyik helyről a másikra költözni és ott állandóan letelepedni ...” így határozott az országgyűlés, igy határoztak az urak és igy lön. Volt ez pedig Dózsa királlyá felkenése után három évvel, 1517-ben és kilenc esztendő múlva következett Mohács Az 1514-es és 1535-ös rettenet elijesztette a népet az úrtól, elijesztette talán a haza megvédésétől is, hiszen amikor épen neki nincsen hazája! Nincs, amit megvédjen. Kinek a hazáját védje meg? Ki részére? A jobbágy védje a más függetlenségét? És nincs az urak között egy Hunyadi sem, nem akad aki szabadságot ígérne, szabadságot — a függetlenség megvédéséért. Törődtek is az urak a függetlenséggel! Inkább a parasztnyomorgatással, akár a török fönhatósága alatt is Hiszen ad majd a török is újabb birtokokat, ha meg is segítenék őt a hódításban. Mert könnyű a hódítás, ha az ur önként hódol. így azután még a parasztot sem kell a csatába engedni Csak hadd jöjjön a török, a pór mivelje tovább a földet. Kel] a termés és félő a fegyver a paraszt kezében. Meg talán nem is lehet egyszerre harcolni külellenség ellen, meg a belső ellenség ellen is. Vagy-vagy! És inkább a pór ellen. Vesszen a függetlenség, de maradjon'a birtok! Zápolya már 1521-ben — hét esztendővel Dózsa után és négy esztendővel Werbőczy után — sem kívánt harcolni a török ellen. Most persze már Mohács előtt áll a török, de a Dózsát-sütögetők most is kikerülik s csatateret, most sem állnak csatasorba. Vesszen az ország, í függetlenség, király lesz igy a török segedelmével Zápolya Vesszen a nép a csatában, vesszen a kisnemes és vesszen velük a haza! A birtok megmarad és megmarad a robot. A főur nem állt ki a török ellen a haza védelmében. De kiállt a jobbágy, akinek nem volt hazája, akinek nem volt mit megvédenie. Már elmúlt augusztus szomorú napja, már elvitte a gyönge királyt, Mátyás méltatlan utódját a Csele-patak vize, már végigdulta a török Pestmegyét és Bácskát — a paraszt, s jobbágy még harcolt és veszejtette a portyázó, szétszórt bandatagokat. Azután elveszett a függetlenség, azután feldarabolódott az ország és rabszijra fűzve viszi már a török az embereket. Zápolya már király a hóditott területen a török kegyelméből. Az urak azon veszekednek, kinek a birtoka hogyan lesz nagyobb — török mellé állva, német mellé állva? Csak a szegény haza mellé állva nem nőhet a birtok. És éppen akkor újra a nép fia kel fel a török ellen. A nép fia, akit Zápolya egykori parádéskocsisának gúnyol, aki fekete sávval a testén kiűzi a törököt Bácskából, Szerémségből. Szabad paraszthazát akar teremteni, kiosztja az úri birtokokat harcosai között,' mert tudja: csak: a nép lehet szabad, csak ő harcolhatja ki a független szabad hazát. A Zápolyák, a Török Bálintok persze nem tűrhetnek birtokukon szabad parasztot, törökverő puskás pórt. Lesbe csalják, megölik a Fekete Embert és Mohács most már — az urak kívánsága szerint — végleges. Egy hadifogoly elmondja... Vízi Károly visszaemlékezései a szovjet hadifogság borzalmaira Kevés olyan ember van, akinek többéves rabság után sikerült megmenekülnie a Szovjetunió valamelyik gyüjtőtáborából, vagy hadifogolytáborából. E kevesek közé tartozik Vízi Károly, aki viszontagságos, kalandos utón sikerrel vergődött át a végtelen orosz területen, majd Magyarországon és Románián át Jugoszláviába menekült. Az ő előadását közöljük az alábbiakban: Vizi Károlyt több katonával S-együtt 1944 áprilisában ejtették foglyul a Prut-folyónál, Kisenyevtől délre.' Kezdetben hadifogoly társaival együtt útépítésen dolgozott. — Amig útépítésen dolgoztunk, —meséli — az orosz őrök rettenetesen vertek és kínoztak bennünket. Egy alkalommal, amikor a fáradt hadifoglyok a munkáról mentek vissza a táborba, a szembejövő orosz tankok szándékosan beletapostak a tömegbe és mintegy hatvan hadifoglyot halálra gázoltak- Többször előfordult az is, hogy dühöngő kozákok lovaikon bevágtattak a vonuló foglyok közé és kardjukkal az embereket vagdosták. Senki sem akadályozta őket ebben. Addig csapkodtak kardjaikkal, amig nekik jó* esett. HATVANAN EGY VAGÓNBAN | Később, tő b b fogolytársával I együtt, Vizi Károlyt tovább szállijtották Gorkij városába. Egy-egy : vagonba 60 foglyot zsúfoltak be és 28 napi utazás során 8 esetben adtak kevéske élelmet és vizet. — Az utazás folyamán^mondja Vizi Károly—körülbelül 480 hadifogoly vesztette életét. Csak az j én vagonomban 15-en haltak | meg, ezeket nem volt szabad kidobni a vagonból. Amikor Gorkij vasútállomásra értünk, néhány egészségesebb és erősebb hadifoglyot visszatartottak, hogy a hullákat eltemessék. Megérkezés után a hadifoglyokat vesztegzár alá helyezték szörnyű körülmények között. Negyven nagy földverembe helyezték el őket. Egy-egy földveremben 800 fogoly húzódott meg és az egész táborban majdnem húszezer embert zsúfoltak össze. A tábori élelmezésről Vizi Károly igy számol be: — A tábori őrséget szolgáltató NKVD - katonáknak 40 vérebük volt. Éjszakánként, amikor csak néhány őr teljesített szolgálatot egyik fogoly bajtársunkat a földverem bejárata elé állítottuk, többen pedig mögötte álltunk lesben. Ha valamelyik véreb arra tévedt, a mi emberünk karóval fejbevágta, a többiek pedig villámgyorsan nekiestek, bevitték a földverembe, megnyuzták és megfőzték. Másnap a szovjet őrség csak a bőrét találta meg a vérebnek, de azt nem tudta kinyomozni ki a tettes. A 40 kutya közül csak kettő maradt életben, a többit megettük. JÁRVÁNYOK — A táborban naponta pusztultak el a hadifoglyok hastífuszban, — folytatja Vizi. — Csak 1945- ben kezdett csökkenni az elhalálozás. A nyolcas számú táborban, amely a hegyek között feküdt, a hadifogoly katonák erdőirtáson dolgoztak és az ottlévő 3,-4,000 ember közül mindössze 300 maradt életben, a többi mind hastífuszban pusztult el. A halottakat a “régi repülőtér”-nek nevezett helyen hántoltuk el, minden megjelölés nélkül. A tömegsír fölött ma bokrok nőnek. ÖNGYILKOSSÁG A SZÖGESDRÓTNÁL A foglyokat ezután a Gorkijautómüvekhez osztották be munkára. — Fogolytáborunk az autógyártól 7 kilométerre feküdt. Amikor munkába mentünk, vagy onnan jöttünk, előfordult, hogy valamelyik fogoly cigarettacsutkát látott heverni az utón és lehajolt érte. A kisérő őr ilyenkor minden felszólítás nélkül agyonlőtte az illetőt. Az is megtörtént, hogy valamelyik fogoly különösebb szándék nélkül megközelítette a tábort övező szögesdrótkeritést, mire az őr a figyelőtoronyból minden figyelmeztetés nélkül lelőtte. Voltak olyan esetek is, hogy az olyan foglyok, akik nem bírták tovább a kínlódást, szándékosan közeledtek a szögesdróthoz, hogy ott biztos halálukat leljék. A hadifoglyokat különleges bizottság vizsgálta felül és munkaképességük szerint csoportosította őket. Az első és második kategória teljes 8 órás munkaidőt dolgozott a gyárban. A többi kategóriák, főként kimerült foglyok, könnyebb munkát végeztek. Az utolsó kategóriába beosztottak teljesen munkaképtelenek voltak, de mégis kellett valamit dolgoznak. MACSKAHUS IS JÓ ... Vizi Károly elmondja, hogy ebben az automobil-gyárban találkozott olyan szovjet munkásokkal, akik a hadifoglyoktól koldultak élelmet. Vizi visszaeiplékszik az esetre: — Egy alkalommal négy fogolytársammal együtt elfogtunk egy macskát, leszúrtuk és megfőztük. Amikor hozzáláttunk az evéshez, odajött egy orosz villanyszerelőmester, akivel egy szerelőműhelyben dolgoztunk és kérte, hogy adjunk neki is egy kis húst. Bár megmondtuk, hogy macskahus, ő igy válaszolt: “Adj belőle, akármilyen.” Megkérdeztük tőle, hogy kap-e húst élelmiszer jegyre? Kivette a zsebéből az élelmiszerjegyet és igy válaszolt: “Karticska jeszty, mjászo nyet” (Jegy van, hús nincs). Később 1946 közeliétől 1946 szeptemberéig Vizi több magyar, román és német hadifogollyal egy vegyi gyárban dolgozott Igumnovban. A súlyos munkakörülmények, főként a mérges gázok hatása folytán itt mintegy 60 hadifogoly pusztult el. — Ennek a gyárnak a közelében — tette hozzá Vizi, — volt egy foszforgyáf is, ahol orosz rabok dolgoztak. Ott még többen hullottak el a mérgesgáztól, mint nálunk. A Doszkino - szovhozban, ahol 1950-ben dolgozott Vizi Károly, maguk az őrök beszélték rá őket, hogy lopjanak tejet, burgonyát s egyéb élelmet a szovhoz raktáraiból. Vizi Károly véleménye szerint a Szovjetunióban még mindig nagyon sokan vannak hadifogságban. A magyar emigráció legnagyobb kulturális eseménye: MEGJELENT Márai Sándor “Béke Ithakában” cimü regénye!. — Ára $2.80, gyönyörű kiadásban. Megrendelhető “Az Ember” kiadóhivatalában (320 East 79 Street, New York City, vagy közvetlenül az amerikai főbizományosnál: Leslie G. GARDOS, 2320 Lincoln Avenue, Montreal, Que., Canada. ELŐKÉSZÜLETBEN: Zilahy Lajos: “Krisztina és a király” MACYAR TANKÖNYVEKET KERES A FREE EUROPE COMMITTEE TANULMÁNYI KÖZPONTJA Barankovics István, a Magyar Nemzeti Bizottmány vallás- és közoktatásügyi bizottságának elnöke a következők közlését kéri: A Szabad Európa Bizottság Középeurópai Tanulmányi Központja meg akarja vásárolni, vagy kölcsönvenni a következő elemi- és középiskolai tankönyveket, melyek Magyarországon 1930 és 1948 között jelentek meg: Magyar Nyelvtan, Magyar Irodalomtörténet, Magyar Olvasókönyv, Magyar Földrajz, Magyar Történelem. A Központ kéri, hogy e. könyvek tulajdonosai szíveskedjenek Dr. I. L. Kandel, Room 308, 4 W. 57 St„ New York 19, N.Y. (U.S.A.) cimen tudatni a könyv szerzőjé'■ nek nevét, a könj'v címét, megjelenési idejét, kiadóját, oldalterjedelmét, továbbá azt, hogy a könyvet mennyiért hajlandók a Központnak eladni, vagy lefényképezésre rendelkezésre bocsájtani. I SRAEL Minden Izraelben elintézendő ügyében forduljon teljes bizalommal DR. A. Schlanger ügyvédhez, 14 Herzl Street Haifa, Israel
