Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-12-19 / 47. szám
4-ik o!da! AZ EMBER DECEMBER 19, 1953, A Z EMBER 1 Csoda a 74-ik utcában tfÖ&jQÖR SBMENC pamjJÜU HETILAPJA 401 THE MAN FERENC GONDORS POLITICAL WEEKLY Editor: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő Publisher: MRS. FERENC CONDOR, kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. — Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: «20 East 79th Street New York 21, N. Y. Telephone: Butterfield 8-6168 Irta: LENGYEL MENYHÉRT Yearly Subscription Rates: In United States $10.00 In Foreign Countries $10.00 Single Copy 20 cents Vol. XXVII New York, N. Y.. December 19, 1953 Nb 47 Reentered as second class master Aug:. 4, 1952, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879 • V ITA• ‘Ne becsüljük le saját nagyjainkat!’ Szerkesztő Ur! I Kéri Pál cikke a múlt számban | Churchillről méltó a magyar uj- 1 ságirás nagy hagyományaihoz — de egy súlyos állítása ellentmond a magyar (hagyománynak, helyesebben a történelemnek. Azt irta: “Réges-régen nem volt politikus, aki iró is lett volna” az egy Bismarck kivételével, aki “ugyan nem irt, de a beszédei még ma is élvezhetők.” Megjegyzem, Bismarck “Gedanken und Erinnerungen” cimii könyve a német történetírás egyik alapvető müve — de itt a magyar iró-politikusokra, mondjuk inkább: államférfiakra hivatkozom, kiknek négy legnagyobbja a múlt században, Bismarckkal egyidejűleg, mind kiváló iró volt: Széchenyi, Kossuth, Deák és Eötvös József. Utóbbi még hozzá jeles költő és nagyjelentőségű regényíró is volt. Becsüljük Churchillt, de ne becsüljük lé a saját nagyjainkat sem! Kiváló tisztelettel: TAKÁCS JÁNOS New York Tisztelettel értesítjük barátainkat és vendégeinket,I?® hogy a ( fcr ti & C s á rd á s & m at tí <2$ as üt ícI «í 307 East 79th Street, New York 21, N. Y. MAGYAR ÉTTEREM ÉS MULATÓ DECEMBER 22-ÉX, KEDDEN MEGNYÍLIK. Elsőrendű cigányzene DICK MARTA és MÁTRAY LÁSZLÓ vezetésével. GE? Művészi műsor: ^ LÁSZLÓ ZSUZSA és RÁKÖSSY TIBOR.if Elsőrendű magyar konyha. Asztalok rezerválhatok: RHinelander 4-9382. Tisztelettel NAGY ÁRPÁD és RAPPY MIKLÓS (íj ^ ífe-ljfcufcl'*' Ffr Ffr F* Ffr F* F* Fi-.fik RUHACSOMAGOK % Magyarországba és Csehszlovákiába az előirt FERTŐTLENÍTÉSSEL általunk küldhetők. Használt ruhanemű Szlovákiába vámmentes. Hajó- és repülőjegyek, pénzküldés a világ minden részébe. Fordítások minden nyelvre. — HIRDETÉSEK FELVÉTELE. •— IKKA - csomagok Magyarországba — FÖLDES IRODA 1523 First Ave. New York, N.Y. Telefon: BU 8-4990 A csoda egy templomban történt, — a Jan Hus Presbitery Church 351 East 74-ik utcai auditóriumában. Ahová egy este bementem, mert azt hallottam, hogy ott az “Othello”-t játszák. Shakespeare után én bárhova elmegyek — sajnos ritkán van alkalmam ilyen kirándulásokra New York területén belül, — elmentem hát a 74-ik utcai templomba is s ott voltam tanúja annak a csodának, amiről be akarok számolni. Az auditórium nagyterme nyitott színpadot mutatott, előtérrel, érdekes szögletekkel s bejáratokkal, de minden diszlet s dekoráció nélkül. A közönség lassan gyülekezett, mig végre egészen megtöltötte a 400 - ülőhelyes termet . . . Ekkor a terem és a szinpad hirtelen elsötétült, — de egy pillanat múlva mint az álmok fátyolán megvilágosodott és Rodrigo s Jago tűntek fel reme k korabeli kosztümökben s ahogy beszélni kezdtek, a szavak csodálatos varázsa Velencébe vitt bennünket Brabantio szenátor házának erkélye alá, ahol Jágó a világirodalom legzseniálisabb bevezető jelenetében ad képet önmagáról, indulatairól, terveiről. Ettől első jelenettől kezdve, végig az előadás egész folyamán — amit csak egy szünet szakított meg —a tragédia lenyűgöző hatása alatt állottunk. Ritkán láttam egy Shakespeare-darabot ilyen kitünően közvetíteni. A cselekmény megindult a szenvedélynek azokkal a hatalmas hullámaival, melyek időnként egekig csapnak s a '■gonoszság alattomos örvénylésével, mely a mélységbe rántja áldozatait s halad előre egy természetes folyamatban, amit nem akaszt meg sem függöny, sem diszletváltozás. Igen — ez az a forma, amit a szinpad legnagyobb mestere használt. Mert a szó jobban festi a helyet, mint akármilyen díszlettervező s elég a korszerűség beállítására a ragyogó kosztüm, ami a szereplőkön van. De a külsőségek eme szerencsés beállításán kívül mást is találtam ebben a templomi előadásban, ami nem műkedvelő előadás, hanem egy lelkes, tehetséges szinésztársaság munkája. A szinpad világában töltött hosszú évek folyamán,—európai és amerikai színpadok nevezetes Shakespeare - előadásaira emlékezve — ritkán láttam olyat, ami teljesen kielégített. Vannak persze ragyogó emlékeim majd mindig egyegy nagy színésszel kapcsolatban. Az olasz Novelli, a német Moissi, a francia De Max és Munnet Sully, a magyar Beregi, Szacsvay, Gyenes, Ivánfy, Pethes, az angol Gielgud, az amerikai Barrymore—hogy csak néhány nevet említsek— olykor rendkívüli alakításokban mutatták a tragédiák nagy hőseit; Hamletet, Othellot, Macbethet, Leart stb. De a sztárokon kívül majdnem mindig nagy hiányosságokat találtam az előadásban. Hogy a legjobbak egyikéről beszéljek: még Gielgud londoni Hamlet-jének sem volt meg a kellő környezete és atmoszférája. A főszereplőn kívül pedig a legtöbb előadásban a többi karakter jórészben homályban maradt, holott Shakespearenél minden alak s jelenet fontos. Ezt az ember akkor érzi igazán, ha olvassa a darabokat s a saját fantáziájában játszatja le. Mindig sejtettem, hogy nagy tévedés Shakespearenél csak a főszinészre helyezni a hangsúlyt, mert akkor nyílnak meg igazán e remekművek, ha az egész előadás jó s mint egy zenekart egy dolgához értő és minden taktust ismerő dirigens vezényli. Ezt kaptam a 74-ik utcai templomban. A teljes darabot! S igazolását néhány Othello - elméletemnek. Szerintem Jágót nem helyes úgy játszani, mint a legtöbb színész, hogy egy brilliáns, szellemes, démoni alakot csinál belőle, mert ha ilyennek mutatkozik, gyanút és bizalmatlanságot kell hogy keltsen áldozataiban.. Jágó az igazi gonosz, akinek ez a lénye, ez az éltető eleme, ez az üzlete. Mint mindenki, aki biztos a dolgában, neki sincs szüksége semmi trükkre, őszintén beszél, mert hiszi, amit mond s csinál és mint Rodrigot és Cassiot, Othellot is ezzel az őszinteségével vagy annak tökéletesen elhitető látszatával fonja be. Ha kételkednének benne, mozdulni sem tudna. Othello folyton mondja róla, milyen megbízható tisztességes ember. William Thornton, aki Jágót játsza, ilyennek mutatja — nyugodt gonosznak — s ezáltal félelmetesebb, mintha démoni lenne, mert akkor talán hangulatai szerint cselekedne, mig az ilyen biztos gonoszság elől nincs menekülés. Jágó hisz a rosszaságban s intrikájának azért van hatása és ereje, azért tudja átültetni a gyanú, a féltékenység mérgét Othelloba, mert ő maga is minden nőt minden rosszra képesnek tart. S Jágó gonoszsága azért félelmetes, mert nincs határa. Mikor Othello megteszi hadnagyának, Jágó végre is elérte célját: abbahagyhatná intrikáját. De nem, ő megy tovább, mig vészbe s vérbe fojtja az egész társaságot. Hátborzongató figura s Thornton igazán kitünően, mert természetesen játsza, megadva a tragédia valódi tónusát s jelentőségét. Azt hiszem. az ő helyes értelmezése lebeg az egész előadás felett, ahogy a darab s nem csupán a szinészek szempontjából állítja be a tragédiát. Nem csoda-e, hogy mindez a 74-ik utcai templomban került ilyen értelmezésre? Othellot is egy alig ismert színész, Earle Hyman játsza kitünően s rendkívül emberien. ő sem a parádés szerepet, hanem magát Othellot játsza s talán mert nem használja a mester ségbeli bravúrokat, mint a legtöbb nagy komédiás e rendkívüli szerepben, nagyón emberivé teszi ezt a fantasztikus insprációban* született alakot. Nála szintén igazolva láttam Othello-teóriámat. • Amely szerint Othello féltékenységének mélyebb motivumai vannak, mint amiket szinész, néző, néha a kritika is sablonszerűén elfogad. Othello fekete s ha néger szinész játsza, mint ebben az esetben, — pláne ha jól játsza — akkor magától adódik az, amit másfajta színésznek ritkán sikerül éreztetni: Othello kisebbségi komplexumát a fehér nővel, Desdemonával szemben. Othello nagyon jelentékeny ember Velencében — generális, sikeres hadvezér — a saját területén fölényes és domináló lehet, első fellépése a velencei dogé és tanácsosok előtt nagyon önérzetes. Más a nővel szemben. A kalandot nem ő, hanem Desdemona kérte, ő szeretett bele a mórba s szökött meg vele s mikor Othello e szerelem történetét elmondja, vigyázva védekezik, nehogy valami állatias érzékiséggel vádolják, nem “vére hevének tápot adni vágyik,” “mely ereiben már halkan csörög” — mondja, hanem azért akarja a nőt magával vinni Ciprusba, hogy “leikéhez közelebb legyen” ... Ez a timidség, mint a darab egész folyamán kiderül s a másfajta nővel szembeni alacsonyt endüsége abban kiüminálódik. hogy Othello nászéjszakája nem sikerül. Erre időbeni alkalma sincs. Velencéből rögtön indulnia kell, nem Desdemonával, hanem külön hajóval Ciprusba — csak egy órája van arája részére. Szökésüknek, kihallgatásuknak izgalmassága, rá' várakozók hadi feladatának ezer gondja nyilván akadályozza, hogy a boldog testi s lelki egyesülés állapotába jusson. Erre Ciprusban sincs alkalma . . . S mivel nem találhatott boldog kielégülést, fizikai s lelki tehetetlensége őrjöngő féltékenységbe ömlik át — s valósággal kéj gyilkosságban, kulminálódik, melyben végre megtalálja szörnyű indulatainak kielégülését . . . Ezt a folyamatot Earle Hyman ^mindvégig kitünően érzékelteti, talán csak a dogé előtti jelenetben mutathatna több méltóságot. A többiekben nincs hiba, mert a rendező nagy intelligenciái ának vonala vezeti őket s hozza létre ezt az egészen kitűnő Shakespeare - előadást abban a kis templomban. Az ember hite visszatér. Lehet még itt művészetet csinálni, magasrendü színházat játszani, visszatérni a Broadway veszélyesen spekulativ és inkább a : kockajátékra emlékeztető “show business”-étől az igazi élő színházhoz, minden művészet anyjához, mely túl kell hogy éljen minden válságot. A szinház a templomban született — most onnan fog megint uj életre, uj útra indulni. Ez a kitűnő Shakespeare-társaság országszerte fogja sikerrel hirdetni az amerikai szinház csodaszerü megújulását.
