Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-12-05 / 45. szám
11 TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON TETŐ NÉLKÜL, ESŐBEN, SZÉLBEN DOLGOZNAK A GYŐRI MUNKÁSOK A Wilhelm Pieckröl elnevezett győri vágón- és gépgyár daraboló műhelye a szabad ég alatt van. A munkások már egy féléve ;követelik, hogy legalább egy egyszerű tetőt épitsenek a munkahely fölé, de senki nem hallgatja meg a kérésüket. Az őszi esőzések már régen beálltak Magyarországon s a győri gépgyár daraboló műhelyének munkásai bőrigázva kötelesek a munkát végezni. Emiatt több munkás otthagyta a munkahelyét. BOMLIK A FEGYELEM A WILHELM PICK-GYÄRBAN Ugyancsak a fenti gyárüzemmel kapcsolatos értesülések arról számolnak be, hogy a fegyelem lazulásának legkomolyabb tünetei mutatkoznak az utóbbi időben. A munkások nem járnak a szemináriumi órákra, sokan megtagadják magát a pártot is, legutóbbis eltépett párttagsági könyvecskéket találtak a gyár udvarán. A gyár termelési eredménye hónaprólhónapra alábbszáll. Legutóbb sorozatos géptörések fordultak elő, amelyek miatt egy-egy műhelyben napokig állt a munka. ŐSZINTE BEISMERÉSEK EGY VIDÉKI ÚJSÁGBAN Mosonmagyaróvári Timföldgyár: ez a neve annak a szovjet-érdekeltségbe tartozó vállalatnak, amely aluminiumkiolvasztásával foglalkozik a magyarországi aluminiumföldből, vagy másképen timföldből. Hogy milyen állapotok uralkodnak ebben a gyárban, arról a helyi újság egy most megjelent cikke ad némi Ízelítőt. A magyaróvári újságíró felkereste a gyártelepet és beszélgetett a munkásokkal. A helyi újságban megjelent beszámoló egyik passzusa szószerint a következőket mondja: “A ruhám lyukas, a bakancsomba befolyik a viz”—mutatja Németh Alajos kőműves. “Nincs ivóvizünk! Ebéd után még egy pohár vizet sem tudunk inni. Az Íróasztalom ' olyan helyiségben van, hogy ha esik az eső, esernyőre lenne szükségem. Eláznak az irataim” — panaszolja Horváth József normás. “A kosztról is lehetne beszélni!”— mondják mások ... A vidéki újságíró nem von le következtetést mindebből, mi levonhatunk: ime a munkásparadicsom! ÚJABB INCIDENSEK A JUGOSZLAV-MAGYAR HATÁRON Jugoszláviai jelentés szerint a Baranyszko Petrovuszeló melletti őrház közelében a magyar határszervek megsebesítették Draga Perisics jugoszláv határőrt. Ugyanazon a területen, az Ovcsepolye határőrház közelében, a magyar határszervek puskából tüzet nyitottak a közelben vadászó polgárok csoportjára és Franya Grujich zombori lakost a fején megsebesi-A Z F * * B E R • • • • CONDOJi “THE MAi .««n*** -jrmrar MOlO sins'*1 ...«iíVC COIVBOR’S POLA_ Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-616* EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents* VOL. XXVII — NO. 45 NEW YORK, N. Y., DECEMBER 5, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Fohász a Hálaadás Napján Irta: GÖNDÖR FERENC Amerika népe az elmúlt héten ünnepelte a Hálaadás Napját, a többszázéves tradíció áhítatával és melegségével körülvett Thanksgiving Day-t. Szép ünnep, boldogító ünnep ez a nap. Ilyenkor feltör a lelkek mélyéről a hála és az amerikai polgár a történelmi visszaemlékezéstől függetlenül is a hála érzetével telítődik meg. Van miért hálásnak lennie: Amerika szabad földjén élhet, amerikai állampolgár lehet. Az ünnepen, de azóta is, az ünnepet követő napok forgatagában engem is hatalmába kerített a hála mindennél erősebb érzése. lEgész lényemet eltölti, szivemet-lelkemet, agyamat, idegeimet elzsongitja a hála magasztos áhítata. Hadd mondjam el, hadd muzsikáljam most el vénülő szivem hálafohászát, itt, e lap hasábjain, amelynek minden száma egy-egy meghitt vallomás, egy-egy szerelmes levél az olvasókhoz. El kell mondanom szép sorjában, miért vagyok én hálás, mit köszcmök a sorsomnak, magyarságomnak, zsidóságomnak, Amerikának? Hálás vagyok mindenek előtt azért, hogy szegénynek születtem. így lettem harcos és kemény. így lettem a szegények és elnyomottak védelmezője. így éreztem meg, sajgó és együttérző fájdalommal, ha a világ bármely táján fájt valami a szegényeknek, akiket mindig testvéreimnek éreztem. így tanultam meg, hogy nem a rang és a hatalom az ember értékmérője, hanem az, hogy mit tud tenni az emberiség javára. így lett véremmé és elszakíthatatlan eszmémmé, hogv az ember rangra, fajra és felekezetre tekintet nélkül: ember. így lettem már kora ifjúságomban ádáz ellenfele azoknak, akik különbséget akartak tenni ember és ember között. Hálás vagyok a sorsnak, hogy magyar földön születtem. Hálás vagyok, kimondhatatlanul hálás, hogy egész lényemmel beolvadhattam abba a népbe, amely a Duna-Tisza táján, ezen a történelmileg mostoha helyen oly csodálatos eredményeket ért el és költők, zenészek, festők, tudósok egész légiójával gazdagította az emberiséget. Mi teszi az embert magyarrá? A származása, vagy az érzése? Én az utóbbit vallom. Szivem minden dobbanásával magyarnak érzem magam és ezen nem változtat az, hogy a fehér terror idején és a bolsevista uralomban a hatalom bitorlói ellenségnek tekintettek. Ott mereng ma is a lelkem a szép magyarországi tájakon, Budapest, Nagyvárad, Kaposvár andalító utcáin. Ezt a jogomat semmiféle erőszak nem veheti el tőlem és bizton tudom, hogy ha majd végleg elcsitul a szivem, az utolsó fájó dobbanásokban, szemem kihunyó fényében is a régi tájak, régi utcák és régi pesti cimborák még mindig élénken visszatünő vonásai remegnek majd. Hálás vagyok, hogy 1918-ban és 1919-ben odaállhattam a nép mellé, amely szabadságra vágyott. Hálás vagyok, hogy szerepem lehetett abban a nagyon nehéz és nagyon kritikus időszakban; hogy odatarthattam akkor még erősebb és hatásosabb öklömet a bolsevista uralom véres terrorja elé. megálljt parancsolva, bőrkabátos lenin-fiukkal hadakozva, életemet kockáztatva minden nap és a napnak minden órájában. Hálás vagyok, hogy ebben az időben a magyar újságírói kar érdekében, az értékek védelmében annyit csatazhattam és jogokat, javakat menthettem meg a fenyegető erőszak ellenében. Hálás vagyok, hogy el tudtam menekülni a terror ráin- Jeselkedő karmaiból és Becs szabad földjén szerkeszthet"* tem tovább “Az Ember”-t. Hogy onnan tudtam előbb a már. végvonagló bolsevista kaland, majd az ezt követő embertelen fehér terror ellen küzdeni, vitriolba mártott tollal, de mindig az igazságot, a szabadságot és az emberséget szolgálva. Hogy akkor indult el fejlődésnek az a világ minden részére kiterjedő hálózat, amely a barátok és hívek seregét kapcsolta hozzám és hogy ezek a barátok annyi éven és évtizeden át ma is ittállnak mellettem*Hálás vagyok, hogy az elsők között voltam, akik felismerték a náci-veszedelmet s a legélesebb harcot indíthattam az emberiség eme gonosztevői ellen. Ezt a feladatot, a nácizmus elleni lankadatlan harcot ma sem szüntettem be és hálás szívvel gondolok arra, hogy nem csorbult ki a toliam a hosszú küzdelem alatt s ma is betölthetem a feladatot: őrt állani az emberiség legszebb eszméinek bástyáin, védve kincseinket és támadva a latrokat. Hálás vagyok zsidóságomért. A náci-kannibalizmus idején, amikor a zsidók százezreit vitték Hitler vérebei a gázkamrákba és Magyarországon a hazaárulók cinkos bandája sietett az emberirtásban Hitler nyomdokaiba lépni, különösen éreztem és átéreztem zsidóságomat; azt a tragikus tényt, hogy én is az üldözöttek testvére vagyok. Mindig harcoltam a mindenkori üldözöttekért és a mindenkori üldözők ellen, most uj erőt, uj tápot kapott ez a motor bennem. Hálás vagyok, hogy segíthettem az üldözött zsidóságon, ezen az értékekkel pompázó, de mégis tragikus népen, amely végre most talán megtalálja a nyugalmát és a békés fejlődés lehetőségét a saját hazájában, Izraelben. Hálás vagyok, nagyon hálás, hogy újra szembetalálhattam magam régi ellenségeimmel, a bolsevistákkal. Magyarország felvillanó szabadságát és demokráciáját 1947-ben maga alá gyűrte a moszkvai terroruralom és én teljes fegyverzettel szállók velük szembe, minden rendelkezésemre álló erővel s eszközzel küzdve ellenük, halálbiztosan remélve, hogy végétéi" majd pünkösdi királyságuk, összeomlik az elnyomó rendszer és én még egyszer ellátogathatok majd álmaim földjére, Magyarországra. És hálás vagyok, mindenek felett hálás vagyok Amerikának. Ez az én második hazám, az örökbefogadó szülőm és én fiúi szeretettel borulok le örökbefogadó, jóságos szülőm lábai elé. Hálás vagyok, hogy idejöhettem, hogy állampolgár lehettem, hogy megismerhettem ennek a nagyszerül országnak nemes hagyományait, világitó eszméit, csodálatos lüktetését. Kimondhatatlan hála van bennem mindezért. Rajongó szeretettel és hűséggel igyekszem szolgálni második hazámat. Ha kirántom a kardom és nyilasokkal, nácikkal, bolsikkal hadakozom, Amerika védelmében teszem. Ez az én kötelességem, erre kötelez a hála. Szerény erőmmel és képességemmel mindent el kell követnem, hogy semmiféle rontás, semmilyen romboló szándék ne találhasson talajra itt, Lincoln. Washington és Roosevelt földjén, a szabadság és demokrácia országában. Ezért harcolok min-Már most adja fel hirdetését „Az Ember“ karácsonyi számába!
