Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-11-28 / 44. szám
El TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON MI AZ IGAZSÁG SOMLAY ARTUR HALÁLA KÖRÜL? Annak idején a kommunista sajtó hatalmas krokodilkönnyekkel siratta el Somlay Artúrt, az ország egyik legnagyobb színművészét. ' Nagy temetést rendeztek neki és a szónokok, valamint az erre az alkalomra irt búcsúztató újságcikkek mind .kiemelték, hogy az elhunyt nagy színész a kommunista rendszer buzgó hive volt. Egy teljesen megbízható magyarországi forrás most fellebbenti a, fátyolt, hogy mennyire volt Somlay a rendszer hive és apostola? Eszerint a nagy művész nem természetes halállal halt meg, hanem öngyilkos lett. Öngyilkosságának oka az a politikai és lelki zsákutca volt,- amelybe a kommunisták hajszolták bele. Mindig többet és többet követeltek tőle, egyre hangosabb kiállást a rendszer mellett, mig végül Somlay ugyanahhoz a meneküléshez folyamodott, mint a magyar színjátszás másik nagy büszkesége: Bajor Gizi és ő is önkezével vetett véget életének. Ezt Budapesten ma már mind többen tudják és a megrázó emberi tragikumnak kijáró nagy részvéttel emlegetik Somlay nevét. MEGHALT LEHOTAY ÁRPÁD Mintegy három héttel ezelőtt rövidebb betegség után meghalt Budapesten • Lehotay Árpád, a Nemzeti Színház tagja, a karakterszerepek ismert művésze. Az elhunyt színművész 1944-ben a náciellenes szinésze.k csoportjához tartozott s később Major Tamás rávette őt, hogy lépjen be a kommunista pártba, amelynek célkitűzéseitől és módszereitől Lehotay Árpád azonban lélekben mindig távolállt. MÉG EGY ADALÉK A MŰVÉSZEK SORSÁHOZ: OTTRUBAY MELINDA TRAGIKUS HALÁLA Most került nyilvánosságra Ottrubay Melindának, az Operaház prímaballerinájának tragikus halálhíre. A “Sylvia,” “Coppélia” és annyi más ballet hősnőjét már két évvel ezelőtt deportálták és egy rizsföldön kellett látástól vakulásig dolgoznia. A “vakulásig” szó szerint értelmezendő, mert a törékenytestű ballerina a rettenetes hajszában előbb ideggyulladást kapott, majd megbénult s végül megvakult. így vitték kórházbaez év tavaszán s rettenetes szenvedések után váltotta meg a halál. Ottrubay Melinda bűne az volt, hogy nem lépett be a kommunista pártba, majd később férjhezment Eszterházy Pálhoz, akit a Mindszenty-ügyben 15 évi fegyházra ítéltek. A férjhezmenése alkalmával hagyta el az Operaházat 1947 elején. * MENEKÜLÉS A » MUNKÁSPARADICSOMBÓL Klujber János gyári munkás október 10-én Magyarországból Jugoszláviába menekült. Klujber Nagykanizsán élt. .n.(T •NOlDMIHGVtt SOOI XOH * 0* d MV0DVTIA V HNfiHIH GÖNDÖR JFJSRJ3NC POUHKAÍ H “THE MAN,”FERENC GONDOR'S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK. 21. N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription S10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVII — No. 44 NEW YORK, N. Y„ NOVEMBER 28,7^3 EGYES SZÁM aRA 20 CENT Diplomata -nyilas barátokkal... Irta: DR. JOSEPH L. LICHTEN (Az Anti-Defamation League hivatalos kiadványának, a “Bulletin”-nek legújabb száma Eckhardt Tibosról közöl cikket a liga kitűnő főtitkárának, dr. Joseph L.' Lichtennek tollából. Ez a befejező része annak a cikksorozatnak, amelyet a. faji és felekezeti megkülönböztetések ellen küzdő nagytekintélyű szervezet főtitkára az Amerikában tevékenykedő magyar nácik és nyilasok mind forróbbá váló ügyéről irt. A magyar emigráció körei a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek különösen a befejező cikkre, amelyet errevaló tekintettel az alábbiakban közlünk magyar fordításban. Meg kell jegyeznünk, hogy az Anti-Defamation League, amely Amerika legnemesebb ideáljaiért küzd, épen ezen a héten tartotta meg rendkívül ünnepélyes keretek között azt a jubiláris díszvacsorát, amelynek Eisenhower elnök személyes jelenléte és felszólalása adta meg politikai súlyát és jelentőségét.) 1919 óta, amikor feltűnt a politikai porondon, mint tagja, majd később elnöke a zsidóverő Ébredő Magyarok Egyesületének és ismét később a Fajvédő Párt reprezentánsaként, dr. Eckhardt Tibor — a ravasz T. Gunther szavait idézve — “kalandos ember” lett. Opportunizmusa messze ragadta el őt. Eckhardt 1941 óta van az Egyesült Államokban, mint “politikai menekült.” Idejét hatalmi politizálással tölti itt, várva a napot, amikor Magyarország felszabadul a Szovjet-iga alól— és várva saját hatalmi menybemenetelét, mint az uj magyar kormány vezetője. Az Egyesült Államok magyar körein kívül Eckhardt nem túlságosan ismert jszemély. Amerikai vonalon sokkal kevésbé ismert, imint a Magyar Nemzeti Bizottmány legtöbb vezetőségi tagja. De a közfigyelem hiánya nem kisebbíti Eckhardt politikai erejét, ő a hatalommal rendelkező magyar politikusok egyike azok sorában, akik itt, az Egyesült Államokban várják ki az idők fordulását. Az ő összeköttetései felérnek egész Washingtonig. Jó kapcsolatokat teremtett magának a State Departmentben J. F. Montgomeryn, a régebbi magyarországi, követen keresztül. Montgomery bemutatta őt Roosevelt elnöknek, Sumner Wellesnek és másoknak a New Deal - adminisztrációban. Eck-' hardt kongresszusi képviselők és fontos kormánytisztviselők' bizalmasa maradt. Ismeri a Pentagon felé vezető utat és politikai szálai a világ különböző fővárosaihoz vannak kötve még azóta, hogy Genfben a Népszövetségnél mint Magyarország delegátusa működött. Eckhardt most az ötvenes éveknek végén jár. Ismeretekkel rendelkező, müveit és energikus egyéniség, a diplomaták kellemes simaságával. A politika az ő élethossziglanig tartó mestersége. S ő ismeri ezt a szakmát. A cikksorozatomban, amely a magyar fasiszták háboruutáni amerikai beözönlését tárgyalta — hozzávetőlegesen 2000 talált könnyű bejutást ide a mi szigorú bevándorlási törvényeink ellenére is — egyetlen kérdéshez ragaszkodtam: ki engedte be őket? A bevándorlási hatóságokra vár a válaszadás feladata. Közben a titokzatos talányok egy része megoldódott: hogyan tudott a Nyilaskeresztes Pártnak annyi tagja becsúszni ide, mégpedig nemcsak azért, hogy egyszerűen kijátszák a kikötői biztonsági szabályokat, hanem hogy propagandamunkát fejtsenek itt ki a fasiszta Magyarország visszaállításáért. Az ő leglelkesebb védnökük, aki a kormányhatóságoknál a javukra beszél, aki munkát talál a számukra — gyakran propagandamunkát — s aki a saját támogatására toborozza őket:: Eckhardt Tibor. • Az valószínű, hogy Eckhardt a politikai elkalandozásában sokkal továbbmegy az antiszemitizmus előmozdításában a saját meggyőződésénél. Bármi az oka, de tény, hogy a csoportok, amelyeket vezet, vagy amelyekhez csatlakozott, a magyarországi zsidóság gazdasági kirablásában és fizikai kínszenvedésében egyaránt szerepet vittek. Azokban az években, amelyek az első világháború utáni szerencsétlen helyzetet idézték elő Magyarországon, a zsidó állampolgárok lettek a bűnbakok. A kereskedőket és a középosztály egyéb tagjait zaklatták, ütötték, bebörtönözték titkosan rejtett helyekre és állandóan zsarolták őket. Az antiszemita cselekmények nagyrészét az Ébredő Magyarok Egyesülete fejtette ki. Ennek főhadiszállása Budapesten volt, de a merényleteket kiterjesztették a vidéki városokra is. Egyike a legsikerültebb hőstetteknek a liberális elemek klubja elleni bombamerénylet volt. A tagok — sok közülük zsidó — épen egy bankettet tartottak, amikor a kályha mögé rejtett bomba felrobbant. Sokan meghaltak. Eckhardt Tibor volt az elnöke ennek az egyesületnek. Vájjon azonositotta-e magát az ilyen merényletekkel? Nem. lehet tudni. Sohasem állt ki saját személyében, mint szélsőséges elem. De sohasem szólalt fel a hívei brutalitása ellen. Eckhardt látszólag a nyájasabb és törvényesített antiszemitizmust helyeselte. Amikor a Fajvédő Párt feloszlott, Eckhardt csatlakozott a Kisgazdapárthoz, hogy megnyerje a földműves parasztság szavazatait. Ez a párt nem volt antiszemita, bár Eckhardt és barátai csatlakozása után kissé színváltozáson ment keresztül. Gyűléseket tartottak “a zsidó-kérdésben.” Egy ilyen vidéki összejövetelen 1938-ban Eckhardt elvetette a pogromot, de nem az antiszemitizmust ezzel a kijelentésével: “Ha egy szemtelen légy bekerül a templomba, nem kalapáccsal akarom leütni, hanem inkább törvényt hozok ellene a parlamentben. Ez vonatkozik .a zsidókra is.” Mint a magyar parlament tagja, Eckhardt — igen jellemzően — támogatta a drasztikus zsidó-ellenes törvényjavaslatokat. Ilyen intézkedés volt, hogy^hat százalékra korlátozták a zsidók számát a foglalkozási ágakban. “Megszavazom a törvényt — mondta Eckhardt a parlamentben — mert az utódállamok (Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia) még hat százalék magyarnak sem engedélyeznek munkát.” De nem tett émlitést arról, hogy miért kell a zsidó állampolgárokon! megtorolni azt a balsorsot, amely a magyarságot bárhol éri. Évekkel később, de röviddel az Egyesült Államokba érkezése után Eckhardt még mindig a magyarországi zsidók másodosztályú állampolgársága mellett kardoskodott. A newyorki Commodore Hotelben tartott gyűlésen igy beszélt a háború utáni tervekről: “A háború után a numerus clausust fent kell tartani Magyarországon, mert különben a jogrendszer Már most „Az Ember“ adja fel hirdetését karácsonyi számába!
