Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-11-07 / 41. szám
NOVEMBER 7, 1953 AZ EMBER 3-iV o'dal P / TTM1 // I* •/*/•/ bzep hr no tej raj ara Irta: HALÁSZ ERNŐ Amit a Haláltól kapott, azt a csókot Még talán meg is köszönte, s finom bókot • Mq/ndott érte, aztán mosollyal az ajkán Ellibbent e földről egy mennyei sajkán, A rejtelmes Hajós tovasiklott vele Mélyszinti vizeken, a csillagok fele. Ezek mind ragyogtak, integettek, hívták, Játékokat, labdát, dobot, sípot, hintát Készítettek a jó, kedves, kis gyereknek, Akit égen, földön egyformán szeretnek, S aki úgy szerette azt a sok csillagot, Mint a csendes fűszál szereti a napot. A legszebben fénylő csillag közepében Letette a Hajós odafenn az égben. Száz angyal száz csókkal, száz virággal várta, Másik száz kezében megzendült a hárfa. Aztán dalba fogtak, szivrehulló dalba, Ilyet még nem hallott! Csak hallga! Csak hallga! . . . Múlik a pillanat és már ő is dalol Az egyik csillagon, az égben valahol. A költő meg az angyal együtt dalolnak. Majd meghalljuk egyszer! Ki ma, ki meg holnap! A kanadai nyilasok uj újságot indítaná Torontóban Ezen a héten a torontói nyila* sok nagy eseményre készülődnek: műsoros sajtóest keretében uj nyilaskeresztes újságot gründolnak “Kanadai Magyar Szó” címen a jobblétre szenderült “Hirlap” helyébe. A szerkesztői teendőket Szilvássy László látja majd el, aki a kátyúba fulladt korábbi nyilaslapnál is ilyen minőségben működött. Ő az, aki már “Az Ember” egyi;k cikkében is szerepelt, igaz, hogy név nélkül. Ő volt ugyanis a szerzője annak a nevezetes krokinak — amelyet elrettentő példaként közöltünk — s amelyben a honvédekkel kapcsolatban bizonyos rovarokról regélt. Szilvássy jelenleg szakács a torontói “Csárda” nevű étteremben. Ez a torontói nyilaskeresztesek és kapcsolt részeik törzshelye. Főnökének fia most fizetett ki 1,400 dollárt egy használt nyomdagépért, amelyet egy lengyel zsidótól vettek meg. A lapinditást megelőző “sajtóestre” Torontóba várják Amerikából azt az uszitóhangu és iparszerüen rágalmazó közírót is, aki az egyik amerikai magyarnyelvű újságban hétről-hétre hirdeti a gyűlöletet a demokratikus személyek ellen s aki nemrég a magyar háborús bűnösök lefogásában közreműködött amerikai katonákat gyalázatosán utszéli módon támadta meg. Ez a hétpróbás hazudozó és rágalmazó, aki ma már a nyilasok legfőbb szellemi irányítójának tekintendő, természetesen bábáskodni akar a torontói nyilas újság megszületésénél. Szó van arról, hogy a most megvásárolt nyomdagépen állítják: elő a szóbanforgó személy saját kiadásában megjelenő havi-lapját, azt a sajtóterméket, amely a magyarnyelvű lapkiadás történetében a mélypontot jelenti. A kanadai magyarok nem nagy jövőt' jósolnak a “Kanadai Magyar Szó”-nak. A másik nyilas lap, a “Kanadai Magyarság” felett is rossz csillagok járnak: egyre apad a vásárlók száma és többek között Weiland plébánosa épen a napokban tiltotta meg ennek a nyilas szennylapnak a templom előtti terjesztését. Éljen a magyar testvériség, avagy: bált rendeztek Clevelandban a “méltóságos urak” Szombaton este — amint clevelandi tudósítónk jelenti—az egyik u.n. Country Clubban szigorúan zártkörű táncmulatságon jött öszsze a Clevelandban letelepedett uj-amerikások egy csoportja. Valamilyen Roóz nevű ember volt a bál főrendezője, aki büszke önérzettel hirdette már hetek óta, WWRL-Rádió 1600 kc) Művészeti vezető: dr. Tatár László NOV. 8-án, MOST VASÁRNAP este 8:30-tól 10:30-ig, a parádés műsorban: LEYNA GABRIELLI koloraturcsoda' MEZEY ZSIGMOND, a legszebb* baritonhang RÁKOSSY TIBOR, a legnépszerűbb bonviván DR. FELEKY LÁSZLÓ zongoraművész HALLGASSA MEG ŐKET! hogy ezen a mulatságon kizárólag méltóságos és nagyságos urak s azok mélyen tisztelt családtagjai jelenhetnek meg és a régi, öregamerikás magyaroknak semmi keresnivalójuk nincs ezen a bálon. A fentnevezett Roóz ur ki is fejtette az egyik clevelandi régiamerjkás előtt, hogy mi az oka ennek a furcsa megkülönböztetésnek. “Nem lehet kitenni a mi hölgyeinket annak az inzultusnak — mondotta Roóz ur — hogy ezek a régi-amerikás magyárok is felkérhessék őket táncolni és rátehessék a hölgyek finom vállaira azt a munkában kieserzett kérges kezüket!” így mondta szóról-szóra a jeles főrendező. A régi-amerikás magyar, aki mögött egy élet tisztes munkája és szorgalma áll és aki a dipiknek gondolkozás nélkül adta az affidaviteket, meg assurance-okat s igy lehetővé tette bevándorlásukat és a kezdeti hetekben, sőt hónapokban is ingyenesen ellátta őket lakással, élelemmel s mind ezen felül némi készpénzzl is: most már leléphet, nincs többé rá szükség. így értelmezik egyes ujamerikás magyarok a testvériséget, igy értelmezik a demokráciát, ügy, mint ahogy odahaza, Magyarországon is értelmezték, ahol a becsületesen dolgozó munkások és parasztok, tehát a “kérgeskezüek” a társadalom lenézett tagjai voltak és tilos volt számú,kra az “urak” gőgös osztályával keveredni. Ezt a korcs és antidemokratikus szemléletet hozták magukkal azok, akik Hitler megvert seregével együtt menekültek el a magyar földről és akiket Amerika — bízva a megjavulásukban — kegyesen beeresztett a szabadság és demokrácia földjére. De Roqz ur és a roóz urak nem tanulnak és nem felejtenek . . . Clevelandban egyébként a “méltóságosi” bál általános felháborodást váltott ki a derék öregamerikás magyarok köreiben — s tegyük hozzá, hogy joggal! Pataky Kálmán a mikrofon előtt A dr. Tatár-rádió vasárnap esti műsorának nagy ajándéka s meglepetése Pataky Kálmán szereplése volt. A régen hallott operaénekes, a budapesti és sok más világváros operaszinpadainak hajdani dédelgetett kedvence ma is azzal a behízelgő, selymes hang- í gal rendelkezik, mint sikereinek csúcspontján; az ember nem is ér- I ti, miért vonult vissza a szufiták j I csillogó világától? Különösen a magyar és az olasz dalok találtak utat a rádióhallgatók szivéhez, ezeket azzal a lírai lágysággal s ugyanakkor az előadásnak azzal a { szuggesztivitásával énekelte, ami annak idején is a biztos siker és a j rangos elismerés útját jelölte ki | számára. A kitűnő vasárnapi műsor másik “nagyágyúja” Várkonyi Mihály volt, aki válogatott vers-remekművek csokrával örvendeztette meg a költészet szerelmeseit. Petőfi “őrült”-.iének bravúros előadása különösen maradandó élményt jelentett. A klasszikus müsorszámok ellenpólusaként az ultramodern Kapitány Anny szerepelt még a műsoron: ezúttal a megszokottnál is színesebben és dinamikusabban adta elő a divatos songokat, az előadómüvészetnek eme speciális területén világviszonylatban is tökéleteset produkálva. De hogy nemcsak a zakatoló ritmus a területe, ennek bizonyságául előadta Vecsey: “Valse triste”-jét is, amelybe az érzelmek halmazatát vegyitette bele. Dr. Feleky László zongorakiséretéről most is csak a legjobb jelzőket lehet mondani. AZ ÖNKÉPZÖ EGYLET KARTYAESTJE IZRAEL JAVÁRA A N. Y. Első Magyar önképző Egylet nov. 6-án, most pénteken este 7 órai kezdettel jótékonycélu kártyaestet rendez 323 East 79 St. I alatti klubházában. Az Önképző Egylet minden jótékonysági akcióban vezető szerepet tölt be. Most, amikor Izráel gazdasági megerősítésre szorul, az Önképző ismét nemes, példával jár elől. Gyűjtőakciót indított az egyesület, amelyre már nagyöszszegü előjegyzések történtek. Ezt az akciót most azzal tetőzi be, hogy nov. 6-án kártyaestet tart, amelynek minden befolyt centjét Izráelba utalják át. Részvételi jegy ára 1 dollár. Frissítőkkel, kávéval és cukrászsüteménnyel vendégelik meg a résztvevőket. HOLLÓS BÖZSI ANGOL - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigrációi ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésére, j 55 West 4S St. New York 18, N. Y. fRoon* 1046) Telefon: 1.0 4-3610 J Kálmán Imre Irta: LENGYEL MENYHÉRT Hetvenegyedik születésnapja előtt néhány nappal Parisban meghalt Kálmán Imre. Ahhoz a nagy nemzedékhez tartozott, mely közvetlen az első világháború előtt olyan fantasztikus mértékben ontotta a magyar tehetségeket az irodalom, a költészet, a zene, a festés területén, amihez hasonló, tünemény ritkán fordul elő egy nemzet életében ... A liberálizmus vetése megérett, egy jólétbe emelkedett magyar polgári osztály, öntudatos szociáldemokrata munkásság, ragyogó újságírói gárda, a műveltség és tudomány minden területén jelentkező kitűnőségek — figyelő hálás közönsége lettek az irás, a szihház, a zene, a képtárlatok hőseinek. A két géniuszt: Adyt és Bartók Bélát a tehetségek fényes sora vette körül és követte. A könnyű muzsika, az operett is egyszerre kivirágzott s ennek legkiválóbb magyar képviselője kétségkívül Kálmán Imre volt. Én szerintem az operett világában elsőnek lenni ép oly érdem, mint a zene akármilyen más területén. Offenbach és Lecoq, Lehár, Strauss, Sullivan, az amerikai Cole Porter, Irving Berlin, Jerome Kern korunk nagy zeneszerzői közé tartoznak. A kontinensen Lehár és Kálmán osztoztak a tomboló sikerben . . . Megtöltötték a világot dallal és melódiával, melyek maradandóknak bizonyultak. Kálmán tüneményes pályát futott be. Ha egyszer majd meg fogják írni a magyar tehetségek kibontakozásának és világhóditásnak ezt a hőskorát, ennek nevezetes fejezete lesz a Kálmán Imre élete. A festők a Japán-kávéházban, az újságírók és irók az Abbáziában és a New Yorkban, a zeneszerzők az Edisonban tartották éjféli összejövetelüket. Ez utóbbi helyen Kálmán Imre tsónolt, a szintén igen nagy tehetségű korán elhunyt Jacobi Viktorral (“Leányvásár”, “Szibill”) és Szirmai Alberttel (“Mézeskalács”, “Mágnás Miska”). Első nagy sikere, a “Tatárjárás” után, Kálmán Bécsbe költözött, ahol a szintén magyar Karczag Vilmos színháza, a Theater an der Wien lett világsikereinek kiinduló helye. Lehárral együtt aztán évtizedekig uralták — és uralják haláluk után is — az operettek édes világát . . . Az amerikai lapok halála alkalmával ifjúkori arcképét közlik. A kép szolid bankhivatalnok-tipust mutat. Különböző életkoraiban én is sokszor elnéztem ezt a hallgatag szivarozót, ezt a csendes, látszólag indulatmentes embert, aki mellőzte a zenei őstehetségek összes külsőségeit: a hosszú hajat, a repkedő müvésznyakkendőt s magánéletében is mindig a családias polgáriasság keretében kívánt maradni. Vájjon honnan veszi — kérdeztem magamban — ez a józan ember a melódiáknak áradó gazdagságát, zenekarának tüzét, érzéseinek megható kifejezését s aki soha életében nem táncolt, — honnan veszi a magyar tánc hatalmas ütemének s lüktetésének ellenállhatatlan zenei indulatát? Minderre csak egy a felelet: ő is, mint minden nagy tehetség, médium volt, aki a világmindenségben áramló érzések és melódiák leadását közvetítette. És hogy ez a közvetítés a könnyű zenével vidámitotta a világot, azért csak hálásak lehetünk Kálmán Imre emlékének. Hogy azonban művészetének ilyen magaslatán tudta magát kifejezni, ahhoz tehetsége mellett nagy mesterségbeli tudás is kellett, amit Kálmán a kitűnő Magyar Zeneakadémián szerzett meg, ahol a világhírű Koestler volt a tanára. Imre egy padban ült és tanult Bartók Bélával s még akkor nem volt eldöntve, hogy ő is nem azt az egészen magasba ivelö utat választja-e, amit Bartók . . . Egy szimfonikus zenekari müvével ott az Akadémián a Robert Volkman-dijat nyerte meg . . , Vájjon később világrengető operettsikerei idején, magános; séták utjain Ischlben vagy newyorki dolgozószobájának csendjében nem fájdult-e ímeg benne az a gondolat, hogy ő is azt az utat választhatta volna, amely Bartók, Chopin és Schubert égi társaságába vezetné? Ezt a titkot Kálmán Imre magával vitte a sirba. ALEX A. KELEN, LIMITED I 1467 Mansfield Sí. MONTREAL, Canada IKRA - SZERETETCSOMACOK- karácsonyi határidő december 10 — — Pénzküldések Magyarországra — ELŐNYÖS ÁRFOLYAMOK BÁRHQVA. Kiváló esomagösszeállitások bármely országba. MEGJELENT! ZILAHY LAJOS: u ♦ ♦ Krisztina és a király cimii remekműve! — MEGRENDELHETŐ: “AZ EMBER” kiadóhivatalában 320 EA#T 79th STREET NEW YORK CITY Telefon: BU 8-6168 A könyv áru kötve, portóval együtt $3. I
