Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-01-24 / 4. szám
JANUARY 24, 1953 AZ EMBER it bécsi kudarc A régi piarista diák igy ... A bolsevista “békekongresz-1 szuson” a delegátusok naj | ponta 18 órán át hallgatták a szónoklatok feltartózhatatlan áradatát. E szónoklatok naponta 18 órán át használták'fel a béke eszméjét a moszkvai uralkodók sötét céljaira. A kongresszus mérlegéről elég elmondani, hogy a kongresszus ideje alatt egy delegátus kimúlt Bzivszélhüdésben, négy delegátus nyíltan bírálta a szovjet politikát, tiz pedig tartózkodott a szavazástól a kongresszus határozatának megszavazásakor. Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy ez a néhány ember nem sokat számit a többi 1,627 delegátus mellett, ha azonban tudjuk, hogy a delegátusokat nagyon megrostálták, amig eljuthattak Bécsbe. akkor világos, hogy ez a “kisebbség” a világ valamennyi népét- képviselte, amelyek már régen világosan látják, hogy Picasso fehér galambja az agresszív szovjet politika jelképe. Erre a bécsi-komédiára az oroszok mindent előre kiszámítottak és kiterveztek. Még a kongresszus irányítását is a Joliot Curie-tipusu kipróbált franciáknak engedték át, az oroszok viszont igyekeztek minél hátrább maradni, nehogy va* lakinek kételyei támadjanak a béke “nemes” eszméivel szemben. Csak Ilja Ehrenburg tartott fenn kapcsolatot a bécsi szovjet nagykövetség politikai osztálya és Joliot Curie között, utasításokat adott, “baráti tanácsokat,” amelyeket az aztán megvalósított. H ogy miből állt a felszólalás szabadsága, azt Curie már a kongresszus elején megmagyarázta a delegátusoknak. Elmondta ugyanis, hogy a fordítók munkájának megkönnyítése érdekében a felszólalásokat előre írásban be kell adni a fordító-osztály szerkesztőségének, hogy ilymódon lehetségessé váljék a felszólalások lefordítása hét nyelvre. A fordító-osztályon viszont “hétpróbás” emberek ültek és ha valamelyik felszólalásban előfordult a szovjet külpolitika leghalványabb bírálata is, akkor Joliot Curie személyesen kereste fel az illető jelentkezőt és megkérte, hogy ne legyen túl éles. Természetesen ezekre az elővigyázatossági intézkedésekre elsősorban a nyugati delegátusokkal szemben volt szükség, mert a keleti országokból Bécsbe szállított delegátusokra biztosan számíthattak. Mégis megtörtént az, hogy négy delegátus is felemelte szavát a szovjet politika ellen és rávilágított a szovjet “békeharc” másik oldalára. Hogyan történhetett meg ez, amikor minden ország delegációja a saját köréből csak néhány felszólalót választott és ezek a felszólalók* mindenképpen "a legjobbak voltak a legjobbak között.” Ez úgy történt meg,'hogy az egyik delegátusnő az átcenzurázott beszéddel lépett ugyan az emelvényre, de ott elővett egy másik, előre elkészített beszédet és azt olvasta fel az egész kongreszszus előtt. Ez a bátor nő Piaggio olasz delegátus volt. El lehet képzelni, hogyan érezte magát Joliot Curie. Ehrenburg és a munkaelnökség többi tagjai, amikor ez a tíelegátusnő megkérdezte, hogyan lehet békéről beszélni, amikor ezzel egyidejűleg Visinszki az UN- ben nem hajlandó elfogadni a koreai háború beszüntetésének indiai javaslatát?! A kongresszusi teremben temetői csend uralkodott. Végül Piaggio feltette a kérdést: “miért nem vesznek részt ezen a kongresszuson a jugoszláv békefórum képviselői?” A teremben itt-ott visszhangzott a kérdés: miért? V an Liérde, belga delegátus szintén csak néhájiy kérdésre akart választ kapni éppen Ilja Ehrenburgtól. Az első kérdése az volt: mit jelentenek a Kosztov, Rajk és Slansky-féle perek? Második kérdése: a népi demokrácia országaiban miért nem engedélyezik a nyugati könyvek és kiadványok terjesztését? Ehrenburg hallgatott. Hugó Krammer svájci delegátus megkérte Ehrenburgot, magyarázza meg, miért bírálja csak az ame'rikai politikát és sohasem beszél a szovjet politika fogyatékosságaidról. Ezután Har-tman angol delegátus hozakodott elő két kérdéssel: a népek békét akarnak—mondotta—és feltesszük a kérdést, mit jelent a Szovjetunió magatartása az UN-ben, vájjon nem állnak-e ellentétben a Szovjetunió szavai és tettei; és másodszor: ha a Szovjetunió a békét akarja, miért ,nem engedi szabadén a hadifoglyokat? Ehrenburg élete legnehezebb perceit élte át s utolsó mentsvárként a régi közmondáshoz folya! modott: hallgatni arany. Ez azonban csak néhány mozzanat a nyolcnapos kongresszusról. Nem kétséges, hogy több nyugati delegátus kétkedéssel figyelte a kongresszus vezetőségének munkáját. Sokan gondoltak egyet és mondtak mást. Voltak olyanok is, mint például dr. Wirth, volt német kancellár, aki beszédének elején bocsánatot kért, amiért ez alkalommal nem lesz olyan szellemes, mint máskor. Világos, hogy a cenzúra reá is nagyobb hatást gyakorolt, mint a hallgatók gondolták volna. Épen a fentiek alapján meg lehet állapítani, hogy a fenti kongresszus szervezői súlyosan csalódnak abban, amikor azt gondolják, hogy ez a kongresszus az ő ötödik hadoszlopuk szemléje volt. A kongresszus technikai megszervezésén kívül a szervezők nem sok eredményt mutathattak .fel. Azokon a delegátusokon kívül, akik hűen teljesítették a rájuk tizott feladatokat, voltak olyanok is^ akik már csak többször elismételt szólamokat ismételgettek. így például Yeng Son aszony, észak - koreai delegátus megpróbálta, hogy a Koreában végrehajtott “amerikai gonosztettekről” beszéljen, holott már évek óta nem js látta Koreát, hanem szovjet utasításra mint hivatásos szónok járja már évek óta Európa városait. A bécsi kongresszuson két kiáltványt fogadtak el. Egyiket a nágyhatalmakhoz intézték, a másikat a világ népeihez. A legfontosabb határozatot azonban nem tették közzé. Ennek tartalmával csak a “legmegbízhatóbbak” ismerkedtek nieg. Ez a határozat ugyanis feladatul tűzi a “békeszervezetek” elé, hogy mindenütt kémszolgálatokat szervezzenek, vizsgálják ki a nyugati hadianyag - gyárak munkáját, nyersanyagaikat, termékeik minőségét, stb. Erre vonatkozó adataikat a “nemzetközi békebizottsághoz” kell eljuttatniok. Ez bizonyítja leginkább, hogy a bécsi kongresszus a szovjet kémszolgálat egyik eszköze volt csupán . . . Hozzászólás Galambos József “A \ogy én látom” című megbotránkoztató rovatához (Lévél a szerkesztőhöz) Vegyen U. S. Bondot! Kedves Főszerkesztő Ur! Nem szoktam olvasni Galambos József “Ahogy én látom” cimmel megjelenő önképzököri dolgozatait. Soha nem érdekelt, hogy ő hogyan látja. Figyelmemet és érdeklődésemet inkább dr. Deák Zoltán és dr. Bartalis Aron, no meg a “Dipi Tibi levelei” irányították elmefuttatásaira. így mégis elolvastam Galambos január 3-i és 10-i cikkeit. Az volt az érzésem, hogy a lap a plébános urat soron- 1 kint fizeti, mert az ilyen elmélkedések elférnének egy hasábon is. | Öreg piarista-diák vagyok. A kegyesrendiek szegedi főgimnáziumában néhai Kovács Evangélista János vezetett be bennünket a magyar nyelvtan berkeibe, a magyar irodalom csodás világát pedig néhai Szinger Kornél ismer - I tette meg velünk. Érettségink után Szinger Kornél a rend kormányzója, majd magyarországi főnöke lett. Legyen áldott az emlékezetük! Nehéz nemzetmentő munka volt, amit a piarista atyák akkoriban a Délvidék magyarosítása terén végeztek. A Bácska és Bánát sváb fiai tömegesen zarándokoltak Szegedre, ahol a gimnázium kitűnő magyar hazafiakat nevelt belőlük. Kovács Ev. János kecskeméti fiú volt. Kisdiák korában személyesen ismerte Petőfit, Jókait, Vasyárit, Táncsicsot és Czuczor Gergelyt. Sokat mesélt róluk. A sváb fiuknál megelégedett az alsó 4 osztályban három vers hibátlan és kifogástalan tudásával. Ezek: a ! Himnusz, a Szózat és az, hogy “Hirös város az Alföldön Kecskej mét” voltak. Negyedikes korunkban a következő eset történt: Mértanvizsga volt. A katedrán Nováky Bertalan (világi) mértantanár, mellette Kovács Ev. János a vizsga elnöke. A táblánál Dupp Bálint sváb fiú. Nováky feladja a kérdést: “Szerkezd meg fiam a parabolát.” Dupp kezébeveszi a krétát, a vonalzót, de a parabola sehogy sem akar megszületni. Nováky: “Na menj a helyedre öcsém, megbuktál.” Erre Kovács tanár ur közbevág: “De nem addig van az Nováky uram, mert a Szózat az még kimentheti . . .” Dupp Bálint elszavalta hiba nélkül a Szózatot és átment mértanból a vizsgán. Azt már “Az Ember” megállapította, hogy sem a “Hídverők”, sem a “Kanadai Magyarság” szerkesztői nem tudják a Szózatot hiba nélkül. Mégis hivatást éreznek magukban az emigráció hazafias irányítására és vezetésére. Olyan is az. Azt azonban mégsem hittem volna, hogy akadjon egy magyar lelkiatya, aki híveihez magyarul szónokol, aki — mint mondja — sok iskolát végzett és a magyar igeragozást még sem tudja hibátlanul. Tisztelendő uram, reménykedni, előhozakodni, gondolkozni stb.: ikesigék. Tehát nem reménykedek, gondolkozók és előhozakodók, hanem: reménykedem, gondolkozom és előhozakodom. Kovács Ev. János a II. gimnáziumban az ilyesmit még a sváb fiuknak sem nézte el, hát még a magyarajkuaknak. Azt mondotta: “Na ülj szépen a helyedre Galambos, mögbuktál.” Tisztelendő uram, más a megítélés és más az elitélés. Én például elitélem (nem megítélem) a nyilasokat, mert gyáván megfutottak a felelösségrevonás elől, viszont megítélek (nem elitélek) mindegyiknek külön - külön 10-10 esztendőt kihallgatás nélkül. Hogyan is mondták őseink? Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Legalább ne olyan fölényesen . . . A régi “Pesti Hírlap” főszerkesztő - tulajdonosa Légrády Károly volt, parlamenti tudósitója Bede Jób, aki a parlamenti tudósítás elébe naponta irt “A t. Házból” cim alatt egy u.n. kopfot. Nagyszerütollu ujságiró volt és az igeragozást is tudta. Ha lusta volt, előfordult, hogy kézirata 25-30 sort tett ki. Légrády végre megunta a dolgot és kiadta az ordrét, hogy mától kezdve Bedét soronként kell fizetni. Jött is naponta olyan hosszú kopf, hogy hosszú copfnak is beillett volna. Okosak s szellemesek voltak, de nem fölényesek; szerények és értékesek. Amikor Légrády meghalt, a “Pesti Hírlap” munkatársai azt mondották, hogy Légrády végrendelete fiaihoz a következőképpen végződött: “Vezessétek csak tovább is abban a szellemben lapunkat, mint eddig, de ne engedjétek Bede Jóbot sokat Írni, mert tönkreteszi a lapot.” Legyen meggyőződve tisztelendő ur, hogy nem látom Önnél semmiféle jogosultságát a fölényeskedésnek és csakis a piaristáknál belénk nevelt tisztelet nyomja rá a szordinót a toliamra. A kegyesrendi atyák belénkoltották az Isten-félelmet és hazaszeretetet. Önnek az a hivatása, hogy hitet és hazát hirdessen, és pedig zengő anyanyelvűnkön. Én úgy látom, hogy Ön tudatlanságával és gyü, lölködésével nem éleszti bennem és hasongondolkozásu társaimban a honszerelem tüzét, hanem hamvasztja azt. Ez az emigrációban kétszeres bűn. Hát szabad a Magyar Nemzeti Bizottmány elnökéről úgy irni, ahogyan Ön teszi? Szabad a volt miniszterelnökről, Nagy Ferencről olyan alpári hangon irni? Hiszen Ön jól tudja, hogy az idézet, amelyet Nagy Fe; rencre vonatkoztat, nem Nagy Ferencet, hanem a nyilas banditákat ileti. És mégis róla irja, hogy rettenetesen nagy vitéz, amikor golyók nem süvítenek és nagy hazafi, amikor nem kell áldozatot hozni. Vagy, hogy biztos fedezékből harcolta végig a háborút, még puskaport sem szagolt és a legelső puskalövésre megszalad, a veszély elmúltával pedig ismét hős katona és hazafi. Ismételem: ön is tudja, hogy Paine ezen idézete a nyilas banditákra és a keretlegényekre vonatkozhat, akik valóban nem szajgoltak puskaport, mert az asszonyok, gyermekek, munkaszolgálatosok kezében ném volt fegyver. : Aki meg visszalőhetett volna, a« ezeknek csak a hátát látta, mert úgy futottak, mint a gyáva nyúl. Vagy nem helyesli Father Galambos, hogy Nagy Ferenc nem | várta meg a mártirkoszorut? Ismét tudatlan fölényével jelenti ki, hogy az esetben Ön, első Father Galambos meghajtotta volna előtte legfelsőbb elismerése zászlaját, i Szordínó van a toliamon, hiszen ezek szerint Father Galambos Kossuth, Rákóczi és Thököly előtt i sem hajtja meg az elismerése | zászlaját. Már nem vitatkozom Önnel, mert Ön nemcsak a fazont téveszti össze a szezonnal, hanem már ott tart, hogy Kossuthot iä I összetéveszti a vasúttal. Ha Nagy Ferenc hibát követett el, — ahogy én látom — akkor követte el, amikor kormányának kultuszminiszteri tárcáját nem ajánlotta fel Father Galambosnak, akinek egyetlen vágya és ábrándja a mártirkoszoru. Főszerkesztő urnák őszinte nagyrabecsüléssel kész hive: Montreal, Canada, 1953. január 20-án (TELJES NÉV ÉS LAKCÍM) HOLLÓS BÖZSI ANGOC - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigrációs ügyekben segitő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésére. 55 West 42 St. New York 18, N. Y. (Room 101«) Telefon: LO 4-36L» A legszebb téli pihenés Miami Beach-en, Floridában, csakis a fényesen átalakított, Amerika-szerte ismert BÖLCSKEY- nyaralóban élvezhető. indián Creek Lodge 3 percre a tengerparttól 6981 INDIAN CREEK DRIVE Telefon: 86-6152 Fürdőszobás, modern komforttal berendezett hűvös szobák MAR HETI 840-TÓL. Swimming Pool Facilities Vendégeinket autóval várjuk. í DOZZY'S^Iároi valódi importált magyaros szalámi Hollandiából EGYEDÜLI és kizárólagos jogú elárusítója egész Amerikában; H. ROTH & kü IMPORTERS 1577 FIRST AVE. (cor. 82od St.) New York 28, N. Y. Telefon: RE 4-4110 SOK SZÁZ ÚJONNAN ÉRKEZETT IMPORTÁRU! — Kérje ingyenes, 400 képpel ellátott árjegyzékünket. — VIGYÁZZON A CÍMRE: 82-ik utca és Első Ave. sarok. Hallgassa a WBNX (1380 hullámhossz) rádióműsorunkat minden vasárnap délután 12.30 tói.
