Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-10-10 / 37. szám
6-ik oldal AZ EMBER OCTOBER 10, 1953 Diaz levele Irta: BÁLINT GYÖRGY Bálint György a haladó polgári Írók közé tartozott. Tanulmányokat, verseket és napló jegyzeteket irt; irodalmi eszményképe Themas Mann volt. Témáit majd mind a szegény emberek hajié- ^ kából gyűjtötte össze. Öt könyvet hagyott hátra, ismertebbek: “Az. idő rabságában’’ (1935) és “Jégtáblák, könyvek, koldusok” (1937). Még sokat szeretett volna irni, bátran harcolni tovább a toll fegyverével a szocializmusért, de élete delén, 36 éves korában, valahol Voronyezs táján elnyelte a fasizmus förgetege. Itt közölt Írása még akkor született, mielőtt bebörtönözték s azt mondja el benne, hogy egy Írói élet árán milyen értelmet szeretett volna adni az emberek jövőjének. •> Diaz egy ikaktuszra akasztotta eombreroját és leült a parton. Tűnődve nézte a tengert és a nagy víz zárkózottan, csaknem szigorúan nézett vissza. “Nem tévesztesz meg, — gondolta Diaz mosolyogva. — Sejtem minden titkodat. ' Simának és fegyelmezettnek látszol. de züllött vagy, homályos és megbízhatatlan.” A csónak a kavicsos partszegélyen lapult egy szikla alatt. A nap már közeledett a tenget színéhez. Diaz tudta, hogy nemsokára indulnia kell. Meleg délután volt, fülledt szél fújt Guatemala felől. Guatemala messze volt, most mérhetetlenül messze, mint általában azok a helyek, melyeket talán már nem látunk viszont. “Én már nem vagyok Guatemalában, de Guatemala bennem van és nem múlik el többé belőlem” —állapította meg Diaz tárgyilagosan. A kaktuszra pillantott és elnevette magát. A zömök, tüskés növény öntudatosan, büszkén viselte a széles, fehér sombrerót. “Akárcsak egy fontos közéleti szereplő Guatemalában” — gondolta Diaz és várta, hogy a kaktusz zengő és ünnepélyes szónoklatba fogjon. A növény azonban gőgösen, rosszindulatúan hallgatott a kalap alatt. Diaz papirt és ceruzát kotort elő zsebéből és írni kezdett. Nem tudom, elérem-e a szigetet. Az ut hosszú és csónakom nem a legjobb. A tenger gyanúsan viselkedik és lehet, hogy hamarosan nyílt támadásba megy. Az idő is rossz mostanában, nagy a forróság és dúsan tenyésznek a bacillusok. Számolni kell a cápákkal is. Sokan vannak és váratlanul jelennek meg. Könnyen felboríthatják csónakomat és akkor nem tehetek egyebet, mint hogy barátságos arccal jó étvágyat kínáljak nekik. Lehet, hogy a gyengébb gyomruak másnap majd roszszul érzik magukat, de ez már az ő bajuk lesz. — Egyszóval, nem tudom, hogy elérem-e a szigetet. Megvallom, ezt nem is tartom fontosnak, A fontos dolgok ideje elmúlt, most a szenzációs események kora következik. Az igazán fontos dolgok nem ilyenkor történnek. A fontos dolgok nem hangosak és nem szerepelnek a lapok hasábjain. Feltűnés nélkül történnek a [könyvtárban, a laboratóriumban, a hálószobában, a lépcsőházban, az autóbuszon vagy a mezőn. Most úgynevezett történelmi időket élünk és a fontos dolgokból csak néhány emléket viszek magammal. A csónak fenekén már elhelyeztem úti könyvtáramat, mely 3 kötetből áll: 1. egy szociológiai Női ruhák átalakítása, igazítása és helyrehozása a legutolsó divat szerint .. , Hívja fel telefonon Miss ETHEI/Ti aki kívánatra házhoz jön: k . SChuyler 4-9843 AIR CONDITIONED!!! Nyitva egész éven át! Telefon: PLaza 7-1523 46th St. E- of Broodway, N. Y. **************************** IMMERMABTS HUNGÁRIÁBAN minden este 2 zenekar! Kitűnő műsor! Hungarian Garden Restaurant-ban LOVAS PALI és hires zenekara muzsikál EMÖDY MARGIT énekel 1528 Second Avenue New York City Telefon: RE 4-9670 Kiváló konyha! ZETTL LACI tulajdonos szakmunka, 2. egy régi guatemalai költő verseskönyve, 3. Thomas Mann európai iró “Varázshegy” cimü regénye. Gondoltam, hogy magammal viszem egy másik európai iró, Marcel Proust regényét is, de ehhez legalább is egy vitorlás yacht kellene. Különben is: Proust túlságosan nehéz és lassú volna a cápáknak. Elég lesz ez a három könyv is. Ezenkívül néhány fényképet is magamhoz vettem. Palackot nem viszek, mert a tengerről már nem akarok üzenni. — Tulajdonképpen már most sincs semmi mondanivalóm. Már mindent sokszor elmondtam, különösebb eredmény nélkül. Hosszú időn át mindig ugyanabban hittem. Még most is hiszek, de már nem beszélek. Vannak helyzetek, mikor a beszéd céltalanná válik és amellett fizikailag is megnehezítik azok, akik nem szívesen hallják. Ilyenkor jönnek divatba a máglyák és a méregpohara;k. Giordano Bruno máglyára ment. Szókratész mérget ivott. Én nem vagyok mély és finom bölcselő, mint Bruno és Szókratész. Sohasem mondtam olyan nagyszabású dolgokat, mint ők, csak azt ismételtem makacsul, éveken át, hogy kétszer kettő az négy. Ezt a tanítást eleinte bűnös tévtannak nyilvánitották. A felháborodás, amit szerény megállapításom kiváltott, további makacs kitartásra izgatott. Most már azonban ezen is túl vagyunk. Ma már, ha azt mondom, hogy kétszer kettő az négy, fölényesen nevetnek rajtam és csaknem elnézően jegyzik meg, ihogy soha életükben nem hallottak ilyen képtelen ostobaságot. A máglyát és a méregpoharat még csak vállalnám, de nevetségessé válni nincs kedvem. Nem mintha bántana, hogy nevetnek rajtam, egyszerűen csak nem szeretem a hiábavaló dolgokat. Nincs kietlenebb érzés, mint fölöslegesnek lenni. — Nem haragszom senkire — nem szeretem a nagyon szoros személyi kapcsolatokat, már pedig a harag ilyen. Az emberek iránt már csak egy mélyebb indulatot érzek és ez a sajnálat. De ezt sem mindenki iránt. Csak a peonokat sajnálom, a szegényeket, akik a haciendákon kaucsukfákat csapolnak és a kávét szüretelik. Történelmet csinálhattak s ehelyett megelégedtek néhány csésze ingyenkávé Ígéretével. Nem az ő hibájuk, ezért sajnálom őket. Önmagukban kellene hinniük, az erejükben, lehetőségeikben, a történelmi rendeltetésükben. Mindezt nem vették észre és most vakon mennek el a jövőjük mellett. Hisznek Alvareznek, a népbüvölőnek. Alvarez varázsló: bárányokká varázsolja a peonokat és közben elhiteti velük, hogy szabad harcoló farkasok. Szinvakká teszi őket, sugallatára összetévesztik a fehéret a feketével, a valódit a hamissal, az öklöt' a tenyérrel. Peonok, guatemalai peonok, talán még nem késő: ne higgyetek Alvareznek! — A nap hanyatlik, nemsokára indulnom kell. Három könyv és néhány fénykép: ez minden, amit magammal viszek. Nem sok, de talán ennyire sem lesz szükségem. Az ut kimenetele nem nagyon érdekel — ami érdekelt, az nagyjából elmúlt. Szerettem volna mélyebb, őszintébb, szabadabb értelmet adni az életnek, a magaménak és a többiekének. Szerettem volna megérni, hogy a civilizáció többet jelentsen, mint kifogástalanul működő jégszekrényeket és modern mellékhelyiségeket. Amiért éltem, az most nem időszerű. Minden jel amellett szól, hogy Ihiába éltem. De azért, bevallom, voltak nagyon szép napjaim is. Az életnek vannak apró, jelentéktelen szépségei, melyek váratlanul napfényessé és örökemléküvé tudnak tenni egy-egy “eseménytelen, “szürke” órát. Hála Istennek, akadtak ilyen óráim. Ezek természetesen kivételek voltak — italán azért is olyan szépe,k és felejthetetlenek. Az órák többsége, ha nem is volt rossz, több-kevésbé kínos volt. Van egy érzésem, melytől nyilván sohasem fogok szabadulni.. Ez az érzés ott van minden hangulatnak mélyén. Zavart, bizonytalan érzés, mintha elvesztettem volna valamit: mintha reggel elfelejtettem volna valamit magamhoz venni; valami döntően fontosat, valamit, ami nélkül nem teljes az élet. Sohasem jut eszembe, mi az: éppen ezért kínos ez az érzés. (Talán ez okozta, hogy emberi kapcsolataim sohasem voltak hiánytalanok. Valami alig észrevehető, finom zavar volt mindig, legfontosabb személyi kapcsolataimban is: mintha egy gépezet fogaskerekei nem kapaszkodnának egymásba egészen tökéletesen. Egy miliméternyi távolság maradt mindig a kerekek között. Nagy bajt azért nem okozott ez és most már úgyis mindegy.) — Most már minden végtelenül egyszerű. A mély és finom problémák elültek, megoldatlanul. Egy maradt csupán, a fizikai fennmaradás kérdése, az alapvető létkérdés. Ez foglalkoztatja a növényeket' és az állatokat is, az egysejtüektől a pálmákig és az emberszabású majmokig. Az embert az különbözteti meg a növényektől és az állatoktól, hogy egyéb problémái is vannak. De most, mint már megjegyeztem, történelmi időket élünk és ez a különbség ilyenkor megszűnik. Ilyenkor nem az a kérdés: embernek lenni, hanem egyszerűen csak lenni. Megvallom, hogy ez a kérdés, ebben a fogalmazásban, számomra egy kissé unalmas. Nem érzek semmi heves vágyat .hogy úgynevezett érdekeimet képviseljem. Érdemes cápákkal veszekedni? Én egy kissé, hogy úgy mondjam, halszagunak találom ezt az életcélt. No, mindegy, azért megkísérlem. Mikor Diaz idáig jutott, enyhén unni kezdte a levélírást. Mindig rossz levélíró volt és most is elhatározta, hogy 'abbahagyja. Egy ideig még gondolkodott valami hatásos befejezésén, aztán legyintett, eldobta ceruzáit és a kéziratot felfűzte a méltatlankodó kaktusz egyik tüskéjére. Azután felvette sombreróját, a vízre tolta a csónakot és mikor a nap elérte a tenger színét, vállat vont és elindult a sziget felé. HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jé hurka, kolbász sonka, szalonna és friss hns, stb., igaz/ HAZAI MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292 Mihály Irén levele Göndör Ferenchez Kedves Göndör Ferenc! Remélem még emlékezni fog ream .. . 1921 tavaszán voltunk együt.t a Bécs melletti Badenben. A Bristol-hotelben lakott az egész társaság és sok estét töltöttünk a kávéház terraszán. Akkor együtt voltunk Bródy Sándor bácsival, Kabos Edéékkel, Jászi Oszkárral, Vincze Sándorral és Korcsmáros Nándorral. Sőt később én felköltöztem az Esplanade - szanatóriumba és Sándor bácsi is ott lakott már. Ő minden délután behozott engem gumirádlival a Bristolba magukhoz . . . Mihály Irén vagyok, szegény Sámson Mária operaénekesnőnek sógornője és Nóti Károlynak unokatestvére . . . igy csak emlékezni fog rám? Engem aztán súlyos vasúti baleset ért Félix-fürdőn és utána férjhez mentem az ortopéd-orvosomhoz, aki többször operált és részben rendbehozott. Sajnos az egész családom, férjemmel együtt a német krematóriumok áldozata lett, úgy hogy teljesen egyedül maradtam a világon.. Úgy találtam, hogy legjobb, ha idejövök Izraelbe. T.i, én kozmetikusnő vagyok, a hires bécsi Pessl-cégnél tanultam ki a szakmát fiatalasszony koromban. A terv szép volt, de ember tervez stb., stb. 1951 julius végén érkeztem meg, egészségesen. Azzal nem számoltam, hogy a forró kiima megárthat. Három hónappal később fogyni kezdtem. Beteg lettem: súlyos bazedov és a ballábamon csontvelőgyuladás! . . . Bizony már 20 hónapja vándorolok kórházból' kórházba. Jelenleg éppen nagy kivizsgálások és valószínűleg dupla-műtét előtt állok, így talán rendbe jövök. Addig bizony nagyon nehéz lesz. Nincsen" sepkim és Romániából a bolsevista kormány nem engedett kihozni semmit. Itt bizony az élelmezés is nagyon gyenge. Lenne egy kérésem: legyen kedves lapjában az alábbi hirdetést közölni: Joel Lajosnét (szül. Paneth Riza) keresi Mihály Irén. Cim: Rámát Gan, Betholm Rámát Marpe, Israel. Kérem a keresett Joel Lajosnét, hogy azonnal írjon. A fentiekben rokonomat keresem, akin mi sokat segítettünk és most ő is gondolna rám, ha tudna rólam. Gyakran látom “Az Ember”-t s mindig élvezettel olvasom. Jól esik az Ön cikkeit olvasni, Göndör Ferenc! A régi barátsággal MIHÁLY IRÉN Zuppinger Erzsébet zongorahangversenye Zuppinger Erzsébet zongoraművésznő Budapesten született, apja svájci, édesanyja magyar volt, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián kitüntetéssel szerezte meg a művészi oklevelet; Zürichben és Berlinben zenei dijakat nyert. Edwin Fischer, Claudio Arrau és Alfred Cortot voltak tanítómesterei. Zuppinger Erzsébet bejárta nagysikerű koncertjeivel Európa, Afrika, Ázsia, Közép- és Délamerika zenei centrumait, most pedig az Egyesült Államokban kezdi meg hangverseny-kőrútját. Most vasárnap, október 11-én, d.u. 5.30- kor lesz koncertje a Town Hallban (113 West 43 St. New York) a Columbia Artists Management rendezésében. Haydn, Mozart, Brahms, Ibert, Villa - Lobos és Bartók Béla szerzeményeit fogja interpretálni. “AZ EMBER” Montrealban megrendelhető aKeleny-cég UJ címén: 3650 St. Laurent Blvd. Tel.: HA 15-27. Ugyanitt könyvek, szeretetcsomagok .hanglemezek, hajójegyek is megrendelhetők. CEO
