Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-10-10 / 37. szám
I OCTOBER 10, 1953 AZ EMBER 3-il' oldal A halottak visszatértek... Irta: JÁNOS ANDOR Némelykor nem árt felmelegiteni a régebbi históriákat is, ha azok újabb változatban, de hasonló lefolyással ismétlődnek. A Horthy-mull u. n. fehérterrorját 25 év múlva Szálasiék nyilas rémuralma követte, amely méreteiben, borzalmaiban és alaposságában jóval túlszárnyalta a véres ébredő-időket. Egy rövid félórára tekintsünk most vissza a mozgalmas huszas esztendőkre, igy legalább igazoljuk, hogy még nem felejtettük el annak a kornak esendő mártírjait sem! ... Idő: az 1919-es viharos politikai atmoszféra, amikor a lovasitott tengernagy “legjobb tisztjei” büntetlenül gyilkolták a pesti Britannia-szálló pincéjében, Orgoványban, Izsákon, Siófokon stb. a nekik “megbízhatatlan és gyanús” elemeket; kivégezték Somogyit és Bacsót, meggyalázták az ártatlan Hamburgereiét és kifosztották a “rendezetlen felekezetű” állampolgárok üzleteit. Ezeket a szégyenteljes kilengéseket a Sorházutcai agy tröszt ellenjegyezte: Gömbös Gyula, Ulain Ferenc és az emigrációban is nagy szerepet játszó kalandos múltú politikus fővezérletével. Alanti történetünk színhelye Nagytétény, kies község és gazdag halász-gócpont a kék Duna partján. A hőse pedig . . . A leghirhedtebb terrorbanda volt azokban a szomorú történelmi időkben a Héjjas Iván-féle kecskeméti különítmény. Illusztris tagjai voltak Iléjjason kívül: Bibó Dénes, Sefcsik György, Francia Kiss Mihály, Megay József és Gömbös János, Gömbös Gyulának, a későbbi miniszterelnöknek édes testvéröccse. Ezek a gyilkosságra és rablásra szövetkezett terrorlegények követték el a legszörnyübb tömeggyilkosságokat Orgoványon és környékén. A tiszti hóhérok magukkal az áldozatokkal ásatták meg a sírjukat és sokat közülük élve temettek el. A napsütéses, aranykalászos magyar Alföld ebben az időkben a borzalmak dantei pokla volt, ahonnét az ártatlanok jajkiáltását susogta az alkonyi szél a végtelenbe. Ezekről az attrocitásokról csak a bécsi magyar emigráns-sajtó—elsősorban “Az Ember” informálta időként a demokratikus külföldet, magában az országban csak a tettesek és az őket büntársi minőségben pártoló kormányhatóságok tudtak pontos részleteket és azokat sajtócenzurával és minden eszközzel igyekeztek eltussolni. Gömbös Jani vitéz főhadnagy ur is a tiszti kardbojtot beszenynyező különítménynek volt egyik fővérengzője és tucatszámra ölte meg sajátkezüleg a védtelen áldozatokat. A mártírok főleg azoknak soraiból kerültek ki, akiket ellenségeik személyes bosszúból jelentettek fel a karhatalmi’ parancsnokságnál. A vészbíróság nem ellenőrizte a feljelentésekben foglalt hazug állításokat, hanem minden jegyzőkönyv nélkül statáriáliter ítélte halálra őket, előzőleg mindegyik áldozatot rettenetesen megkinozva. Ezek a barbár törvénytelenségek csaknem két esztendeig veszélyeztették az akkori közállapotokat. Ebben az átmeneti bus időkben Gömbös Gyula államtitkár egy tizholdas mintagazdaságot vásárolt Nagytétényben, ahol kajszin- és őszibarackot meg mandulát termesztet nagy befektetéssel. Mikor a külföldi, sőt már a belföldi liberális sajtó is mind erélyesebben követelte, hogy a szóbanf orgó tiszti hóhérokat állítsák rendes katonai bíróság elé, Gyula vezér átmentette öccsét a Héjjas-különitményből — nagytétényi jószágkormányzónak a saját birtokára. Ott telepedett le Gömbös Jani, ott óhajtván kipihenni az elkövetett gyilkosságok borzalmait. Egyre azonban nem számított a mosolygós őszibarackot termelő exfőhadnagy ur, hogy még a tömeggyilkosnak is van szunnyadó lelkiismerete. Igaz, hogy az csak ritkábban furdalja, mint a tisztességes embereket, de bünhalmozódás esetében vannak kivételek is . . . Gömbös Jani borba fojtotta égő bánatát, didergő lelkiismeretét az alkohol mámorával locsolta, halálos rettegésben volt, ha a kísértő árnyak megjelentek a szeme előtt az esti, de különösen az éjszakai órákban. Nem is feküdt le soha, csak késő hajnalban, mikor a nap sugarai belopództak a lefüggönyözött szobákba. Hónapokon át minden este megvolt terítve a szalon nagy asztala bőséges ételekkel és gazdagon italokkal. Pálinkák, sör, rizling- kadarkás üvegek kifogyhatatlan tartalommal és legalább egy tucat meghivott jóbarát a szobákban. (Az egyik nemrégiben került .Argentínába.) Dalolt a jókedv, bufelejtö hallgató nótákat és táncra hívogató csárdásokat játszott sokszor a négy szál cigány ... ha valami kiváncsi betévedt volna oda, azt hihette, hogy dáridós legénybucsut ülnek a résztvevők, pedig az nem volt más, mint léleksanyargató halotti tor . . . Mikor csaknem mindegyik ivópajtás az asztal alatt volt, akkor bujt csak az ágyba a Jani. Az a félóra, amíg el tudott aludni, az volt a legborzalmasabb: akkor jelentek meg szemei elátt az áldozatok, fojtogatták a torkát, nevüket suttogták a fülébe és rémületet keltve telepedtek a szivére. Az egyik a könyörgő kezeit nyújtotta felé, a másik a véres, megkínzott ábrázatát fúrta a fejéhez, a harmadik odafeküdt mellé a tollas ágyba... ezek alatt a félórák alatt őszült meg teljesen a vitéz hadnagy ur. A legijesztőbb mégis a Barcsi Mihály és az Izsó fűszeres-zsidó szelleme volt. A Mihály a helyi szoci-ÖSZI HAJVISELET Az ITALIAN HAIRCUT a “GAMIN” és a “PETAL CUT”. Nevezzü.k, aminek akarjuk ezt a kedves, hízelgő hajviseletet, amit korra való tekintet nélkül minden nő viselhet. Egy puha, természetesnek ható Permanent a hajnak olyan alapot ad, hogy ez a ‘divatos hajvágás’ minden hölgy személyiségéhez megfelelően idomítható. Miért ne próbálhatnánk meg önön is? Telefonáljon: RH 4-1980 PvíOLNAR’s Beauty Specialists 1360 Third Ave. New York City alista pártszervezetnek volt a tagja: jószándéku, nincstelen paraszt, ennek az altestét bikacsekkel addig verte Jani sajátkezüleg, amig “beledöglött”; az Izsót pedig egy lerészegedett muri után unaloműzőnek kicipeltette a temető árkába és ott élve temette el az öreg szakállas zsidót. Ez a kettő egy éjszaka sem hagyta elaludni Janit, folyton hallotta az egyik szörnyű jajkiáltásait és a másik dadogó könyörgését . . . Többször kínjában előkapta párnája alól a hatlövetű szolgálati revolverét és össze-vissza lövöldözött a vélt ki. r' sértetekre. A községbeliek ilyenkor babonás irtózattal kerülték el a Gömbös-kúriát. Mint mondták: az ördög most szállta meg a nagyságos, nemzetes és vitéz főhadnagy urat. ... és a kínok egyik tantalusi éjszakáján, amikor a halottak újra visszatértek, felugrott Jani az ágyból, a nagytükör elé szaladt s lázas őrjöngésében az egyik golyót a szájába lőtte. A nagytétényi temetőben díszsírhelyen, de gyászolók és koszorúk mellőzésével, csendben hántolták el . . . Eddig szól Gömbös Gyula tömeggyilkos, különítményes, édes testvéröccse hiteles története. És én most a fenti szerény megemlékezést a még élő gyilkosoknak dedikálom. ABC-sorrendben: Ágh Lacinak. Almássy Barnának, Francia Kiss Mihálynak, Homonnai Sunyinak, Péter Gábornak, Sefcsik Gyurkának és a többi sok, izmusos rablógyilkosoknak. Vájjon van-e nekik is emberien érző lelkiismeretük? Mert ha netán mégis volna és netán revolverük nem is volna, vezéklésnek a kötél is megfelel, ha ugyan nem szakadna le bűneik örök súlyától. A nyilasok szélmalomharca a Nemzeti Bizottmány ellen Aláírásokat gyűjtenek egy uj képviseleti szerv érdekében — de egyről megfeledkeznek: a magyar népről, amely tudni sem akar a nyilaskeresztes reneszánszról Egy idő óta a külföldön szétszóródott nyilastábor egyre élénkülő hevességgel támadja az otthoni magyarság képviseleti szervét, a Magyar Nemzeti Bizottmányt, amelyet az 1946-ban hozott köztársasági törvény alapján hivott életre Varga Béla, a háború utáni képviselőház elmenekült, de le nem mondott elnöke. A sokáig megszeppenve lapult, de az utóbbi időben mind hangosabban előmerészkedő nyilaskeresztes alvilág ma már nyíltan arra törekszik, hogy kezébe kaparintsa az emigráció vezetését. A levitézlett és csúfosan megbukott rendszer hivei és kiszolgálói, — volt aktiv nyilaskeresztes funkcionáriusok, a nemzet sirbatételéért felelős gyászmagyarok s köztük nem egy közönséges gonosztevő is — újra szerepelni akarnak s az emigrációs közszerepléssel akarják elnyerni a külföldi tényezők bizalmát, mert ezen az utón vélik megerősíteni kalandor vágyaikat a hatalom megszerzésére a felszabaduló Magyarországon. A Nemzeti Bizottmány meghódiitására aprólékosan kidolgozott | terveik sorra kudarcot vallottak s í ezért most arra szánták el magú- j kát, hogy valamiféle ellen-Bizottmányt szerveznek. Ennek érdeké- | ben indították el azt az akciót, a- j mely most lázasan aláírásokat | gyűjt egyfelől egy nagyszabású denunciálási hadjáratra, másfelől az uj képviseleti szerv felállítására. Chicagóban néhány notórius nyilaskeresztes — köztük két álnevet használó közönséges bűnöző! — “Nyilatkozat”-nak nevezett felhívásával korteskednek a Bizottmány-ellenes kampány vezetői. A felhívás szó szerint a következőket mondja: 1.) A jelenleg még —a magyarság szégyenére, — működő, úgynevezett Magyar Nemzeti Bizottmány-t a magyarság vezető fórumának nem ismerjük el, mert: a) a kebelében olyan egyének vannak, akik úgy az első, mint a második világháború után a bolsevizmussal kollaboráltak,— b) a magyarság gerincét kitevő és otthon szenvedő véreink nevében nem beszélhet, mert ily egyének a bolsevizmus elleni felszabadító harcot nem vezethetik, — c) a demokratikus választást mellőzve és megkérdezés nélkül helyezte magát a vezető helyre a magyar nemzeti száműzetés többségének kizárásával. Mindezek megállapítása utál kijelentjük, hogy a Magyar Nemzeti Bizottmányt a leghatározottabban visszautasítjuk és tiltakozunk az ellen, hogy nevünkben akár az U.S.A. kormánya előtt, akár nemzetközi viszonylatban a magyarságot bárhol is képviselje. 2. ) Ezek után megállapíthatjuk, hogy a magyar száműzetésnek, — de az egész magyar nemzet létérdeke szempontjából — elsőrendű feladata és kötelessége, mindent elkövetni a Magyar Nemzeti Bizottmány félreállitására, hogy helyére a szabadföldön élő magyarság demokratikus módon olyan legfőbb képviseleti szervet választhasson, melyben a magyar nemzeti száműzetésnek minden olyan árnyalata képviselve van, akik nem vétettek a nemzethüség és az általános érvényű erkölcs ellen. 3. ) Kijelentjük, fontos kötelessége még a száműzetésnek, teljes erővel összefogni a szellemi, erkölcsi és anyagi erőket, hogy azo-i kát hazánk minél előbbi felszabadításának szolgálatába állíthassuk. Ez pedig a 2.) pontban foglalt követelésünk végrehajtása nélkül elképzelhetetlen. 4. ) Felkérjük az "AFABN” Magyar Osztálya newyorki fiókjának választmányát, hogy fenti Nyilatkozatunkban lefektetett kívánságunk és követelésünk keresztülvitele érdekében a Földrészenként kijelölt Vezetők közreműködésével a világban szétszóródott magyar nemzeti keresztény száműzetés körében hajtsa végre azt a demokratikus választást, mely megalkotja részünkre a 2.) pontban körülirt uj képviseleti szervet s melley a magyar száműzetés áldásos és tevékeny munkája megindulhat. 5. ) Ezen “Nyi)atkozat”-unk teljes szövegét közzétettük több amerikai magyarnyelvű keresztény lapban és kérjük velünk érző szeretett honfitársainkat, hogy az egyakarat és együttérzés megnyilvánulásaként, városonként összefogva hasonló tartalmú Nyilatkozatot juttassanak el az “AFABN” Magyar Osztálya newyorki választmányához, igaz magyar nemzeti céljaink mielőbbi elérhetése érdekében. A fenti felhívás a veréb és elefánt meséjét juttatja az olvasó eszébe. Az emigráció törpe ki- < sebbsége, a minden morál nélküli hazaáruló nyilaskeresztes csőcselék “félre akarja állítani” a Magyar Nemzeti Bizottmányt, amelynek tagjait a magyar nép választotta meg sokmilliós szavazattal saját képviselőinek! Súlyos fogalomzavarról és az elmebaj határát súroló krónikus tünetről van itt szó. A Magyar Nemzeti Bizottmány valóban nem képviseli a hazaáruló nyilas alvilágot, mert ha ezt tenné, elvesztené minden politikai és erkölcsi létalapját. A Bizottmány a némaságra kárhoztatott szenvedő magyar népet képviseli! A felelősségrevonástól megszökött, Hitlerért rajongott' és országvesztő nyilasok soha nem kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy az otthoni magyar nép nevében szóljanak és azt a népet képviseljék, amely csak gyűlölettel és megvetéssel tekint rájuk. A nyilasok csak sajátmaguk nevében ágálhatnak, a józan, becsületes és demokratikus magyar néphez semmi közük nincs! Jellemző a fenti felhívásra, hogy “a magyar nemzeti keresztény száműzetés .körében” óhajtja, végrehajtani a "demokratikus” választást. Ez fából vaskarika és egyben az álarc önkéntelen levétele a bűnös ábrásatokról. Miféle választás az, ahol csak a keresztények választhatnak? Nem vitás egyébként, hogy azokra a keresztényekre gondol a perfid felhívás, akiknek az eltorzított kereszt, a nyilaskereszt a jelvényük. Mi nem vagyunk semmiféle lekötöttségi viszonyban a Nemzeti Bizottmánnyal, sőt a vezetőség' személyi összetételét nem tartjuk szerencsésnek s ezt nem egyszer és nem kétszer meg is irtuk. De magát az. intézményt fontosnak, szükségesnek, elengedhetetlennek Ítéljük. Az otthoni magyar népnek szüksége van külföldön képviseleti szervre s kikből álljon ez a képviseleti szerv, ha nem azokból, akiket a megtartott demokratikus választáson maga a magyar nép választott ki képviselőiül? Prognózisunk: a nyilasok erőlködése az emigráció tisztességes részének derűs hahotája és a külföldi tényezők teljes érdektelensége mellett a legteljesebb kátyúba kerül. “Vezekeljenek és ne szerepeljenek!” — ez a mondás törvényként nehezedik rájuk, amihéz még a jó öreg közmondást iktatjuk ide minden rendű és rangú nyilas himpellér figyelmébe ajánlva: csak egyszer volt Budán kutyavásár! SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETŐKET “Az EMHER”-NEK, „ERŐSÍTSÜK az antibolsevista ÉS antifasiszta AMERIKAI MAGYARSÁG HARCOS HETILAPJÁT! *
