Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-10-10 / 37. szám

El TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON [

HIÁNYZÓ ÁRUCIKKEK BUDAPESTEN

Az “Esti Budapest” cimü újság “Milyen hiányosságokat deritett ki a múlt havi piackutatás?” c. cikkében a következőket írja: “A legutóbbi piackutatás megállapította, milyen cikkeket kerestek hiába az utóbbi 4-5 hétben a fővárosi vásárlók. így sok háztartási cikket: palacsintasütőt, galuskaszaggatót, ruhacsipeszt, gyöngyház inggombot, szines gépselymeket és még sok apró háztartási, rövidáru cikkféleséget hiányoltak a vevők. Zománcedényt alig lehet kapni piros színben; kisméretű vászonöltönyben nincs választék, fiuöltönyben sem. Hanglemez van bőven, de tánclemez alig kapható. A minőségi terén is van javítani való. A Budapesti Harisnyagyár által készített “bokafix” szára túl hosszú, gumizása nem jó. Előfordul, hogy a cipőfűzők páratlanok. Az Elzett-gyár által .készített lakatot nehezen lehet kinyitni. A borotvaszappan egyes fajtáinál a hab borotválkozás közben eltűnik, elszárad.”

MIT TERMEL A BÚTORGYÁR?

Megbízható jelentés szerint a szolnoki Tisza-bútorgyár junius f óta kizárólag lőszerládát készit a honvédség és a többi csatlósállamok részére.

“GYÜMÖLCSFAPERMETEZÖ”

A Soproni Tügyár — mely eredetileg Weiss Manfréd-érdekeltség volt, — 160 munkást foglalkoztat. Jelenlegi igazgatója Szita László gépészmérnök, párttitkára Bauer Ferenc egykori segédmunkás, hangos kommunista. A gyár gombostűt, biztositótüt, ruhakapcsokat. nadrágcsattokat és cipőzsinorgyürüket gyárt. “Gyümölcsfapermetező” néven megkísérelték a kézigránátalkatrészek gyártását iS, de a rossz karban levő gépek erre nem voltak képesek és most ezeket a székesfehérvári Lőszergyár gyártja. Magánjelentés szerint a Tügyárban napirenden vannak az üzemzavarok. Kikopnak a hidegprések tüskéi, meglágyulnak a furatok, kikopnak a csapágyak, tengelyek stb. és ezen hibák megjavítása egyre nehezebb lesz, mert a szükséges nyersanyag alig áll rendelkezésre. Olyan silány puhavasöntvények jutnak el a gyárhoz pótlásul, hogy ezek segítségével csupán ideig-óráig javítható meg az elromlott gép; rövid idő után a zavar csak megismétlődik.

VADGESZTENYE LISZTJE! . . .

A Mecsek északi oldalán levő Nagymányoki Brikettgyár a gyenge fütőerejü lignitet briketté dolgozza fel. Hogy a drága külföldi szurokanyagot pótolják, a vadgesztenye lisztjét használják öszszekötő anyagnak. A gyári napi produktuma 18-20 vágón brikett.

ELLENÁLLÁS A FUTBALLPÁLYÁN . . .

A budapesti futballklubok neveit átkeresztelték, hogy nyoma se maradjon a régi Ferencváros, Hungária, Újpest, Kispest stb. emlékének. A nézők ennek dacára is pontosan tudják, hogy a szovjetizált nevek alatt melyik futballcsapat rejtőzik. A sportban járatosak tudják, hogy például a Ferencvárosnak, csakúgy, mint a többi régi favorit együttesnek lelkes, áldozatkész támogató u. n.

GÖNDÖR FERENC POÉTIKAI HETILAPJA

“THE MAN,” FERENC GONDOR9S POLITICAL WEEKLY

Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879

SZERKESZTŐSEG £S KIADÓHIVATAL; 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 ”

EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents)

VOL. XXVII — No. 37 NEW YORK, N. Y„ OCTOBER 1Ö, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT

W

a

g

n

e

r

t a

já

n

lju

k

Itt van egy nyolcmilliós behemót város. Akkora mint Magyarország. Minden más ilyen óriás városnak a világon — noha jóval kevésbé nagyok mint New York — van saját önkormányzata, autonómiája. Vannak ősi korokból származó privilégiumaik, külön szabadságaik, függetlenségük, saját alkotmányuk. Úgy kormányozzák magukat mint egy szabad ország. London polgármestere: Lord, Lord-Mayor. Ha New York polgármestere Lord-Mavornak mondaná magát, az közröhej volna- Mert nem lord, nem ur még a saját szertelen szemétdombján sem. New York város csak egy town, New York állam town-jai között, mint a többi. Albany alá tartozik, a kormányzó rendelkezik rajta.

Ez Amerika több mint másfél évszázados hagyományai közé tartozik, ínég abból az időből, amikor tizenhárom kis gyarmati tartomány állt össze szabadsága megszerzésére és amikor New York város a mai alváros egy részének pár zeg-zugos utcájából állt csupán, mig a Broadway-n birkák legeltek meg farmok gazdálkodtak. Annak persze jó volt igy is. Amerika szédületes fejlődése hozta magával, hogy ezek az intézkedések, intézmények mind hamarosan szőkéknek bizonyultak; New York City nem mostanában, hanem már réges-régen kinőtt volna az állami babusgatás alól. Amerika fejlődése azonban oly gyors volt, hogy ezeket az alkotmányos alap-intézkedéseket szakadatlan foltozgatni kellett volna és ezt nem lehetett; de külömben is, egészséges ragaszkodás a büszke hagyományhoz, a polgárszabadságokat biztositó köztársasági okmányokhoz, akadályozta a kapkodó változtatásokat.

Maga a mozgó élet kellett hozzá, hogy korrigálja ezeket a hiányokat. Egy nyolcmilliós nyüzsgő, munkás, gazdag város kell hogy érvényesítse a maga súlyát, bármily körülmények között is. De ehhez persze, vezetés szükséges. Ehhez az kell, hogy a nyolc millió olyan kormányt emeljen maga fölé, a maga szolgálatára, amely irányításával, mesterségbeli hozzáértésével, energiájával, lendületével, erkölcsi hozzáférhetetlenségével, a nyolcmilliós tömegnek megfelelő korszerűségével, meg tudja szerezni a sikert és a kellő tekintélyt. Egy ilyen newyorki kormányra hamarjában nem emlékszünk másra az utóbbi időből, mint LaGuardia polgármesterségére. Az ő idejében New York polgármestere valósággal vezető alkotmányos tényező volt a Kongresszus és az Elnök mellett. Holott akkor Roosevelt volt az elnök.

Ezt a pozíciót vissza kell szereznünk. New York polgársága novemberben választ, addig is már csak hetek vannak rá hogy ezt a döntő harcot kiharcoljuk. Nem is szabad gondolnunk rá, hogy a mai állapotok között más mint demokrata kerüljön a polgármesteri székbe. Soha ennyire világosan nem láttuk mint most, mennyire nem igaz az az európai “progresszív” szajkózás, hogy a két párt Amerikában tulajdonkép mindegy, hogy az csak két arca ugyanannak a "kizsákmányolás”-nak. Most kezdjük igazában érezni a magunk bőrén, hogy az átlag polgárnak és a kisembernek a demokrata pártra van szüksége, arra a pártra kell számítani, hogy kisemberi érdekeit megvédje a cápák ellen, kiknek pártja a republikánus párt. Tehát okvetlen és minden áron Wagnert kell megválasztanunk magunknak polgármesterünkké. Halley, a liberális jelölt ellen sem lehetne kifogásunk, de az ő tábora egy töredék, a reá adott szavazatok csak a mi mentségünket, a demokrata győzelem esélyeit gyengítik. Wagner, az ifjabbik, a becsületes munkástörvény hozójának, Wagner szenátornak a fia, egész lényével, múltjával, tevékenységével azt a kivánatot testesíti meg, amit mi a newyorki polgármesteri székben óhajtunk, hogy a mi érdekeink és eszményeink érvényesüljenek ismét, mint körülbelül akkor, La Guardia idején.

Alig van Amerikának még egy ilyen darabja mint New ^ork városa, ahol az átlag munkás népnek, a kisembernek érdekei ennyire uralkodnának mint itten. Vegyük csak a lakást, ami ma bizony ugyancsak veszélyeztetve van. Valósággal forrón ég ma mindenkinek a lába alatt itten, a lakásának a padlója. Mi lesz, ha a lakásvédelem inég inkább meginog, mint ma már gyengül. Valósággal gazdasági földrengés lehet belőle. New York államban, egyebütt, a mi városunkon kívül, a háztulajdonosok jóformán ugyanoly szánni tömeg mint a lakásbérlők. De New York városában magában, a lakók a nagytömeg, szemben a háziurak aránylag kis számával; a lakók igazságos érdekének védelme az életkérdés, nem az hogy a háziúrnak elég-e az ö jövedelme vagy se. És itt, már csak arról sem lehet szó, hogy éppen a kisembert védje majd a demokrata polgármester, mert hiszen a jobbmódu lakó érdeke is majdnem ugyanaz, mint a kisember lakóé ebben, ő szinte ugyanúgy földönfutóvá lehet egv Albanyból ránk diktált háziuras érdek-politika lévén, mint a kisember. Csak egy nagytekintélyű demokrata érzésű erélyes polgármester védheti meg a lakásunkat, egy Wagner, és nem más.

Vagy vegyük a közlekedést. Begyöpösödött maradi gondolkodás érezheti csak úgy, hogy egy nyolcmilliós város közlekedése az egy “enterprise,” aminek ki kell fizetnie magát, és úgy diktálná azt az egész más érdek-szempontból néző Albanyból. A közlekedés a nyolcmilliós New Yorkban; közszolgálat, nem pedig üzlet. Az ilyen szédületes vitelbér emelés mint a mostani, ami pedig, ha igy marad, el fogja lepni a város többi közlekedő eszközeit is, úgy hat mint egy fogyasztási adó vagy mint egy forgalmi adó, megdrágít mindent, megdrágítja az életet, rontja az üzletet, szegényit. A közlekedésnek nem az a célja hogy kifizetéssé magát, hanem a közlekedés, a viteldij, az igazán csak egy “token” kell legyen, egy szimbólum, nem pedig egy kisfizetés amiért cserébe kapjuk, hogy e végtelen város egyik végéből a másikba szállítsanak bennünket, mert ha ezt akarnók, azt valódi értékben megfizetni úgy se tudnék.

Mindezzel és sok mással szemben igazán egy hatalmas, erős, tekintélyes polgármester kell nékünk, hogy átlag polgári érdekeinket meg bírja védeni, egy jó demokrata, azt hisszük: egy Wagner. Aki azon kívül, bog}’ energikus, hogy maga is hozzáértő és hozzáértő táborral veszi körül magát, azonkívül még hozzáférhetetlen integritása is. Mert a republikánus ördög nem alszik. A kormányzói székben ma egy kiválóan gyakorlott, nagy képességű ember ül, és az ő pártjának az ideje jött el most Eisenhower általános népszerűsége révén. Az ő pártjának, a republikánus pártnak az érdekeit igyekeznék érvényesíteni vaskézzel és ha egy rést kap a polgármesteri kormányzatnak akár erkölcsi, akár hozzáértési, akár erélybeli sikján, bizonyára befurakodik oda “rendet csinálni,” a maga republikánus érdekköri céljaival, ami pedig a newyorki lakosság átlag-polgári és kisemberi érdekeinek ellenére volna.

Ezért igyekezzünk tehetséges, erélyes, hozzáférhetetlen demokrata polgármestert választani magunknak, azt hiszszük, jobbat nem ajánlhatunk, mint Wagnert.___________

"szurkológárdája” (pestiesen; drukker-tábora) volt. Ez a társaság “B-közép” néven "volt ismeretes évtizedeken át. A név onnan keletkezett, hogy az Üllői-uti FTC futballpálya B.-tribünje alatti állóhelyén csoportosult ez a drukkersereg. A jelek szerint a régiek egy része még megvan, de utánpótlásban sem lehet hiány, mert egy-egy fontosabb klubközi mérkőzésen 30-35,000 néző nem ritkaság. A hires "B.-közép” úgy látszurkolók bizonyos része — ugyszik erősen hallható megint, ami nem tetszik a bolsevista rezsimnek, mert az “Esti Budapest” c. lapban a felsőoktatásügyi minisztérium egy tisztviselője többek között a következőket Írja:

“Többéves tapasztalatom, hogy a

nevezett B.-közép számos tagja — mindazt az ellenszenvet és gyűlöletet, amelyet a népi demokráciánkkal szemben érez, szurkolás ürügye alatt mutatja ki • • •” így hát az ellenállás jelei a fut. balpályákon is észlelhetők.