Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-01-24 / 4. szám

JANUARY 24. 1953 AZ EMBER 3-ik oldal Szégyen, gyalázat! A hírhedt Marschalkó könyve szerint a Szovjet és Amerika közt nincs külömbség: ott akasztó fa, itt éhhalál vár a keresztényekre! Az egész tisztességes magyar emigráció a legnagyobb felháboro­dással fogadta lapunk multheti tudósítását Marschalkó Lajosnak, a nyilaskeresztes alvilág hirhedt sajtó kalózának gyalázkodásáról Amerika ellen. A legjobban az a levélíró fejezte ki a közvélemény Ítéletét ebben az ügyben, aki töb­bek között ezt irta szerkesztősé­günkhöz címzett levelében: “Mar­schalkó a hazai bolsevistákkal ve­tekszik az Amerika elleni féktelen gyűlöletében. Ma már tisztán lát­szik, hogy nincs különbség köztük. Rákosi Mátyásnak ma legjobb cinkosa Marschalkó és a mögötte álló nyilaskeresztes csőcselék . . A förtelmes sajtóbandita becs­telen tevékenységére most újabb bizonyítékkal szolgálunk. Argentí­nában, a külföldre szökött nyila­sok egyik főfészkében a napokban jelent meg Marschalkó könyve, a­­melyben természetesen bő helyet kap Amerika is. Habzószáju, vé­res uszítás vonul végig ezzel kap­csolatban a könyvön. Ugyanakkor az antiszemita izgatásnak olyan elvetemült vadsága jellemzi a könyvet, hogy ezzel Marschalkó minden eddigi galádságán túltett. Mint ismeretes, Marschalkó ha­mis adatokkal becsempészte ma­gát néhány évvel ezelőtt Amerikái­ba, de a hatóságok fülöncsipték, Ellis Island-ra vitték, majd a sza­bályszerű bírósági eljárás után el kellett hagynia Amerikát. .Ezzel a törvényes eljárással kapcsolatban a könyv ezeket mondja: “ az ellis-islandi óriási csar­nokban egy gyapjashaju fiatalem­ber végigmér bennünket. Szamuel­­li Tibor nézhette, vagy Péter-Aus­­pitz Gábor méregetheti ezzel a zöld szemmel a prédát. Mr. Wil­liam Fleygelmann a többi Flygel­­manokkal, a Katz Dáviddal, a Da­­nielsohnnal együtt inspektor. Most ii határozza meg, hogy kinek van joga, hogy Amerikába betegye a lábát.” Szóval nem a törvény határoz­za meg, amely a bevándorlásnál adott hamis adatokat és az ada­tok valóságára letett hamis esküt jogszerűen bünteti. Marschalkó szerint ezt néhány zsidó fiatalem­ber határozza meg. De gyerünk tovább: Marschalkó a Hudson felől fuj­­dogáló szélben Gömbös Gyula tul­­világi hangját hallja. Azt mondja ez a hang: “Mi mindent csak félig csinál­tunk!” . S ehez Marschalkó hozzáteszi a maga hangján, igy: “Nem fojtottuk meg a vörös hydrát, nem tömtük be a Conti­­utca, Dob -utca, Erzsébetvárosi Ka­szinó barlangjait, a Peyerek tor­kát, futni hagytuk a Kéri Pálokat. Igen, mi mindent csak félig csi­náltunk.” Tetszik ezt érteni? Marschalkó azon siránkozik, hogy nem irtot­ták ki teljesen a zsidókat, neki nem volt elég a 600,000 magyaror­szági zsidó áldozat, ő most lázong, hogy az Erzsébetvárosi Kaszinó el­leni pokolgépes merényletnél csak néhány ártatlan zsidó halt meg... Közben a zsidók mellett Amerika is megkapja a magáét ebben a fe­jezetben. Azt írja Marschalkó: “Magyarországon, ha megmon­dod az igazat, elvisz az ÁVO. Itt, ha hazudnak rólad, nem tudod cá­folni, ha nincs tízezer dollárod a bírói költségre. Ott a terror diri­gálja a sajtót, itt a pénz. Televízió, rádió, sajtó ugyanaban a kézben van, mint túl a vasfüggönyön. És mindkét sajtó azt mondja a tö­megnek: ne láss! Ne legyen alkal­mad meglátni ugyanazt a világha­talmat, amely a Kreml és a Wall Street falai között ül. Szabadság? Próbálj egy hangos szót kimonda­ni a Lehmannok, a Morgenthauk ellen, vagy odaát a Kaganovicsok ellen. Odaát akasztófa, itt éhhalál, kiűzetés, egzisztencia - megvonás jár érte . . .” Marschalkó szerint tehát Ame­rikában, a szabadság és demokrá­cia istenáldotta földjén ugyanaz a helyzet, mint a Szovjetunióban, vagy a bolseviki csatlósországok­ban. Csak nüansz-különbség van: ott akasztófa, itt éhhaláli És igy megy ez tovább, oldala­kon keresztül. A vezérmotivum mindvégig Amerika gyalázása és a pogromért lihegő antiszemitizmus. Ez utóbbival kapcsolatban még egy passzus: “New Yorkban három és félmil­lióan élnek azok közül, akik J Oroszország gettóiból hozták a vi­láguralmi fanatizmust, akik Sza­­muelli terrorcsapatának tagjai voltak, akik ott nyüzsögtek, mikor kiirtották a cári családot és akik pénzt adtak Trockij hatalomátvé­teléhez. Egy gigászi Terézváros és monsti'uózus Király-utca ez, kaftá­nok nélkül és rókaprémes kalapok {nélkül, de lehetetlen szabadulni attól az érzéstől, hogy mint a lod­­zi, varsói, budapesti sikátorokból, egyszer innen is előlépnek ugyan­azok az arcok: a Jagodák, a Kun Bélák, a Kaganovicsok, a Szamu­­ellik . . .” Marschalkó könyvét a nyilas la­pok természetesen nagy hozsanná­­zással fogadták. Eltekintve azon­ban az emigráció szégyenét jelentő kis, de annál aljasabb töredéktől, ! a külföldi magyarság döntő több­sége a legnagyobb megvetéssel és a bemocskolt papírnak kijáró un­dorral utasítja el magától ezt a förtelmes nyomtatványt. HORTHY ITR-IK A német könyvpiacon nem­rég egy könyv jelent meg “Ein Leben für Ungarn” cimrnel. Szerzője Horthy Miklós, Magyarország volt kormányzója. Az ilyen em­lékiratok szerzője rendsze­rint nem tesz egyebet, mint magát és politikáját iparko­dik az utókor előtt igazolni. Hogy ennek érdekében nem ragaszkodik a tényékhez, azt hasonló müveknél volt alkal­munk tapasztalni. A könyv­ből most a Münchenben meg­jelenő “Hungária” c. jobb­oldali lap részleteket közöl. Ezek a részletek pontosan igazolják fenti tételünket: Horthy percenként azt ma­gyarázza, hogy ő milyen jól végezte dolgát és senki em­berfia okosabbat n e m tehe­tett volna, mint amit ő csele­kedett. Kár lenne a vitáért, mert egyrészt Horthyt aligha tudna bárki is meggyőzni, másrészt a történelem elfo­gulatlan Ítéletet mond majd mindarról, amit Horthy tett és amit termi — elmulasztott. Nem foglalkozunk részlete­sen ezzel az önigazolási mü­vei, csupán két tételét iktat­juk ide, hogy olvasóink lás­sák: hogyan gondolkodik. hol tart ma is az a Horthy, aki a sors kegyetlen játéka folytán negyedszázadon át gyakorol­ta Magyarországon az állam­fői jogokat. Horthy azt írja: “tiszta esztelenség” lett vol­na szembeszállni Hitlerrel és vállalni egy kilátástalan har­cot, mert “egy magánember követhet el öngyilkosságot, egy nép azonban nem." Sze­rinte Magyarország háború alatti politikája helyes volt és lényegileg nem lehetett mást tenni. “Egyetlen értei-, mes ember sem vonhatja kétségbe, hogy sorsunk min­denképen ugyanaz lett volna. A lengyelek és csehek ma ugyanott vannak, ahol a ma­gyarok, románok és bolgá­rok.” Ezt írja Horthy, aki szerint tehát egyremegy, hogy valaki Hitlerrel vagy Hitler ellen harcolt-e? Nem hisszük, hogy akad a világon egy iskolásgyerek is, aki ne tudná, hogy m i t jelent egy háború végén a győztes vagy a legyőzött szövetségesének lenni és aki ne tudná, hogy ha Magyarország szembe­szállt volna Hitlerrel, a küz­delmet persze ideiglenesen elvesztette volna, de a hábo­rú után nem kellett volna békeszerződést aláírnia, a­­mely 300 millió dollár fizeté­sére kötelezte és területi igé­nyei is kielégítést kaptak volna. Ha Horthy nem látja a Hitler elleni vagy melletti harc erkölcsi oldalát, leg­alább azt vegye tudomásul, hogy' a Hitler elleni küzde­lem esetén Magyarország nem került volna orosz meg­szállás alá, a bolsik nem fosztogattak volna szerte az országban, asszonyait, leá­nyait az orosz katonák nem becstelenitették volna meg és Kopasz Mátyás nem vo­nult volna be Budapestre Vorosilov térdkalácsa alá bújva. Az lehet, hogy egy kommu­nista puccs — mint Prágában — Budapesten is hatalomra juttatta volna a bolsikat és ma ugyancsak Rab-Magyar­­ország felé szállna sóhajunk, de Magyarország tagja len­ne az UN-nek és a mai rab­ságból való felszabadulása után a nyugati hatalmak egyik szövetségesüket üdvö­zölnék a Duna partján. Aki csak a mának politizál s nem kutatja a holnapot« annak országlása csak odavezethe­tett, ahová Magyarország ju­tott. Horthy könyvének egy más helyén a következőket Írja: “A magyar kormány, hogy a német követeléseknek elébe vágjon, egy úgynevezett zsi­dótörvényt készitett elő, a­­mely az izraelita állampol­gárok jogainak formai kor­látozása mellett lényegileg védelmet volt hivatva bizto­sítani számunkra.” Mekkora cinizmus! Akit tehát az első zsidótörvény alapján állásá­ból kirúgtak, vagyonából ki­fordítottak, kenyerétől meg­fosztottak, másodosztályú ál­lampolgárrá süllyesztettek, az vegye tudomásul — ha ugyan Hitler valamelyik gázkamrájában el nem pusz­tult, — hogy Horthy csak “formailag” korlátozta ke­nyérkeresetében és jogaiban, valójában azonban “védel­met biztosított számára.” A második zsidótörvényről Horthy ezt Írja: “Imrédy de­cemberben anélkül, hogy ne­kem előzetesen a tervezetet bemutatta volna, egy máso­dik új zsidótörvényt terjesz­tett elő.” Horthy ezzel a z t akarja mondani, hogy' Im­rédy' az ő megkerülésével terjesztette a parlament elé a második zsidótörvény ja­vaslatát. E sorok Írója részt­vevője volt az első világhá­ború utáni magyar politikai életnek és igy pontosan tud­ja a törvényjavaslatok szüle­tésének módját. Egy szak­­miniszter vagy miniszterel­nök által készitett törvényja­vaslat először a miniszterta­nács elé került és ennek be­leegyezése után a kormány­zó asztalára. Csak ha a kor­mányzó a javaslathoz hozzá­járult, terjesztette az illeté­kes miniszter a javaslatot a Ház elé. Imrédy aligha merte volna megtenni, hogy meg­kerülje a kormányzót, aki­nek kegyeit szinte visszata­szítóan kereste, de kormá­nyának tagjai sem egyeztek volna bele a kormányzó meg­kerülésébe. Ám ha ez meg­történt volna. Horthynak jo­ga, sőt kötelessége lett vol­na Imrédyt azonnal elbocsá­tania, az uj miniszterelnököt pedig utasítania, hogy a tör­vényjavaslatot vonja vissza. És ha mindezt nem tette Hor­thy', az utolsó percben mód­ja lett volna a törvény ki­hirdetéséhez szükséges alá­­irását megtagadnia. Eggiket sem tette! A történelem Ítélkezik majd Horthy Miklós tettei fölött. Ez az itéiet tárgyilagos és elfogulatlan lesz és dajka­mesékkel aligha lehet befo­lyásolni! His+oricus ★ Historicus lenti ismertetéséhez és állásfoglalásához még az alábbi információkat fűzhetjük hozzá a Horthy-könyvvel kapcsolatban: . Horthy a könyvét németül irta meg, miután németül jobban be­szél és ir, mint magyarul. A köny­vet most fordítja magyarra a Svájcban élő Zsitvay Tibor. Hor­thy a fordítás beérkező részeit nyomban továbbítja “gróf” Szé­chenyi Endre volt főispánhoz Bu­enos Airesbe, aki a könyv ma­gyarnyelvű kiadására és terjesz­tésére megbízást kapott Horthytól. Historicus a fenti kommentár­ban a demokratikus közvélemény kritikájának adott hangot és az természetesen fedi “Az Ember” ál­láspontját is. A mi tartózkodó, nagyrészt elutasító állásfoglalá­sunkkal egyidőben az emigráció nyilasai is hallatják hangjukat és | nagyon jellemzően heves és acsar­kodó támadással rontanak neki Horthy könyvének az 1944-es ese­ményekei kapcsolatos rész miatt, ahol Horthy a háborúból való ki­lépési akciót és a nyilasok gyalá­zatos, hazaáruló hatalomátvételét mondja el. A könyvnek ebben a részében a volt kormányzó a nyi­lasok becstelen magatartásával kapcsolatban sok olyan történelmi tényt ir meg. amelyet a demokra­tikus közvélemény s az annak hangot adó “Az Ember” ismételten ; lerögzített — de amelynek han­goztatására a nyilaskeresztes al­­[ világ a tőle megszokott recept sze­­j rint azonnal a “bolsevista propa­ganda” vádját ordította. Vájjon most majd Horthy Miklóst is bol­sevista propagandistának kiáltják ki, mert megírta 1944 október lő­nek gyalázatát? . . . Produced, by the Qreat Hungarian • GABRIEL PASCAL • A Great Play TEN TIMES GREATER On The Screen! Bigger in spectacle, laughs, romance, drama—as you’re swept away by the pagan excitement of Rome’s mightiest days! starring ^4 JEAN SIMMONS-VICTOR MATURE ROBERT NEWTON’MAURICE EVANS and ALAN YOUNG as Androcles PRODUCED BY GABRIEL PASCAt NOW • CAPITOL B'way & 51st St. %

Next

/
Thumbnails
Contents